Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
T A R IC A H /£ S 4 B 0 K A Kutyaszőr RT története * muamiicHti r kbü s * sasa* s-ífts' aw®«»««®* s **»®s*ée«inc ess t: msen ffeÄfcv STÍLUSOS BÉLYEGZÉS Nevető sportaréna Hegen megtörtént, kedv®, humoros jeleneteket idézünk fel amelyek sporteseményeken játszódtak le: Cseh II. László, a Hungária kiváló csatára, akit mindenki csak „Matyinak” becézett, egy Hungária — Kispest mérkőzésen, amelyre szakadó esőben, rendkívül sáros talajon került sor, "áz első félidőben igen mérsékelten játszott. Szünetben Preissmann Lajos, a klub igazgatója így szólt hozzá: — Nérae meg a többieket Va- i 1 amennyien fejük búbjától a: sarkukig sárosak, a maga me- « zén meg egy folt sincs. így nem : lehet játszani. Matyi egy szót sem szóit, de ■ a második félidő első negyedóra- : jáhan rúgott három gólt s ezek- : kel nyert a Hungária 3:l-re. S > ,a mezén még mindig nem volt : nyoma sem a sárnak. Mielőtt a : harmadik gólja után kezdéshez ■ álltak volna fel, Matyi barátunk : kiballagott a partvonalhoz s fel- ■ szólt Preissmannak: — Főnök úr. 3:l-re vezetünk... ! Es most feküdjék le a sárba. : A nézők jót nevettek. Cseh II- ■ nek 20 pengő büntetésbe került ■ a vicc. — De neki megérte. Imád- { ta a humort. *** Még a felszabadulás előtt tör- ■ tént egy Hungária—Újpest rang- ; adón, a Megyei úton. Futó Gyű- • la, a lilák kiváló jobbhátvédje : csak egy csatár ellen nem tudott ■ játszani, 8 az a Kardos Pista jj volt, a Hungária nagyszerűen ; cselező csatára. Ezen a találkozón is sok baja volt Pistivel. Egy alkalommal a nagy lendülettel előretörő Kardost Futó „Panye” le akarta keresztezni, de jött az a fránya csel. Futó valósággal ..elzúgott” mellette, kifutott a salakpályára a játékos-kijáró felé. Az Újpest mindig tréfára kész klasszisa Zsengellér „Ábel” hangosan utána kiáltott: — Hová sietsz, Panye? Csak szerdán van fizetés. WWMM rg »semmia tue* wm* a % í T ajtékzott a dühtől a kopasz utas. A kutyás hölgy megszeppenve hallgatta a durva kirohanást, az öklömnyi tacskó — mintegy sejtve, hogy róla van szó —, nyüszítve rángatta a díszes pórázt. — Ki innen azzal a ronda döggel, nem vagyok hajlandó kutyával megosztani a vonatfülkét. Tűnjön el a vakarccsal együtt! A csinos gazdi hiába tiltakozott hogy a kutyus szobatiszta, nem kell félni a dühöngő anti- kutyós felháborodását nem lehetett elviselni. Kutya és gazdája kihátráltak a folyosóra... — Kibírtuk volna a társaságukat, nem? Olyan csinos volt az Humorszolgálat Egy brascia-i táncmulatság alkalmával egy fiatal hölgy megkérdi ismeretlen táncosát: — Mivel foglalkozik? — Üzletember vagyok, kisasz- azony. Azt is mondhatnám, hogy az én ügyleteimbe mindenki beleüti az orrát. — És ez nem zavarja önt? — Sőt, ellenkezőleg! Ugyanis asebkendőgyáram van. • * • Kómában a nagymama kézenfogva sétál unokájával. Egyszerre megkérdi a gyermeket: — Mondd kisfiam, meg tudnád mondani, mióta vagyunk házasok a nagypapával? — Néhány hónap múlva lesz ötven éve. — Pontosan lelkem, de honnan tudod ezt ilyen jól? SZEMORVOSNÁL — Ev milyen betű? — Nem tmlom... — Akkor nem szemüvegre van szükséged, hanem instruktorra! (A Wochenpresse-bőll — Nap mint nap hallom, amS- ] kor a nagypapa így zsörtölődik- i „És ezt kell tűrnöm közel 50 j éve!’' • * * Rómában az egyik éjszakai i mulatóban a sztriptizműsor fe- i lénél tartanak. Egy elkésett ven- j dég igyekszik a helyére. Amint j elhelyezkedett, odafordul szőni- j szádjához és így szól: — Elnézést kérek, elmondaná, i mi történt eddig? Autós viccek Amerikában történt A feleség ki jelenti: — Itt az ideje, hogy új autót vegyünk. Ez az autó már kétéves, és mindenki ismeri. A férj gondolkodik egy kicsit majd ki jelenti: < — Nem lenne olcsóbb megöl- ■ dús. ha elköltöznénk ebből a vá_ j rosból? i Hosszú autósor várakozik a i vasúti sorompó előtt. Az őrház- i bál kijön egy férfi, és közli: — Uraim, nincs mit tenni,! várniuk költ Éppen most kap- j tam egy telefont, hogy « vonat j 60 percet késik. ! • « * Egy gépkocsi jobbnv-balra cikázik az úton. Végül nag’ll csattanússal csapódik egy lámpaoszlopnak. A volán mellett egy férfi, mellette a felesége. Az odaérkező rendőr megállapítja, hogy személyi sérülés nem történt, csupán a kocsi rongálódott meg. Szemrehányóan fordul a vezetőhöz: — Most az egyezer szerencsésen megúszta! De hát tulajdonképpen micsoda vezetés volt ez? — Feltételezem — vág közbe a feleség méltatlankodva —, hogy ha annyit ivott volna, mint a férjem, maga sem vezetne különben! *«■»#<**** •**«#«•*•**•• •»»**»■ »»**■*#:»»* *«»*••»■*»**»•»»* a *«»**»«* ****«»«*•»**■!»•»* KEDÉLYES AUTOMATA (A Polich Weekly-ből) SOGHÜZÄS SÚLYLÖKŐ MÓDRA, — Nem. tad vigyázni! Maga tehén! mordult föl Pocsondi — Szégyellje magát — szikrázott a szeme a mellette álló termetes nőnek. Pocsondi tüntetőén hátat fordított és fölényesen Hbámult a busz ablakán. — Még- hogy szégyelljem magam — gondolta magában — amilcor kétmázsás bütykeivel rátapos az ember lábára. Víziló! A buszmegállóban egyszerre szálltak le. Pocsondi bement a megállónál levő Rezedapresszóba. — Egy kávé, kis konyakkal — adta le a rendelést. Szemügyre vette a póruljárt lábbelijét, mert amiatt háborodott föl olyan nagyon a buszon. — Na, itt van. Ma vettem föl először és tessék. Lement róla a plezúr! — Lenyúlt az asztal alá és a zsebkendője . csücskeA tehén vei leiorülgette a cipője orrát. — Tessék parancsolni —- rakta elé rendelését a felszolgáló. — Köszönöm — kezdte kavargatni a kávéját. — Ez jól fog emí. Még korán van, nem illik rögtöfi kezdéskor be- pofátlankodni. Ök is biztosan kávéznak — morfondírozott Pocsondi szürcsölgetve a kávéját. • Fizetett és elindult a jövendő munkahelye felé. Ma . a „nagyfőnökkel” fog találkozni. Bemutatkozó-látogatásra megy. Ezért is vágta magát puccba. — Kezétcsókolom — köszönt be a szőke titkárnőnek. — A vezetőkartárs már benn van? — Igen, de egy kis türelmet kér — felelte a titkárnő —, tud a jöveteléről. Pocsondi lopva belenézett a fogas mellett levő tükörbe és megigazította a nyakkendőjét. — Foglaljon addig helyet —invitálta a titkárnő rámutatva az egyik fotelra. Pocsondi belesüppedt és keresztbe tette a lábát. — A fene egyem meg — redősödön be a homloka, amilcor a cipője orrára tévedt a tekintete. — Óvatosan maga alá húzta a lábát. — Tessék mondani — fordul a szőkeséghez Pocsondi —, milyen a főnök? — Nagyon rendes — felelte az —, de majd meglátja. Megszólalt a telefon. — Igen — szolt bele a titkárnő —■ értettem, azonnal beküldőm-, már itt van. — Menjen be gyorsan — tette helyére a Icagy- íót a szőke —, a főnök várja. Pocsondi felállt és be, gombolta a zakóját, haját végígslmítva a tenyerével. A' szíve hangosan dobogott és meg kellett köszörülnie a torkát. — Mindig az első találkozás dönti el... — jutott eszébe öreg- barátja intelme. — Tessék — hallatszott az ajtó mögül Pocsondi kopogására a válasz. — Jó napot, azaz kezétcsókolom — hebegte j Pocsondi és földbe gyö- • kerezett a lába. — Po-; csondí Géza vagyok — ■ nyögte. — Én pedig a Tehén i — válaszolta az író-; asztal mögött ülő tér- ■ metes nő. Jelnek Lajos a nő — szólalt meg a dühös szomszédja. — Nekem ne prédikáljon, min. den idegszálam felborzolódik, ha egy kutyát megpillantok felőlem lehet az a dög az idei Miss Amerikáé is. Viszket a bőröm tőlük... — Hát, engem is felháborít, hogy mennyien tudnak manap- sák fajkutyát vásárolni. Miből telik vajon? Hm? — Maga ne gyanúsítgasson senkit, telik, amiből telik. Engem nem a jólét okozta kutya- imádat idegesít! Ha érdekli, elmesélem, mi az oka a kirohapa- somnak... — Örülnék.» — Ha örülne, akkor nem mesélek, rajtam maga ne mulasson! — De... — Jó, jó, kezdem! Nos, a második világháború idején én lógós voltam. Remek flepnivel tudtam bizonyítani, hogy egy kicsit... Szóval érti! Na, miért húzódik arrébb? Ne féljen, „kigyógyultam” a félkegyelműség- ből... Szóval, az egyik barátom, a falubeli borbély, aki fél karral jött meg a frontról, azt ajánlotta a vérzivataros időkben, hogy alakítsunk részvénytársaságot. Beszerveztünk még néhány tehetős hadiözvegyet. Ne somolyogjon olyan huncutul, nem úgy történt a rábeszélés, ahogy a maga szennyes fantáziájában most lejátszódik! Szö- regi, mert így hívták a borbélyt, megszerezte a hivatalos hozzájárulásokat, mi pedig átadtuk a pénzünket. A lapító okiratunk felhatalmazta a részvénytársaság tagjait, hogy a környék összes kutyáit megnyírják. A közigazgatás és a hadvezetés tudtával hadiérdekből! Mi volt ebben hadiérdek, hát nem tudja, hogy kutyaszőrből készültek az akkori katonai takarók? Mondhatom, nem volt köny- nyű dolgunk a házőrzők gazdáival. Öreg parasztok kergettek bennünket vasvellával, sajnálták a kalodában vinnyogó ebeket Az üzlet bennünket kőszívűvé tett, mi nem sajnálkoztunk, még a jegyző komondorját is kopaszra nyírtuk. Szőregi úgy ecsetelte a jövőt, hogy az első szőrszállítmány után tőkénk megkétszereződik Dolgoztunk szorgalmasan. Én kezeltem a raktárt. Bocsánat, hogy vakarózni kezdtem, de most jön a kellemetlen emlék Turkált már maga ázott, lucskos kutyaszőrben, amiben hemzsegtek a bolhák? Engem elvakitott a könnyű pénzszerzés lehetősége, nem törődtem semmivel. Tyűha nekem mindjárt le kell szállni, rövidre fogom a mondó- lcámat. Uram, én úgy szenvedtem a bolháktól, mint a kutyák nyírás közben. Ki kell bírjam, ki kell, hogy bírjam, ismételgettem naponta ezerszer, és dolgoztam a szőr. és bolhahalmazban. Szőregi, a Kutyaszőr Rt. elnöke újabb összeget követelt tőlünk, mondván, nagyon nehéz szállítót találni. Újabb tőkét fektettünk az üzletbe, illetve Szőregi zsebébe. Elkészítettük a szállítmányt, s vártuk a kocsikat. Helyettük Szőregi bocsánatkérő levele érkezett meg. Ebben közölte velünk, hogy nagyon jól érzi magát Bécsben, ha az ottani üzleti vállalkozása sikerrel jár, talán visszajuttatja a pénzünket Uram, én a kutyaszőrrel telt zsákokra borultam, úgy sírtam... Hónapokig rakosgattam a bolháktól mozgó szőrcsomókat és még én fizettem... Szörnyű volt! Jó is. hogy le kell szállnom, mert viszket a bőröm. Hát, ez volna a Kutyaszőr Rt. hiteles története, ugye, megérti most már az előző f elindulatosságomat ? G yűrött felöltőjét magára ráncigálta, s köszönés nélkül leszállt a vonatról. A koszos ablakból még láthattuk, hogy a peronon ordítozva kerülgeti útitársunk a tacskót és csinos gazdáját. Politzer Tamás 12 1971. NOVEMBER %
