Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-03 / 285. szám

Pályázati felhívás! Fluktuáció, selejfgyártás és egyéb károk A SZOT Elnöksége és a KISZ Központ! Bizottság Intéző Bd- sottsága a KISZ VIII. kongresszusa tiszteletére pályázatot hirdet aa iparban, építőiparban, a kereskedelemben, a közlekedésbe« és a mezőgazdaságban dolgozó fiatal mérnökök, közgazdászok és tech­nikusok részére. Az országos pályázat célja, hogy a fiatal műszakiak és közgaz­dászok sajátos formában is részt vehessenek a KISZ-kongresszus tiszteletére kibontakozó szocialista immkaverseny-mozgalomban, az országos műszaki fejlesztési koncepciók megvalósításában. A pá­lyamunkáknak a munkatermelékenység növelésével — a műszaki fejlesztéssel, automatizálással, számítástechnika alkalmazásával, a minőség javításával, a munka, és üzemszervezéssel, a helyi tarta­lékok feltárásával, a balesetmentes és egészségre ártalmatlan mun­kafeltételek, a vállalati feladatok gazdaságos megoldásával — a népgazdaság, a dolgozók érdekeit kell szolgálniuk. A pályázat le­hetőséget biztosit a képesség, a szakmai felkészültség bizonyítá­sára is. A pályázat fébtételeáh) A pályázaton azokkal a szakdolgozatokkal lehet részt venni, amelyek a SZOT Elnöksége és a KISZ Központi Bizottság Intéző Bizottsága által meghirdetett „Kiváló Ifjú Mérnök, Közgazdász, Technikus” mozgalom keretében 1971-ben készülnek el és szerződ elnyerik vállalatuknál a .kiváló” címet. A vállalati értékelés után a legjobb pályamunkákat — az értékelő javaslattal együtt — me­gyei KlSZ-bdzottságokhoz kell eljuttatni 1972. február 15-ig. A bi­zottságok aa értékelést 1972. február 26-ig végzik eh A Szakdolgozatok Országos Pályázatára — 1972. március 30-ig — azok a pályamunkák küldhetők be, amelyeket a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa és a KISZ megyei bizottságok közös elbírálás alapján a legjobbaknak ítélnek meg, amelyek alkalmazhatóságát, gazdaságosságát a vállalat igazolja és felhasználásra kötelezettséget vállal. Ez utóbbi elősegítésére a KISZ KB megrendezi —* az elmúlt években nyertes szakdolgozatok alapján megvalósított — műszaki alkotások kiállítását, s a legértékesebbeket különélijban részesíti. A pályázat dijai: Iparáganként: I. díj: emlékplafcett arany fokozat, elismerő ok- tevéi és 4 ezer forint pénzjutalom; II. díj: emlékplakett ezüst fo­kozat, elismerő oklevél és háromezer forint pénzjutalom; III. díj: enúékplakett bronz «okozat, elismerő oklevél és kétezer forint pénzjutalom. Az OMFB, az OTH és az IHeMhes minisztériumok a céBd tűzé­seiket legjobban segítő pályamunkákat különdíjakban részesítik. Az országos helyezett pályamunkák készítői a fenti díjazáson túl elnyerhetik a „Kiváló Feltaláló és Üjító” cím egyes fokozatait is. Az Országos Bíráló Bizottság javaslatára a helyezett pálya­munkák legszínvonalasabb] ai — a formai követelményeknek és a doktori szigorlat egyéb feltétéleinek eleget téve — doktori érte­kezés alapját képezhetik. A pályázat elbírálásában a díjak oda­ítéléséről az Országos Bírálé Bizottság dönt és 1972 nyarán hirdet eredményt. SZAKSZERVEZETEK KISZ KÖZPONTI ORSZÁGOS TANÁCSA BIZOTTSÁG INTfiZÖ ELNÖKSÉGE BIZOTTSÁGA csak a ponty kapására lesz éiö­érzékeny megint A parton széles, alacsony fa­tönk. Harmat lepi, de egyébként kí­vánva se lehet elképzelni kényel­mesebb horgászülőkét Nosza, vásznat rá, viaszos vásznat, amibe a szereléket szo­kás csavarni. Ez az, ez is megvan, most már nincs más hátra, csak a beete­tés. Vagyis hajítsunk egy marék főtt kukoricát a nádbokor elé. Hadd találja meg, és a csemegét gyanútlanul szemelgetve, hadd jusson a fenéken nyugvó horo­gig a ponty. És itt is a pillanat ■— a pom­pás, az egész héten várt —, ami­dőn a tegnapé lesz minden gond, bánat, bosszúság, és amidőn a kis ember meg a nagy természet együtt ünnepei És persze — tűnődik, ábrán­dokat is kerget. Mármint a kis ember. Elvégzi — gondolja magában, hogy... végül jól választott: va­cakabb mesterség is akad a vi­lágon, mint a kalauzi státus. Csak hát... még se olyan pa­zar, olyan igen-igen fenékig tej­fel a,városi élet, ahogy azt egy komája, Tömböly Ferkó vázol- gatta a katonaságnál. Hogy... mafla lesz, igazi süket pali, ha leszerelése után a szülőföldjé­re, Görbeházára gravitál vissza. Mivel lehet agyonütni faluhe­lyen az időt? Mi van ott? Hét­köznap keccselés, meló rogyásig, vasár, és ünnepnap pedig una­lom. Alvás, legyek csapkodása a lábszáron meg kártya és kugli Mert., se egy mozi, se egy tánc­terem, de még egy nyomorult talponálló se ottan. Aztán lá­nyokban se valami bőséges a választék. És ha volna is, ki lát­ná hasznát? Pusztán, egy isten háta mögötti majorban, minden­ki szeme előtt, már a kisujj meg­fogása iS házassági ajánlatnak számít. Attól óvjon az ég. Nő­sülni sose késő. Amilyen kapó­sak manapság a férfiak, nősülni harminc és negyven között is untig ráér az ember. Ellenben városban mi a hely­zet? Akinek állása, ismeretsége, megfelelő ruházata és egy kis dumája van, az — menő. Az — császár. Az — nemcsak élni, él­vezni is bírja az életet. A koszt nem probléma. Ebé­det néhány ruppóért előfizetéses alapon burkol magába az ember. Sonkát, kolbászt, szalonnát és egyéb jó falatokat pedig ingyen, az utasok jóvoltából tud besze­rezni. Szobát kettesben vesz ki, és úgy bonyolítja le nőügyéit, hogy a havert még véletlenül se hoz­za zavarba. Szoknya akad, de mennyi akad! Aki csörögni tud & szöveg­nek sincsen híjával, azt mozá, ital és másegyéb befektetés nél­kül is kamélják a jobbnál jobb bőrök és csini babák. Ha pedig gusztusa van rá az ember gyerekének — komo­lyabban, mamák tudtával is ud­varolhat. Már csak ott. persze, ahol megfelelő a tét. Ahol há­Alkoholizmus elleni küzdelem — a munkaügyi miniszter szemével Az elharapódzott túlzott alko­holfogyasztás, a terjedő alko­holizmus a munkamorált, s a termelés érdekeit is veszélyez­teti. Ezekről a kártételekről ér­deklődtünk Lázár György mun­kaügyi minisztertől. — Az egészségtelen méretű munkaerőmozgás, a munka- fegyelem helyenként megmu­tatkozó lazaságai gazdasági életünk nemkívánatos jelen­ségei. Az ön véleménye sze­rint van-e összefüggés a két jelenség és az alkoholizmus között? — A kérdés első hallásra nem látszik könnyen megválaszolha- tónak. Közismért, hogy a mun­kaerőmozgást, — aminek egyéb­ként csak egy részét tekinthet­jük károsnak — és a munkafe­gyelmet igen sok tényező befo­lyásolja. Ha azonban azt vizs­gáljuk hogy a sűrűn munkahe­lyet változtatók és a munkafe­gyelem gyakori megsértői miért hajlamosabbak a társadalmi morál írott, vagy íratlan sza­bályainál! semmibe vevésére, akkor a mértéktelen alkoholfo­gyasztásnak, vagy éppen az al­koholizmusnak már jól felis­merhető szerepe van. Anélkül, hogy részletes taglalásba bocsát­koznék, rögtön határozott kü­lönbséget teszek az alkoholiz­mus és az alkoholfogyasztás normális — egészségi vagy mo­rális károsodást még ki nem váltó — mértéke között. Az alkoholizmus — meggyő­ződésem szerint is — súlyos be­tegség; a mértéket tartó alko­holfogyasztás pedig olyan egyé­ni igény, aminek kielégítését sem elítélni, sem korlátozni nem volna helyes. Az alkoho­lizmus olyan sajátos betegség, ami nemcsak az egyén szerveze­tét károsítja, hanem ennél sok­kal messzebbmenő következmé­nyekkel is jár. Amellett, hogy a szűkebb környezet számára elviselhetetlen teher, sőt tragé­diák forrása, súlyos károkat okoz a nagyobb közösségnek, a társadalomnak is. Elég, ha csak a betegállományban eltöltött óraszámokra, a gyógykezelési költségekre, az idő előtti rok­kantságra. a családi és a mun­kahelyi életet megzavaró kö­vetkezményekre utalok. , *— Milyen következményei vannak az italozásnak a mun- j i r ■ zasság esetéin bútorra és egy i testhez álló kéglire is kilátás i van. Mert taigadhatattam: arány- • lag nem sokat ereszt, piti kis- \ státus a kalauz státusa, de tisz- ■ ta szakma, intelligens szakma. S Boldog lehet az a jövendőbeli ■ anyós, nagyságos asszonyt esi- • nól a lányából, aki kalauzt vá- | laszt vőnék. És így tovább, van rá idő, ■ ömölhet a szó: hosszú a katonai j szolgálat ideje és unalmasak a ■ kaszárnyád éjszakák! A cim- : bora, Tömböly Ferkó — pedig : igazi kenyeres pajtás és inkább ■ csak a szájával vagány — be- ■ gerjed, tűzbe jön, fogadkozik, : és így fejezi be a városi élet- : ről való ömlengést: : ■ — Vetem jössz, viszlek, ha le_ 5 szerelünk. Közhülye vagy, kő- ■ töznivaló bolond, ha nem jössz ; velem. És az .ember — már csak kí­váncsiságból is — kőiéinek áll. Szüléd, akik féltehék, visszavár­nák és a támogatására is szo­rulnának — nincsenek. Anyja régesrég halott, akna tépte Két a háború végén, és apja is már öt esztendeje, elköltözött az élők sorából. Kitől függne hát? Ki rázná meg a vállát, hogy... észnél légy, ne okoskodj, Laci?! Van szakmád, hajaj, de micsoda remek szakmád van! Csak üzen­ned kell, és díszkapuval vár, a széket U megfújja alattad az ál. lami gazdaság. A testvérek: Jutka és Erzsi ] talán? kahelyen? Mi a véleménye a túlzott italozásról? — Valóban, szólnunk kell azokról is, akik orvosi értelem­ben nem alkoholisták, de akiknek életmódjához hozzátartozik a túlzott italozás. Gondoljunk csak az enyhébbnek Ítélt esetek­re: hány késés forrását jelen­ti, hogy a dolgozók egy része munkakezdés előtt az italboltot látogatja meg, nem is szólva az ott elfogyasztott — vagy netán a munkahelyen megivott — al­kohol hatásáról, amely mint ismeretes, gyengíti a koncentrá­ciót, fellazítja a magatartást, las­sítja a munkatempót. Mindeb­ből többnyire selejt, fegyelem- sértés születik. Azoknál a vállalatoknál — sajnálatos módon a számuk még kevés! —, ahol a rendsze­resen alkoholt fogyasztó dolgo­zók helyzetét figyelemmel kisé­rik. megállapították, hogy kö­rükben mintegy 10 százalékkal nagyobb a fegyelemsértések szá­ma. Ugyancsak vállalati és üze­mi vizsgálatok tanúskodnak ró­la, hogy az egy—három napot hiányzók jelentős része nem egyszer az italozás „fáradalma­it” heverik ki — táppénzes be­tegállományban, vagv éppen igazolatlan távolmaradással. — Miniszter elvtárs vázolta az alkohol kimutatható káros ha­tásait a munkában. Minden­nek a seleitnél is súlyosabb következményeivel kell szá­molnunk. — Igen, a termeléskiesés és a selejt a következményeknek csak az egyik csoportja. Van­nak ennél még szomorúbb té­nyék is: 1969-ben 240 halálos, 12 ezer súlyos baleset történt az alkohol befolyása miatt, s még hány kisebb-nagyobb sérülés! Ennek kapcsán elsősorban már nem is a termelési, népgazda­sági károkra utalok — pedig a számokból következtetve ezek sem elhanyagolhatok! —, sok­kal inkább az emberélet meg­óvása érdekében szeretném -nyo­matékosan és sürgetően hangsú­lyozni a megelőzés fontosságát. Nem lehet eléggé elitélni azoknak a vezetőknek a maga­tartásét, akik az alkoholizmus elleni küzdelemről szóló rendel­kezések, intézkedések betartá­sát, hanyagolják; ezzel ugyanis akarva-akaratlanul megnehezí­tik a bajokat megelőző társa­dalmi közszellem, kialakítását. A vállalatok vezetőinek, a dol­gozó kollektíváknak a maguk fegyelmező, tudatformáló ere­jükkel is oda kell hatniok, hogy az életszínvonal fejlődése, a szabad idő növekedése ne az ita­lozók, hanem a kulturált, aa emberibb élményeket igérő szó­rakozások kedvelőinek számát növelje, mert ez az egyén és a társadalom számára egyaránt haszonnal jár. — E gondolatsor tehát haté­kony nevelő munkát sürget Vajon kielégítő-e ez a tevé­kenység a szakmunkásképzés­ben résztvevő fiatalod köré­ben, a szakmunkás tanulőinté- zetekben? — Ha csak vázlatosan is, sze­retnék reális képet festeni az e téren mutatkozó gondjaikról. Őszintén szólva magam sem tar­tom könnyűnek pedagógusaink helyzetét. Ha országos átlagban igaz, hogy a gyermekek nevel­hetőségét a család felbomlása mellett az alkoholista szülő ne­hezíti meg legjobban, ez a szak­munkástanulók tekintetében is igaz. A mi fiataljaink esetében azonban még egy további körül­ményt is figyelembe kell venni. Azt ugyanis, hogy tanulóinkra a szülőkön és az iskolán kívül nagy befolyást gyakorol a szak­mai oktatásuk színhelyéül szol­gáló munkahely. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a jó, de a rossz példa is ragadós. Abból, amit az előzőekben mondtam, követ­kezik, hogy tanulóink egy része •rossz befolyás alá kerülve „fel- nőttes vi rtuskodásnak” tekinti az italozást. Mindezek miatt iskoláink ne­velési tervében, az osztályfőnöki órák anyagában súlyának meg­felelő terjedelmet kapott a túl­zott alkoholfogyasztás egészséget, erkölcsöt romboló hatásának megismertetése. Annak érdeké­ben, hogy pedagógusaink ez irá­nyú feladataikat minél felké­szültebben láthassák el, ettől a tanévtől rendszeres továbbkép­zésben részesülnek. Pedagógu­saink emellett — a Vöröske­reszttel és az Alkoholizmus El­leni Országos Bizottsággal együttműködve — részt vesznek a rendszeres felvilágosító és propaganda munkában is. A közvetlen befolyás mellett véle­ményem szerint nagy fontossága van az „indirekt” nevelésnek, a kultúrált életmód iránti igény felkeltésének és kifejlesztésé­nek. Pedagógusaink, szakoktatóink erőfeszítései azonban csak akkor hozhatnak teljesebb eredményt, ha törekvéseikben számolhatnak a dolgozó kollektívák és az egész társadalom növekvő támogatá- sávaL írva vigadok Ha nem is boros, de borús hangulat­ban szereztem tudo­mást a minap arról, hogy a nagypénzű szesztestvérek talál­kahelyei hamarosan újabb, attraktív üzemegységgel sza­porodnak. íme a sze­rény újsághír: „Bormúzeumot lé­tesítenek a budai vár alatt nemrég fel­tárt katakombában. Az ital ínyencei itt több évtizedes bor- matuzsálemeket is megízlelhetnek”. Félreértés ne es­sék: Nem irigylem azokat a hazánkba szakadt külföldieket, akik konvertibilis alapon isszák magu­kat a népies faragá- sú asztalok alá; sőt, ha a kijózanító SZTK- rendelőben is csak kemény valutáért ál­lítanák őket két lábr ra — egyenesen hon­fiúi büszkeség dac gasztaná legénytolltól pelyhedző szívemet. 'Attól se kell fél­nünk, hogy e tehetős import-bor-isszák ne. tán megfáznak az árnyékos odúban; hi­szen ugyan e tája­kon tenyésznek az antibiotikumokat er­jesztő, józan gomba­fajták is. Így a ked­ves vendég akár ha- jadonfőtt is mulatoz­hat a hazai hajado- nokkal, nem lesz szükség kalapkúrára, hogy aszongya: bor, a bor, a bor ka lap­pal ... S ha netán honi le­gények is bebotor­kálnak egyszeregy­szer a neoantik bun­kercsárdába, újabb bizonyítékát nyerjük annak, hogy nálunk bíz eltűntek a rút generációs ellenté­tek. Hiszen nincs fel- emelőbb látvány, mint mikor egy 25 éves ifjú bormatu­zsálemmel koccint! Bízunk abban, hogy a. múzeum puritán krkölcsű pincérei se élnek vissza e kez­dők tapasztalatlansá­gával, és nem holmi éretlen vinkót szol­gálnak fel élemedett boraggok helyett. Mer tudnivaló, hogy nincsenek fiatal bo­rok, csak vén kor­helyek. Egy kezdő ivónak minden bor öreg. De ha netán vala­mely bormatuzsálem túlságosan elbízná magát és többet kér­kedne öregségével, mint ildomos — ké­rem, közöljék vele kellő tisztelettel, hogy van „valaki”, „aki” épp oly vén, mint ő, s aki immá­ron annyira elannott, hogy ereje sajnos nem növekvőben, ha­nem — a jelek sze­rint —- elapadóban van. Ez pedig az alko­holellenes küzdelem. K. Gj . (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents