Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-23 / 302. szám
Malik nyilatkozata a Biztonsági Tanács határozatáról Kurt Waidheim az ENSZ főtitkára A Biztonsági Tanács kedd esti üléséről az alábbi közleményt adták üti: „A tanács, megvizsgálva az ENSZ-főtitkár kijelölésére vonatkozó ajánlásokat, javasolja a közgyűlésnek, hogy a világ- szervezet főtitkárává dir. Kurt Waldheim-et nevezze ki”. A Biztonsági Tanács 15 tagja közül 11 adta rá a szavazatát, hárman tartózkodtak (nem állandó tag ellen« szavazott), vétó ezúttal tehát nem volt Az ENSZ-ben. úgy tudják, hogy Kína volt az, amely végülis elállt vétójogának fölhasználásától Waldheimmel szemben. Waldheim rögtönzött sajtóértekezleten . . nyilatkozott a rendkívüli születésnapi ajándékról. „Ez az ajándék meglehetősen súlyos teher, amelyet nem lesz könnyű hordozni. Mindazonáltal föltett szándékom, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek a megfelelő „teherviselésért”. GYORSHÍR: Az ENSZ közgyűlése szerda délutáni ülésén közfelkiáltással főtitkárrá választotta Kurt Waldheim volt osztrák külügyminisztert Dr. Kurt Waldheim* az ENSZ főtitkára 1918-ban született az Alsó-Ausztria-i St. Andreawördenben, egy tanár gyermekeként. Jogi tanulmányokat folytatott a bécsi egyetemen. A háborúban súlyosan megsebesült, leszerelték és visszatért tanulmányaihoz, jogi diplomát szerzett. , A második világháború befejeztével lépett diplomáciai szolgálatba. Az osztrák külügyminisztériumban dolgozott és az osztják államszerződéssel tárgyaló delegáció tagjaként Párizsban, Moszkvában és Londonban is járt. 1948. és 1951 között a párizsi osztrák követségen dolgozott, követségi titkárként, majd a külügyminisztérium személyzeti osztályának élére került. 1956 és 1960 között hazája kanadai nagyköveteként működött, majd a külügyminisztérium politikai osztályát vezette. Ezt követően 1964—1968-ig ismét hazája állandó ENSZ-kép- viselője volt. 1968—1970-ig Josef Klaus kancellár kormányának külügyminisztere, majd 1971-ben a konzervatív néppárt jelöltjeként indult a köztársasági elnökválasztáson. Ezután visszatért az ENSZ-be, ahol továbbra is hazája küldöttségét vezette. Dr. Kurt Waldheim 53 éves,' nős, négy gyermek apja. (MTI) Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője a Biztonsági Tanácsban kijelentette: az indopakisztáni konfliktussal kapcsolatban hozott BT-határozait fontos megállapításokat tartalmaz, elősegíti a hindusztáni félszigeten kiala j kult helyzet normalizálódását Malik emlékeztetett rá, hogy Indiának nincs területi követelése—mint azt Indira Gandhi miniszterelnök közölte. Rámutatott, a Szovjetunió kezdettől fogva állást foglalt amellett, hogy csakis Kelet-Pakisztán népe dönthet a maga sorsáról, törvényesen választott képviselőin keresztül. A szovjet küldöttség a Biztonsági Tanácsban azért tartózkodott a hin- dusztáni helyzetre vonatkozó határozat szavazásakor, mivel a Szovjetunió kezdettől fogva Ügy vélt^, hogy csak a keletpakisztáni nép választott képviselői dönthetnek arról is, Pakisztán része marad-e ez a térség, vagy önálló, független államot hoznak létre. Erről a BT határozat nem szól — mondotta Malik. (TASZSZ) Új helyzet a hindusztáni szuhkontinensen 1971. december 16-án megadták magukat a pakisztáni kormány Kelet-Pakisztánban harcoló csapatai, Dacca elesett. A nemzetgyűlés megnyitásának 1971. március 3-ról 25-re történő elhalasztásának hírére, Kelet-Pakisztán élére kinevezett katonai adminisztrátorok ellen a lakosság általános sztrájkkal és tüntetésekkel tiltakozott. Március 15-én Mudzsi- bur Rahman lett a kelet-pakisztáni közigazgatás irányítója. Március 26-án felolvasott függetlenségi nyilatkozat szerint „létrejött a bengál nemzet szuverén népköztársasága.” A hadsereg átvette Kelet-Pakisztán ellenőrzését, hadjárat kezdődött az „autonómisták,, — lényegében az egész bengáli nép ellen Fegyveres ellenállás bontakozott ki. Március 27-én Mudzslbur Rahman sejket letartóztatták, megindult a bengáliaiak Indiába való menekülése. Április 12én megalakult a Bang la Desfa (Reagál Haza) ideiglenes kormánya. Április 17-én kikiáltották a Bangla Desh Köztársaságot Június 12-én már 4,2 millió volt a táborokban a kelet-pakisztáni menekültek száma. Kolera- járvány tört ki. Augusztus 11-én megkezdődött Mudzslbur Rahman sejk pere, amit később elnapoltak. November végére a menekültek száma megközelítette a 10 milliót. India és Pakisztán határán a fegyveres összetűzés egyre hevesebbé vált. A kelét-pakisztáni gerillamozgalom megerősödött. December 3-án Pakisztán bombatámadást hajtott végre indiai városok ellen. December 6-án India elismerte a független Bangla Desht. Az indiai hadsereg a Bangla Desh csapataival együttműködve ellenőrzése alá vonta Kelet-Paklsztánt. A menekültek tervszerű visszatelepítése ezzel megkezdődött. Szuezi évforduló Tizenöt éve, hogy Egyiptom sikeresen helytállt az angol— francia—izraeli hármas agresz- szióval szemben, sikerült eltá- volítania a Szuezi-csatorna partjáról a három támadó ország csapatait. Az 1956-os év rendkívüli fordulatot hozott a Nílus népe számára. A nyár derekán, július 26-án Nasszer elnök újjongó százezres tömeg előtt jelentette be Alexandriában a csatorna államosítását — ezzel visszaszerezte a fedla- hok munkájával és százezernyi élet árán megépült nagy vízi- utat Egyiptom számára. Addig a csatorna partján brit katonák őrködtek — nemcsak a hajó- forgalom, hanem a haszon fölött is. Az átkelő hajók ffizette illetékek roppant hasznot biztosítottak az angol és a francia' monópóliumoknak. Az államosításba nem nyugodtak bele, ezért próbálták visszaszerezni a csatornát, a stratégiai utat és a hatalmas jövedelmet Eden és Guy Mallet titokban megállapodott Ben Guriomnal, az izraeli páncélosok betörtek a Sinai -félszigetre, élérték a Szu_ ezi-csatornát Ezt követően — a békés hajózás biztosításának ürügyén — az angol és a francia ejtőernyősök elfoglalták Port-Szaid kikötőjét ismét meg akarták szállni az egész esatomaövezetet Nasszer elnök harcolt és a világpolitikai tényezők is segítették: a Szovjetunió erélyes figyelmeztetése, az Egyesült Államoknak a kalanddal szemben akikor elfoglalt álláspontja egyaránt az agresszorok megfékezését segítette élő. A behatolók kénytelenek voltak visszavonulni. Ezt a győzelmet ünnepü az egyiptomi nép december 23-án. Ma ismét idegen megszállók állomásoznak a csatorna keleti partján és a Sinai-fólszigeten. Az 1967-es háború következményeit még nem számolták fel. A csatornát elsüllyedt hajók zárják él, tizenöt tartályhajó rozsdásodik horgonyon több mint négy éve, s a lassan homokosodé víziót partjain hadseregek néznek egymással farkasszemet. A feszültség a válság megoldatlansága miatt egyre nő, az incidensek a hallgatólagos fegyverszünet ellenére meg-megismétlődnek. Félő, hogy egy szikra újra lángra lobbant ja a közel-keleti háborút Az egyiptomi nép az évfordulón újra idegen megszállóktól akar megszabadulni, űjra vissza akarja szerezni jussát, a világ egyik legfontosabb vízi útját, amely a Földközi- és a Vörös-tengert köti össze. Alig 167 kilométer hosszú, százméternyi széles vízszalag ez, de roppant gazdasági és stratégiai fontossága van. Amikor 15 esztendővei ezelőtt államosították, évi jövedelme 35 millió font-sterling volt, s ebből csak egyetlen millió jutott az egyiptomi államnak, a többi az angol—francia társaság páncélszekrényedbe vándorolt. Az egyiptomi kormány bővítette a csatornát, felfutott az olaj tartályba jók forgalma, ^égül mór percnyi pontosságú menetrend szerint egész konvojok haladtak át Port-Szaid és Szuez között — a jövedelmek 1967-re, az izraeli agresszió idejére már évi 100 millió font-sterlingre nőttek. És ez hiánytalanul az egyiptomi államé volt! Ez a nagy összeg az EAK egyik alapvető nemzeti jövedelmeként az országépítő terveket szolgálta. A csatorna űjramegnyifásában sokan érdekéitek, hiszen Afrika megkerülése helyett olcsóbb és rövideibb átkelni néhány óra alett a Földközi-tengerről a Szuezi-öböílbe. Különösen érdekéitek ebben Európa országai. A Szovjetunió is kívánja a csatorna megnyitását, mert közvetlen összeköttetése lehetne a mediterrán medence és az Indiai-óceán között Az egyiptomiaknak — az említett gazdasági előnyökön üdvül — poli tükai sikert jelentene a részleges izraeli csapatkivonás is. Ezért javasolta Szadat eflmöfc a csatorna megnyitását v*' '•■ménye világos: a csatornát csak akkor lehet megnyitni, ha ezzel nem tartósítják az izraeli megszállást hanem az egyszersmind a teljes kiürítés kezdete is lenne. Vagyis olyan gyakorlati lépés, amely elvezet az egész rendezéshez, annak elválaszthatatlan részié, bevezetője: a béke nyitánya a Közel-Keleten. Izrael viszont csakis akkor lenne hajlandó a csatorna megnyitására, ha annak semmi kö- . ze nem lenne a válság rendezéséhez: nem hajlandó kötelezettséget vállalni a teljes visszavonulásra, nem fogadja él az 1967-es határokat Vagyis a csatorna megnyitása számára a megszállás véglegesítése lenne, az expanzió elismerésének nyitánya, a háborús állapotok fenntartása — annak minden veszélyévé! együtt Rudnyánszky István Brandt sajtótájékoztatója Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kapcsolatainak fejlesztését valamint az NSZK beL és külpolitikai törekvéseit állította előtérbe idei utolsó sajtóértekezletén Willy Brandt , nyugatnémet kancellár. Az európai biztonsági értekezletről szólva Brandt rámutatott, hogy nem ellenzi a konferencia jövő évi összehívását, de valószínűbbnek látja, hogy megtartására csak 1973- ban kerülhet sor. 1972. inkább az intenzív előkészületek éve lesz — mondotta. A két német állam tárgyalásai jövőre folytatódnak, éspedig az általános forgalmi szerződés megkötéséről, amely nem valószínű, hogy „sok hónnapot vesz igénybe”. Ezt követheti az NDK és az NSZK viszonyának rendezéséről tar1 tandó tárgyalás. Brandt szerint a két német állam kapcsolatainak szerződéses rendezése után történthet meg az NDK és az NSZK felvétele az Egye-' sült Nemzetek Szervezetébe. A szovjet—nyugatnémet kapcsolatok (kereskedelem, kooperáció, technológia, stb.) fejlesztésének lehetőségeiről a nyugatnémet kormány a jövő év elején tanácskozik. A magyar—nyugatnémet és bolgár—nyugatnémet kapcsolatok rendezéséről Brandt mindössze annyit mondott, hogy egyik vonatkozásban sincs szükség „különleges szerződésre”, a diplomáciai kapcsolatok felvételéhez, ám előbb meg kell várni, amíg lezárulnak a csehszlovák—nyugatnémet tár. gyalások, csak azután lehet tovább lépni. (MTI) /
