Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-20 / 274. szám

A napokban egy gyűlés szünetében néhányan arról beszélgettek, hogy az egyik felszó­lalónak mennyire más volt a véleménye egy évtizede. „Mag­netofonra kellett volna venni, amit akkor a tsz szervezésekor mondott és most lejátszani ne­ki. Lehet, hogy még így is le­tagadná” — mondta az egyik beszélgető. Igazság ez csak a megróvó hangsúly tette igazta­lanná. Igaz, hogy mindannyi­unk véleménye, gondolkodás- módja sokat változott tíz, húsz huszonöt év alatt. Ezt a változást észre sem igen vesszük, mert folyamatosan megy végbe. De igazságtalanság lenne ezért bár­kit is elmarasztalni, mert ez esetben nem’ az emberi jellem ingadozásáról van szó. A válto­zás mindannyiunkban végbe­megy, ha nem is egyforma in­tenzitással. Ez az élet törvény- szerű rendje. Hiszen tudatunk­ra hatnak a mindennapi mun­ka során szerzett közvetlen ta­pasztalatok, a szűkebb vagy tá_ gabb körből szerzett informá­ciók. ismeretek. így alakul, for­málódik az egyes ember, az egyén tudata, amely cselekvését is szabályozza. Egy-egy termelőszövetkezet nem akkor lett kollektív gazda­ság. igazi szövetkezet, amikor megalakult, hanem akkor kez­dett azzá lenni, amikor az „én” helyett a „mi” nyomult előtér­be. Vagyis, amikor a közösen vállalt kudarcok élménye, ta­pasztalata, a közös sors tényleg közösségi emberré formált min­denkit, vagy legalábbis a több­séget. Az üzemi munkás sem a gyárbalépés pillanatától válik munkássá, hanem csak jóval később. Akkor, amikor kezdi át­venni a régi munkások szoká­sait gyakorlatát, gondolkodását, amikor a gyár gondja-baja, munkaeredménye kiszorítja fe­jéből a régit, amikor kapálás idején már nem kísérti az üzem­ből való mulasztás gondolata sem. Az ember tudata és kör­nyezete között nagyon szoros a kapcsolat. Nemcsak az embe­rek kisebb-nagyobb csoportjai élnek, dolgoznak többé-kevésbé azonos környezetben, hanem a környezet azonossága nagyjából egész társadalmunkra is érvé­nyes. Ebből következik, hogy az egyénnek tudata nemcsak sok­színű, hanem sok azonosságot is tartalmaz. Ez az azonosság jelenti a közgondolkodást, a társadalmi tudatot A közgondolkodás milyensége nagyon fontos tényező egy tár­sadalom életében. A közgondol­kodás nemcsak a közös egyéni Társadalmunk kozgoaidolko dásár ál írta: Enyedi G. Sándor, a megyei pártbizottság titkára gondolkodás színvonalára, mi­nőségére mutat hanem hatással van, befolyásolja, formálja az egyéni tudatot is. Sok emberi magatartást törvény szabályoz. Aki ez ellen vét, azt a törvény alapján felelősségre vonják. De vannak úgynevezett íratlan tör­vények is, amelyek a társadalom tudatában vannak. Aki ezek el­len vét, azt nem büntetik meg, de a közvélemény elítéli, meg­veti. Tetteinket, magatartásun­kat a köz véleménye jelentős mértékben befolyásolja. Gyak­ran elhangzik: „nem tehetem, mert mit szólnak az emberek!” A mi társadalmunkra a jelen időszakban a szocialista tudat a jellemző és ennek további erő­sítése nagyon fontos feladatunk, mert jelentősen gyorsíthatja társadalmi, gazdasági előrehala­dásunkat. „Szocialista építő­munkánk, társadalmi életünk fontos eleme a szocialista köz- gondolkodás, közfelfogás, er­kölcsi normák érvényesülése” — hangsúlyozta a X. pártkongresz- szus. N apjainkban elég gyak­ran beszélünk a gon­dokról, a problémák­ról, amelyek megol­dásra várnak. Tapasztalható, hogy ennek során előfordul az eredményekről való elfeledke- zés. Idegen szemében úgy tűnik, ez, mintha mi is — mint az egyszeri kereskedő — a „ráfize­tésből” élnénk. Pedig jogos büszkeséggel tekinthetünk el­múlt negyedszázadunkra, külö­nösen az utóbbi másfél évtized­re. Bárhová is nézünk, újat, az embert szolgáló alkotásokat hoztunk létre, a szó igaz értel­mében gyökeresen változott meg életünk. Mindezt csak az nem veszi észre, aki a rész-problé­mától nem látja az egészet, a fától az erdőt. A szocialista tudat formálódá­sa, erősítése nem önfejlődés út­ján megy végbe, hanem a tár­sadalom anyagi — gazdasági, politikai, kulturális életével szo­ros összefüggésben, kölcsönha­tásban. Nemzetközileg is elis­mert előrehaladásunk társadal­munk közgondolkodására is jel­lemző. t«a«aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa*k Most már harminc éve egye­dül ő beszól kamaszul. De nincs ebben valami ellentmon­dás? Hogvan lehet „egyedül beszélni”? Hogyan nem felej­tette i el, ha harminc éve nincs kihez' szólnia kamaszul? De van! Az isten. És ez az érdekes, a világon valóban egyedülálló vallásfilozófia tar­totta fenn harminc éven át a nyelveit. Klaudia Plotnyikova ugyanis rendkívül istenfélő. De nem is jó ez a kifejezés, mert nem fél az istentől, inkább ba­rátkozik, beszélget vele. Kizá­rólag kamasz nyelven. Meg­győződése ugyanis, hogy ez a leghatásosabb. „Mert ugye — magyarázta — oroszul és min­den más nyelven sokan szólnak az istenhez. Először is kérdés, megérti-e valamennyit? De ha megérti, hogyan tud különb­séget tanná annyi orosz, an^od, francia meg egyéb között?! De kamaszul csak én beszélek a világon, és ha ezt a nyelt et hallgatja az isten, ezt megér­ti és azt is tudja, horv csak én, Klaudia szólhattam hozzá”. És verseket, énekeket is tud, kamaszul. Fordít is, oroszból kamaszra. Elbeszéljék — természetesen — az egyetem történetét is. Az egyetem 1 R??-ben alakult, ak­kor német nyelven, később a cári orosz elnyomás időszaká­ban csak orosz nyelven volt szabad tanítani. Az októberi forradalom óta taníthatnak észt-nyelven. A bölcsészeden kívül orvos- tudom"~3ri, természet tudomá­nyi, Közgazdasági, jog‘"d'v«á- nyi karók vannak. Minden karon sok nemzetiség tanul. Magyar — elsősorban az orvos- tudományi karon — mindig akad. A világon elsőnek, már 1803- ban finnugor tanszék alakult a tartui egyetemen. A hallgatók az első két évben együtt ta­nulnak, aztán szakosodnak. Észit nyelvet és más finnugor nyelveket, irodalmat, népraj­zot, tanulhatnak. Ariste pro-' fesszor név szerint ismeri min­den tanítványát. Örömmel új­ságolta, hogy tanítványai kö­zül három lány: Marike Vark- saar, Vesta Maim és Éne Pekk Debrecenben vannak (illetve: akkor voltak), a nyári egyete­men. Az egyetem könyvtára a Baltikumban a legnagyobb; kétmillió kötetes. A helye is szép: a tartui vár székesegy­házában helyezték el- Az egye­temnek is vannak múzeumai, van klinikája és egv csodála­tos botanikus kertje 1750 fajta növénnyel. Csaba — Gáldonyi (Folytatjuk) A magyar társadalom szelle­mi élete soha nem volt még ennyire pezsgő, eleven, felsza­badult, mint napjainkban. Pár­tunk másfél évtizede követke­zetesen gyakorolt változatlan elvi politikájának társadalmi tükröződése ez a közgondolko­dásban. Egyre jobban értjük és tesszük a szocialista demokra­tizmus teremtette jogokat és kö­telességeket. Fokozódó hozzáér­téssel és felelősséggel az egyén gondjává, törődésévé nő a köz­élet mind szélesebb területe. Véleménye, aggódása, büszkesé­ge is az egyes embernek az üzem, a szövetkezet, az intéz­mény, a város-, községfejlesztés terve, gondja, sikere. Széles visszhangja van az anyagi érde­keltség érvényesülésének, az öntudatos munka becsületének. A megyénkben is egyre izmoso­dó szocialista brigádmozgalom ezt tükrözi, kifejezi azt a törek­vést, hogy a jó munka mellé a kulturáltság, az önképzés, a környezetünkkel való sokoldalú törődés úgy hozzátartozik, mint az élethez a só. Nemzeti ha­gyományaink tartalmas megbe­csülése páratlan, egyedülálló a múlt időkhöz viszonyítva. A Ha­zafias Népfront szervezésében tömegmozgalommá nőtt a hon­ismerettel, a helytörténettel va­ló foglalkozás. A szocialista ha­zaszeretet egyik megnyilvánu­lás® ez a kapitalista idők frázist pufogtató nacionalizmusával szemben. Talán nincs a megyé­nek egyetlen községe, ahol ne gyűjtötték volna össze, vagy ne munkálkodnának a forradalmi hagyományok feltárásán. Most is száz és száz munkában elfá­radt reszkető öreg kéz nyúl pen­nához, hogy leírja okmányokban nem rögzített harcát a kizsák­mányolok ellen, vagy diktálja a jól író úttörő és KISZ-es fiatal­jainknak. Ez a hazafiság az igaz, az őszinte: ez nem szavakban, hanem tettekben jutott és jut ma is kifejezésre. Ez a hazafi­ság testvére az internacionaliz­musnak. Szovjetunióbeii testvér­megyénk, Penza megye itt járt népes képviselőinek fogadtatá­sa, a megyénkből ott jártak ta­pasztalatai a legfrissebb gyümöl­cse közgondolkodásunk interna­cionalizmusának. Közéleti akti­vitásunk egyre erősödő vonását mutatja az is. hogy széles tábo­ra van az önkénteseknek, akik köszönetét sem várva dolgoznak a közösségért minden anyagi el­lenszolgáltatás nélkül. Nemcsak a párttagok több tízezres megyei seregére kell gondolnunk, akik élenjárnak ebben is, hanem a tömegszervezetek, tömegmozgal­mak százezres táborára. A köz- érdeklődés intenzitását mutatja az olyan jelentősnek nem tűnő jelenség is, mint az, hogy egy- egy tv-műsor kapcsán társadal­munk nagy részén áthullámzó vita bontakozik ki. Nemcsak a közéleti aktivitás, érdeklődés növekedését állapíthatjuk meg, hanem a növekedés sokirányú — mondhatjuk — minden irányú kiterjedését is. A marxista-leninista esz­mék terjedésének mindebben meghatá­rozó szerepe van. Na­pi gyakorlattá lett az a tanítás, hogy nemcsak szemlélni és ma­gyarázni kell a világot, hanem céljaink szerint változtatni is. Társadalmunk közös erőfeszíté­se pártunk politikába alapján a szocializmus teljes felépítése irányában formálja, változtatja a mi világunkat. E munka so­rán erősödik és a munka minő­ségére vissza is hat a szocialista közgondolkodás, az emberek szocialista öntudata. A marxiz­musnak uralkodó szerepe van közgondolkodásunkban, s törek­vésünk is, hogy ezt tovább erő­sítsük mindaddig, amíg kizáró­lagos szerepre nem jut. Nem pa­rancsra, hanem a társadalom egyetértésével, közreműködésé- sével valósul ez meg. A lakos­ság több mint egyötöde marxis­ta képzésben vesz részt. Ideoló­giánk meghatározó az iskolai oktatásban, az irodalomban, a művészetekben is. Ezek hatása mind szélesebb. A közoktatás­ban elért történelmi eredmé­nyeink ezt igazolják. A felszaba­dulás előtt nyolc osztályt 20 szá­zaléka se Végezte el a gyerekek­nek. Ma 90 százaléka fejezi be, s ennek 80 százaléka továbbta­nul. Négyszer többen végeztek középiskolát, háromszor többen egyetemet, főiskolát, mint régen. De a mennyiségi változás nem fejezi ki ári; a minőségi fordu­latot, ami a változás mögött meghúzódik. A szülők le tudják ezt mérni az általuk tanult és a gyermekeik által tanult tan­anyagon. A közművelődés terén hasonló a helyzet A sajtó, rádió, televízió, színház, múzeum, könyvtár, ismeretterjesztő tan­folyamok, stb. — mind-mind alapvetően a szocialista közgon­dolkodás erősítésének irányába hat. Ezeket figyelembe véve jo­gosan állapította meg a párt X. kongresszusa: „Társadalmunk­ban erősödik a szocialista fejlő­dés eredményeinek tudatformá­ló hatása, s már megjelentek és hatnak a jövendő, osztálynélküli kommunista társadalom elemei.” T ársadalmunk közgon­dolkodására alapvető­en hat az a körülmény, hogy társadalmunk jellege szocialista (a munkás- osztály hatalma valósul meg széles szövetségi politika alap­ján, a párt vezetésével; a ter­melőeszközök társadalmi tulaj­donban vannak, s a lenini szo­cialista kultúrforradalom céljai realizálódnak); hogy a szocia­lista világrendszer tagja va­gyunk, melynek meghatározó ereje a Szovjetunió; hogy a mar­xizmus—leninizmus térhódítása világméretekben tapasztalható. A mi társadalmunk átmeneti jellegű. Még nem a felépült szo­cializmusban vagyunk. Az átme­neti jellegből következik, s ezt tapasztaljuk is, hogy közgondol­kodásunkat olyan tényezők is befolyásolják, kedvezőtlenül, amelyek zömmel a kapitalista múlt maradványaiként vannak jelen, amelyek társadalmunk meglevő eTl en tmon ő á s a ibőJ, hi­báiból táplálkoznak, illetve a kapitalista környezet hatására kerülnek tudatunkba. Ezek közül legjelentősebbek a kispolgári gondolkodásmód és magatartás megnyilvánulásai. Fontos feladataink közé tartozik ezek ellen fellépni, ezeket lelep­lezni és megszűntetni. Itt nem a kispolgárokról van szó: a kisárutermelőkről. kiskereske­dőkről. A kispolgáriság: kétarcú gondolkodásmód, magatartás, amely szembeállítja a magánér­deket a közérdekkel önző, egyé­ni anyagias érdekei alapján. Ez a magatartás nyilvánul meg a spekulációs törekvésekben, a harácsolásban, a vesztegetési kí­sérletekben, a protekció utáni sza­ladgálásban, a munka nélküli jö­vedelemszerzésben, a törvények, szabályok csak formai betartá­sában, a közéleti passzivitásban, politikai közömbösségben. Ez a magatartás testesül meg az úgy­nevezett „tulajdonosi szemlélet­ben”, amikor a javak birtoklása céllá válik, s nem eszköz marad az életszükséglet kielégítésére. Bunda, gépkocsi, víkendház el­sősorban azért kell a kisnolgári magatartású embereknek, mert a másiknak is van, s embertár­sait nem érdemei, munkája alap­ján rangsorolja, értékeli, hanem a birtokolt javak alapján. E gondolkodásmódra jellemző a nacionalizmus, a kozmopolitiz- mus is, de az erkölcsi lazaság is. L ehet ma olyan vélemé­nyeket hallani, hogy társadalmunkat kis­polgári hullám önti el és ezt a gazdaságirányítás új rendjével is kapcsolatba hozzák. Az ilyen vélemények a felszínt, az egyes jelenségeket látják, s nem a lényeget. Nem veszik fi­gyelembe azt, hogy éppen gazda­ságirányítási rendszerünkkel is összefüggésben, a párt politiká­ja alapján a szélesedő szocialis­ta demokratizmusunkban nyíl­tabbá vált minden és ami eddig rejtve volt, az a közösség elé ke­rült. Élesebben látjuk a kont­rasztokat. Például a kötelező tüdőszűrő vizsgálat után a sta­tisztikában megugrott a tüdőbe­tegek száma. Balgaság lenne ezt a tüdőszűrő vizsgálatok számlá­jára írni. Ez egyszerűen csak feltárta és — ez fontos körül­mény — jobb lehetőségét terem­tett a betegség felszámolására. • A szocialista demokratizmu­sunk erősödése, közgondolkodá­sunk szocialista fejlődése ha­sonló ehhez. Jogosan állíthatjuk ezt, hiszen a kispolgári, a kö­zösséggel szembenálló magatar­tás gondolkodásmód szélesedő bírálata éppen azt bizonyítja, hogy társadalmunk zöme eluta­sítja ezt a gyakorlatot és maga­tartást; bizonyítja közgondolko­dásunk egyre jobban kiteljese­dő szocialista jellegét. November 16—19 között ren­dezte meg a Belkereskedelmi Kutató Intézet a KGST-orszá- gok idegenforgalmi közgazda- sági kutatásokkal foglalkozó in­tézeteinek és intézményeinek el­ső tanácskozását. E négynapos konferencia keretében megis­mertették a résztvevőkkel a ha­zai idegenforgalmi tudományos kutatás módszereit, bemutattak nekik néhány speciális idegen- forgalmi jelentőségű helyet. A pénteken lezajlott egri záróta­nácskozáson Barta Alajos, a Heves megyei pártbizottság tit­kára köszöntötte a megjelent hazai és külföldi idegenforgalmi szakembereket, majd dr. Pápai Gyula, a Heves megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára tartott előadást Eger és környé­kének idegenforgalmáról. Részt vett a tanácskozás munkájában dr. Sághy Vilmos, a belkeres­kedelmi miniszter első helyet­tese is. Felszólalásában hangsú­lyozta, hogy e nemzetközi mé­retű tanácskozást nagyon idő­szerűvé teszi az az élénk fejlő­dés, amely ma már nemzetközi méretekben jellemzi az idegen- forgalmat. A tennivalók sokol­dalúságát elemezve többek kö­zött rámutatott, hogy a szocia­lista országok közötti turizmus fejlesztése terén még nagyon sok a kiaknázatlan lehetőség. A szocialista országok közötti idegenforgalom kölcsönös fej­lesztésével kapcsolatos elgondo­lások megfelelő visszhangra ta­láltak a tanácskozás résztvevői körében. Ennek kifejezéseként, s egyben a tanácskozás befejező aktusaként aláírták azt a ma­gyar fél által javasolt megálla­podást, melynek értelmében megszervezik a publikációk kö­zös cseréjét, a szakmai delegá­ciók kölcsönös fogadását, s ál­talában kiszélesítik a tapaszta­latcserét. Befejeződött a KGST-országok idegenforgalmi konferenciája

Next

/
Thumbnails
Contents