Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-28 / 281. szám
Egyéni és társadalmi érdek írfa: Frank Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának első titkára K orábban is szóltunk, s manapság méginkább sokat hallunk az ér- dekekrőL A közelmúltban, amikor ellenőriztük néhány nagy horderejű határozat, intézkedés sorsát) azok társadalompolitikai hatását —, s ennek során több «aer emberrel beszéltünk —< akkor is szembe találtuk magunkat az érdekekről vallott legkülönbözőbb nézetekkel. A vitákban mindaddig közös állásponton voltunk, amíg az érdeket nem az egyén tuda- iának és akaratának szüleményeként, hanem azoknak Mz objektív társadalmi viszonyoknak termékeként fogtuk fél, amelyek meghatározzák az emberek akaratát és cselekvését. A társadalom anyagi viszonyai, mint érdekek jutnak kifejezésire A társadalom anyagi termelési viszonyai, struktúrája, a társadalom tagjainak munkájában követhető nyomon tárható fei. Az emberi tevékenység legfőbb jellemzője a céltudatosság. A kitűzött cél viszont mindig valamilyen — valóságos va~y csupán vélt —> érdek kifejeződése. Valamilyen közösség, s az egyén számára is rendkívül fontos, hogy a célok reálisak legyenek, rendelkezzenek a cél megvalósításához szükséges feltételekkel. Ezért törekszik a párt és a kormány, bpgy a változó viszonyoknak megfelelően mind pontosabban újra és újra megfogalmazza az alapvető társadalmi érdeket, a legfőbb társadalmi célokat. Társadalmiunk, a szocialista viszonyok lényegéből fakad — amint ezt a X. kongresszus kitűzte —, hogy a célok már úgy is megfogalmazódhatnak, mint az egyén érdeke: „A szocializmus az emberért van; célunk, hogy az emberek jobban, kulturáltabba 4 éljenek, javuljon életük”, G azdasági mechanizmusunk átfogó reformját megvalósító törekvéseink is az érdekviszonyok, az érdekek dialektikus felfogásán alapúinak. Az egyén és a közösség érdekei természetesen nem szakítha- tőik el egymástól, az egyénnek nem lehet érdeke hosz- szabb távon szembekerülni a társadalmi érdekkel, minthogy az egyéni érdektől a társadalmi érdekek érvényesülése sem független. Mind a társadalom egésze, mind a társadalom egyes tagjai érdekeltek a tudományos technikai haladásban, a munkatermelékenység állandó növelésében, az anyagi és kulturális szükségletek egyre gyarapodó kielégítésében. A szocializmusban az egyén kölcsönös viszonyát új törvényszerűség jellemei: az eoyénj ás társadalmi érdekek összeegyeztetése. Az egyén érdekének egybeesése az alapvető kérdésekben a már felépült szocializmusban sem zárja ki egyes időleges jellegű ellentmondások lehetőségét. Még inkább így van ez most, amikor sajátos, átmeneti viszonyainkból következik, hogy az egyéni, csoport és társadalmi érdekek összefüggései nem mindig felismertek, új — nem antagorásztikus jellegű — ellentmondások keletkeznek. A társadalmi és egyéni érdekek sikeres összehangolása, az ellentmondások feltárása és leküzdése függ egyrészt a különböző szinten dolgozó szervek tevékenységétől, a párt politikájának következetes végrehajtásától, a társadalom gazdasági potenciáljának növekedésétől, másrészt a társadalom minden egves tagjától,, attól, hogy milyen öntudatosan szolgálják a társadalom érdekeik A közös érdek objektíve ugyan az adott közösség minden egyes tagjának érdeke, mégsem mindig ismeri fel egyidőben a közösség valamennyi tagja. Mindenki tudja, hogy 1969-ben a mező- gazdaságban rekordtermést takarítottak be, s ennek folytán a közös bevételek is megnövekedtek. Az illetékes szervek — mint az előző években is — idejében kértek a szövetkezeti vezetőket arra, hogy az ország, a tagság jól felfogott érdekében erősítsék a közös alapot, gondoskodjanak megfelelő tartalékról, reálisan alakítsák ki a fejlesztési és részesedési arányokat. S mi történt? A termelőszövetkezetek egy részében „mindent kiosztottak” a tagoknak — jóllehet a zöme ilyen követelést nem támasztott —., ennek következtében a gondok szaporodtak, s most, sőt még & következő években is megnövekedett nehézségekkel küzdenek. Néhány termelőszövetkezetben csak az egyéni érdeket nézték, de amikor bajba kerültek, a „közös érdekre5’ hivatkozva olyan számlát is benyújtottak az államnak, amit a valóságos közös érdekből nem lehetett kiegyenlíteni. Félreértés ne essék, nem a súlyos természeti csapások miatti jogos kérésekről van szó. Tudvalevő, hogy a szocialista állam messzemenő támogatást nyújtott a kárt szenvedett szövetkezeteknek és egyéneknek, a reális igények kielégítéséhez A szövetkezetek, a vezetők, a tagság többsége a múlt évben és 1969-ben is józanul, s előrelátóan gondolkodott, helyesen ismerte fel a közösség érdekeit, H ellyel-közz-el nagy vitát váltott ki • az ipartelepítési politika realizálása a megyében. Nem kevesen voltak — s még ma is akadnak —, akik ugyan jó szándéktól vezérelve á vélt helyi érdekekre hivatkozva, s arra alapozva, hogy a faluban munkaerő-felesleg van, kérték valamilyen ipartelep létrehozását. Even vélemówvek számos helyen a jelölő- és választási gyűléseken is elhangzottak. Átmenetileg konfliktus keletkezett a helyi és társadalmi érdekek között. Az érintett községeknek az lenne az érdekük, hogy helyben teremtsünk munkalehetőséget, a társadalomnak pedig az, hogv viszonylag korszerű, gazdaságosan és hatékonyan működő üzemek létesüljenek. Ezért a megye vezető szervei, összhangban az országos szervek felfogásával, olyan koncepciót alakítottak ki, amely nemcsak a munkaerőforrást, hanem a természeti, közgazdasági viszonyokat, s a politikai érdekeit js eofüttes-m veszik figyelembe. A megye fejlesztését —, amelynek rész- az ipartelepítés is középtávú tervét nem lehetséges és nem is volna célszerű községekre bontani,- vagy azokéból összerakni, közigazgatási határok közé szorítani. Tár jadalomooiijJkaj rólunk, hogy a munkaképes korú népességnek, azoknak, akik do',r!'n7ni akarnak, munkalehetőséget biztosítsunk, s ezzel növeljük a családokon belüli keresők számát, javítsuk a jövedelmi viszonyokat. Illúzió volna ezt szétszórt „űzemecskék” útján elősegíteni. A megye lakossága kellőül tudja értékelni azt, hogy a harmadik ötéves terv során T4ÖOO embernek vált lehetővé, s a következő időszakban újabb ezreknek lesz módja keresethez jutná a lakóhelyéhez közel eső üzemben. Csak helyeselni lehet, hogy az iparfejlesztés koncentráltan rangsorolva kerül megvalósításra. A korszerűbb kis- és középüzemek teremthetik meg annak alapját, hogy távlatokban a fejlődés még gyorsabb lehessen, E gyetértve a nagyközségek vezetőinek gondjaival, a lakosság jogos igényeivel, mégis őszintén azt lehet mondani, hogy sajnos ezek megoldására, kielégítésére a lehetőségek korlátozottak. Több lakás, gyermekintézmény, vízmű, csatorna, út, s megannyi sok minden kellene.. Csakhogy az anyagi erőforrások végesek, a nemzeti, jövedelemből annyit lehet elosztani, amennyit létrehozunk. így van ez a megye fejlesztésekor is, ami természetesen az Ö6sz-lakosság érdekét szolgálja. Mégis, amikor az illetékesek kénytelenek voltak a tanácsok úgynevezett „m enosztott” bevételeit is visszafogni, s a terület- fejlesztési koncepció szerint felhasználni a megyében, ismét ütközések keletkeztek a helyi és közös érdek között. A korsóéi tanácsok saját fejlesztésük megtervezésekor számítottak a megosztott bevételekre is, viszont nem kevés helyen figyelmen kiviig hagyták a megye egyetemes érdekeit szolgáló fejlesztési célokat. Itt is olyan átmeneti jellegű ellentmondással állunk szemben, amikor a helyi érdeket helyes és indokolt alárendelni a társadalmi érdeknek. Most e cikk keretében csak utalunk — miután nincs lehetőség a kérdés részletes kifejtésére—egy olyan témakörre is, amely szintén gyakorta felmerül; az anyagi érdekeltség és erkölcsi ösztönzés problematikájára. Sokan úgy vélik, hogy az anyagi érdekeltség elvének helyére tevése — egyesek szerint az anyagi érdekeltég — okozza az anyagiasságot, a harácsolást, szorítja háttérbe az erkölcsi ösztönzők szerepét. Már a kérdés ilyen feltevése, de még inkább az anyagi érdekeltség és az erkölcsi ösztönzők különválasztása helytelen. Azt nem lehet tagadni, hogy az anyagi érdekeltségnek anyagiassággá, a vállalati nyereségérdekeltségnek nyereséghaj hászássá válásának van veszélye. Ha valaki tisztességes, becsületes munkával törekszik •— s a többség így akar — jobban élni, ami célunk is, azt csak helyeselhetjük. S amikor egyesek életük értelmét csak a szerzésben látják, és ezért nem riadnak vissza az íratlan és írott törvények . megszegésétől sem, azt határozottan elítéljük. T udjuk^ hogy vannak -— olykor vezet®? is —, akik mindent csak pénzért hajlandók végezni ,akik csak azt lesik, hol tudnak munka nélkül anyagi javakra szert tenni, s gyorsan meggazdagodni. Ezeknek hangzott el a párt X. kongresszusán Kádár János élvtárs vifaösszeí’oglalőjában: „Be fogjuk nekik bizonyítani, hogy nálunk nem lehet munka nélkül, és a többi dolgozó rovására jól megélni”. S hogy ez valóban így is legyen, nem elegendők a kormány ismert intézkedései, e jelenségek végnélküli bírálata, hanem ennek párosulnia kell határozott helyi cselekedett®, s olyan közhangulat kialakításával, amelyben tisztelet övezi a munkát, a tisztességes, becsületes, önzetlen munka végzőit. ♦ Hangsúlyozzuk: az anyagi érdekeltség elvének helyes értelmezése és gyakorlása nem nélkülözheti az erkölcsi ösztönzést, a tudatosság szerepét. A szocialista tudatosság, a szocialista erkölcsi morál erősítését nem lehet az anyagi fejlődés aaartomatissnusára hárítani. S bár a reform világossá tette az össztársadalmii a vállalati és az egyéni érdek egységét, mégis a negatív hatások fplytási, egyes dolgozók, vagy dolgozó csoportok híján lehetnek saját osztályérdekeik tudatának, sőt azokkal ellentétesen is cselekedhetnek. Az a kör rülmény, hogy a munkásosztály államában a társadalom érdekei objektíve a társadalom valamennyi tagjának közös érdekeivé válnak, nem teszi feleslegessé az emberek társadalmi érdekeik felismerésének szellemében való nevelését, srz anyagi ösztönzéssel párosuló, „forradalom szülte lelkesedés” fenntartását, a rendszeres szocialista nestelőmunkáfc. M egkísérelünk válaszolni még egy kérdésre; a termelői és fogyasztói érdekekre. Igaz-e, hogy a termelői és fogyasztói érdek összhangja nem érvényesül kellően, s túlzottan a fogyasztói érdek hangsúlyozásával lehet találkozni. Közismert a párt Központi Bizottságának azon álláspontja, hogy a fogyasztói árak növekedése nem haladhatja meg az évi két százalékot. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság az elmúlt hetekben sokrétűen vizsgálta a fogyasztói árak alakulását, s megállapította: „ebben az évben lényegiesén hevesebb az SrmozgSs, mint az elmúlt évben volt”. Békés megyében az év első nyolc hónapjában — az előző esztendő azonos időszakához viszonyítva — a fogyasztói árak nem egészen 1,4 százalékkal emelkedtek. Ebben vannak olyan áruk, amelyek fogyasztói ára — mint például importált kristály, függöny, damaszt törlők és törülközők, bársony pantallók stb. — árai az átlagosnál jóval magasabban növekedtek. Ugyanakkor nem kevés áruk — mint például egyes szőnyegtől esések, konfekcionált ingek, női harisnyák, egyes rádiók, segédmotor stb. — árai lényegesen csökkentek. A lakosság egy része — miután a fogyasztói árváltozások nem egyformán érintik a családokat — saját tapasztalatai alapján kétségbe vonja a Központi Statisztikai Hivatal adatainak valódiságát. A mi pártunk, kormányunk osztálypolitikát folytat, amely kifejezi a dolgozó emberek érdekeit. A különböző statisztikai adatokat szolgáltató szervek is felelősséggel tartoznak a kormánynak, a népet nem lehet — s ezt nem is teszik — félrevezetni. Nem állítjuk, hogy a termelői és fogyasztói árak emelkedése minden konkrét esetben indokolt. Nehezen lehet megérteni — ha egyáltalán érthető —, hogy ugyanolyan méretű és ugyanolyan anyagból készült virágcserepet tegnap még hét ma pedig már tizenegy forintért lehet vásárolni A példákat még tovább lehetne sorolni. Ezért az illetékes árellenőrző hatóságoknak — éppen a fogyasztók érdekében — szükséges, hogy még következetesebben küzdjenek az indokolatlan áremelésekkel szemben. Ugyanakkor — amint annak feltételei megteremtődnek —, az életszínvonalpolitika célkitűzéseinek szem előtt tartásával, törekseünk az össz-társa- dalrrri érdeket szolgáló, as úgynevezett értékarányos árak fokozatos kialakítására. A hhoz tehát, hogy as egyén és a társadalom érdeke közötti időleges konfliktusok ne mélyülhessenek el, szükséges újra és újra feltárnunk az egyén és a közös érdek leglényegesebb összefüggéseit. Ez teszi elengedhetetlenné, hogy ne csak adminisztratív úton — nem is elsősorban így —* hanem hatékony politikai és propagandamunkával küzd- jünk azért, hogy minden dolgozó tudatára ébredjen saját osztálya érdekeinek. A tőkés rendszerben mindig harc folyik a haladás és a reakció erői között, miért is a társadalmi érdekek itt sohasem lehetnek egyneműek. A mi viszonyaink között nincsenek kibékíthetetlen ellentmondások. Pártunk következetes politikája kifejezi a dolgozó osztályok, s az összes rétegek alapvető érdekeit, ezért a legfőbb társadalmi érdekekben egyneműség, érdekazonosság uralkodik. A részérdekekben még vsainak és lesznek is eltérések, de a tendencia itt is az érdek azonosság erősödése. Egy a cél, ami valamennyi dolgozó érdeke: a szocializmus teljes felépítése. Az embereket erre ösztönözni, meggyőzni, nevelni minden kommunista megtisztelő feladata. tmsmsa 3 1971. NOVEMBER gfc
