Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-27 / 280. szám
Nyuifdíjasok klubja Szeghalmon A nagyközségi tanács vb költségvetésére öregek napközi otthonát és nyugdíjasklubot létesítettek a volt Pénzügyőrség épületében. Háttérben: Sáfián Györgyné Fehér Lajos elvtárs személyes ajándékával, a Viktória Star tv-veL (Fotó: Márton László) BBooí30£300BBOoeoc!acfflO«aoBoaooooa®ocooQt300BOQoaaoffloafflSB30s®! Nagyapám szemével Most, amikor városunkban egymást érik az évfordulók, engedtessék meg, hogyha kicsit késve is hozzászóljak a békéscsabai vasút fennállásának 100. évfordulójához. Nem is én szólok hozzá. A múltbanéző szemüveget nagyapám Áchim (Adám) Gusztáv városi főmérnök akasztotta szememre. Nagyapám, aki 45 évig volt a város műszaki ügyeinek hűséges, Úszta kezű. nagytudású ügyelője és munkása. A késésnek az az oka, hogy e cikk írója az eredeti kéziratot már évekkel ezelőtt a helyi könyvtár hű kezelésébe adta, s csak most jutott hozzá, hogy azt a nagy nyilvánosság elé tária. De szóljon most a 25 éve sírban fekvő nagyapám, aki 87 éves koráig teljes szellemi frisseségben dolgozott nyugdíjasként a „Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai" című művén. A város fejlődésére legnagyobb kihatással volt a vasút megépítése 1858-ban. A város bölcs előretartó vezetői 1847- ben a felmérési, és kisajátítási költségeket arányos részben vállalták és 500 ezer darab téglát ajánlottak fel a Központi Vasúttársaságnak a Budapest—Arad-i vasút megépítése esetére. Az 1856-ban megalakult Császári és Királyi Tisza vidéki Részvénytársaságnak Békéscsaba a fenti hozzájáruláson felül még 200 darab részvény jegyzését jelentette be 40 ezer forintfal, ha Csabát érinti a vasút. Ezután 1858 október 25-én megnyílt az első vasút, mely megváltás útján 1880-ban az állami tulajdonba ment át. Megépült az állomás és forgalma évről évre emelkedett. A mai nemzedék nem is tudja, hogy milyen is volt az utazás abban az időben. Az állomási épületekben csak a legszükségesebb helyiségek voltak meg. Az első osztályú kocsik világossárgára, a második osztályúak zöldre, a harmadik ijedik vörösesbarnára voltak mázolva. A' negyedik osztályú kocsik később, rövid ideig voltak használatban, majd teherkocsikká alakították át. A személykocsi oldalajtós, szakaszos volt. Világításra a mennyezeten elhelyezett olajlámpa szolgált úgy, ahogy. A jegyvizsgáló kalauz íkonduktor) a kocsi oldalán kívül elhelyezett futó deszkán járta be menetközben a kocsik minden szakaszát a rossz időjárásnak és balesetveszélynek kitéve. A fűtés úgy történt, hogy egyes nagyobb állomásokon előre forró vízzel töltött hosszú lapos bádogedényeket tettek a szakasz padlójára. Így is sok lábfagyás, meghűlés volt a téli utazás következtében. Illemhely csak a podgyászkocsiban volt. Az állomásra érkező vonatot a kapus harangkongatása jelezfe. A vonatok tartózkodása az állomáson elég hosszú volt. A beszállás a vonatba megkezdődött a második csengetésre. A harmadik csengetés után a kalauzok tülkölése és a mozdony fütyülése után a vonat megindult. Ezzel megkezdődött a lazán összekötött kocsik dübörgése a polcon elhelyezett podgyászok lezuhanása. A vonat indulását az állomási őrház mellett felállított magas árbocra felhúzott gömbala- kű vesszőkosarakkal, éjjel lámpákkal jelezték a legközelebbi őrháznak a vonatok érkezését. És befejezésül kihagyva a sok, pontos számszerű közlést, amely hűen visszatükrözi hogyan fejlődött tovább a békéscsabai vasút az Alföld—Fiume-i Békéscsaba—Nagyvárad és más útvonalakon is. hogyan gáncsolták el a szűklátókörűek „van Mészáros Sándor kamaratárlata Szarvason A Szarvasi Vajda Péter Járási-Városi Művelődési Központ ifjúsági klubja csütörtök esti foglalkozására meghívta Mészáros Sándor békéscsabai textilművészt. A kellemes hangulatú pinceklubban a fiatal textilművész kamaratárlata nagy sikert aratott, majd a szarvasi főiskolásokkal folytatott beszélgetése során eddigi munkásságáról, a jövő terveiről beszélt a fiatal művész. A kiállítás a művelődési központ pinceklubjában december 8-ig lesz nyitva. elég vasú tunk" kai a többi szükséges útvonalak fejlődését. Időben nagyot ugorva rá kell térni az 1932—33-as évekre. Leírja nagyapóm, hogy hosszú elodázás után miképpen épült fel a mai hatalmas felvételi épület. Nagy hibája azonban — mond bírálatot mérnökszemmel —, hogy az épület nem az And- rássy út (a mai Tanácsköztársaság út) tengelyébe épült, mint természetes helyére. Hogy a város részéről nem történt erélyesebb intervenció mentségül szolgálhatott az az alapos félelem, hogy az egyre rosszabbodó pénzügyi helyzet nyomás alatt az építkezést ismételten leveszik napirendről. Ez a kis kiemelt résziét városunk vasútjának történetéről, I abból a nagy munkából, amitl Áchim Ádám Gusztáv teljes I szellemi frisseségében töltött I nyugdíjas éveiben írt meg. Idé- I zem a kéziratos mű zárszavát, J szebbet író sem találhatott vol- I na: „Én az idők szavát megértőnek, haladni, tenni, boldogulni vágyónak szeretném tudni Békéscsabát. Ha a közéletben szereplőket nem az elgáncsolás szelleme, de az önzetlen alkotni vágyásban, a nemes verseny fogja vezetni, úey nem féltem Békéscsaba jövőjét. Hogy mindezekből minél kevesebb legyen csak az olvasókon és utódaikon múlik. 1939. XI. 23-án.” S. M. Érintésvédelmi tanfolyam kezdődik Az SZMT és TIT szervezésében a tsz-eűc villanyszerelő szakmunkásai részére december 4-én érintésvédelmi tanfolyam kezdődik, amelyet előkészítő oktatás előz meg. A tanfolyamon 54-en vesznek részt. Az elméleti és gyakorlati vizsgára február 5-én kerül sor. Akik megfelelnek, olyan bizonyítványt kapnak, amely feljogosítja őket érintésvédelmi mérésekre. 7 mt, NOVEMBER VL Gondolatok a megye irodalmi életéről Gyakran, amikor Békéscsaba j felé utazom és látom a vonat j ablakából az új épületek impo-! záns sokaságát emelkedni a töb- | bíek felett, Ady profetikus sza- J vai jutnak az eszembe: „... De j építésre készen « kövünk, Na- j gyot alkotni mégis mi jövünk ...” (A perc-emberkék utón). Bizony sokat építettünk a szónak igazi és átvitt értelmében is. Többet, mint a múltban 100 év alatt. Az egykori nagyobb vidéki falvak és poros városkák napjainkra szép, modem városokká váltak. A „modernség” alatt nemcsak többszintes lakóházakat értek, hanem gyárakat, üzemeiket, kultúrintézményeket is. Mégis az az érzésem, hogy a masszív alépítményen, a szilárd gazdasági bázison hiányos a felépítmény, az ország ilyen periférikus megyéiben, mint amilyen Békés megye is. A művelődés ad‘.a lehetőségek mellett kul- túréletünk hiányos, sablonos és lapos. Metropolis benyomást keltenek nagyobb városaink építkezési vonatkozásban, de kultúréletük provinciális. Faluról ne is beszéljünk. Ott sok helyen, még napjainkban is az italbolt bír legnagyobb vonzóerővel, miután ott záróra van, néptelenné válnak az utcák. Hiába építettünk sok helyen kul- túrházat, azok ablakai ritkán világítanak a hosszú téli estéken. És mi a helyzet a városban, ahol van mozi, színház, különféle rendezvények és tv majdnem minden házban. Az igényesebb kultúrember fogyasztja a tálalt műsorokat, és megy tovább. Ha tetszik, amit kap — dicséri, ha nem — szidja, mint a sportolót. Azzal a különbséggel, hogy a sportolóknak klubjaik vannak, ahol találkoznak, kinyilvánítják véleményüket. Az irodalom, vagy művészetkedvelő embernek viszont ilyen lehetősége nincs. Pedig egy nemzet hírneve és tehetsége nem a sporton alapszik, nem az a mércéje. Valamikor az olyan városokban, mint Békéscsaba. Gyula, Orosháza, Békés, Szarvas szinte elképzelhetetlen volt a szellemi élet valamilyen irodalmi Hub, vagy afféle kaszinó nélkül, ahol a művészhajlamú embereik találkoztak, vitatkoztak, mint hajdan a francia irodalmi szalonokban. És ez érthető, hisz megfelelő légkör nélkül nincs irodalom, sem másmilyen művészet. Sajnos, megyénkben, napjainkban nincsenek hasonló jellegű klubok. Kísérletek, ősz« szejövetelek voltak ugyan, de rövidéletűeknek bizonyultak. Ezért, megyénkben, némi gúnynyal azt lehetne mondani, hogy akit tehetséggel „vert” meg a sors, társtalanul bolyong az életben. A legutóbbi „Élet és Iro> dalom”-ban olvastam. hogy Vas és Biha.- megyében antológiákban adják la az ottani íróik műveit Köztudott, hogy Miskolc, Pécs, Kecskemét, Szeged és más nagyobb városok irodalmi folyóiratokkal és periodikus kiadványokkal rendelkeznek. És mi van megyénkben? Nőnek, szépülnek városaink, de az irodalmi élet stagnál. Pedig akadnának megyénkben tehetséges emberek szép számmal. Csak éppen, központi tűz nincs, amelyik! melegítene és világítana. Kell egy olyan erkölcsi és anyagi támogatással rendelkező fórum, amely összefogja a megye íróit és művészeit és időnként, antológiába gyűjti sikerültebb alkotásaikat. Azért is tartom célszerűnek az ilyen „házi” kezdeményezést, mert ma hiába jelentkezne egy újabb Szabó Pál, Veres Péter, Sinka István, nem nyílnának meg előttük a fővárosi szerkesztőségek. kiadók ajtajai. Talán azért, mert ahogy mondiák. az irodalmi berkekben; sok az eszkimó, kevés a fóka. Pedig nagy irodalma csak annak a népnek lehet, ahol megfelelő légkör van és ahol a fővárosi irodalom a vidékiből táplálkozik. Békési megyének komol” tradíciója van irodalmi tekintetben is. Mégis jelenleg mily sivár az irodalmi életünk. Ideje lenne itt is. mint más megyékben, komolyabban venni megyénk irodalmát, nagyobb segítséget nyújtani azoknak, akik lelkesednek megyéjük kultúréletéért Ivánoa Illés Egy szerencsés vadászat Százkilős vadkan A szép vadász-óik,.,hez Jói.as Zoltánnak mi is melegen gratulálunk. A vadászat mindig tartogat valami érdekeset, meglepőt, izgalmasat a vadász számára. A legfontosabb azonban a vadászszerencse. Ilyesmiről álmodozhatott az elmúlt vasárnap Jónás Zoltán a szarvasi Táncsics vadásztársaság tagja is, amikor vadászatra készülődött. Alighogy elhagyta a szeszfőzde mögötti gyümölcsöst, a vadász nem akart hinni a szemének, egy vadkant pillantott meg. A bekerítés elől elinalt a vad és tetemes előnyre tett szert. Üldözője ekkor egy nem messze álló kocsi elöl fogta ki az egyik lovat. Mit sem zavarta őt az, hogy sohasem ült lovon, a vad után eredt. Több kilométeres hajsza után végülis fejlövéssel leterítette a vadkant, amely 100 kilogrammot nyomott. Megkérdeztük az egyik legidősebb vadászt, a 74 éves Csaszt- van Pali bácsit is, aki elmondta, hogy Szarvas határában az utóbbi 25—30 évben nem volt ilyen vadászzsákmányra példa. Csabai Pál
