Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-12 / 293. szám
Két férfi az alatt Jelenlés a munkásnegyedből Pénteken este mutatta be [ színházunk Dosztojevszkij szülei, tésének 150. évfordulójára emlékezve a Két férfi az ágy alatt ] című vígjátékot, melyet Láng György az író novellájából alkalmazott színpadra A különös-izgalmas játék tapsos sikert hozott. A két férfi az ágy alatt: Székely Tamás cs Gálíy László. Hangulatos pillanat. Kalmár Zanzsa és Gáli* László az előadás agyik jelenetébe». Ketten a vígjáték szereplői közül: Cseresnyés Kora és FelMi Eszter. R irka érdekes nácskozáson vehettem részt csütörtökön délután Békéscsaba munkásnegyedének pártházában, az ötödik kerületben. A városi pártbizottság szervezte ezt a megbeszélést, melyen a kerület népművelési helyzetét vitatták meg a résztvevők, sokoldalúan, a jó ügyhöz méltó figyelemmel és ami a legfontosabb: javító szándékkal. Mert a tanácskozást megnyitó bevezetőből — szóbeli előterjesztésből, ahogy a jegyzőkönyvek regisztrálják az ilyesmit —, hamarosan kiderült, hogy rengeteg problémával küzd ebben a kerületben a népművelés. Ott kell kezdeni, hogy a kerület két nagyüzemének, a Bame- válnak és a téglagyárnak van egy-egy kultúrháza. Illetve kulturális intézménye, ahol évek óta, (vagy talán évtizedek óta?) szeretnének a gyár vezetői, a pártszervezet, a szakszervezet, a népfrontosok valamiféle kultúr. életet kialakítani. Nem lenne igaz. ha most azt állapítanánk meg, hogy ez nem sikerült. Sikerült, sokmindenről beszámolhatnak, de korántsem olyan színvonalú dolgokról, amelyeket már joggal elvárhatna tőlük a társadalom. Tudom, nagy szavaknak is mondhatnák azt, hogy „elvár a társadalom”, de jobban kifejezni azt, amire ott, ezen a tanácskozáson mindenki gondolt, nem lehet. És nemcsak erről a két kultúrintézményről van szó. A kerület lakói joggal kifogásolják, hogy a moziban nem lehet a filmeket élvezni, annyira elavultak, nyikorgósok a székek, és nem is látni rendesen minden sorból. Könyvtáruk 15 négyzet- méter alapterületű (nem sajtóhiba*) és 25—30 kötet a napi forgalom Igaz, hogv elkészült már a 100 négyzetméter alapterületű könyvtár is. ahol 15 ezer kötet könyv várja majd a betűre szomjazókat. és — elsősorban a kerületi népfrontbizottságnnk — nagy tervei vannak arra. hogy ebben a könyvtárban élénk irodalmi életet teremtenek, író— oíVasó-tnbHkozékat, irodalmi esteket rendeznek. A bevezető tájékoztató rendre visszatért a két gvár kultúrházára ahol a nénmóve*és nagvobb lehetőségeit látják Sainos. mindkét kultúrház éveken át megfeledkezett arról, hogy nemcsak a saját dolgozóinak igényeit kell kielégítenie, sőt el ö--ör felkeltenie, hanem a kerület valamenv- nyi lakóiéval szemben is lennének kötelezettségeik. A törekvés jelei azonban egyre jobban megmutatkoznak. A téglagvári kul- túrházban minden előadásával vendégszerepei a Jókai Színház, viszont — ezen a tanácskozáson elnanaszolta az iúetékes: sokszor fél házat alig tudnak összehozni, mert a bérleteket még ked- vezménvesen sem lehet eladni. Olyan is volt már, hogy Mezőberényből hoztak be autóbusszal nézőket, hogy teljen .a te|pm. A másik nehéz ügy. vagy inkább rázós ügy: a hétvégi táncmulatság A téglagyárban a szombat—vasárnapi tánc volt a hagyományos, ebből a vasárnapit lecsípték, de megmaradt a szombati. Erre természetesen szükség van, de a mód. ahogyan ezek még ma is lezajlanak, a rosszemlékű „Me1ós”-beli esteket idézi. Nem ritkák a verekedések. a lezászevedés (pedig csak sört és üdítőitalt szabad mérni, mondta egv szintén il'e+^’-es persze, a coléba csempészik s röviditalt... Ki tudja ezt ellenőrizni?), valahogy az egész tánc- mulatságnak egyszerűen nerr tudnak kulturáltabb kereteket vagv itt is meg lehetne kockáztatni azt. hogy tartalma' biztosítani. Mindenképoen igaznak tűn' többek megállaoítása, hogy i két ötödik keni’éti gyár kultúr- háza még mindig önm-igq do1- gaival van csak elfoglalva, é alig gondol a területi munkára A város népművelésénél egyik irányítója azt javasolta hogy a két kultúrház sürgősei közeledjen egymáshoz, valósítsa meg az együttműködést, kiegészítve egymás adottságait, lehetőségeit. Feltétlen jó eredmény, hogy a téglagyárban kitűnően, de legalábbis jól szervezik a szakmai tanfolyamokat, és • a szocialista brigádok klubja is működik. A két kultúrintézmény élén fiatal igazgatók állnak, van elképzelésük, tervük, helyismeretük. Az is jó, hogy néha türelmetlenek, mert ez azt bizonyítja, hogy tenni szeretnének. Megfelelő segítség nélkül azon- ' ban nem sokra mennek. Mások is említették később, hogy mindkét kultúrházban az a. legnagyobb baj, hogy hagyományosan kocsma-jellegük volt, és — felesleges takargatni —, még ma sem másodrangú ae italmérés. Szerződések kötik a gyárak vezetőinek kezét, az ital- mérést, finomabban presszót üzemeltető vállalatokkal, a téglagyári szerződés, mely a helyzet megváltoztatását lehetetlenné teszi, csak 1973-ban jár le. Addig pedig a sör és a rövidital beszél, és aki egyszer elkezdi a a velük való beszélgetést, azon az estén már nem sokat törődik azzal, hogy kultúrházban van-e vagy kocsmában? « Érdekes a dologban az is, hogy — például — a téglagyári kultúrház az italmérés évi bruttó bevételének 4 százalékát kapja. Elmondták az illetékesek, hogy ez kb 50 ezer forint. Ebből „él” a kultúrház, elsősorban. (Azt bárki megállapíthatja, némi osztással és szorzással, hogy 1 millió hányszázezer forint a kultúr- házi italmérés évi bruttó forgalma !) De, ha elsősorban ebből ,.él” a kultúrház, ebből kap fizetést az igazga ója, mit lehet itt tenni? Várható-e, hogy addig, amíg máshonnan nem kerül pénz az intézmény fenntartására, erélyesebb intézkedést tesznek az italmérés bűvkörének korlátozására? Nehezen várható. Így pedig minden marad a régiben, az eredmények toldoz- gatása-foldozgatása pedig — mondjuk ki, és türelmetlenség nélkül mondjuk ki: nem sokat ér. Egyszerűen* odáig kell vezetni a gondolatmenetet, hogy ha majd máshonnan, az üzemtől vagy az SZMT-től, vagy akárhonnan, de máshonnan, mint a kultúrházi italmérésből lesz több pénzük, akkor majd minőségi változás, fordulat várható, és lesz is a csabai munkásnegyed két kultűrházában. Az is igaz, hogy amíg ez nem így van, addig is tenni kell valamit. Ha mást nem, mégiscsak toldozgatni a meglevő eredményeket, szerényen, és állhatatosan rakni egyik téglát a másikra, bővíteni az emberek ismereteit, formálgatni ízlésüket, nyesegetni a magatartás hibáit, felkelteni a szépre-jóra szunnyadó igényeket, rádöbbenteni arra a fiatalokat, (vagy nemcsak azokat?!), hogy nem a száz forintos biliárdpartik jelentik a szórakozás csúcsát; és bekapcsolódni, jobban, mint eddig, a népművelés nagy áramkörébe Hiszen a világ egyik legdemokratikusabb dolga a &ípmű- velés. Jobban mondva a mi társadalmunkban az: csak kinyújtja az ember a kezét, és olvashat, művelődhet, szórakozhat emberibb módon, és több lettet ma, mint tegnap volt Az is az igazsághoz tartozni, hogy ezen a tanácskozáson is akadtak pillanatok, amikor úgy érezte a hallgató: most rakják körül fával a Napot hogy ne lássa, aki Napra vágyik. Hogy amiről most szó van, felesleges, színtelen-szagtalan-élettelen szöveg csupán, vagy valami rosszul beidegződött tanácskozási mentalitás: „csatlakozom, végeredményben, az intézmény felé irányuló igény, az igény felé irányuló intézmény” ...ésatöbbi. Elnézést a kissé humoros hangvételért, de inkább lehetne szarkasztikus, mint humoros, mert nem játék az, amiről ezen a délután annyi okos szó is esett. Csodák nem születnek egyetlen tanácskozáson, de a gondolat, a jóra törekvés megtermékenyítheti azokat, akik ott voltak, és ők tovább másokat, azok újra másokat, százak ezreket, és egyszer megérkezik majd az áhított minőségi változás is, amikor már nem azt kell számolgatni, hogy miért is több egy teljes milliónál • az italfogyasztás egy gyári kultúrház „presszójában”, hanem azt, hogy... Ne kiabáljuk el, meglesz az úgy is. S az újságíró, ennek a ritka, érdekes tanácskozásnak egyik hallgatója, már készül arra. hogy erről íria meg következő beszámolóját a megyeközpont munkásnegyedéből. Sass Ervin BÉKÉS 197L DECfcMBEM 12. 9
