Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

így látta a betet kommentátorunk, Pälfy József:

Ezekben a napokban ép-!

pen tizenöt esztendeje annak, hogy az Egyiptom elleni angol— francia—izraeli invázió kudarcot vallott. Az ENSZ-közgyűlé- sének határozatából tűzszünet jött létre és a kék acélsisakos rendfenntartók megérkeztek a szuezi agresszió helyére, hogy a támadó izraeli csapatok és velük szövetséges brit meg francia ejtőernyősök kezdjék az általuk elfoglalt területek kiürítését—

Talán az évforduló is teszi, hogy az arab világ most fokozottabb figyelemmel tekint az azóta újra háborúhoz vezetett válságra, annak különböző megoldási kísérleteire. Az ENSZ- közgyűlés napirendjén ott van a közel-keleti kérdés. A leszerelési vita után — valószínűleg november közepén — megkezdődik a szónokok felvonulása a világszervezet emelvényére. A nagy többség bizonyára el fogja ítélni Izraelt és az arab ország igazáért fog kiállni, de a kisebbség — az Egyesült Államokkal az élen! — minden bizonnyal meg tudja akadályozni, hogy a közgyűlés valóban hatékony eszközhöz nyúljon a Biztonsági Tanács emlékezetes, 1967. november 22-i határozatának végrehajtására.

Izrael .magatartására máris következtetni lehet Golda Meir miniszterelnök-asszony legutóbbi parlamenti beszédéből, amelyben eleve elutasította a válság részleges megoldására, illetve a Szuezi-csatoma megnyitására irányuló nemzetközi diplomáciai erőfeszítéseket

I héten Jeruzsálemben s

Kairóban egyformán tárgyalt az afrikai államfők küldöttsége. Az Afrikai Egységszervezet megbízásából Léopold Senghor szenegáli elnök vezetésével Gowan nigériai, Mobutu kongói (illetve államának új neve szerint: Zairéi) és Ahidjo kameruni elnök — id-ki a maga külügyminiszterével együtt — arról tárgyalt, hogy megoldást találjanak a közel-keleti válságra. Senghor meg is mondta, hogy Izrael és Egyiptom között tényleges párbeszédet szeretnének, és hogy a küldöttség még az ENSZ-közgyűlés közel- keleti vitája előtt elő kívánja terjeszteni a maga javaslatait Gyakorlatilag tehát a négy afrikai államfő közvetítési kísérletre vállalkozott, egyfajta Jar- ring-küldetést teljesített. Holott Kairóban a négy afrikai elnök jövetele előtt jó előre kijelentették, hogy az Afrikai Egységszervezet csupán „ténymegállapító” feladatot szabott a delegációnak. Az egyiptomi kormány csak any- nyiban köszönhette az Afrikai Egységszervezet kezdeményezését, amennyiben az a Biztonsági Tanács Határozatának végrehajtását elősegítheti.

Afrika érdeklődése a közel- keleti válság iránt érthető. Az arab országok fele Afrika területén található. Izrael az utóbbi években azzal próbálta ellensúlyozni az afrikaiak természetes rokonszenvét az arab népek iránt, hogy gazdasági segítséget nyújtott, fegyvereket szállított több afrikai országnak. (Gondoljunk csak Izrael szerepére az

Cyrus Eaton magyar kitüntetése

A Magyar Békemozgalom kitüntető jelvényét adományozták s nyújtották át szombaton — a Hazafias Népfront Beugród rakparti ezdkházában rendezett ünnepségen — a Lenin- békedíjas Cyrus Eaton-nak, az ELTE díszdotatorának.

A jeles amerikai közéleti személyiséget és feleségét az ünnepségem az Országos Béketanács nevében Pethő Tibor al- «Inök köszöntötte, . í

ugandai puccsban!), egyes afrikai fővárosok azért is szívesen látnák a közel-keleti konfliktus mielőbbi megoldását, mert Jeruzsálemmel szeretnék kapcsolataikat szorosabbra fűzni... Az Izraelben és az EAK-ban járt delegációban egyébként olyan afrikai politikusok vettek részt, akik következetesen nyugatbarátok, a volt gyarmattartó országokkal, illetve az Egyesült Államokkal szórósán együttműködnek.

Kairóban a héten összeült az ország nemzetvédelmi tanácsa. Anvar Szadat elnök az alkotmány adta jogával élve, ténylegesen is kezébe vette az egyiptomi hadsereg irányítását és a haderő főparancsnokának nyilvánította magát. Az AI Ahram, az olyannyiszor idézett és jól értesültnek számító kairói lap azt írta, hogy „a politikai, diplomáciai aktivitást fokozni fogja az egyiptomi kormány”, de emellett rámutatott arra is, hogy „nem _ lehet figyelmen kívül hagyni a közeli jövőben esetleg katonai megoldáshoz való folyamodás szükségességét”.

Ahogy az lenni szokott, a döntőnek tekintett, mindenesetre pedig valóban fontosnak számító diplomáciai alkudozások előtt — a hang emelkedik... "Ebből azonban nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni arra, hogy a közel-keleti válság megoldási kísérlete a diplomaták kezéből — a katonákéba csúszna át

Versailles nem hozott békeszerződést a valutaháború végére — önként kínálkozik a gondolattársítás. Ahol az első világháború végén a győztes hatalmak a békefeltételeket megfogalmazták, ott a héten a Közös Piac hat országának pénzügyminiszterei semmilyen megállapodásra sem tudtak jutni arról, hogy milyen feltételek alapján jöjjön létre a béke az amerikaiak és a „hatok”, illetve az USA és az egész tökésvilág közti pénzügyi háborúságban. Rómában aztán a külügyminiszterek találkoztak az Európai Gazdasági Közösség miniszteri tanácsának ülésén. November 23-ra összehívták „tízek klubja” újabb tanácskozását is. (Ez a tíz leggazdagabb tőkés ország: az USA, Japán, Kanada, Nagy-Britannia, Svédország és Közös Piac-i „hatokból”). A cél a nyugateurópai valuták és a jen felértékelése — ezt követeli az amerikai kormány, és az amerikai importra kivetett 10 százalékos pótvám eltörlése — ez a japánok és a nyugat-európaiak igénye. Hogyan? Nemcsak a forma nincs még meg. A szándék is hiányzik.

A hét sok más érdekes eseményt hozott mindezeken kívül: gondoljunk csak arra, hogy első ízben számolhattak be előrehaladásról az NDK és az NSZK államtitkárainak tárgyalásain; hogy kijelölték a kínai ENSZ-delegációt, amelynek ösz- szetétele arra enged következtetni, hogy a Kínai Népköztársaság aktív részt kér a világ- • szervezet munkájából.

Végezetül essék szó Vietnamról: Baird hadügyminiszter salgoni -látogatása kapcsán ismét csak azt számolgatják Washingtonban, hogyan és mikor visszakozhatlk az amerikai hadsereg? Jelenleg kevés híján 200 ezer amerikai katona tartózkodik Dél-Vietnamban és 560 ezer tonna hadianyag van ott. Azt mondják, hogy a jövő év közepéig 40 ezerre fogják csökkenteni a katonák létszámát, a hadianyagból pedig havonta 20—40 ezer tonnát visznek haza. Ebből kitűnik, hogy az amerikai fegyver, lőszer stb. fele Vietnamban marad a háború folytatására. Ha az amerikaiak hivatalosan csupán „tanácsadóként” szerepelnek is, a háború „vietnamizá- lása” éppúgy folyik tovább, mint maga a háború,

Kínai távirat

A Kínai Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottsága és a Kínai Népköztársaság Államtanácsa a Legfelső Tanács Elnökségéhez és a Szovjetunió Minisztertanácsához intézett üzenetében meleg hangon fejezte ki jókívánságait a szovjet népnrit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulója alkalmából.

Gáspár Sándor rádió- és ív-beszéde

Gáspár Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának t—rja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára szombaton este rádió- és tv-beszédben méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulójának jelentőségét.

Csu En-Iaj* nyilatkozata

Tokió

Csou En-laj kínai miniszter- elnök október 28-án kétórás „exluzív” nyilatkozatot adott Mato Gotonak, a tokiói Aszahi

Simbun munkatársának. A lap pénteki számában közölte a miniszterelnök nyilatkozatát.

Csou En-laj elmondta, hogy a kínai kormányt és Washingtont egyaránt meglepte Kína felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, ami nem esett egybe sem az amerikai kormány szándékával, sem a japán kormány reményeivel. A japán nép többsége azonban vissza kívánja állítani kapcsolatait Kínával, s a népi Kína ebben az irányban folytatja tevékenységét.

Az ENSZ-közgyűlés döntése a

Ünnepi ülés Moszkvában

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulójának alkalmából szpmlbaíom ünnepi ülést rendeztek Moszkvában.

A Krema kongresszusi palotájában megjelenték a szovjet főváros vállalatai dolgozóinak képviselői, a forradalom veteránjai, tudósok, kulturális, társadalmi személyiségek,

államférfiak. Az elnökségben foglalt helyet Leo- nyid Brezsnyev, Alékszej Kosziigán, Nyikol&j Fodgomij, valamint a kommunista párt és a szovjet kormány több más vezetője.

Az ülésen Viktor Grisdn, az

SZKP Politikai Bizottságának tagja mondott beszédet, »mélyben méltatta az októberi forradalom 54. évfordulóját. (MTI)

Dr. Ajtai Miklós Kubába utazott

A Kubai Forradalmi Kormány meghívására szombaton reggel hivatalos baráti látogatásra Kubába utazott dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Köz. ponti Bizottságának 'tagja és kísérete. (MTI)

világ nagy részének Óhaját tűk« rözte, s a.zt Kínának tiszteletben, kell tartania. De egyes országokkal nem veheti fel a kapcsolatot, noha az „albán határozat” mellett szavaztak: így Izraellel, amely agresszív háborút kezdeményezett a Közel-Keleten — s az még nem ért véget — és Portugáliával, amelynek ellenében Kína továbbra is támogatja az afrikai népek szabadságharcát.

A kínai miniszterelnök megismételte: K£na nem kíván

„szuperhatalommá” válni, s ellenzi az utóbbiak hegemóniáját”.

Hangsúlyozta: Nixon és Mao élnök megbeszélésének középpontjában a két ország kapcsolatainak rendezése fog állni, valamint más olyan kérdések, amelyek mindkét felet kölcsönösen érdéklik. Nem kerülnék szőnyegre harmadik országokat is érintő kérdések, így a vietnami háború. A kínai miniszterelnök kiemelte, hogy nehéz lesz megoldani a kérdéseket, minthogy a két ország rendszere különbözik egymástól, s a két nép különböző elvek alapján áll. Javasolta, hogy az Egyesült Államok vonja vissza összes tengerentúlra küldött csapatait. „A három indokínai népet meg kell menteni a háború pusztításaitól” — tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy nem tesz-e látogatást az Egyesült Nemzetek Szervezeteben, Csou En-laj azt válaszolta: „Ez egyáltalán nem áflj. szándékomban”.

______■■■■—....................................................................................................mm»............. Imiim

S

zibéria tájain

Bratszk — a kilowattok városa

o

Lomhán emelkedik , a magasba az AN 10-es óriásgép, hogy másfélórás utazás után az anga- rai vízilépcső jelenlegi legnagyobb működő komplexumához, Bratszkha szállítson bennünket. A repülőtéren vár Szovjenko Mihail Ignatevlcs, a TASZSZ- iroda vidám helyi vezetője és Gurjevics Alexander Boriszovics, az APN hatalmas termetű, ifjú tudósítója. A jelenleg 200 ezer. lakosú város repülőterén nagy a forgalom. Autónk hamarosan a régi Bratszkon halad keresztül, amely igazi kertváros képét mutatja. A Szibériában korábban általában elterjedt faházak mellett hasonló stílusú, de egy és két emeletes faépületek sorakoznak. Ablakkereteik, tetőperemeik díszesen faragottak és üdék, zöld és fehér színekkel tarkítják a bokrokkal és sokszínű virággal pompázó kertek látványát. Az utak és a járdák aszfaltozottak.

A város 326 esztendeje állt, mint a Szibériát meghódító kozákok erődje, nélkül, hogy a világ tudomást vett volna róla. Ne. vezetességeire, a környéken található ősrégi sziklarajzokra legfeljebb a tudósak figyeltek fel és nem volt köztudott, hogy itt raboskodott sokáig a száműzött Awakum protopópa, az óhitűek vezére. A városról a lexikon is csak annyit árult el, hogy vajkö- ptilő-üzeme, rókafarmja és mozija van. Az érdeklődés központjába akkor került, amikor az 50-es évek közepén megjelent a hétéves terv: Bratszkban épül fel a világ egyik legnagyobb, négy és fél millió kilowatt teljesítő-képességű vízierő-műve.

Hamarosan elénk tárul a másfél kilométer hosszú és 127 méter magas duzzasztó-gáttal elre- kesztett Angara hatalmas víztárolója, a helyenként több kilométer széles „Bratszki tenger”. Kísérőim meg is jegyzik: „A Bajkál, az is valami? Az a természet műve, de ezt mi teremtettük a két kezünkkel!”

És később, amikor Nyikoláj Grigorjevics Perevalovnál a városi tanács elnökénél beszélgetünk .kirajzolódnak előttünk a szédítő alkotás megteremtésének

egyes szakaszai. Az első szakasz á vasútépítéssel kezdődött, ez Volt a „sátorkorszak”,— enélkül nem lehetett volna továbbjutni. Két-három év múlva megkezdődött a faházak építése. Valóban hősök voltak az első építők, akik nyáron a szúnyogok milliárdjai- val, télen a kegyetlen, 50—60 fokos hideggel küzdve teremtettek életet és otthont a tajgában. A tanácselnök megemlíti, hogy ezek a faházak esztétikailag talán nem mindenben elégítik ki a követelményeket, de éppen az óváros példája mutatja, hogy az emberek szívesen laknak benne.

Aztán megkezdődött a harmadik szakasz, amely még ma is tart. A város lakossága az utolsó 15 esztendőben nyolcezerről 200 ezerre emelkedett és ez a szám napról-napra növekszik. Az új város ma már szinte sémiidben sem különbözik Európa vagy a világ más táján épülő modern városoktól. Iskolák, kórházak, színvonalas üzletek szolgálják a lakosság ellátását. A tanácselnök szerint a gyermekgondozási intézmények még nem tudtak teljes egészében lépést tartani a követelményekkel, ezt a következő két-három év alatt kívánják megoldani. A lakosság jobb ellátását célozza a város húsüzeme, tejkombinátja, a baromfifeldolgozó, a sörgyár és két kenyérgyár. A város környékén üdülők és szanatóriumok épülnek és a természeti szépségekben bővelkedő tajgában úttörőtáborokat és hétvégi házakat létesítettek.

Érdekes problémáról is beszámolt a tanácselnök. Arról, hogy jelenleg, a város építése közben egyik legnagyobb nehézségük a parkosítás, a fásítás.

— Hogyan? Hiszen itt a Szibériát beláthatatlan területeit beborító millió és millió tűlevelű és nyírfából álló tajga!

— Ez igaz. De a talaj alul fagyott — és a fák gyökerei emiatt nem függőlegesen, hanem vízszintesen terjeszkednek. A természet viszontagságai ellen csak nagy tömegben tudnak védekezni, a magányosan ültetett fák kiszáradnak.

Meggyőződésem; hogy a bratszkiak ezt a nehézséget is megoldják. Itt jegyzem meg, hogy mivel itt a városban úgyszólván minden energiát a vízierőmű szolgáltat, nincs füst, nincs korom, a város levegője hallatlanul tiszta. Nagy erőfeszítéseket tesznek á víz tisztaságának megóvására is. Ez már komplikált feladat, minthogy a Bratszkban működő óriási üzemek (különösen a cellulóze-gyár, amelynek napi vízfogyasztása jelenleg másfél millió köbméter, ami majdnem kétszerese Budapest teljes vízfogyasztásának) hihetetlen mennyiségű vizet igényelnek. A vízszennyeződés ellen biológiai, kémiai és mechanikai eszközökkel védekeznek.

Nagyon érdekes látogatást tettünk a faipari kombinátba, mely arról nevezetes, hogy a fát a legutolsó szemig felhasználják és a papír- és cellulóze-gyártástól a bútorgyártásig mindennel foglalkoznak. Nyikoláj Simonovics Szjabrenko igazgató-helyettes elmondotta, hogy jelenleg ötmillió köbméter fát dolgoznak fel vegyi úton, kétmillió köbmétert pedig mechanikai módszerekkel. A beruházás egymilliárd száz millió rubel volt. Ehhez érdemes összehasonlításul megjegyzem, hogy az energiaforrást szolgáltató' erőmű 760 millió rubelbe került. A gyár jelenleg mintegy nyolcezer dolgozót foglalkoztat, amit az ötéves terv végéig tizenötezerre kívánnak növelni. Arra a kérdésre, hogy honnan kapnak új munkásokat, az igazgató-helyettes mosolyogva így válaszol: „Ha van lakás, — van munkaerő!”

No és tegyük hozzá azt is, amiről már az üzemben győződtem meg, a dolgozók elmondása alapján, hogy Karéliától Ukrajnáig az ország legkülönbözőbb területeiről érkeztek ide és keresetük lényegesen magasabb, mint korábbi munkahelyeiken volt. Az üzemet a legkorszerűbb szovjet, svéd, finn és lengyel automata-gépiekkel szerelték fel, ahol a munkásokra csak annyi feladat hárul, hogy ellenőrizzék a műszereket és a szükséges műveleteket gombnyomással Irányítsák. Persze mindehhez megfelelő műszaki képzettség szükséges, amiről a város szakiskolái és maguk az üzemek gondoskodnak.

Gáti István

(Folytatása következik)