Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-12 / 293. szám

TARKAkaiálwk Ur it na az Az ünnep nem „evökűra“! Az év végén gyermekben, felnőttben egyaránt valamilyen ünnepi hangulat támad, hiszen közeleg a karácsony, a szil­veszter, a családi ünnepek soro­zata. Amikor a családanyák fa­lun disznóölés, városban szor­gos bevásárlás után konyhamű­vészetük színét-javát teszik az asztalra, azért teszik, hogy emeljék az ünnep fényét, bizo­nyítsák a családdal szembeni szeretetüket Ha a család egész­ségével törődő orvos ennek az örömteli készülődésnek kellős közepén szavát hallatja, azért teszi, hogy az ünnep fényét, a jó közérzetet, a család béké­jét fokozza — azzal is. ha köz­ben mértékletességre int. Az természetes, ha az ételek száma több és elkészítésmódja ünnepnapokon elüt a hétközna­pitól, Érdemes azonban elgon­dolkodni azon, hogy miként vá­logassuk össze az étrendet. Nehogy, — különösen a gyer­mekek és az idősek —, az ünne­pi ebédtől elrontsák a gyomru­kat. Sajnos éppen nagy ünne­peken, falun a körzeti orvosnak, városban a mentőknek sok a dolguk. Pedig ők is szeretnék családi körben tölteni az ünne­pet. Ka a díszesen terített, a sze­met is gyönyörködtető ünnepi asztal mellett, sem felejtsük el a bölcs mérséklet szavát, a jól­lakottság ösztönös csengését meghallgatni, nem torkollik az ünnepi öröm gyomorron tásos ürömbe. A be’eget is, de mégi»» kább hozzátartozóját érdemes figyelmeztetni arra, hogy az ün­nepi hangulat sem menti fél az embert az étrend kötelező tör­vényei alóL Ha az epekövesek engednek a kisértésnek és jó zsíros disznótorost vagy töltött­káposztát fogyasztanak, rend­szerint olyan görccsel fejeződik be az ünnep, ami rányomja a bélyegét az egész család hangu­latára. A cukorbeteg sem jár különösen jól, ha tortával és süteménnyel ünnepéi. Különle­ges csoportot képeznek a kór­házban fekvő betegek. Minden évben tilalom ellenére akadnak .Jószívű” hozzátartozók, akik tiltott ételeket csempésznek a kórtermekbe. Ha azután a be­teg állapotában rosszabbodás következik be, rendszerint az­zal védekeznek, hogy örömet Házilag készített | ajándékok j HORGOLT BABA A babét maradék fonalakból horgoljuk, rövidpálcákból. A munkát a fejtetőn kezdjük, hurkos horgolásai, majd az arcrésznél rövidpálcával foly­tatjuk. Ugyanúgy, mint a sap- kahorgolásnál, szaporítunk majd fogyasztunk, amíg el nem érjük a nyakbőséget Ezután kitömjük a fejet, majd ismét szaporítva a törzs vastagságá­nak megfelelően horgolunk tovább. Horgolásunk a két láb­szár után, a cipőknél fejeződik be. Ezek után a vállnál felszed­körkorösen megüiorgóljuk élőbb j az egyik, majd a másik kezét : A baba testének kitömését tér- | mészetesen folyamatosan végez- I zük, ahogy haladunk a munká- j val. A fodor díszítéseket utólag ; horgoljuk, az arc jelöléseket pe- | dig utólag varrjuk rá a figurá- • ra, : ÉS KESZTYŰTARTÓ 80X40 centiméteres bútor- vagy | rolóvászonból szabjuk ki ezt az i előszobái esernyő és kesztyűié- • rolót A zsebek felvarrásánál ■ ügyeljünk arra, hogy a benyú- J lás megkönnyítése végett azok ;• felfelé kissé bővüljenek. Felső* szélét visszavárjuk s a tartás S érdekében keményfa, vagy: m a szemeket és ugyancsak gömbvas rudat fűzünk bele, en- : nek két végére kötjük a fel- j függeszthető zsinórt. ______• a kartak szerezni a betegnek. Az ilyen „jószándék” sajnos a be­tegnek sok sok szenvedésébe, sőt nemritkán életébe kerülhet Ünnepi asztalaink egyik kedvenc tésztája a mákos-, di­óstekercs, népes nevén: a „beig- li”. Aki megkóstolta mér, tudja, hogy ezek a zamatos, jóízű édestészták nagyon jólesnek a garatnak, az ínynek és ha a tál­ban nagyétkűségre is kísértenek, még a teljes jóllakottság állapotában is hajlamosak va­gyunk két—három szeletet meg­enni belőle. Az eredménynek egyáltalában nem kell gyomor- rontásban megnyilvánulnia. A rómaiak pávatollára sincs szük­ségünk, hogy gyomrunkat kiü­rítve újabb garatosiklandó fala­tot nyelhessünk. A beigli és tár­sai a háziasszonyi süteményké­szítési szenvedély megannyi hőskölteménye hajlamosít elhí­zásra. Ettől 30—35 éves karig nem kell ugyan tartani, de at­tól felfelé, ha a mérleg nyelvére gondolunk, az őv vagy a nad­rágszíj körfogatát is ellenőriz­zük, s képesek leszünk arra, hogy bőséges ebéd befejezése­képpen egyetlen szelet süte­ménnyel is megelégedjünk. Különösen faluhelyen jobb, ha az ünnepi asztal borát karcsúnyakú üvegből és nem demizsonból töltik. A palack nemcsak Ízlésesebb, hanem az üres palackok száma a fogyasz­tott ital mennyiségére is utal. Örvendetes divat faluhelyen is a feketekávé. Az ünnepi ebéd befejezéseképpen egy-egy csésze illatos feketekávé koffeinje nemcsak az étkezést követő ter_ mészetes fáradtságérzetet mér­sékelheti, hanem az emésztő­nedv termelését is fokozza. Dr. Sz. A. Szójátékok Kutatás = Kutat ás és tó lesz belőle Irokéz = Éktelenül író író keze Interjú = Bégetés, vagyis a ju­hok megszólaltatása Kankalin = Primula kisasszony vőlegénye Rapszódikus = Patron nélküli autószifon Nimfa és Hímfa = Hableány és Habfiú Morál =Mőresneifc édes testvére Dobogókő = Nem az ország szíve Csalafinta = Névtelen levél tá­vi rats tilusban Fin tanénak. Kancsó = Kettesben kancsók, gyerekük kancsi Kecskeszőr = A civilizációtól megundorodott angol nemes, aki elszegődött kecskepásztor­nak. Szerelem = „Szerelni” ige je­len idő egyes szám első sze­mély. (Rendhagyó, mert ket­ten kellenek hozzá.) Ádámcsutka = Éva almájának maradéka Sóska = Besózott Jóska Lósóska = Az előbbi lóháton Kelepce = Amikor a gólyafész­kek alól lebontják a kéményt Lórum = Vigyázat! Nem ital. Kötőtű = A házassági anya­könyvvezető pennája. Tejfel = Nem telek! Metélkedő = Tésztagyári ver­11 BÉKÉSJjlg»5t 187L DECEMBER 12. Luea-napi népszokás Az orosháziak 1744-ben ván­doroltak a jelenlegi Orosháza te­rülő éré a Tolna megyei Zom- báról. Mint kiderült, Zomba sem az őshazájuk volt, hanem oda is Nyugat-Dunántúlról és Tolna megye különböző közsé­geiből kerültek. Űj hazájukba szokásaikat is magukkal hoz­ták, az űj környezett hatásaim azonban a régi szokások egy része feledésbe merült. A Lu- ca-napi babonák és hiedelmek közül többet megőriztek, de a jeles naphoz fűződő szokás itt teljesén kiment a divatból, csak egy verstöredék őrzi az emlé­két; „Gelegonya Kityi-Kotty Adjon isten ennek a gazdának Jó fejős tehenet, bort, búzát eleget, Szép lányokat, Boriskát, Juliskát, Mariskát1’* Ezt ■ mondékát édesapám gyűjtötte Orosházán, és én na­gyon boldog voltam, amikor az „őshazában” járva, ehhez ha­sonló, de teljesebb szöveget ta­láltam a szokáshoz. Adatközlőm (nagymamám) éL, mondta, hogy december 12-én este össze szoktak gyűlni a gye­rekek csoportokba, maskarába öltöztek, kezükben magy bottá fogtak, melynek a végére lán­cot kötöttek. Sötd edés után be- kopogak a házakhoz, megkér­dezték : — Szabad-e Lucázmá? Ha azt mondták, hogy szabad, akkor megálltak az ajltó mel­lett, a láncos bottál a földet ütögették, és mondl.ák: „Luca, Luca, Kitty-kotty, kitty-kotty. Majd hajnal lesz, majd megvirrad, Szólnak a kakasok a góréban. Ajtó mellett a sajtár, beleesett a ssandár. Gyere pajtás, vegyük ki, mer a fene benn eszi Luca, Luca kitty-kotty kitty-kotty, Majd hajnal lesz, majd megvirrad, Szólnak a kakasok a góréban. Az ágy alatt a teknő, beleesett a jegyző. Gyere pajtás, vegyük ki, mer a fene benn eszi. Luca, Luca. kitty-kotty, kitty-kotty, Majd hajnal lesz, majd megvirrad, Szólnak a kakasok a góréban, A kend lánya szép legyen, A haja hosszú legyen, Mint a csikó farka. Még annál is hosszabb, Mint a Duna hossza. A kend tyúkjai jó to jósak legyenek* Ezután kimentek a tyúkólhoz, a bot láncos végét benyújtó ták az ólba, jól megrázták, hogy a tyúkok jól tojjanak. A köszöntésért pedig borral kínálták őkét, vagy pénzt aót- tak nekik, de volt olyan hely is, ahol nyak önön. tötték őket egy jó bögre vízzel. Beck Zsuzsa gyűjtése ELMENTEK AZ ELLENŐRÖK Ktyt/tts-- — Ez magát mintázása... eu csak » (Kesztyűs Ferenc rajza) Kovaicsics Z. Al­bert, a jóságos arcú művezető, megállt a gépterem végén. Ba­rátságosan rámosoly- gott Stáczai Mihály- ra, a gyár új dolgo­zójára: — Parancsol sava­nyú cukrot? — Köszönöm. Nem élek vele — mondta szerényen Stáczai, és gépe fölé hajolt. — Kedves barátom, maga új ember ná­lunk. Tudom, hogy egy új munkahelyen az ember, az első na­pokban, nagyon egye_ dűl érzi magát. Ha bármilyen emberi, vagy a munkával kapcsolatos problé­mája van, rendelkezé­sére állok. Forduljon hozzám bizalommal — mondta a műveze­tő bátorítóan, aztán elsietett. Néhány nap múl­tán Stáczai segítség­kérőén nézett Kovai­csics művezetőre: — Lenne egy prob­Segítő kéz léma-. Az a helyzet ugyanis, hogy... Kovaicsics közbe­vágott: — Talán majd leg­közelebb. Az tjjzé- landnak készülő tök- gyalukat kell még ellenőriznem — je­lentette ki gondter­helten, s elrohant. Másnap délelőtt aranyló napsütés tört utat a komor gépek közé. Stáczai szeré­nyen megállt Kovai­csics előtt: — Volt olyan ked­ves, és megígérte, ha valami probléma lesz, segít rajtam. A hely­zet a következő... A művezető moso­lyogva bólogatott: — A legnagyobb örömmel állok ren­delkezésére, ha bár­milyen emberi, vagy munkával kapcsolatos problémája van. Be megbocsát, most ro­hannom kell. A Dá­niának szállítandó habverők utolsó szé­riájával baj van. És elszaladt. A következő nap delén Stáczai kissé idegesen, de azért méq mindig remény­kedve, Kovaicsics művezetőhöz fordult: — Arról van szó-. Kovaicsics moso­lyogva legyintett: — Boldogan állok rendelkezésére, de ma vettünk fel egy fiatal munkást. Vele kellene néhány szót váltanom. És elfutott. Stáczai még hallot­ta, amint a művezető odaszól az új dolgo­zónak: — Ha bármilyen emberi, vagy mun­kával kapcsolatos problémája van, ál­lok rendelkezésére. Forduljon hozzám bt» zalommal-. ®. Se;

Next

/
Thumbnails
Contents