Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-26 / 279. szám

Szeghalom egyik új létesítménye, a mentőállomás . Im w ' 'S.,. / l | • 'I fLA^áíííé A Békés megyed pereroáliio­•% ü» m 3©vo m yfabb gépeket is gyártanak A Budapesti Mezoaazdasági ©épgyár bélkéss gyárában jö­vőre megkezdik a balliszt i!k gabonaíeüszedő, rögzítő gép gyártását, amely óránként 30 tonna szemestakarmány rako­dására, átforgatására alkalmas. A csigarendszerű szemestaikar- mány-szállítógéoek más faitáját ife gyártják majd, a műtrágya- szórót pedig nagyobb teljesít- unémyűne fejlesztik. ífj gyárt­mány lesz a KS—69—9 kaszáló adapter, amely egyelőre jugosz­láv megrendelésre készül. lét üveggyár épül külföldre magyar segítséggel Jefeníleg bét nagy üveggyár i önül külföldön magyar beren- 1 élezésekből. Kubában most kezdték meg a havannai új üvegipari kombinát utolsó ma­gyar kemencéinek és berende- aésemék műszaki átadását. Évente csaknem 15 000 tonna üvegíiparti terméket '»szít majd a gyár, amelynek dolgo­séi ugyancsak magyar szak­emberektől tanulják meg a szakmát, a berendezésék Ike- aeliését A földgolyó másik Mén, In­diában most kezdődött meg a Hyderabad! új üveggyár ms gvar berendezéseinek szerelése. Eddig 80 millió forint értékű gépet, felszerelést és egyéb szerkezetet küldtek a magyar üzemek az új g>’A- ■w t -•> Áz új gyárai; előreláthatóan 1973-bam helyezik üzemibe, amelynek eredményeként éven­te 25 000 tonna különféle öblös üveffet. palackot, háztartási üveget ég díszműárut készíte­nek ezen az ipartelepen, ®S®aBffi6S®affi£«5K»«SS«3r®®ÍS£3S3S5®-5*3SsSSI *52-35 tott és a reform élveiben meg­fogalmazott gazdaságpolitika célja az, hogy megoldja a leg­lényegesebb gazdasági és politi­kai feladatokat. Mindenekelőtt azt, hogy az anyagi érdekeltség következetes érvényesítésével megteremtse az egyén, a kol­lektíva és a társadalom gazda­sági érdekeinek szerves egysé­gét, kibontakoztassa az önálló, mindenre kiterjedő, alkotó kez­deményezést, — jelentősen fo­kozva ezzel együtt minden dol­gozó és kollektíva felelősségét, így teljesebben élhetünk a szo­cializmus belső lehetőségeivel, a kapitalizmussal szemben megle­vő előnyökkel, meggyorsítjuk a tudományos- technikai fejlődést, növeljük a munka termelékeny­ségét, emeljük a társadalmi ter­melés hatékonyságát. E megszilárdult anyagi bázi­son lényegesen emelhető a nép életszínvonala és meggyorsul A társadalom előrehaladása a kommunizmushoz. A tudományosan megalapo­zott gazdaságpolitika tehát jó­val túlmutat a szigorúan vett gazdasági kereteken és nagy társadalmi, politikai, ideológiai és erkölcsi jelentőségre tesz szert A gyakorlat bebizonyítot­ta, hogy a reform elveinek kö­vetkezetes megvalósítása bizto­sítja az egyén, a kollektíva és a társadalom érdekeinek össze­hangolását. (Folytatása következik.) mások között a legkorszerűbb, legjobban felszerelt a szeghal­mii, melyet a napokban adtaik át rendeltetésének. Az egymil­lió 800 ezer forintos költségei — Hőőő-rukk! Nyolcán, tízen rugaszkodnak neki a hatalmas „vasszefcrény- nek”. A fiatalok nyüzsgését, lár­máját a mozgó szekrény dübör­gése nyomja eL Pedig itt a ME­ZŐGÉP Vállalat békéscsabai központi gyáregységének elekt­romos berendezéseket gyártó üzemében műanyagból van a padló. Szokás helyett szigetelés —■ A műanyag a legjobb az áramütés ellen — magyarázza Jenei Gábor villanyszerelő. Ép­pen egy víztároló szivattyúnak automatikus vezérlő berendezé­sét szereli. Békésen született, Budapesten tanulta a szakmát és Békéscsabán volt katona. Egy éve dolgozik itt. A többiek sze­rint magas fokon olvassa a „kottát”, ami nem más, mint a kapcsolási rajz. Keze beszéd közben is tovább mozog a szí­nes huzalok között. I — Rólunk, villanyszerelőkről azt tartják — mondja —, hogy megszokjuk az áramütést. Ez nem igaz. Csák kevésbé félünk tőle, mint mások. A szökés he­lyett jobban véd a szigetelés. — Inkább úgy mondanám, hogy félni ugyan félünk tőle, de azt is tudjuk, hogy mikor és hol kell félni — veszi át a szót Pétervári János, aki márciusban került az üzembe és 2200 forin­tot keres havonta. Ezzel a fize­téssel vágott neki a lakása épí­tésének. — Van egy 4 éves fiam — büszkélkedik —, mire felnő, ta­lán a családi ház is készen lesz. Hamarabb nem hiszem, pedig a tv árát is félretettük rá. így most az anyósoinékhoz járunk a műsort nézni, mere a srácot nem lehet lebeszélni róla. Az „elnémult” vasszékrény mögül előkerül a brigád vezető­je, Mártii László is. Harminc- nyolc ember munkáját irányítja, de könnyű dolga van. — Mi ennek a „titka”? — Talán az, hogy jóval idő­sebb vagyok a brigádtagok átla­gos életkoránál — közli moso­lyogva. — Az csak 22 év, én pe­dig már 25 éves vagyok. (A leg­fiatalabb ■— Vozár Ica — 15 éves.) Kiderül, hogy a „szekrény” egyike a budapesti MÁV Ve­zérigazgatóság részére készülő nagyteljesítményű elektromos berendezéseknek. De itt készítik a budapest—szobi vasútvonal villamosításához az áramelosztó és a térvilágítási berendezése­ket is. — Oj gyártmányunk a váltó- fűtő berendezés. Ezt a srácok, a műszakiak fejlesztették ki. Az körülbelül feJe-fcfle arányban az Országos Mentőszolgálat és a Szeghalmi Nagyközségi Ta­nács, illetve a járáshoz tartozó községeik fedezték. A mentőál­lomás, négy kocsival, négy ga­rázzsal, rádióállomással ren­országban egyedül mi csinálunk ilyet. Tizenegy már kész van, ezek a szolnoki új állomásra ke­rülnek. De úgy hallottam, hogy a külföldiek is „harapnak rá” — fejezi be a brigádveaető Maguk osztják a prémiumot A vasszekrény menete állunk Csetneki Istvánnal, az üzem mű­szaki csoportvezetőjével és Lesz- kó Máriával, a vállalat KISZ- tiükárával. A szekrény tetejéről egy fiú huppan közénk. — Elnézést, arrébb tolnánk — szabadkozik Kelemen Imre, aiid másfél hónapra ismerkedik itt az elektromos berendezések sze­relési munkálataival, Ha min­den jól megy, jövőre felsőfokú technikumban folytatja ugyan­ezt elméletben. Tóth Károlyné szakmunkás. Az átlagéletkort ő sem „rontja”. — Öi éve kezdtem 5,50 forin­tos órabérrel. Most 9 forintnál tartok. A segédmunkás férfiak 7 fo­rintot keresnek. Az egyenjogú­sággal tehát nincs baj. Külön­ben is Tóthné ugyanazokat a munkákat végzi, amit a férfiak. Természetesen a „fiúk” nerp hagyják rá a nehezebb fizikai munkát igénylő feladatokat. — Szeretnék olyan szakmai tudásra szert tenni, amilyennel egy öreg szaki rendelkezik — mondja Tóthné. — Az ugyanis három forinttal többet ér órán­ként az én tudásomnál. Bartolák Pálné, a nőbizotíság elnöke most ér oda a seprűvel. Ma ő a „körletes”. Névsor sze­rint mindennap más takarít. (Ezzel egy takarítónőt „takarí­tanak” meg.) — Ne értse félre —- fordul hozzám Bartolákné —, Tóthné az előbbi dolgot komolyan gon­dolta, Akik itt vagyunk, mind szeretjük a munkánkat. Egyetlen kivétel talán csak Petrovszki György, akinek más az elképzelése: — Nem azt mondom, hogy ez rossz meló, vagy hogy valami egyéb baj van. Engem a tüze­léstechnika érdekel meg a szer­számgépelektronika, nem ez. A fiú dohog amiatt, hogy a vállalat Pestről szokott ilyen szakembereket lehívni szükség esetén. Igaz, hogy ő még nem beszélt senkinek az ambícióiról. (De hátha kitalálja valaki.) Egyébként ezek a fiatalok nemcsak a munkájukat, a kol­lektívát is nagyon szeretik. Van is miért. A brigád nemrég sza­vazta meg a három fiatalasz- szonynak, hogy reggel 6 helyett 7-re járjanak be, hogy gyerme­küket el vihessék a bölc°ődébe. (A munkaidő reggel 6-tól dél­delkezük. Az építkezés gyor­sabb befejezéseihez a gépko­csivezetők és mentőápolók 800 társadalmi munkaórával já­rultak hozzá. (Fotó: Márton László) után 2-ig tart. Ezt is a fiatalok „találták ki’’. Azért, hogy le­hren idejük strandolni nyáron.) De közösen döntik el azt is, hogy a brigád által (Anyert cél­prémiumból kit mennyi illet meg. Ilyenkor összeülnek. Ki­osztják mindenkinek a magáét. Jut a „lógósoknak” is. Persze, nekik csak a ietolásböL Adnak egymás véleményére Ez utóbbit már Cfeetnsfe Ist­vántól tudom meg. Ö a brigád patrónusa, és arról nevezetes, hogy a műhelycsarnokiban hama­rább megtalálható, mint az iro­dában. Elmondja, hogy ez a bri­gád tavaly év elején alakult, a brigádok újjászervezése idején és a József Attila nevet vette fel. Hogy miért, arra Leszkó Mária, a KISZ-titkáf válaszd: — Valamelyikük rábukkant egy József Attila versre, amely­nek az a címe, hogy: „Érted ha­ragszom én, nem ellened”. Eb­ből a szemléletből azóta sem engedtek semmit. Szigorúbbak egymáshoz, mint az üzemvezető, Szűcs Ferenc, de hallgatnak is egymásra. Nem csoda, hogy ál­landóan ők vezetnek a brigád- versenyben. Valószínűleg meg is kapják a szocialista címet. — Hat fiatal szakmunkással indult el az üzem. Két év alatt alakult ki a mai létszám. A műhelycsarnokot kommunista vasárnapokon maguk a fiatalok építették fel 500 ezer forint ér­tékű társadalmi munkával. Ha munkáról van szó. abban nem ismernek tréfát. Természetesen, ez a munka minőségére vonatkozik. Egyéb­ként ugyanis nagyon jókedvű társaság. Rengeteget kirándul­nak. Öfc veszik legtöbbször igénybe a vállalat autóbuszát. Tavaly májusban a Budapesti Villamos Előszerelő Vállalatnál jártak tapasztalatcserén. Kirán­dultak a Duna-kanyarba, Eger­be, Miskolc-Tapolcára. Idén pe­dig Pécsett vdtak. Időközben Szűcs Ferenc üzem­vezető számokkal, teleírt papírt lobogtatva nyit be a műhelybe: — Megint meglesz a négy nap jutalomszabd — újságolja, majd hozzám fordul. — A tervezett évi 9 millió forint termelési érték helyett eddig már tizenkettőt csináltak meg a „gyerekek”. Tavaly a hasonlóan jő mun­káért az egész üzem — a segéd­munkástól az üzemvezetőig — négy nap juta lomszabadsá got kapott karácsony és szilveszter között Erre „pályáznak” most iß. És nem reménytelenül. Kőváry & Péter Mindenben maguk döntenek Ifjúmunkások az üzemben Agitátorok Minél si keresebb a szód áira» mus magasabb szántén való építése, annál mélyebbé válik az embereiknek rendszerünk utáni érdeklődése. Ez termé­szetes, hiszen a jobb munka forrásává válik a nagyobb anyagi jólétnek, a kultúrának, a politikai és az általános mű­veltségnek. Elmúlt az az idő, amikor a város és a falu lakosságának íöbosége azért nem • olvasott; könyvet és újságot, nem hall­gatott rádiót, mert/ azoknak elemi, anyagi feltételeivel sem rendelkezett. A felszabadulási; követő 26. esztendőben aligha van olyan munkás, paraszt és értelmiségi, aitinek lakásában, ne lenne rádió, és ne fizetne éLő egy vagy több újságot. A lakosság nagy része a 1957- íőL folyamatosan elterjedt te­levízió-műsoroknak rendszere® nézője. Az anyagi, kulturális életköriiiményék javulásával, a tájékozódási lehetőségiekké! való élés új helyzet eié ál­lítja a kommunista kollektívá­kat és a pártonkívüii agitáto­rokat is. Az alulról felfelé és felülről lefelé kialakult és folytonosan, fejlődik a tájékoztatás. A po­étikai, mozgalmi szervak an­kétokon és más fórumokon ke­resik és sok kérdéskén meg is találják a választ. A sajtóból, rádióból és televízióból a vá­rosi és falusi lakosság öntevé­kenyen is sok kérdésre megleli a* helyes magyarázatot. Am nagyon fontos annak felisme­rése, hogy a sajtó, rádió és televízió miközben ezernyi üze­mi, termelőszövetkezeti, intézi ményi dolgozót felvilágosít, a- közben új kérdéseket, vitaié- hatóságét is táplál. Az egyéni és szóbél! agitációnak éppen, az tartja meg, sőt növeli idő­szerűségét, hogy ott, ahol az egyes bei- és külpolitikai ese­mény nem válik világossá, a kommunista és pártonkívüii agitátorok segíthetik a megér­tést. Az üzemekben, termelő­szövetkeze tékbein, intézmények, ben keletkező kérdéseket csak­is a párt- és tömegszervezeti agitátorok válaszolhatják meg. Az igazi agitátor munkája^ ahol arra szükség van, meg is mutatkozik. A népművelő a szocializmus igazságát hirdeti a termelési tanácskozási fel­szólalásával, a szakszervezeti és ifjúsági gyűlésen. Kiváló agítációs lehetőség keletkezük a csoportos és egyéni beszél­getések alkalmával. A közvet­len, oldott légkörben bátrab­ban hangzanak el a kérdésék és természetesen hatásosabb az érvelés is, A szocializmus ügyét szolgá­ló népművelő egyéni képzéssé! is fejleszti rátermettségét. Az alaposság, a tisztánlátás ad a népművelőnél!; biztonságot ah­hoz, hogy minden téves nézet­tél merjen vitatkozni. Bizo­nyos, hogy megvan annak a lehetősége, hogy miközben az agitátor nyütam,, őszintén ma­gyaráz, aközben saját maga is tévedhet. De az csak akkor okoz embertársaiban csalódást, ha a népművelő ragaszkodik az élet által is megcáfolt né­zeteihez. Az agitátorokat az üzemi, termelőszövetkezeti, intézményi dolgozók kérdései foglalkoztat­ják. E helyzetből is követke­zik, hogy a népművelők irá­nyítását legjobb sikerrel az alapszervezetek végezhetik. Az adapszervezetek a mindenna­pos, nagyon fontos politikai munkát öntevékenyen, mind nagyobb hozzáértéssel végzik. A legtöbb üzemi, termelőszö­vetkezeti és hivatali pártve­zetés arra ösztönzi a hozzá­tartozó kommunistáikat, hogy megbízatásiként vállaljanak agítációs munkát lőnyaá Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents