Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
Három barát ■ Barát — a nyelv legnemesebb, legtartalmasabb szavainak egyike. Egyszerre jelent becsük lést, tiszteletet, szeretetet, önfeláldozást, segítőszándékot, őszinteséget. Létezik barátság, amely heteik, hónapok, évek ismeretsége, közös munkája nyomán alakul emberek között. És létezik olyan, amelyik már a személyes találkozás előtt kezdődik. Mert részesei ismerik egymás értékeit, gondjait, örömeit, életét. Ilyen értelemben barátunk az egy hete Békésben tartózkodó penzai kulturális delegáció három tagja, egy baráti ország testvérmegyéjének küldöttei: D. D. Zlobina költö. B. A. Bármin, a penzai rádió és televízió elnöke és B. N. Mol- esanov, a penzai képtár igazgatója. Békéscsabai beszélgetésünk előtt keveset tudtam róluk, de bizonyos voltam benne, hogy mindhárman barátaim. Mert hallottam a képtárigazgató szenvedélyes, a nyelvi korlátokon is áthatoló tárlat- vezetését, amellyel a Barátság-vonat utasainak mutatta be a galéria kincseit; éreztem a televízió vezetőjének izgalmát, hogy minél jobban sikerüljenek a magyar vendégekkel készült nyári penzai interjúk; s láttam a fordítót munka köbben, amikor a megfelelő kifejezéseket kereste a költő szelíd, gyengéd szavainak, humanista gondolatainak legpontosabb tolmácsolására, azokéra a versekére, melyeket az alkotó maga választott művei közül, hogy legelőször ezekkel ismerkedjünk. Beszélgetésünkkor a kérdések lényege az volt, milyen az otthoni életük, munkájuk, s hogy néhány nap alatt mi ragadta meg őket leginkább Magyarországon,,, —- Penzában élek. Vertseket írok — kezdi Zlobina. Hogy milyen volt eddig az életem? Eigy D. D. Zlobina kis faluban születtem, a neve: Pékét elavak. Iskolába jártam, dolgoztam, majd a moszkvai Gorkij Irodalmi Főiskolán tanultam. Ebben az időszakban jelent meg Penzában az első verseskötetem. A munkásdfjú- ságról szólt a legtöbb darabja, az volt a címe: Zselnyicemeggy. Aztán visszakerültem Penzá- foa, néhány évig riportokat készítettem a moszkvai rádió ifjúsági rovata számára. Közben bejártam hazánk sok különböző vidékét, az A1 táj tói Északig, Szibériától a Volga vidékéig. Ősszel mindig hazamegyek a a falumba, az ottani csendben, nyugalomban tudok legjobban dolgozni. Tavaszok címen jelent meg a második kötetem, utána felvettek az írószövetség tagjai sorába. A következő könyvek címe: Hinta, Rohanó víz és a legújabbé a Feketetavak. Jövőre az Ifjú Gárda kiadónál jelenik meg a Szülőföld. Szeretném, ha verseimben minél jobban meg tudnám fogalmazni élményeimet, az élet igazságát. Mi tetszett nagyon Békés megyében? Nehéz lenne pontosan megmondani, hiszen még minden olyan friss, egyformán eleven. Talán mégis Gyula a legemlékezetesebb — mert nagyon szeretem a fákat, növényeket, a szabad természetet. S szép volt a Koszta (Rozáliánál tett műteremlátogatásunk. Talán vers is születik majd belőle... — A képtárban végzett munkám nagyon sokrétű — veszi át a szót Zlobinától B. N. Molcsa- nov. Adminisztrációs, tudományos és propaganda-feladatokat jg el kell látnunk munkatársa-1 immal. Hogy gyarapodjon a képtár anyaga, hogy miinél több látogatónk legyen, 3 hogy az emberek minél jobban, egyre mélyebben értsék a képzőművészeti alkotásokat. Hiszen a művészet hallatlanul főutca szerepet játszik korunk társadalmában, Munkám egy másik oldala, hogy cikkeket, tanulmányokat, kritikákat írok a helyi és a köz. ponti lapokba, folyóiratokba, előadásokat tartok többek között a televízióban és a rádióban. Mindezek mellett feladatom, hogy vezessem a penzai képzőművészeti középiskolát, ahol a festészet, a rajz, a szerkesztés alapelemedre tanítom a fiatalokat. Ügy mondják a szakemberek, hogy iskoláink a legjobbak között van a Szovjetunióban. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy tagja lehetek a Szovjet Képzőművészeti Szövetségnek, s hogy a helyi szervezet vezetőségében az én feladatom a képzőművészeti propaganda. A városban és a megyében igyekszünk minél több tartalmas, gazdag, a szocialista realizmus B. N. Molcsanov jegyében fogant képekből állő kiállítást rendezni. Magam is gyakorló képzőművész vagyok, legutolsó munkám egy nagyméretű táblakép, az 1918-ban Moszkvában felállított Marx—Engels emlékmű leleplezését ábrázolja. Azt hiszem, mindezek alapján érthető, hogy legnagyobb eddigi magyarországi élményem a Munkácsy Mihály Múzeum s itt is a névadó alkotásai... B. A. Bármin tréfával kezdi a nyilatkozatot: — Nehéz helyzetben vagyok... eddig ugyanis elsősorban nem adtam, hanem írtam az interjúkat. Ez a szerep meglehetősen szokatlan tehát számomra, csak a kérdező oldaláról ismerem,] Hiszen magam is újságíró vagyok, az Urálban, Szverdlovszk- ban végeztem az újságíró főiskolát. Aztán a Penzai Pravdánál lettem irodalmi munkatárs, majd a szerkesztőségi ranglétra csaknem valamennyi fokát bejárva főszerkesztőhelyettes. Közben ifjúsági lapoknál is dolgoztam. Az újságtól kerültem a rádióhoz és a televízióhoz. Mindkettő a zsurnalisztika új, érdekest eddig nem ismert lehetőségieket biztosító ága. Ezért mindkettőt nagyon szeretem. Egyébként rajtam kívül is sok újságíró dolgozik a penzai televízió kétszázötven munkatársa között. Ugyanígy a penzai rádiónál. A rádiónak, televíziónak nálunk is nagyon fontos tudatformáló szerepe van, amivel hatékonyan tudnak élni a párt. és állami szerveink. Rádió a szó szoros értelmében minden penzai lakásban van s a terület másfél millió lakosa közül egy- milliónyian nézik a televíziós műsorokat is. Szoros kapcsolatban vagyunk tehát a penzai embereikkel, férfiakkal és nőkkel, idősebbekkel és fiatalabbakkal. S egy valami, ami különösen tetszett az Önök megyéjében: valmelyik este egyik községük cukrászdájában láttam, hogy a vendégek közösen nézik a helyiségben működő televíziót. Nálunk nem divat az ilyen jellegű televíziózás. Ha hazamegyünk, az itt szerzett tapasztalatok alapján azonban mi is megpróbálkozunk majd hasonlóval/ B. A. Bármin Mi tetszett még? Talán az emberek leginkább. A Megyei Könyvtárban, az ifjúsági és úttörőházban, s lehetne tovább sorolni... tetszett a tehetségük, lelkesedésük, ötletességük. S tetszett az a mód és nagyszerű hit, amivel mindennapi munkájukat végzik. Danisa Győző Az egyik állami gazdaságból több munkás kilépett. A szakszervezet javasolta a vezetőknek: teremtsenek olyan körülményeket, hogy a dolgozók maradjanak! Erre a gazdaság képviselője, egy fiatalabb korosztálybeli jogász megkérdezte: ,,Ilyen hat elemis emberekkel mit lehet tárgyalni?” Aki így teszi fel a kérdést, annak valóban nincs semmiféle erkölcsi alapja, hogy tárgyaljon a „6 elemis” emberekkel. Azokkal a főként 43—60 évesekkel, akiknek a körülményeik miatt jóformán semmi lehetőségük sem volt arra hogy 6 eleminél magasabb iskolai végzettséget szerezzenek. A korosabbak még a betűvetésig, olvasásig sem juthattak el, hiszen a felszabadulás előtt már a gyermekeket is munkára fogták, hogy a nyomorúságban élő családok puszta létüket fenntarthassák. Sokan azért maradtak ki az iskolából, mert télvíz idején nem volt cipőjük és rongy volt a ruhájuk. A felszabadulás nem egy csapásra teremtett változást az iskoláztatásban. Először az anyagi alapokat kellett megteremteni hozzá ebben a háborúban tönkrement országban. A „6 elemi- sekre” hárult a feladat, azokra a ma 45—75 évesekre, akiknek kezdetben jóformán semmiféle termelőeszköz nem állt a rendelkezésükre, csupán a két kezük. így dolgoztak a gyárakban, földeken szinte semmiért. Erejüket azonban megsokszorozta az hogy a régi urak többé nem A falak mentán vitrinekben különböző méretű, alakú, színű és rendeltetésű üvegeik, egy-egy minta- pécMnya. íróasztalok. Négyen ülnék mögöttük. Legfoeliül fia- taa lény. Őszintén szólva, mórnöfkínőt keresve valanogyan ügy képzelő el az ember, hogy akivel találkozók, az majd egy fehér- köpenyes, szigorú arcú emlber lesz, logarléccel és mindig számol. Vágó Margit az üveggyár MEO-jának vezetője ennék az elképzelésnek csak annyiban felél meg, hogy amikor találkozunk 6 is számol. Aat a 11 ezer forintot osztja él, amelyet a gyár vezetősége negyedévi premizálásra adott az osztálynak. Beszélgetésünket sokszor megszakítják. Hol telefonhoz hívják, hol pedig tanácsot kérnék tőle, vagy éppen utasítást és Vági Margit csendes, de határozott szóval intezókedík. K ék munkaköpenye felső zsebében hiába keresem a logarlécet Nem látom. Ám a számok emberének kezéből nem hiányzik a műszer. A jó szemre ebben a beosztásiban ugyanolyan szűk. ség van, mint a mérőeszközökre. A MEO vezetőjének néhány pillantással meg kell állapítania, hogy a gyártmány, a colás-, a befőttes-, a Sörösüveg vagy a különleges rendeltetésű palack megfelel-e a minőségi követelményeknek. És ebben a pályakezdő mémöknő helytáll. Nem véletlenül tanult Moszkvában, az üveg- és viltra- kerámia-szakon, ahol diplomáját jelesre védte meg. Azóta bebizonyította, számítani lehet tudására, munkájára. Másfél évig a gyártásnál dolgozott csak mintegy fél éve vezeti a minőségellenőrző osztályt. A felelősségteljes beosztástól, amint elmondta, kicsit tartott és talán ez is oka annak, hogy baráti köre keveset látja szórakozóhelyeken. Ügy mondja, nincs ideje, bizonyítania kell. —, Sok támogatást kapok al merték a kisemmizetteket „se- honnai bitangoknak” tartani. Emberekké váltak, akikkel a kommunisták meg tudták érteni, hogy maguknak építik az országot. És építették. Lassan, szívósan, sok-sok lemondás árán. Abból az értékből, amit megtermeltek, hosszú évekig csak kevés jutott nekik. A nagyobb részt az üzemek, gyárak korszerűsítésére, újak építésére, a mezőgazdaság fejlesztésére, egyetemek, iskolák létesítésére és egy sor más társadalmi célkitűzés megvalósítására elvonták tőlük. Arra nem maradt idejük közben, hogy iskolákba járjanak és pótolják az elmaradást. Pedig sok kitűnő tehetség volt közöttük is. A fiatalabbak közül azonban mind többen jutottak különböző szintű iskolákba. Sokan az egyetemre is. S akik a felszabadulást követő időkben lettek orvosok, mérnökök, közgazdászok, agronómusok, pedagógusok, jogászok, mind-mind az ő verejtékes munkájuknak köszönhetik, hogy többek lehettek, mint a szüleik voltak. Tárgyaljon tehát csak nyugodtan az a fiatal jogász a-z idős 6 elemis emberekkel! Mégpedig szerényen, tisztelettudóan. Elsősorban nekik köszönheti, hogy az 6 élete egészen más lett, mint az övék volt. És az is, hogy a neve elé odakerülhetett a dr. Hálából pedig dolgozzon becsülettel, úgy, ahogy azt a „6 elemlsek” joggal elvárják tőle. gyár vezetőitől és ® társadalmi szervektől is. A bizalmait, jó munkával kell meghálálni. Furcsán hangzana és nem is lenne igaz azt állítani, hogy könnyű dolgom van. Sokait kell vitatkozni, hiszen a minőség- ellenőrzás eleve feltételezi ezt, de azért soha sem haragszunk egymásra. Jó a kapcsolatunk a műszakok vezetőivel. — Mégis mivel tölti a szabad idejét? — Szabad idő? Nem is nevezném így, hiszen a fiatal műszakinak szerintem, ha szereti a hivatását és tenni is akar valamit, úgysaőlivám nincs szabad ideje. Ami mégis marad azt a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjában rám háruló feladatokkal töltöm el. A fiaital mémöknő ugyanis elnöke a tagcsoportnak. Azokban a napokban, amikor beszégettünk, éppen a faliújságot rendezte, szerkesztette. Természetesen nem egyedül. A Penza megyei nikolszfci üveggyárral állandó kapcsolatiban van. Sokszor találkozik szovjet emberekkel, akik az üzemet meglátogatják. Kicserélik gondoltaikat, tapasztalataikat, hiszen többségük szakember. A gyár berendezése is többnyire szovjet gyártmány. — Köztudott, hogy az üveggyárban nagyon sok nő dolgozók. Van-e sok gondja az asz- szomyokfcel ? — Számarányuknál fogva, de különben is a nőkkel többet kell foglalkoznom. Érthető. Rájuk nemcsak a gyári munka, hanem az otthoni gondok nagy része is hárul. Természetesen jólesik az a bizalom, amellyel hozzám fordulnak, s hogyha tudok, segítek. Az is igaz viszont, hogy sokat tanulok tőlük, mert nálam nagyobb élettapasztalattal rendelkeznek. A zt vallja: jó eredményeket ’csak közösen lehelt elérni, s a fiatal mérnök diplomája akkor lesz teljes értékű, ha kiegészül ezek. kel a tapasztalaitokkal. & J. Pályakezdő mémöknő A „dr“ még nem minden
