Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-21 / 300. szám
Vasárnap elutazón megyMből a mán szövetkezeti delegáció Lapunk szombati és vasárnapi számában már beszámoltunk arról, hogy a fogyasztási szövetkezetek VII. kongresszusán részt veitt Román Szocialista Köztársaság szövetkezeti delegációja bét napon át megyénkben vendégeskedett. Franciáé Tapos, a román fogyasztási szövetkezeteik központi szövetségének elnökhelyettese és Spiridom Alexandra, a Brassód megyei szövetkezetek elnöke — Boros Gergely MESZÖV-elnök és Sarkadi István elnökhelyettes kíséretében — találkozott Szarvas, Orosháza, Méhkerék, Kétegyháza és Gyula párt-, tanács- és szövetkezeti vezetőivel Francisc Tapos és Spiridom Alexandra vasárnap, a reggeli órákban vett búcsút megyénktől. Kielégíts lesz az áruellátás az ünnepekre Az ünnepi ellátásról a Belkereskedelmi Minisztérium élelmiszer főosztályán tájékoztatták az MTI munkatársát. A kereskedelem a tavalyinál 320 millió forinttal magasabb, minden igényt kielégítő készlettel várja a vásárlókat Az ünnep hetében sertéshúsból bőséges lesz az ellátás. Vidéken 190 vagonnal szállít a húsipar a bolthálózatba. Nem lesz hiány kocsonyahúsból és a töltöttkáposztába való füstölt húsból. Az iparral együttműködve jól felkészült a kereskedelem a karácsonyi baromfi-forgalomra. A vállalatok Budapest üzleteiben mintegy 90 vagon, a vidéki boltokba 100 vagon árut szállítanak.A hagyományos karácsonyi halvásárra 95 vagon élő ponttyal készült fel a HALÉRT, amely még 3 vagon halfélét is forgalomba hoz. Az ünnepi kalács és sütemény elkészítéséhez karácsony hetében tízmillió liter tej, hatvan vagon vaj és 14 millió tojás áll a háziasszonyok rendelkezésere. Az ünnepi asztalra elegendő ital is kerülhet, az ellátás szépséghibája azonban, hogy az olcsó és a közepes árú borokból az igényeket nem tudják kielégíteni. A magyar—román barátság egyik kifejezője a most megrendezett és két hétig nyitva- tartó aradi fotóművészek kiállítása melyet december 19-én, vasárnap este Békéscsabán a Jókai Színház előcsarnokában nyitottak meg. Első ízben mutatkozott be alkotásaival az aradi Fotóklub, s ezt követi majd a békéscsabai klub kiállítása Aradon. Az ünnepélyes megnyitón Csende Béla köszöntötte a héttagú« román küldöttséget. Többek között elmondta, hogy a kiállítás anyaga bizonyítja; hogy az aradi fotósok fó témája az ember, mindennapi örömével, bánatával, gondjával és küzdelmével. Erénye a kiállított főtöknek az aktualitás, a témák megközelítésének sokoldalúsága. Az aktualitást bizonyítja, hogy az elmúlt évi súlyos árvíz után néhány hónappal a klub mór kiállítást rendezett a várost védő lakosság hősies helytállásáról. A román művészek küldöttségének vezetője Bemczik Sándor, köszönte meg a meleg fogadtatást, majd Kelen Ferenc, az aradi klub elnöke bemutatta a látogatóknak az alkotásokat. Így látják a Gabona Tröszt-nél „Mégis ketl megoldást találni, mert, ha mi kiöregszünk, nem lesz, aki a helyünkbe álljon, akkor meg mi lesz?” — mondta a békéscsabai István- malom egyik molnárja, a Népújság december 8-i számában megjelent „Öreg a malom — öreg a molnár” című riportban. Vagyis a Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál megoldatlannak (a riportban szereplők szerint szinte megoldhatatlannak) tűnik a molnár utánpótlás.. Vajon meg kell-e húzni emiatt a vészharangot? Erre a kérdésre dr. Maráz József, a Gabona Tröszt osztályvezetője egyértelmű nem-mel válaszolt Budapesten, a Dorottya utcai beszélgetésen elmondotta, hogy a tröszt pótrszervezete 1970-ben felmérte a gabona- szakmában dolgozó munkások helyzetét. A felmérés szerint a tröszthöz tartozó vállalatoknál dolgozó munkásoknak csak 15 százaléka molnár szakmunkás, közülük további 5 százalék nem is molnár munkakörben tevékenykedik. A, szakmában foglalkoztatott munkások zöme — nyolcvanöt százaléka, azaz mintegy tízezren — tehát egyéb, főként zsákoló, belső anyagmozgató, szállító, rakodó, lapátoló, rostáló munkakörben dolgozó betanított munkás. Számúk az utóbbi években — a keveréktakarmány gyártás kiteriedésével — erőteljesen növekedett. De nőtt — mintegy tíz százalékkal — a szakmunkások száma is. Elsősorban a karbantartók és a szere1 ók között. A molnárok száma valóban csökkent: 1966-tól 1970- ig csaknem másfél százalékkal, de ehhez számításba kell venni azt is. hogy ugyanezen idő alatt a malmok száma 12.5 százalékkal csökkent. Egyszóval ezen adatok ismeretében, a kérdés sűlvpon- tiságát tekintve más. kedvezőbb megvilágításba kerül. Tertné<s2e’e«An amoinár-utánoótlás érdekében kifejtett tevékenységet ennek ellenére sem lehet bagatelizálni. Molnárokra ezután is szükség lesz. Emiatt a molnárképzésnek megfelelő hangsúlyt kell kapnia a vállalatok személyzeti munkájában. Annál is inkább, mert •mess. hagyható figyelmen kívül Csende Béla (középen) megnyitja a kiállítást. az a tény, hogy a molnár szakmunkások között az utóbbi években megnövekedett a 40 éven felüliek aránya (78 százalékról 82 százalékra). A molnár szakmunkás-utánpótlás biztosítására tröszti szinten is mindent megtesznek. 1966-tól 1968-ig Budapesten folyt a szakmunkás- képzés, minden évben megfelelő tanulólétszámmal. 1968 óta pedig Székesfehérvárott indul minden évben két-két osztály, összesen 45—50 tanulóval. Végzősök éppen ebben az évben kerültek ki először az iskolából. Megoldott a kollégiumi ellátás és a hároméves képzésben résztvevők ösztöndíjat is kapnak. A malomipari technikum megszüntetését követően 1966—67 tanévben budapesti székhellyel ebben a szakmában szakközépiskolai képzést indítottak. Az első 25 tanuló 1970-ben végzett, de közülük csak 15 volt valamelyik gabonafelvásárló vállalat ösztöndíjasa. Jelenleg a budapesti és székesfehérvári két-két osztályban mintegy 100—110 molnárt képeznek évente. Ezeknek is csak alig egynegyede köt általában szerződést valamelyik megyei vállalattal. A Gabona Tröszt illetékeseinek az a véleménye, hogy a tröszt megtette a megfelelő intézkedéseket az utánpótlás biztosítására. A rendelkezésre álló iskolai és kollégiumi he1 vek figyelembevételével a vállalatoknak kell fokozott gondot fordítaniuk a beiskolázásra. Dr. Maráz József a beszélgetés során elmondta azt is, hogy amennyiben a vállalatok nem tudnak az általános iskolákból biztosítani szakmunkás-tanulókat, kétségbeesésre még akkor sincs ok. A szakmunkás-utánpótlásnak ugyanis van egy másik, eleddig még alig kihasznált forrása is. Ez pedig a felnőtt szakmunkás vizsgára való előkészítő tanfolyam. A malmokban dolgozó segéd- és betanított munkások továbbképzésére öt konzultációs központot hoztak létre. A Baranya, Győr, Fejér, Csongrád és Hajdú megyei vállalatoknál most tanfolyamot végző dolgozók már több éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek, tehát egy kétéves tanfolyamon kellőképpen felkészülnek a szakmunkás vizsgára. A második évfolyam indításakor érdekes módon azonban az derült ki, hogy a tanfolyam hallgatóinak 70 százaléka nem is malomüzemben dolgozik. Azaz nem elég csupán fokozottabban élni a molnár szakmunkás-utánpótlásra adott lehetőségekkel, hanem azokat észszerűbben, és tervszerűbben kell kihasználni. Másfelől pedig törekedni kell a végzettek megtartására, elsősorban a megfelelő munkakörülmények és bér biztosításával. Az országos felmérés szerint ugyanis a kilépők 57 százaléka a nem megfelelő munkafeltételek, további 32 százaléka pedig az alacsony munkabér miatt fordított hátat a szakmának. (Kőváry) A látogatók egy csoportja. (Fotó: Bódtafr «■aaaB3iBsa>cBii)Baao99Mi8e9 tsasssa 17. És mondta, beszélte volna tovább, egész egy százezreket hajtő nádüzemig fejlesztve legújabb találmányát, de az öreg Bársony egyetlen szóval gáncsot vetett neki. — Totó! — mondta. — Micsoda? — hökkent meg Takő. — Amit csinálsz. Te ülés, hogy az a ... kollektív isten szeressen már meg, meddig kombinálsz még? .Meddig vadászod azzal a pihent eszeddel a vakszerencsét? Fájdalmas anyám! Hogy nekünk mi mindenünk volt már! Csupa haszon- talanság, mert csak „elvben”, más körülmények közt sokat érő. És mégis örökké kombinálsz, örökké csere-be rélsz. Hogy miért is nem tudod egyszer már az eszedet is kicserélni, te Illés?! — Most jön az üvegház, igaz- e? — vigyorgott gúnyosan Takó — Eredj a víz alá vele. — Miért? — sértődött meg az öreg Bársony. — Az igen. az üvegház alaposan megemelné a jövedelmet, csak éppen ..5 kitartás kellene hozzá, — Meg pénz, ami nincs. Amit előbb nekem kell előtotóznom, ha nem haragszol. — És a hozzájárulás? Az üzemeké? — erősködött az öreg Bársony. — Három gyár is kijelentette, hogy támogat. Hogy ... milliós előleget is szívesen ad a primőrjeinkre. De te...? — Én is megmondtam: addig nincs üvegház, se egy, se kettő, se három, amíg más gondjaink vannak. Amíg ... annyira szűkében állunk munkaerőnek, hogy még a fejősgulyásunk is asszony. Más alkalommal — mert úgyszólván havonta szokták hasonló okokból összerúgni a patkót — azt szokta erre mondani az öreg Bársony, hogy ... tégy róla, te vagy az elnök. Takó viszont Ádámnáj és Évánál kezdve a replikát, azt hánytor- gatta fel, hogy jól indultak, kitűnően kezdtek ők, csakhát ... a törzstagok kiöregedtek, ugyebár, a fiatalok pedig mind ki- röppentek a szülői házakból. De mire volt ez jó? Hova lyukadtak ki a végén? Ugyanoda, ahonnét elindultak. Ahogy a kalitkába zárt mókus is jaj, de fut, jaj, de pergeti a forgó dobot maga alatt, és még se jut élőre egy kiskörömnyit se. Ám ezúttal, a szénaprés méL lett lefolytatott vita alkalmával fordulat következett be. Mégpedig az öreg Bársony jóvoltából. Mihelyt Takó ülés az asszony fejősgulyással hozakodott elő, Samu bátyánk nyomban lecsapott rá: — Állj —■ mondta. — Tudóit egy fejőgulyástt — Férfit? — Azt. —• Ügy? És .'á melyik aggok menhelyén található az illető? — Legény. Kiszolgált katona. Remek, jóvágású fiú, Te is ismered. Csak éppen mesterséget cserélt, és a jelenben autóbuszkalauz. Erre, a mi vonalunkon szolgál. Takó Illés csak immel-ámmal, amúgy guggoltából fölelgetett eddig, most hirtelen felfigyelt és tál óra is ugrott. — Te! — kiáltotta. — Csak nem a Betyár Lacit, a kofák Betyár Laciját beszéled itt nekem?! — De, éppenhogy őt. Takő Illés gyanút fogott: — Nem ugratsz? — kérdezte. —< Ismerlek, vén bitang. Ha rajtad állna, te az oroszlánból is majmot csinálnál. Az öreg Bársony kivárt. Elővette feketére szívott gy< kérpipáját. Nincs szükség vészharangra
