Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-04 / 286. szám

Cj és korszerűbb módszertani elvek megvalósítására törekszik a TIT megyei matematikai szakosztálya Koszorúzás és kiállítás A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Békés megyed Matematikai Szakosztálya az új évadra készített munkatervében a természettudományi művelt­ség fejlesztését és a természet­tudományi alápismeretek gya­korlati alkalmazását kívánja megvalósítani, Elsősorban az if­júság körében végzett matema­tikai ismeretterjesztés kibonta­koztatását szorgalmazzák, vala­mint az iparban és a mezőgaz­daságban dolgozó' felnőttek kö­reben folyó ismeretbővítést. El­gondolásaikat főként szervezett tanfolyamokra, oktatási-nevelési rendszerben szeretnék megvaló­sítani, de alkalmanként repre­zentatív előadásokat is tartanak. A TÍT Békés megyei Elnöksé­ge ,1972-ben az egyik legfonto­sabb módszertani feladatnak tekinti a párbeszédes élőadások elterjesztését és a kerekasztal- beszélgetéseket. A matematikai szakosztály az új esztendő mód­szertani előadásain megvalósít­ja ezt az . elképzelést, egyrészt két kiváló matematikus párbe­szédes előadást tart, másrészt pedig kerekasztal-konferenciát szerveznek, melyen megvitatják a matematikai ismeretterjesztés éá a természettudományos alap­ismeretek fejlesztésének köl­csönhatásait .időszerű feladatait. Ezenkívül több újszérű ismeret­terjesztési formát is bevezetnek. Gyulán, Orosházán, Szarvason előadóképző konferenciákat tar­tanak; Gyulán a pszichológia és a matematika kapcsolatát vizs­gálják. Orosházán „A középis­kolások matematikai tudásszint­je az egyetemi felvételi vizsgák alapján” címmel hallgatnak elő­adást, Szarvason pedig az alsó­toké matematikai, oktatás ered­ményeit- és hibáit elemzik. Tervezik, hogy Orosházán az általános iskola harmadik osz­tályos tanulói részére kis mate­matikusok baráti körét szervez­nek, a felső tagozatosok számára pedig Békéscsabán, Gyulán, Oros­házán és Szarvason. A békés­csabai ötödik-hatodik osztályo­sad (elugrik, előre lendül, és a bot után kap. Erre még egy rántás, és hor­gászunk, zsupsz: bele a vízbe, hogv élesebb csattan áasal a Vö­rös-tenger se nyílhatott ketté, amidőn a Biblia szerint Mózes, pátriárka rávert a vesszejével. De sebaj, fő a lélekjelenlét! És még fontosabb, hogy a horgászbot víz alól bukva és prüszkölve is kézben van. Hát a dugó? Az bizony eltűnt: valahol a nádbokrok zegzugos útvesztői közt csörtet vele a pontyok öregapja. Annyi szent — retten­tő nagy dög, igazi kapitális példány lehet. Kaland, muris epizód lesz csupán a fürdés, ha jól kifárasztva és megjámborít- va végül is zsákba sétál. Csakhogy nem sétált. Pedig Laci valóságos horgász- iskolát produkált, hogy túljár­jon az eszén. Megfeszült, nádtorsra tekere- dett a zsinór? Hát aztán? „Laci captatva, derékig isza­posán a torshoz nyomult. Lebu­kott, ,a víz alatt kitapogatta a zsinórt, majd jobb megoldás hí­ján bicskával nyiszálta el a törSot. Ezután Zsinórt csévélt, és egy második, az elsőnél jóval szilajabb kitörésre is felkészült, mért keskeny, hézagos volt élőt-, te a nádfal: afféle iromba, ha­nyatt fordított gereben az öböl sok matematikai baráti körének tagjai részt vesznek az országos matematikai versenyben is. Bo­kor József szakosztályi titkár vezetésével. Az 1972-es esztendő­ben Gyulán a középiskolások ré­szére alakítanak matematikai szakkört, Békéscsabán pedig ja­nuár, február, március és ápri­lis hónapban tehetségkutató vá­rosi matematikai versenyt ren­deznek. A három első helyezeti tét 300, 200 illetve 100 forintos pénzjutalommal tüntetik ki, és a verseny első hat tanulóját a TIT Békés megyei szervezetének mikrobuszái) tanulmányi kirán­dulásra viszik Szegedre, a József Attila Tudományegyetem mate­matikai tanszékére, Az eleki Molnár-családról la­punkban már többször írtunk. Legelőször május 4-én, amikor vázoltuk a nagy család helyzetét. Az édesapa meghalt, s nyolc kis­korú gyermekével, gondozásra szoruló beteg testvérével magára maradt Molnár Lajosné. Akkor azt írtuk a cikk végére befeje­zésül: „Jó lenne, ha e sorok gondo­latébresztőként hatnának a csa­lád, a tsz, a kisipari szövetkezet, az ÁFÉSZ és más gazdasági, il­letve társadalmi szervek vezetői­nél, dolgozóinál. Jő lenne, ha megszületne az ötlet, hogyan segíthetnének a Molnár- családon, hogy az anyá­nak kevesebb gondja legyen, nyugodtabban nevelhesse gyer­mekeit?” A gondolatébresztő* nem volt- hiábavaló. Az első segí tség -nem késett sokáig. Igaz, nem a hely-, beliek, nem azok jelentkeztek elsőnek, akiknek címeztük, hanem Békéscsabáról, a kötöttárugyár két szocialista brigádja és a Vo­lán 8-as számú Vállalata. A kötöttárugyáriak ruhaneműt készítettek és élelmiszert vásá­roltak a Molnár-családnak. S az átadásról, az örömről, ami akkor tükrén, és így a zsákmánynak szabad útja nyűt Jól számított; a vén ponty va­lóban kitört. Nyílegyenesen. Szálkás, sűrűn vibráló baráz­dát hasítva a vizen. — No most! — fogta feszesre a zsinórt és próbálta megfordí­tani a pontyok öregapját Laci. És micsoda öröm! A vízen turzás, a zsinór pattanásig fe­szül, majd lelohad, hasat ereszt, és egy finom, de azért erélyes húzásra csak jön, jövöget ám az öregúr. Olyan kezesen, szinte anda- logva jön,, hogy a súlyát is alig érezni. Laci hátrál, tapickol. A part­ra is kipillant, hogy merre lejt, és hogy a kiemelő háló is a keze ügyébe esik-e vajon? Majd par­tot ér, fenékre huppan, és már nyúl, tapogat is a kiemelő nyele után, amidőn — jaj, most ne tá­vozz horgászszerencse! — még egy lusta, megadó farkcsapás és a felszínre is fekszik, meg­mutatja magát a ponty. — Boldog isten! — rebegi La­ci. — Akár egy malac. Leg­alább... tizenkét kilÓ6 lehet... De még egy farkcsapás jön. A bot karikába hajlik. — Bang! — búgja a feszes zsinór, és úgy elpattan, mintha csak kócból sodorták volna ösz- sze. És már ismét nyugodt, merő márvány a víztükör. Csak platy. A matematikai szakosztály tervében szerepéi még, hogy a szülők akadémiáin „Hogyan se­gítsük gyermekeink matemati­kád tanulását” címmel matema­tikai előadásokat hallgatnak. A pedagógusok matematikai to­vábbképzésében a matematikai szakosztály együttműködik a megyei továbbképzési kabinet­tel és konkrét munkaifeladatokat vállal. Az új évben a szakosztály bő­víteni szeretné taglétszámát, fő­ként fiatal értelmiségiekre szá­mítanak és elsősorban az álta­lános iskolai, valamint a közép­iskolai tanárok aktívabb közre­működésére. érte a családot, amikor elvitték az ajándékot, lapunk május 28-i számában írtunk. A Volán kép­viselői a látogatás során felmér­ték, milyen munka szükséges az igen rozzant állapotban levő ház rendbehozásához. Az azóta eltelt időben is vol­tak, akik felajánlották segítsé­güket és ajándékot küldtek. A kötöttárugyáriak pedig már többször is segítettek; a nyáron a két nagyobb fiút a gyár saját költségén nyaraltatták, iskola- kezdéskor tanszert, legutóbb pe­dig ismét ruhaneműt vittek a gyerekeknek. A ház rendbehozá­sa viszont már sokkal nehezebb, s így természetesen sokkal na­gyobb akadályokba ütközött, mint az az első napon látszott. A helybeliek — a tanács szak­embereinek — bevonásával a Volán képviselői megállapítot­ták, hogy a régi ház felújítása csaknem annyiba kerülne, mint­ha új házat építenének. A jószándék tehát megvolt, de valóraváltása csak több szerv összefogásával lehetséges. Be­szélgettünk a Volán, a DÉMÁSZ, a helyi tanács vezetőivel és az Eleki Vegyesipari Ktsz elnöké-1 platy: a partszélt nyaldossák, tenyerelik mintegy búcsúzóul a végzetes farkcsapások utóhullá­mai. — Ö! — nyögött föl ekkor a! szíven szúrt, kétségbeesett Laci.: Sírni, üvölteni, átkozódni tu-£ dott volna és tőből tépni ki kon- | tár, csakis hadonászásra való £ botkezét. • Majd panaszra düh és elkese- ■ redett bűnbak-vadászat követ- • kezett. ; Laci mindent szidott ■ A zsinórt, hogy rongy, csak • csúfolják damylnak. Csaló, kők- ■ ler, föl kéne akasztani a kitalá- t lóját. A nádat, hogy micsoda do- £ log, hogy’ merte beborítani az j öblöt? Mert kitart, biztosan ki- 5 tart a zsinór, bármilyen rongy 5 is, ha nádtorsra tekeredve nem 5 köt rá hurkot a zsákmány. • És végül — a ravasz, kitanult, £ jámbort megjátszó polity után £ — Katit is alaposan elkerítette. ■ Hogy... mindennek ő az oka, ■ bárcsak sose látta és kívánta £ volna meg. Ha Kati helyett a m. dugón van az esze, rögtön észre- j veszi és a lehető legerélyesebb ! bevágással nyugtázza a kapást. ■ É® akkor se fürdés, se hurok, se • lámpaláz. Egyből megfordítja és i addig fárasztja-futfcatja azt a £ vén, kirafinált dögöt, hogy • moccanni se bír, és a végén ma- 5 ga kéreszkedik a kiemelő háló- £ ba. 5 De mit ért már mindez? A semminél is kevesebbet. (Folytatjuk) Ma délelőtt II óraikor a Magyar Sajtó Napja alkalmá­ból koszorúzása ünnepség lesz a Békés megyei Népszavának a pártbizottság épületén elhe­lyezett emléktáblájánál. Ezt megelőzően délelőtt 10 óraikor szerkesztőségünk har­madik emeleti előcsarnokában nyűik Voltamth Frigyes illuszt­rációinak kamarabemutatója. A lapunkban, már korábban megjelent rajzokat s az alkotót Cserefi Pál, a Békés megyei Népújság főszerkesztője mutat­ja be a vendégeknek. vei. Ennék eredménye lett no­vember 22-én egy közös tanács­kozás, ahol más szervek képvise­lői is jelen voltak. S megszüle­tett a döntés: özvegy Molnár La­josné és népes családja részére közös összefogással új ház épül 1972 tavaszán. A megbeszélésen jegyzőkönyv­be foglalták a felajánlásokat; melyik szerv, milyen segítséget ad. Érdemes idézni ebből: „Bakos Róbert, a tanács építő és karbantartó üzemének veze­tője műszakilag felülvizsgálta a Molnár lakás állagát és a követ­kező szakvéleményt ismertette a jelenlévőkkel: a lakást gazdasá­gosan felújítani nem lehet, te­kintettel arra, hogy vertfal, s a belvíz következtében annyira megrongálódott, hogy most már életveszélyes. A tetőszerkezet el­avult, korhadt, felújításra nem alkalmas. Ennek alapján a jelen­levők közös véleményé, hogy az épületet le kell bontani, s he­lyette újat kell építeni. A szer­vek képviseletében jelenlevők a következőket vállalták: A nagyközségi tanács és a ta­nácsi építő és karbantartó üze­me vállalja, hogy a Molnár -csa­lád részére kedvezményes felté­telek mellett biztosít telket és a Dózsa György út 2-es szám alatti melléképületet, lebontás­ra. A fentieken kívül a terv ké­szítését és az építkezés műszaki irányítását vállalja. A Volán 8-as számú Vállalat az építkezéssel kapcsolatos ösz- szes fuvarozást térítésmentesen elvégzi, ezenkívül az eleki kiren­deltség dolgozói 100 óra társa­dalmi munkát vállalnak. Az ál­talános iskola és gimnázium 400 órát vállal társadalmi munkában a ház építésekor. A helyi vegyes­ipari ktsz a felépítendő lakáshoz az összes nyílászáró szerkezetek elkészítését, üvegezését és a bel­ső villanyszerelési munkákat. A DÉMÁSZ gyulai kirendeltsége az új lakásba soron kívül bevezeti a villanyt. A KISZ községi bi­zottsága 400 óra társadalmi munkát vállal”. A legfontosabb tehát már meg­van, s addig is, amíg az építke­zést megkezdhetik a tanács és az iskola közösen biztosít lakást a Molnár-család részére, mert a jelenlegit le kell zárni, életve­szélyessé vált Ügy gondoljuk, hogy ez a vállalkozás nem kíván különösebb kommentárt. Remél­jük, tavasszal meglesz a közös összefogás eredménye: felépül az új otthon a nagy családnak. K. J. M7L DECEMBER 1 Gondoskodás az eleki nyolc árváról Tavasszal házat építenek a Molnár családnak Először láttam a tengert Hogyan lesz valaki idegen- vezető, mi készteti arra, hogy vállalja a nem kis fá­radtsággal járó munkát — er­ről beszélge­tünk Kovács Ilonával, aki már hat éve rendszeresen vezet csoporto­kat, hazánk ér külföld leg­szebb tájaira. — Minden emberben van uta­zási vágy — mondja. — Bennem egy jó adaggal talán több, mint másokban. Nagyon sokat voltam a Balatonnál, szeretem azt a vi­déket, és most is szívesen viszek csoportot a „Magyar tenger" partjára. Régebben persze üdü­lés, pihenés volt a célom. Aztán — mivel sok szép látnivaló van a Dunántúlon — elkezdtem utazgatni. Megismertem a neve­zetességeket, egyre inkább rá­jöttem arra, hogy hazánk tájai­ból vajmi keveset ismerek jól. így aztán elkapott az utazási láz. Többet akartam tudni: men­tem mindenfelé az orszásba. Külföldön is voltam. Az NDK- ban egy családnál egy hónapot töltöttem. A német nyelv gya­korlása mellett sok-sok élmény­ben is volt részem, s talán ezek az utazások adták az ötletet, hogy vállaljam el az IBUSZ idegenvezetői munkát. Nem csalódtam, Azóta még többet utazom, bár sok vesződségfel jár egy-egy csoport irányítása és vezetése, nekem mindig öröm Annvira öröme telik benne, hogy évi szabadságát ezekre az utazásokra veszi ki. Pihenés he­lyett tehát — mert a szabadsár golás lényege ez — fogja a bő­röndöt, becsomagol, beül a busz­ba, hogy egy-egy 30 tagú cso­porttal útnak Induljon messze tájakra. Volt már azonban olyan eset is, hogy le kellett mondania erről, mivel az idegenvezetői poszt mégis csak másodlagos, el­ső a munka és a tanulás. A Bé- késcsbai Vasipari Ktsz-ben dol­gozik. Munkaköre megköveteli a nagyobb szakképességet, s ezért jelentkezett a hároméves okle­veles árszakértői tanfolyamra, Igaz, kissé fájószívvel, de ekkor mondott le egy jugoszláviai utar zásról, mert a vizsgák éppen ar­ra az időszakra estek, amikor csoportot kellett volna vinnie — Hát ilyen Is van — mond­ja kissé irónikusan — de azért így is sokat utazhatom és vál­lalom a csoportokat. Voltam már külföldön is azóta, ahogy az első utat megtettem 33 emberrel a Dunakanyarba, A cseh—len­gyel Tátrába, Romániába a Fe­kete-tenger partjára és Erdély­be, no meg Jugoszláviába is vit­tem már csoportot. Első jugo­szláviai utam emlékezetes marad. A Biharugrai Halgazdaság dol­gozóival mentem, s velük együtt akkor én is először láttam a tengert Csodálatos volt A Balaton szerelmesét vajon meghódította-e a „nagy víz”? — Az Adria csodásán kék, sziklás partjai fehérek, a Feke­te-tenger viszont nevéhez mél­tóan sötét, de partjait — leg­alábbis, ahol én jártam — si­mák, ideális strandolási lehető­ségekkel. A Balaton pedig mind­egyiknél szebb. Itt minden meg­található kicsiben. Kovács Ilona tehát hű marad a hazai tájhoz, még ha oly sok szép vidéket be is járt Kasnyik Judit

Next

/
Thumbnails
Contents