Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-23 / 302. szám
Nem történt baleset DecerrtÖer 10-én, Békéscsabán a 3-as buszra akart felszállni, a laktanya előtti megállóban egy nagymama, harmadikos' unokájával. A busz zsúfolt volt A gépkocsivezető ezért felszáll tol ta, hogy lépjen vissza a lépcsőről. A kisgyerek viszont már fenn volt Az idős asszony nem aíkarta egyedül hagyná ,VJL L unokáját és mégis csak megpróbálta, hogy elférjen. Még ott állt a lépcsőn, amikor az ajtó hirtelen becsukódott. Az idős asszony beszorult Ennyi a történet. Azt már valószínű a busz vezetője sem tudja, hogy a néninek orvoshoz kellett mennie, mert másnapra az ajtó ütésétől fájdalmakat érzett. Szerencsére baleset nem történt, azonban az Ilyen magatartás nagyon elítélendő, s reméljük a 3-as busz vezetője megkapja a megfelelő flelelőKségrevonást, Reggeli, télikabátban Békéscsabán sokan őrömmel tapasztalták, hogy megváltozott a közkedvelt büfé, mégpedig előnyére. Szebb, ízlésesebb, nagyobb a választék, és ami a fő, megszűnt a részeg eskedők tanyája lenni. A kényelmes, kulturált körülmények közül azonban valami hiányzik. Erre egyik olvasónk hívta fel figyelmünket. Csal ah Sándor Gyoméról írta a kővetkezőket: „Beléptem a valóban megszépült büfébe, hogy reggelizzek. Szerettem volna kényelmesen, kulturáltan elfogyasztani amit kértem azonban valami hiányzott. Azt még megértem, hogy a székeket kiiktatták, viszont igen kényelmetlen, hogy a fogyasztók télikabátban kénytelenek megenni reggelijüket. Hiányzik a fogas. A helyiség fűtött, így nagyon kellemetlen a meleg holmiban akár néhány percet is itt tartózkodni. Ügy gondolom nem sok összegbe kerülne fogasok elhelyezés© és remélem, hogy a vendéglátóipari vállalat teljesíti kívánságunkat. Kalapács mellékelve? „Hat édességgyár nyolcszáz féle termékéből válogathatnak a vásárlók karácsony előtt. Szaloncukorból 3400 tonna készült. Nem lesz hiány a csokoládés szaloncukorban, sem, mert a gyárak figyelembe vették, hogy az utóbbi években a váísárlők mindinkább ezt a fajtát karéRossz a kút Szénás! Károly, a békéscsabai Szigligeti utcában levő 11-es számú utcai kút működését kifogásolja. Sajnos, mint Írja, pedig már többször kérték a kút megjavítását, az illetékesek ezt nem veszik figyelembe. A hidegebb idő beálltával befagyhat a. kút és a lakók kénytelenek nagyobb távolságra vízért menni. Nem szólva arról hogy naponta jó néhány köbméter víz haszontalan módon elfolyik, s bár ez összegben nem sok, mégis szót érdemel az ilyen kis kár is. Olvasónk véleményét ezúton továbbítjuk Fő a bizalom! Kiss János sarkadi olvasónk lévaiéból idézünk: „Hosszabb idő óta járok Sarkadról Gyulára. Bérletein van. Egy nap otthon felejtettem,. Ez csak akkor jutott eszembe, amikor a kalauz kérte o jegyeket A szokott mozdulattal nyúltam zakóm belső zsebébe, s egyszerre belémnyilallt, hogy a bérlet nincs sehol. Mondtam is a kalauznak. Erre, az udvariasság minimumát se mutatva, szigorúan kérdezte: van jegy7 'iajvos nincs —■ válaszoltam — de többen is igazolnak, hogy rendszeres bérletes vagyok, s ebben a hónapban is megvettem. Nem részletezzük tovább a lezajlott vitát. Olvasónk viszont azt írja, hogy nem ért egyet a kalauz magatartásával, szerinte adhatott volna annyi bizalmat, hogy elhigyje véletlen dolog volt és nem bliccelés. Olvasónk tudja, hogy hibás, mert megszegte az utazás feltételeit, de az utasok még nem néztek el soha a MÁV-nak semmit? A fütetlen kocsikat, a piszkos ülőhelyeket és így tovább? .. Szívünk szerint az olvasónak adnánk igazat, azonban ő maga is 5 belátta hogy hibát követett el, és a MÁV szabályai rá is vonat- ; koznák. Más lapra tartozik, hogy a MÁV sok mindenben bírálatot ■ érdemel. Válaszolnak az illetékesek! Á szép külsőhöz nem illik az udvariatlanság Nemrég avatták Békéscsabán az új, korszerű OFOTÉRT-bol- tot a Tanácsköztársaság útján. A gyönyörű berendezés viszont nem párosul az ott dolgozók udvariasságával Erről ír Kovács Károlyné olvasónk, aki szomorú tapasztalatokat szerzett látogatása alkalmából, Az egyik eladó enyhén szólva udvariatlanul utasította el .amikor kiválasztott egy szemüvegkeretet ©s szerette volna megvásárolni: Azokat a kereteket nem lehet az üveg alól kivenni — mondotta az eladó. — Várja meg a megrendelést, amíg érkezik belőle. Apróság az egész, de mégis bosszantó, mert ugyanakkor olvasónk az is megírja, hogy néhány héttél ezelőtt, amikor még a zsúfolt kis helyiségben dolgoztak az ellenkezőjét, a legnagyobb fokú udvariasságot tapasztalta, s ezzel az élmény- nyél tért be az új boltba is. Sajnos, csalódott. sik” — e sorokat olvasva önömmel és jó érzéssel tért be egyik olvasónk a boltba, hogy a kedvenc csokoládés szaloncukorból vásároljon. Otthon- meg is kóstolta ... azaz csak akarta, mert beleharapni nem tudott, olyan kemény volt Talán ha kalapáccsal vemé szét, sikerrel járna próbálkozása. Szaloncukrot azóta mi is vásároltunk és hasonlóan jártunk. Vajon ez | lenne az igények kielégítése? i Vagy talán karácsonyi unalom-; űzésnek szánták? Akkor jó lett volna kalapácsot is mellé- i kelni!.... i Őszinte köszönet az orvosoknak Budai István levelét örömmel közöljük, hiszen olyan dologról ír, amiről általában megfeledkezünk. Pedig nagyon sok ember érez hasonlóan és azok az egészségügyi dolgozók, akik most az influenzajárvány idején is helytálltak, nagyon is megérdemlik, hogy megemlékezzünk áldozatos munkájukról. „Olvasom a Békés megyei Népújságban, hogy a megye egészségügyi helyzetéről tanácskozott a képviselőcsoport — írja olvasónk. — A vita során szóbakerült egy 390 ágyas kórház megépítése Békéscsabán. Ez legalább 130 ezer embernek jelent kórházi ellátást. Őszintén üdvözlöm e nagyszerű kezdeményezést. Volt alkalmam meggyőződni arról, hogy mennyire fontos az egészségügyi létesítmények korszerűsítése. De hiába van szép kórház, korszerű berendezés, ha nincs megtöltve tartalommal. Véleményem szerint ezt az itt dolgozó orvosok és egészségügyi dolgozók munkája adja, akik életet mentenek, embereket adnak vissza a munkahelynek. a családnak. Megérdemlik. hogy még az eddigieknél is jobban odafigyeljünk munkájukra. Ok is emberek, ugyanúgy, mint mások, megvannak a gondjaik, bajaik, de a műtőasztalnál, a kórteremben ezeket el kell felejteni, s előttük csak a beteg van, akit meg kell gyógyítani, meg kell menteni. Nemrég a békéscsabai kórház intenzív osztályán tapasztaltam, hogy e kis létszámú kollektíva milyen munkaszeretettel, kedvvel dolgozik, s mennyire hivatásának él. A betegek számára az emberség és a figyelmesség fél gyógyulást jelent. Amikor dicsértük az osztály kollektíváját, szerényen elhárították az elismerő szavakat. Így válaszoltak: „mi csak a kötelességünket teljesítjük”. Az új esztendő küszöbén hadd kívánjunk boldog ‘ új évet mindazoknak az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak, akik nemes kötelességük teljesítése közben emberséget és figyelmességet is juttatnak a gondjaikra bízott embertársaknak. IHIMHMlIllMlIHIIIMIMIIlHIlim« Elöregedett sínek. modem! szerelvények című Írásunkra a MÁV Szegedi Igazgatósága vá- | Jászolt. Közölte, hogy a vasúti sínek korszerűsítése folyamatban van, nemrég cserélték ki a Szarvas—Mezőtúri vonal sínéit és megkezdték a munkát az Orosháza felöli szakaszon Is. Sajnos a kapacitás hiánya miatt ezt nem tudják folyamatosan végezni. Időnként ultrahangos | vizsgáló berendezéssel ellenőrzik a síneket és a hibásakat kicserélik. Ezzel próbálják megelőzni a baleseteket. A kicsi máj — nagy máj című cikkre a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat a következőket válaszolta: Átvevőnk udvariatlan magatartását elitéljük, emiatt szigorú figyelmeztetésben részesítettük, A libamáj minősítési feltételei az utóbbi években nem változtak, erről több ezer röplap útján tájékoztattuk a termelőket. A feltételnél nemcsak a súly, a küllem, a zsírtartalom is dominál. Reméljük, hogy vállalatunk kapcsolata a termelőkkel továbbra is zavartalan lesz, a kedves termelőtől m * ; A Szerkesszen velünk ro- J vatot összeállította: Kasnyik Judit ezúton is szíves elnézést kérünk. Örömmel nyugtáztuk a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat válaszát egy olyan témára, amely tulajdonképpen nem is hozzájuk tartozik. Nyílt levél a nemtörődöm szerelőnek — címmel írtunk arról, hogy Békéscsabán a Tolnai u. 6-os számú épületben rossz a központi tv-anten- na és a javítását senki sem végzi éL A? építőipari vállalat — bár nem tartózik munkájához — a cikk elolvasása után vizsgálatot tartott és elvégezte a szükséges javítást. A válaszlevélben viszont Köreik Ferenc igazgató megjegyzi, hogy a központi tv antennák szakszerű karbantartása nincs biztosítva, a GELKA a mai napig sem gondoskodott erről. Köszönjük a vállalat válaszát és figyelmességét Választ ugyan nem kaptunk a békéscsabai városi tanácstól, azonban örömmel írjuk meg, hogy a Petőfi utcai állapotokra reagálva intézkedtek. Végre megnyugtató, hogy az 1200 gyermek — akik a Petőfi utcai 1-es számú iskolába, valamint a gimnáziumba járnak — nincs kitéve közvetlen veszélynél*, korlátokat állítottak fél hogy a járművek ne menjenek a járdára. Köszönjük a gyors intézkedést. 20. Amidőn pedig az indulás pillanata is elérkezett, a búcsúzva feltetsző nap is hinteni kezdte rezgő, langy-meleg aranyát. Takó már várta. És nemcsak úgy, hogy ki ballagott elébe a kastély kapujához. Ügy is, hogy ami már ré- gesrég esedékes lett volna: a gazdasági udvart és a tóhoz vezető utat, is akkurátusán ö&z- szetakarította. Gondolta magában: ha mér vermet ásunk ennek a Laci gyereknek, olyan vermet, amelyikbe mint kalauz esik bele, de amelyikből csakis fejőgulyás gyanánt gebeszkedhet ki, legalább azt az örömöt szerezzük meg neki, hogy kellemes, családias környezetben essék meg vele a „katasztrófa”. De bánta is Laci a félsöpört utat és a gazdasági udvar glé- dába állított szekereit! Maga is pusztai származék lévén, meg se állt rajtuk a szeme. Öt a horgászat izgatta és még inkább Kati, hogy ugyan melyik öreg fa vagy melyik épület sarok mögül bukkan majd élő? így aztán Takó — hogy ne Játszódjék kukának — kénytelen volt az időjárásra terelni a szót — Nem baj, hogy esett? — kérdezte. — A, — nyugtatta meg Laci — Legalább a szúnyogokat is elverte. Megint csend lett Legfeljebb — sup-sup-sup—a lépéseik folytattak társalgást Mentek, mentek, már csaknem a park bejáratáig jutottak, amidőn valami hirtelen szíven ütötte Lacit Egy takaros, mesebeli házacska volt ez a valami. Falait borostyán futotta be. Sarkain kék subás ezüstfenyők álltak. — No nézd csak, — torpant meg Laci — de cukor kis ház! Ki lakik benne? Takónak villant egyet a szeme. hogy... ahán, kezdődik, ráhágott már a verem szélére a koma, de uralkodott magán, és egy maszületett medve jámborságával mondta: — A kertészünk. Bizonyos... Bársony Samu. Fúzsitos egy alak, a földreszállt angyalba iß belekötne, de amúgy aranyember. A lánya pedig... hühű! — a lánya olyan takaros» olyan fogható« teremtés, hogy a fagyos szenteket is kísértésbe vinné. Katinak hívják. Laci nagyot nyelt. Feje vörösre gyulladt, akár a stopplámpa veszély esetén. Ellódult onnan, és rettentő hamis hangon így váltott témát: — Né, ez óm a dzsungel! — mutatott a parkra. — Ezt se gondozzák, tudom istenem. — Hát... dzsungeL Dzsungel hát, — vigyorgott igen-igen elé-, gedetten Takó. — De megvan. Másutt, más majorokban viszont se park, se kastély. Még a fun- dusokat is felszántották a földosztás után... Hanem vigyázzon, ezt a pallót csak minden cigányesztendőben használjuk. Valahogy vízbe ne bukfencezzék itt nekem. A figyelmeztetés azért hangzott el és azért volt helyénvaló, mert időközben a tóhoz értek, és Laci legnagyobb meglepetésére egy kis szigetre voltak átkelőben. Valaha híd állhatott a silány, két szál deszkás palló helyén. Meredek ívű, kínai stílust utánzó kerti híd. De vagy az idő hor- pasztotta be a hátát vagy a tégláinak akadtak enyves kezű megállttól A pótlásul odatett palló ingott- rengett és csaknem a vízig hajolt, de a célnak azért megfelelt. Egy kis ügyesség és némi szívdobogás árán át lehetett rajta egyensúlyozni a szigetre. Ott meg mi állította meg, és mi ejtette csodálatba Lacit? Egy pagoda. „ Ügy bizony: egy homorú tetejű, kék akáccal körülfuttatott.
