Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-28 / 305. szám
A munkások erkölcsi elismerést is várnak Tanácskoztok a MEDOSZ-hoz tartozó szocialista brigádok vezetői A MEDOSZ-hoz tartózó vállalatok szocialista brigádjainak az ágazati értekezletre delegált vezetői december 23-án tanács- { hozást tartottak Békéscsabán. I Molnár József, a MEDOSZ megyei bizottságának munkatársa vitaindító előadásában megálllapította, hogy a vállalati tanácskozásokon elhangzottak kifejezésre juttatták az eredményeket es őszintén feltárták a gondokat, egyúttal pedig ráirányították a gazdaság vezetőinek figyelmét a szocialista brigádmozgalomimail kapcsolatos felelősségükre. A tanácskozáson számos hozzászólás hangzott el. Többek között Nagy István, az Orosházi Állami Gazdaság sertéstenyésztő brigádjának vezetője elmondotta: a brigádokat rendszerint csak akkor vették észre amikor valamilyen társadalmi munkára volt szükség. Kifogásolta, hogy sok az állatelhullás, ami — véleménye szerint — takarmányozási és állategészségügyi okokra vezethető vissza. Hangsúlyozta, hogy nincs kellő kapcsolat a szakvezetés és a brigád között. A vezetők a becsületes munkát joggal várják el a brigádtól, de a brigád tagjai is elvárják, hogy hallgassák meg hasznos javaslataikat. A brigád 1970-ben ezüst jelvényt kapott. Átadáskor azonban. kiderült, hogy kettővel kevesebb a jelvény, nem jut mindenkinek. Ekkor az egyik vezető megjegyezte: „Hozassatok még, ezen ne múljon. Gsinál a A Szovjetunió története (Kossuth 1971-) A napokban egy, a nagyközönség számára íródott tudományos színvonalú, rendkívül adatgazdag kézikönyv látott napvilágot. A Szovjetunió története címmel. Szerzője: Dolmányos István, az ismert történész. Mint a könyv címéből is kiderül, a kötet a szovjet korszak történetét taglalja, ámbár ezt nem szakítja el a történelmi előzményektől. A szerző rendkívül jól ismeri a tárggyal foglalkozó szovjet irodalmat, de túl ezen a Szovjetunió történelmével kapcsolatos nyugati szerzők munkáját is, amelyekkel gyakran vitázik. A kötet részletesen tárgyalja az 1917. februári és októberi forradalmat, továbbá a polgár- háborútól a Nagy Honvédő Háborúig terjedő korszakot. Jelentős teret szentel e szocialista építés időszakának, továbbá a német támadástól napjainkig terjedő időszaknak, az SZKP XXIV. kongresszusáig bezárólag. A szerző figyelme kiterjed a történelem minden mozzanatára. Sokhelyütt találunk gondos áttekintést a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésről. Érthető, hogy rendkívül nagy szerepet kap a politikai fejlődés problematikája, hiszen a Szovjetunió világpolitikai« szerepe és jelentősége nemcsak érdekes, hanem rendkívül fontos is. Ezek közül néhányat említve, ilyen a Szovjetunió nemzetközi tekintélyének növekedése, a személvi kultusz kilakulása, a Honvédő Háború megpróbáltatásai. Dolmányos állásfoglalásai megfontoltak. § ezek mellett komolyan érvel. Minden sorából az tükröződik, hogy a Szovjetunió őszinte barátjaként írta meg a hatalmas szovietorszóg történetét. Nagv szeretettel mutatja be a sikereket, ugyanakkor nem riad vissza a hitrik ábrázolásától sem. Énoen ez a tárevilagosság te«^« hitvessé munkáját. A kötetet iól válogatott, érdekes illusztrációs anyagok egészítik ML ( pénzverde, amennyit csaík kell.” Nagy István okkal tette fél a kérdést: van-e órtéike az ilyen eűism érésnek? Mészáros István, a GyúM Állami Tangazdaság gépműhely! brigádjának vezetője megállapította, hogy a növénytermesztés hozama kiemelkedő volt ugyan, de vizsgálni kell a költségeik alakulását is. Szerinte túl drága a termelés, a költségeiket jóval csökkentem lehetne. Virág Rafael, a Vizesfásd Állami Gazdaság gépműhely! brigádjának vezetője elmondotta, hogy a rizsbetakjarítás gépesítésének a megoldása nagyrészt az ő feladatuk volt. A brigád tagjai ehhez sok újítással járultak hozzá, amiről a minszki traktorgyár vezetői is elismeréssel nyilatkoztak. A brigád törekvéséhez a gazdasági vezetők segítséget nyújtottak. A munkafegyelemmel kapcsolatban Virág Rafael a következőket mondotta: legyen vége az ági tálásnak, a doligozgatásnak, mindenki teljesítse becsülettel a feladatat! Elismeréssel szólt arról, hogy a brigádjában műszar kiafe is vannak. Brigádtag az üzemmérnök, aid a brigád előtt is felelős a folyamatos munka feltételiéinek a biztosításáért. Az erkölcsi megbecsüléssel kapcsolatban Varga György, a Baromfikeltető Vállalat brigád- vezetője kifejtette: ne gondolja senki, hogy a munkások csak anya® elismerésre törekednek. Többen kifejezésre juttatták, hogy ahol a gazdasági vezető, valamint a pórt- és szakszervezet gondot fordít a szocialista brigádmozgalomra, törődik vele, ott az eredmény nem marad el. Dr. Takács Lőrinc, az SZMT titkára hangsúlyozta: érdemes lenne a vezetőknek többször találkozniuk a szocialista brigádokkal, amelyek jó munkájúk mellett sokszor hasznos tanácsokkal is elősegíthetik a vállalatok munkáját. Kifogásolta, hogy egyes gazdasági vezetők — mivel az anyagi elismerés is kötelező — arra törekednek, hogy csökkentsék a szocialista brigádok számát A mércét emelni kell, a magasabb szintet pedig érje él minél több brigád. Akikor jár jól a vállalat is. P. B. Felhívás az 1972. évi SZO T" díjak adományozására vonalközé javaslalléleire A Szakszervezeték Országos Tanácsának Elnöksége 1972. május l-én tizenötödször adományozza majd a SZOT-díjakat, a munkásosztály legnagyobb __ tömegszervezetének megbecsülő elismerését. A SZOT díjait eddig is a dolgozók, az irodalmat és művészetet értő és szerető szakszervezeti tagok véleményeinek figyelembevételével adták át az arra legérdemesebbeknek. Munkájában igen nagy segítséget jelen, tettek azok a javaslatok, vélemények. amelyeket üzemi kollektívák, szakszervezeti tisztségviselők és aktívák, népművelők., nyilvánítottak. | E hagyományt megőrizve és tóvá b b feji es /. 1 ve, felhívással for. dúl a szakszervezeti közösségekhez, az üzemek és intézmények dolgozóinak kollektíváihoz, a szocialista brigádokhoz: legyenek önkéntes résztvevői, felelősségteljes vélemény-nyilvánítói az 1972. évi SZOT-díj adományozását előkészítő jelölési munká- _ nak. i SZOT-díjra javasolhatók azok az írók, művészek és tudósok, vagy alkotói közösségek, akik, illetve amelyek a szocialista művészet megteremtésében, a dolgozók és a művészet kapcsolatában, a munkásosztály művelődésének fejlesztésében kiemelkedő sikereket értek el, s az alábbi feltételek valamelyikének maradéktalanul megfelelnek: 1. A díjazásra javasolt alkotó műve mai témája szocialista eszmeisége, a dolgozó emberek életét tükröző magas színvonalú alkotás legyen. 2. A díjazásra javasolt előadó- művész alkotásaival, előadásaival töltsön be elismerésre méltó szerepet a dolgozók világnézetének és szocialista tudatosságának alakításában, esztétikai élményeinek gazdagításában. 3. A díjazásra javasolt személy kiemelkedő tudományos és művészeti, elméleti munkásságával, a korszerű világképet kialakító publikációs közéleti tevékenysé4 SmJMBS 1971. DECEMBER 28, gével segítse élő a dolgozók művelődését. A javaslatok az irodalom, filmművészet, tv, színházművészet, képző- és iparművészet, zene- és táncművészet, a társadalom- és természettudomány terén az utóbbi években elért kiemelkedő eredményekre vonatkozhatnak, de szólhatnak egész életmű elismerésére is. Békés megyében a javaslatok 1972. január 1-ig küldhetők be az SZMT kultúrbizottságához, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 12. címre. Elkezdődött az oktatás Birtokba vették az új sütőipari tanműhelyt a Szabadkígyóst Mezőgazdasági Szamunkásképzö Iskola növendékei. Bella Antal, a tésztafeldolgozó gépsor működését magyarázza a jövő szakmunkásainak. (Fotó: Demény) Élénk szakköri munka Kéfsopronyban A kéfcsopranyi községi művelődési házban több szakkör működik igen jó eredménnyel. Dénes Lajos vezetésével rendszeresen tartja foglalkozásait a bábszakkör és az általános iskola kicsinyeinek ad műsort. A színjátszó szakkört Mayemyik Istvánná, a művelődési ház igazgatónője vezeti, s a napokban rendezték meg a fenyőünnepet, melyen igen szépszámú közönség vett részt. A kézimunka szakkörre ötvenen járnak, s Balázs Jä- nosné tanítónő vezetésével a legszebb népi hímzéseket sajátítják el. A kézimunkákból kiállítást is rendeztek, s ezt több, mint négyszázan tekintették meg a község lakói közül. A téli hónapokban egyre inkább nő a helyi könyvtár olvasóinak száma is. A termelőszövetkezeti tagok a szép- irodalmi művek mellett szívesen olvassák a szakkönyveket. Az még hagyján, hogy ennyire elrajgadta a képzelete. A végzetes hibát azzal követte el, hogy rögtön meg is hívta néhány barátját, ismerősét M.-be, a következő vasárnapra, szalonnasütéssel egybekötött vidám avató-ünnepségre. Vendégeket hívóit a telkére , mielőtt egyszer is látta volna! A kirándulás jól indult, pompás társaság gyűlt össze. Csupa fiatal. Nyolcán. Fele fiú, fele lány. Gitta is eljött, pedig egyáltalán nem ígérte biztosra. A kényes, finom, előkelő, gyönyörűszép Gitta! Ettől Koprának olyan jó kedve kerekedett, hogy végigbolondozta az egész utat. Tudniillik, szerelmes volt a manökenbe. Ragyogó hangulatban kászálódtak le az autóbuszról. M.-be, dalolva, nevetgélve meneteitek a Szakács-rétig. Ott Kopra Tibor egy rettentően kövér bácsitól, aki lajtos szekeret hajtott, megérdeklődte az útirányt. Aztán gyerünk, megrohamozták az Árkos utcát. Hát igen, mire porosán, lihegve. felhorzsolt lábszárral a kompánia felért a csúcsra, mintha csökkent volna kissé a kezdett mámor. A daloló kedv mindenesetre elszállt De amint egy kicsit kifújták magúkat éti körülnéztek, megújult a lelkes hangulat. Micsoda élragadó kilátás! Körösikörül csupa hegy! És milyen mókás a falu, odalent a «völgyben! Akkorák a pirostetős házalt, mint egy-egy gyufásskatulya! A levegő! Érzi tek ezt/ a levegőt?! Hamm' Hisz ezt valósággal harapni lehet És milyen vadregényes itt minden! Ott meg egy csapat kecske! Nézzétek, milyen aranyosak! A főváros falai közül kiszabadult ember boldog izgalmával folytatták az utat, hogy most már a helyszínrajz alapján kinyomozzák Kopra Tibinek, ennek a szerencse-fiának a birodalmát. Az lesz mindennek a teteje! És ekkor — kínos csalódás! Az örökséget megszemlélni és megborzadni tőle — egy pillanat műve volt. A legrondább hely ezen a vidéken! Mert mit ér a nagyszerű panoráma, a tiszta, friss levegő, ha maga a telek sivár kőhalmaz, itt-ott némi gizgazzal, szúrós, tüskés bokorral?! Még csak bekerítve sincs. Az a bizonyos hétvégi ház pedig — ócska, rozoga, dü- ledező sufni. Se ajtaja, se ablaka. Csak lógó, rozsdás zsanérok je1 zik, hogv valamikor ilyesmikkel is rendelkezett. Bent •*- szemét, por, mindenféle kacat, A falak korhadó deszkái között átfütyül a szél, a tetőből is —« mint valami haicsontváz, — már csak a léceit maradtak meg. És bánatosan lengedező kátránypapír-foszlányok. Köröskörül a telek földjén, ahol az esővíz utat mosott magának, másfél ásónyomnyi mélységben már kilátszik a bazalt alapzat. Nem kell hozzá szakember, a laikus is látja: nem hogy igazi gyümölcsfákat nem lehet ide telepíteni, még talán törpe barackost sem bír el a talaj. Villanyvezeték közei-tá- vol sehol, egy kulacs vízért is a szomszédba, vagy kétszáz méterre kell zarándokolni. Oda, ahol egy koszlott falú viskó előtt áll valami kerekes kút. Röviden, és a társaság leggyakoribb kifejezésével ciki a köbön. Hát most hogyan tovább? Mert ezen a híres háromszázhúsz négyszögölön jóformán még arra sincs megfelelő hely, hogy a magúkkal cipelt pokrócokat leterítsék, kipihenjék a hegymászás fáradalmait. A vidám avatóünnepségre hívott vendégek összenézteki Sajnálkozás, tanácstalanság, pici káröröm, bosszúság, zavar ült a szemekben. A körszakállas Gaál Feri .egyébként harmadik rendező-asszisztens a tévében, megpróbálta feloldani a nyomottá vált közhangulatot. Komoly képpel előrelépett, megköszörülte a torkát és formás kis szónoklatot kanyarított ki. Gratulált Koprának, aki Fortuna kegyeltje, aki olyan birtokot örökölt, amely mellett a schőnhrunni s a Versailles!
