Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-22 / 301. szám

Egy munkásőr emlékeiből Egy motoron a gyilkossal Amikor a vésztői kis családi ház udvarán először szorítottunk kezet Takács Gáborral, a körös- ladányi gépjavító munkásőr sza- kaszparancsnokával, még nem is sejtettük, hogy milyen érde­kes beszélgetésnek leszünk ta­núi. Rovatvezetőmtől azt a meg­bízatást kaptam, hogy írjak portrét Takács Gáborról, aki né- j hány hét múlva már 15 éve szol­gál a munkásőrségben. Mi tagadás, nagyon nehezen alakultak a szavak mondatokká, és kerek történet sem született beszélgetésünkből. De sok min­dent megtudtunk a munkásőr pa­rancsnak életéről, a vele történ­tekről. — Az első munkás őr beveté­sem? Jól emlékszem rá. Még öt- venhét elején volt. Békés alatt az erdőben egy ellenforradal­márt kerestünk, a karhatalom­mal közösen. El is fogtuk. Ak- S kor még technikus gépkocsive- j aető voltam. S a teljesen fehér- hajú sza- ] kaszparancsnok elgondolkodik. — Nem voltak könnyű idők, nagyon sokat voltunk szolgálat- j ban, s a munkában is helyt kel­lett állni, ugyanúgy, mint ma — j mondja megfontoltan. S amikor i arról kérdezzük, mi volt a leg- J emlékezetesebb esemény a tizen- ■ öt éves munkásőr szolgálat alatt, csak úgy magának, elmosolyo­dik. — Bzerkilencszáz-hatvanban vagy hatvanegyben történt, a napra már pontosan nem emlé­kezem, elég az hozzá, hogy a má- gori tanyavilágot jártam mun­kámból adódóan, motorkerék­párral. A tanyasiak jól ismertek, mint ahogy most is ismernek, tudták, hogy munkásőr vagyok, s elmondták, hogy egy idegen em­Sikeres KISZ-vetélkedő Vésztőn Sikeres szellemi és tréfás ve-! télkedőt. rendezett Vésztőn ai községi KISZ-bizottság és a művelődési ház, A Vetélkedőn a KISZ alapszervezetek 3-3 tagú csapattal vettek részt A ver­senyzőknek nyolc különböző té­mában kellett megoldaniuk a feladatokat, s végül az első he­lyezett a gimnázium csapata lett. Az első díj mellé még elnyerték a helyi ÁFÉSZ által felajánlott különdíjat is, egy díszes, hatal­mas tortát Másodikok az ÁFÉSZ fiataljai lettek. A jól si­került versenyt KISZ-bál zarta.' oer kóborol már napot óta a környéken. Leírták, hogyan néz ki. Jól elhúzódott a munkám, s így éjfél körül indultam 'haza. Olyan bújkálós holdvilág volt, de a motorkerékpár fényszóró­ját azért természetesen használ­tam. Nos, ahogy haladok, egy- szercsak a fényszóró világában, egy alacsony embert látok meg, néhány pillanatra. A szivattyú- telep környékén történt. A de­likvens elhúzódott egy fa árnyé­kába. Ügy tettem, mintha sem­mit néni vettem volna észre, de mindjárt eszembe jutott, amit a tanyasi emberek mondtak. El­mentem egy darabon, majd a1 lámpát leoltva, visszakanyarod­tam. Amikor az ember meglát­ta, hogy visszafelé jövök, besza­ladt az erdőbe. Én meg utána, — Álljon meg, meri lelövöm! — kiáltottam. Fegyver azonban nem volt nálam. Meg is állt és| ahogy haladtam feléje, a hold­világnál láttam, hogy tőrt emel rám. Félreugrottam, s felkaptam egy fadarabot. Alacsony, nyesz- lett kis férfi volt. Elbántam vele. Megmotoztam, elvettem tőle mindent. Kérdeztem, hogy kicsoda, micsoda. Azt mondta, hogy disznót akart vásárolni, de ellopták a pénzét és nem tud ha­zamenni Szolnok megyébe. Ket­tesben voltunk ott a nagy éjsza­kában, hát fondorlatra vettem a dolgot. Azt mondtam, hogy el- « viszem hozzánk, adok neki pénzt : és aztán menjen isten hírével. { Ügy is tettem. Hátam mögé ül-: tettem a motorkerékpárra, át- ■ öleltettem magamat vele, s be- ■ vittem Mágorra. Onnan felhív- • tűk a szeghalmi rendőrőrsöt, j majd gépkocsival, másodmagam- • mai elszállítottuk, A rendőrőr- » sön derült ki, hogy a Szolnok: megyei illetőségű Polacsek 1st- : vánt vagy Jánost —, pontosán • már nem emlékszem a nevére — j gyilkosság miatt körözik. S a munkásőr parancsnok ma- ; A Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat az alábbi állóeszközöket értákesiti 300 kg-os 6 t/óra teljesítményű, komplett aszfalt­keverőtelep, felújított állapotban; WIBAU 10—12 t/óra aszfaltkeverőtelep. 3500 1-es bitumenszóró berendezés: 5000 1-es bitumenmelegítő üst; 5 és 15 KVA-os áramfejlesztő; Csepel D 450 G 2/B komplett műhelygépkocsi A berendezések üzemképes állapotban kerülnek átadásra. Érdeklődni lehet: Gépészeti Osztály, Hódmezővásárhely, Le­nin u. 32. Szakmáry László. Telefon: 720. 323271 gabiztosan válaszol arra, hogy nem félt-e a motoron, egy gyil­kossal a háta mögött — Semmi kis ember volt, az­tán akkor még nem is tudtam, hogy gyilkos. Szó se róla, utána bizony elgondolkoztam a dolog fölött. Ezért a valóban szinte regény­be illő cselekedetéért kapta meg Takács Gábor 1961-ben a Köz- biztonságért Érdemérem ezüst fokozatát. De ha ünnepélyes al­kalmakkor felölti egyenruháját, mellén nem árválkodik egyedül ez a kitüntetés; ott van mellette két Kiváló Dolgozó jelvény, az Oktatásügy Kiváló Dolgozójának jelvénye, a 10 éves szolgálatért érdemérem. De ezekkel a sza­kaszparancsnok nem dicsekszik. Árra viszont felettén büszke, hogy a Körösladányi Gépjavító Vállalat munkásőr szakasza két­szeres kiváló szakasz. Botyánszki János Szabad szombat, mosdók, öltözők a nők munkájának meg kön nyítésére A Körösök Vidéke Tsz Szövet­ség nőbizottsóga december 20-án délelőtt Békéscsabán, az Ifjúsági és Üttörőházban tartotta ez évi utolsó ülését. Ezen értékelték a nőbizottságok munkáját, és meg­vitatták az 1972. első félévi prog­ramot. A beszámoló tartalmazza azo­kat a feladatokat, amelyek vég­rehajtásában sokat tettek a ter­melőszövetkezeti nőbizottságok. Többek között számos helyen ja­vaslatukra megváltoztak a nők munkakörülményei, a termelő- szövetkezetek vezetősége ilyen irányú intézkedéseket foganato­sított. Több helyen kezdemé­nyezték a nőbizottságok az el­avult munkanormák felülvizsgá­lását és az adminisztratív mun­kakörökben dolgozók bérkorrek­cióját is. Igen szép tapasztalatok vannak a sokgyermekes csalá­Békés megyei határőr újoncok esküje Kiskunhalason Vasárnap délelőtt katonai ün­nepséget tartattak Kiskunhala­son, a feldíszített Lenin téren. A határőrséghez bevonult fiata­lok -* köztük sóik békéscsabai és Békés megyei — tettek esküt szüleik, hozzátartozóik jelenlé­tében. Az ünnepségen adták árt a határőrkerületnek a KISZ KB oklevelét és vörösselyem ván­dorzászlóját. A jelentős esemé­nyen részt vettek a párt-, az állami- és a társadalmi szervek vezetői, képviselői. Ott voltak a társ-fegyveres testületek, vala­mint az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szovjet csapatok képviselői. A csapatzászló előtt sorakoz­tak fefl, az újoncok, A katonaze- nékar eljátszotta a Himnuszt, majd G. B. alezredes, a határ- őrség kerületi parancsnokának politikai helyettese mondott megnyitót. Bután egyenruhás ifjúgándisták hozták a KISZ KB oklevelét, amit a kiemelkedő munkáiért Tarbe Dezső, a KISZ dók segítésit illetően és a gyer­mekintézmények működtetésével kapcsolatban. A nők munkáját könnyíti az is, hogy jó néhány termelőszövetkezetben bevezet­ték az üzemi étkeztetést, mosdó kát, zuhanyozókat, öltözőket lé­tesítettek és egyre több gazda Ságban bevezetik a szabad szom bátort a nők részére. Az eredmények ellenére Ígéri sok gonddal, elsősorban a ma­radi szemlélettel is meg kell küzdeniük a nőbizottságoknak Vannak termelőszövetkezetek, ahol a vezetőség még mindig szükséges rossznak tartja a nő- bizottságok megalakulását és működését. A hozzászólásokban is erről beszéltek elsősorban a nőbizottság tagjai, de elmondták eredményeiket is. Többek között a gyulai Köröstáj Termelőszö­vetkezet minden üzemegységé­ben a nőbizottság javaslatára biztosították az üzemi étkezte­tést, sőt ebédlőt is létesítettek a szarvasi Táncsics Tsz-ben pe­dig bevezették a szabad szom bátort. KB tagja adott át LudSmytt Fe­renc őrnagynak, a határőrkerü­let KISZ-bizottsága titkárának. Meleg szavakkal szóit a szü­lőkhöz, az eskühöz felsorakozott újoncokhoz Dudás István abez- j redes, a határőrség kerületi pa- \ ramcsnoka. Ezután esküt tették j az újoncok. Saraikból Soiymosd j Sándor kért és kapott szót. Tár- i sai nevében ígérte, hogy mindig és mondén helyzetben hűek lesz­nek esküjükhöz. Az esküt tett katonákat, szü­leiket, hozzátartozóikat közvetlen szavaikkal üdvözölte dr. Értsék Bertalan ezredes, a határőrség országos parancsnokának he­lyettese. Bestédében a határő­rök és a lakosság együttműkö­désének szerepéről is szólt Az ünnepség az Intemacioma- le hangjaival, majd az egység díszeügésével fejeződött be. A déli óráktól estig az esküt tett határőrök szüleikkel, hozzá, tartozóikkal találkoztak. Morvay Sándor Jellinek Rozália aqvarell-kiállítása az Orosházi Szántó Kovács Múzeumban Jellinek Rozália, pedagógus- festőművész munkáiból nyílt ki­állítás vasárnap délelőtt 11 óra­kor Orosházán, a Szántó-Ko­vács Múzeumban. A művészt bemutatta, s mun­kásságát ismertette: Koszta Ro­zália festőművész. — A negyven alatti korosztály egyik igen te­hetséges képviselője, Jellinek — mondotta többek között —, ak* igen határozott, lendületes, ki­forrottságot árul el, a bemuta­tott 25 darab aqvarelléveL Az élénk színábrázolás, s a táj sze­ret«; te nyilvánul meg képeiben. 19. A többi az ón dolgom. Ha el­jön Laci, ha a kezem ügyéiben lesz, nem tudom ki kit kap ho- rogvágre előbb? ö-e a harcsát vagy őt én? — Hm ... — kapta erre mar­kába az állát Tafcó. Elgondolkodott, majd ennyit kérdezett csupán; — És Kati? — Katiról egy szót se. Mert _ így vannak — fordította szembe újjainak bütykeit az öreg Bársony. — És Katinak se róla ... Gólt? Megegyeztünk? Takó Illés élnevette magát, és tenyerét is kicsapta.. Parolára. — Rendben van, — mondta — Ne félj, vén bitang, ha már megsütötted, nem ejtem porba a pecsenyédet. Ez bizony összeesküvés volt, mégpedig fondorlattal szőtt és a konspiráció szabályait is mindvégig a legszigorúbban - szem előtt tartó összeesküvés. Nézzük először az elnöki vo­nalat, azaz Takó ülés vonalát. Mit csinált Takó? Talán ajtóstul rontott a has­ba. és ahogy hebehurgya termé­szetétől várni lehetett volna, rögtön az első alkalommal e horgászatra terelte Lad előtt e szót. Korán tse. Kezdetben — mert három oda- vissza utat is rászánt az ügyre — kezdetben esaik figyelt, szá­múidéit, haUgatódzott. Lacit fi­gyelte, hogy kinek mit mond, milyen a kedve és az észjárá- sa? Ügy találta, hogy igaza le­het Bársony komának: szere­lem-beteg, bánat emészti a fiút. Hol a pimaszkodásig dévaj, hol meg a pokrócnál is gorom­bább, és úgy el tud bámulni, hogy képe egy kólikában szen­vedő kos ábrázatát veszi fel. Csaik ekkor, mindezt így szé­lien megállapítva kezdett aztán közeledni hozzá. De nem ám a szokványos módon, hogy ... mi újság, hogy vág a bajusz, fia­talember? Megvárta, hogy Laci jegyosz­tás közben rá is sort kerítsen, és ekkor a térdéhez kapva el- jajdítóttá magát: — Au! Atteremtésit! — mond­ta. —* No csak, reuma? — szán­ta meg a látásból ismerős atya- fit Lad. — A, sebhely, — szávogatta a fogát Takó. — Amikar farchü az idő és megveszik, öesze-vissza fú a szél, ez is a térdem is meg­vesz. — Golyó? — Á. — AkmasziSamk? — Egy nyavalyát. Harapás És nem is akármilyen, — sü­tötte le a szemét ravaszul Takó — Harcsaharapás. — Qsak nem? — lett hlrtetew élénk Laci. Szerdai nap volt, hetivásárod nap, Kati napja, de Kati — sehol. így aztán szegény feje — abban a hiszemben, hogy sóst látja többé — már annak is megörvendett, hogy olyasvala­kivel válthat szót, aki közelről ismeri Katit. — Qsak nem? — kérdezte ten hát Laci. — De bizonyt — fogadkozott Takó. — Egy akkora harcsa ha­rapása, hogy... hogy ágyúval se lehetne elpusztítani a büdös dögjét — No mégis, — adta a tudat­lant Laci. — Hány kilós lehet? — Hány? — tűnődött Takó. — Szerintem fél mázsa. A tér­dem szerint azonban fél mázsá­nál is több. Nincs az a háló, amit egyetlen farkosapással szerte ne szaggatna. A horgot, a nagy, kampós horgot meg eszi. Mit, eszi? Zabálja! — El is hiszem, — melegedett bele a témába Laci. — Pláne, ha pancserek próbálták horog-

Next

/
Thumbnails
Contents