Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-12 / 293. szám
Iff? fáfia a hetet kommentátorai!*, Ráfi Erő: Háború a szubkontinensen, robbanás-veszély a Közel-Keleten flz Ind ába látogató, akár-j « mennyire is szűkében volt az időnek, egy programszempontot nem mulaszthatott el: az agrai Tadzs Mahal meglátogatását. A sok-kupolás márványcsoda különösen telihold idején nyújt páratlan látványt, a mogul uralkodók épületremeke sokszorosan tükröződik a mesterséges medencék vizé- ;f ben. A hét elején jutazsákokkal fedték el a márványt, s elrendelték a teljes elsötétítést Az elővigyázatosság nem volt hiá- bavaló. a pakisztáni légierő eddig három támadást intézett Ágra ellen. India és Pakisztán háborúja “ 2. hetébe lépett, s ma már nagyjából hiteles képet tudunk adni ’ a hadihelyzetről. Kelet-Pakisz- tánban az indiai csapatok igen gyorsan nyomulnak előre, szemmellátható céljuk Daccá- aak, a fővárosnak bevétele. A Ibengál lakosság mindenütt felszabadítóként köszönti az indiaiakat, akik együttműködnek * a Mukti Bahini-vel, a hatvan- ezerre becsült gerillasereggel. Máris megkezdődött a me- nékültek visszaáramlása s a ,* kedvező hangulatot tovább fo- f kozta az indiai döntés, amellyel ;, elismerték a független Bangla Desh kormányát. ; Nvugat-PaKisrán oldalán, '‘ főként északon Kashmir és Jam- , fnu térségében, az indiai csapattok kényszerűitek bizonyos visz- ^"szavonulásra. A pakisztáni hadsereg nagy erőket összpontosított és hevesen támad, hogy * : i visszavágjon a másik részen elszenvedett vereségekért Ezek * az ellenségeskedések hosszú ide- ■ ig is eltarthatnak ami természetesen mindkét fél számára : • áldozatokat és veszteségeket je- •• -lent. f: Ezért kísérte különleges figyelem a világszervezet próbál- •oc kozásait, az ENSZ azonban nem , állt feladata magaslatán. A Biztonsági Tanácsban játszódott le . az első forduló, ahol már élesen kirajzolódhattak az ellentétek. Az amerikaiak „abszolút semle- s gességet” hirdettek, s ennek jegyében a békebíró tógáját öl- ; tötték fél, tűzszünetet követel- ' ve. Csakhogy a „semlegességet” Pakisztán javára tanúsították, könnyedén eltekintettek ugyanis a válság okainak feltárásától, a ‘ ‘ tízmillió menekült ügyétől. A “ kínaiak ugyan nem helyezkedtek „semleges” álláspontra, hanem nyíltan Pakisztánt pártol- ják, mégis elfogadhatónak ta- '' lálták az amerikai tervet. így tehát Amerika—Kína összjáték alakulhatott ki. London és Pá- : rizs tartózkodott a szavazástól, "; míg a Szovjetunió a vérontás ■'befejezését követelte, de ezt összekapcsolta a szükséges politikai rendezéssel, a menekültek ■' problémáinak megoldásával. Egy meghatározhatatlanul, a ködös "• tűzszünet alighanem az ingatag ' ^ közel-keleti fegyvernyugvásnál is kevesebb szilárdságot mutatna. A BT-ülés eredménytelensége után a közgyűlés elé vitték a viszályt, amely nyolcórás, nonstop vita után elfogadta a Washington és Peking által is támogatott argentin javas, latot. Köztudomásúlag a közgyűlési határozatok nem kötelező érvényűek — India, a Szovjetunió, hazánk és más országok egyébként ellen« is szavaztak — így az ENSZ döntésnek nem lehet gyakorlati eredménye, viszont rontotta a politikai légkört (Közben a Fehér Házat olyan heves bírálatok érték, hogy Washingtonban némileg visszakoznak, már nem nevezik „agresszomak” Indiát. Peking annál hevesebb, jóllehet a pontos cselekvési szándékokat nem imerjük. Joggal figyelmeztetnek rá, hogy Kínában súlyos válság van a vezetésben, sőt a hadseregben is — egyre valószínűbbnek látszik Lin Piao hadügyminiszternek és híveinek eltávolítása a hatalomból — ez viszont méginkább bonyolíthatja a kínai törekvéseket.) Hadijelentések érkeznek úgyszintén a másik ázsiai frontról, az Indokínai-félszigetről: elsősorban Kambodzsából. A szabadságharcos erők a főváros, Phnom Penh előtt állnak — a Lón Nol rezsim csapatai, a saigoni erők behatolása ellenére is, fejveszetten menekültek. A Nixon- doktrina nehezen szuperál, s a választási év közeleg... Mozgalmas hete volt Európának is. Varsóban, a lengyel pártkongresszuson — a belső problémák áttekintése mellett — fontos külpolitiai jellegű nyilatkozatok is elhangzottak, Brezs- nyev ismét hangsúlyozta az európai fejlődésben rejlő kedvező lehetőségeket s utalt arra: a NATO brüsszeli ülésszakának végre igent kell mondania az európai biztonsági értekezlet sokoldalú előkészítésének megkezdésére. Igaz, a belga fővárosban, a kulisszák mögött, kiéleződött a vita. Egyes NATO- onszágok lényegében helveslik a megbeszélések azonnali megkezdését, mások viszont fékezni igyekeznek. Nyíltan nem vetik el az európai biztonságot, de új feltételeket próbálnak szabni, így előzetes eszmecsere folytatását a kölcsönös haderőcsök- kentésről. A szocialista orszá- s gok egyébként hajlandók erről s is beszélni — Brezsnyev annak- j idején már Tbilisziben is szólt: róla — ám az európai konteren- j cia előmunkálatainak minden.: képpen folytatódnia kell. Ügy ■ tűnik, hogy ez elől a NATO ■ sem térhetett ki, bár bizonyos • időhúzás történik. (Mennyire ! nem könnyű még mindig az elő- [ reiépés kontinensünkön, arra j példa lehetett a pararálási her- • ce-hurca. A nyugat-berlini veze- j tés makacskodása miatt a héten j napról napra húzódott a már el- • készített és aláírásra kész e”yez. j mények lezáiása, mfg végül : meg tudtak állapodni a szom- * bati dátumban.) A lief körién teljességéhez j még néhány jelentős címszó: I Losonczi Pál Guineában és Kon- : góban, Fehér Lajos Tanzániában í tárgyalt; Castro Peru és Ecua- j dór érintésével tért haza Chilé- ; bői Kubába, sőt Panamába is• meghívták; Rómában szorgal- ■ másán voksoltak az elnökválasz- ■ tők. Az ENSZ közgyűlésében pe- j dig, ha az indiai szubkontinens: válsága háttérbe szorította is, • megkezdődött a közel-keleti vi- • ta. A másik krízis árnyékában • ugyan a vártnál kisebb vissz- • hangot -kapott, de a közel-keleti: helyzet változatlanul robbanás-: veszélye*. t Paraziták az NDK—5SZK egyezményt Kapitulálnak a pakisztáni alakulatok Szombaton sem járt eredménnyel a kelet-pakisztáni fővárosban, Daccában rekedt mintegy 600 ENSZ-tisztviselő és diplomata elszállítására tett kísérlet A pakisztáni hadsereg daccal alakulatai két alkalommal is megtagadták a leszállási engedélyt a külföldiek elszállításával megbízott három angol és egy kanadai szállítórepülőgéptől. A gépek — India engedélyével és támogatásával — a calcuttai repülőtérről indultak el Dacca felé. Pontosan ezt a körülményt használták fel ürügyül Jahja Khan fegyveres alakulatai arra, hogy Daccában megtagadják tőlük a leszállási engedélyt, mert — úgymond — a repülőgépek „ellenséges területről” érkeztek. Diplomáciai úton további erő- feszitéseket tesznek a Daccában rekedt külföldiek elszállítására. ••• Kelet-Pakisztánban Jahja Khan további fegyveres alakulatai adták meg magukat a győzedelmesen előrenyomuló indiai csapatoknak — közölte Calcuttában egy indiai katonai szóvivő. Szombaton reggel a 600 fős jamalouri helyőrség kapitulált. Péntekre pedig a kelet-oakisz- táni fővárostól 55 mérfö’ddel délkeletre levő Laksham helyőrsége — mintegy 400 nyugat-pakisztáni zsoldos — adta meg ma. gát az indiai csanato’mak, amelyek nagy mennyiségű lőszert és fegyvert zsákmányoltak. A szóvivő végül arról számolt be, hogy az indiai csapatok ellenőrzésük alá vonták a Daccá- tól 225 kilométerrel északnyugatra. Dinaipur körzetében fekvő Hili városát, valamint a ke- let-naklsztíni fővárostól 112 kilométerrel északra levő Mymen- singh városát is. (Reuter) Brandt aláírta a ratifikálásra vonatkozó törvényjavaslatot Willy Brandt kancellár, szombaton Oslóban személyesen jelentette be a sajtó képviselőinek, hogy szombati keltezéssel aláírta a Lengyelországgal és a Szovjetunióval kötött szerződések ratifikálására vontakozó törvényjavaslatok szövegét. (AFP) Az európai béke és biztonság ügye szombaton újabb jelentős lépéssel jutott előbbre: parafál- ták az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus két egyezményét: az állandó nyugat-berlini lakosoknak az NDK-ba való látogatását megkönnyítő megállapodását és az enklávék területcsere útján való megoldásáról szóló egyezményét; valamint az NDK és az NSZK kormányának az NSZK-ból Nyugat-Berlinbe és vissza, az NDK területén át lebonyolított tranzitforgalmi szerződését, A parafálás ténye azt jelenti, hogy a felek az egyezmény szövegét véglegesnek tartják. Az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus két egyezményét a nyugat-berlini SchöAz ENSZ-td‘kársáig sajtószóvivője pénteken este közölte, hogy a közgyűlés előreláthatólag szombaton befejezi a közel- keleti helyzet megvitatását, de a beterjesztett határozati javaslatról csak hétfőn kerül sor szavazásra. A magyar idő szerint szombat hajnali órákig tartó ülés külön érdekessége volt, hogy két órán belül csaknem egymást követően szólalt fel az USA, Nagy-Britannia és Franciaország képviselője. Állásfoglalásaiknak külön hangsúlyt ad az, hogy Ja- kov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője előző este nyomatékosan leszögezte: az USA viseli a 16 felelősséget a kialakult diplomáciai holtpontért, mivel szándékosan megbénította a Jarring-misszió munkáját, holtpontra juttatta a négyhatalmi konzultációt és hónapok óta még csak nem is válaszolt a francia ENSZ-képviselő kezdeményezésére. George Bush amerikai ENSZ-képviselő rövid felszólalásában csupán annyiban reagált Jakov Malik megállapításaira, hogy — mint mondotta — .,nem lenne gyümölcsöző vitába bocsátkozni azt illetően, hogy kinek a hibájából jutottak zsákutcába az átfogó rendezésneberg-i városháza dísztermében szombaton délelőtt, pontosan tíz órakor látta el kézjegyével, dr. Günther Kohrt, az NDK külügyminiszteri államtitkára és Ulrich Müller szenátusi igazgató. A két állam első kormányközi szerződésének parafálására egy óra múlva, délelőtt 11 órakor került sor az NDK fővárosában, a Minisztertanács épületének dísztermében. A hatalmas íróasztalon ott állott a két német állam zászlaja, amikor dr. Michael Kohlt, az NDK Miniszter- tanácsának államtitkára és Egon Bahr, az NSZK kancellári hivatalának államtitkára egyszerre lépett be a terembe. A két államtitkár kézjegyével látta el, majd kicserélte a szerződés egy-egy példányát. (MTI) re irányuló erőfeszítések”. Egyetlen szót sem szólt azonban a négyhatalmi konzultáció megbénulásáról, sem felújításának lehetőségeiról. Sir Colin Crowe angol ENSZ- képviselő hangsúlyozta, hogy a legsürgősebb feladat a Jarring- misszió felújítása. „Hacsak nem sikerül működésbe hozni a párbeszéd gépezetét, akkor a harcok előbb vagy utóbb •— talán inkább hamarabb, mint később — ismét kiújulnak”. A három nyugati ENSZ-nagy- követ közül — amint várható volt — Franciaország képviselője fejtette ki a legegyértelműbb álláspontot. Jacques Kos- ciusko-M őrizet francia ENSZ- nagykövet bevezetőben óva intett attól a felfogástól, hogy „az idő a béke javára dolgozik” a Közel-Keleten. Utalva az izraeli megszállás által előidézett helyzetre és a Palesztinái nép sorsára, feltette a kérdést: „Elképzelhető-e, hogy ilyen állapotok még sokáig fennmaradhatnak? Itt a közgyűlésben senki sem vitathatja hogy a térség népei szempontjából a jelenlegi helyzet fenntartása egyértelmű az igazság megtagadásával és az ENSZ kihívásával” — mondotta. (MTI) Hétfőn szavaz az ENSZ-közgyűlés a Közel-Keletről Pakisztán: Egy tragédia gyökerei Keresztelő Cambridge-ben Eleinte sokan voltak a Mohamedán Liga vezetői között, akik világosan látták az angolok céljait. Így például jellemző, hogy a későbbi Pakisztán „atyja” és első vezetője, Mohamed Dzsinnah hosszú évekig az Indiai Kongresszus soraiban tevékenykedett. Amikor végül elfogadta, hogy a Mohamedán Liga elnökévé válasszák: még így beszélt: „Az idegen hatalom létrejötte és tartóssága Indiában annak a következménye, hogy India népe, különösen a hinduk és mohamedánok nem egyesültek és nem bíznak eléggé egymásban”. A legtekintélyesebb politikusok tisztánlátása sem tudta azonban visszaszorítani azokat az elemi erejű, romboló energiákat, amelyeket az India népét vallási alanon kettészakító döntés felszabadított A Nemzeti Kongresszus egyre inkább kizárólagosan hindu szervezetté vált, a Mohamedán Liga és személyesen Dzsinnah pedig mind határozottabban csúszott egy szeparista magatartás felé. 1937 táján már Dzsinnah „mohamedán nemzetről” beszélt Indiában, amelynek a hindukkal vívott harcban kell megszületnie. Gandhi, a Nemzeti Kongresszus vezetője ezt a felszólalást Dzsinnah „hadüzenetének” nevezte. Néhány évvel a második világháború kirobbanása előtt tehát a mohamedán földbirtokosok és burzsoázia által vezetett Liga már egyre inkább közeledett egy külön, indiai mohamedán állam létrehozásának követelése felé. Ezt az államot gazdag mohamedán földbirtokosok Cambrid- geben tanuló fiai nevezték először „Pakisztánnak”. Érdekes, hogy a külön államot már jóval Dzsinnah előtt igen határozottan követelte egy mohamedán politikai csoportosulás amely az indiai Pandzsáb államban élő Mohamed Iqbal politikus és költő körül jött létre. Iqbal 1930-ban üzenetet Intézett a Mohamedán Ligához. Ebben azt követelte, hogy Pandzsábot, az úgynevezett Északnyugati Határtartományt, valamint Kasmír, Szind és Be- ludzsisztán tartományt össze kell olvasztani egyetlen állammá. Egy pillantás a térképre világossá teszi ennek a követelésnek legérdekesebb jellemvonását. A külön mohamedán államra vonatkozó terv csak a jelenlegi Nyugat-Pakisztán területére korlátozza ezt az államot. Szó sincs benne a jelenlegi válság gócpontjáról, a mai Kelet-Pa- kisztánról! A mohamedán külön állam első hirdetői számára egyszerűen elképzelhetetlennek tűnt, hogy ezt a kétezer kilométerre levő távoli vidéket (az akkori Bengál tartomány mohamedán többségű felét) is a jövendő mohamedán államhoz csatolják. Számukra a külön állam fogalma — csak a mai Nyugat-Pa- kisztánt jelentette. Cambridge-ben tanuló pakisztáni diákok 1933-ban kiadott röpirata ugyancsak az Iqbal által felsorolt tartományok neveit említette: az első négy tartomány kezdetéből, valamint az ötödik tartománynév végéből ez a röpirat alkotta meg először a „Pakisztán” szót. (Más vélemények szerint a szó eredete kettős: az említett mesterséges ösz- szetételen kivül még azt is jelenti, hogy „az erkölcsileg tiszta emberek országa”). A Mohamedán Liga, mint láttuk, fokozatosan csúszott a „Pa- kisztán-elv” elfogadása felé.
