Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

Ä kaiona háza A második nap délelőttjén már az áthidaló gerendát emelik a fiúk a falakra. Hasznosítható tartalékok A műút és a körgát határol- j ják két oldalról a békési cigány-' telepet, a másik oldalakról pe-| dig a puszta legelők. Sokat vál-' tozott ez a falurész az utóbbi években. A telep műút felöli részén már téglából épült ta­karos házak sorakoznak és csak lent, a szélső soron látható még néhány roggyant falú vályog­viskó, amelynek tetején behull az eső, télen besüvít a hideg szél. Vasárnap délelőtt van. No­vember 7-e. A nap ad egy kis meleget, de csak úgy ősziesen. Túl a telepen a távolban kékes párában barnállik a kiserdő, s a legelőn kisebb birkanyáj bók­lászik. A szélső házsorhoz kö­zeledve megállók és nézem az építkezés körüli szorgoskodást. Üjabb téglaház épül. Az állvá­nyokon khekhi-ruhás katonák rakják sorról-sorra habarcsba a piros téglákat, és szemmel lát­ható, hogyan emelkednek a fa­lak. A malteros ládákat cipelő „mitfárerek” körül fekete hajú, barna arcú gyerekek lábatlan­kodnak, az apróbbja mezítláb toporog és kerekre nyílt szem­mel nézi a katonákat. — Hozzátok már a maltert, Béla... — Pista! Készítsétek elő a ge­rendákat... — Hol van az őrmester elv­társ, hozhatná már a cigarettát. — hallom távolról a hangokat, a vidám nevetést, és tánczenét a táskarádióból. Katonának épí­tenek családi hajlékot a kato­nák. Berki Sándor ezelőtt egy év­vel vonult be a hadseregbe, in­nen a telep legszélső vityillójá- ból. Civilben a kútfúróknál dol­gozott és keresetét megbecsülve takarékosan összegyűjtött annyi pénzt, hogy a belvizes, omlado- zó-félben lévő kunyhó helyett új házat építtethet. A ház tervei már régen készen vannak, s magának a hajléknak is el kel­lett volna készülnie még július­ban. A kivitelező, a Békési Épí­tőipari Ktsz azonban munkaerő hiányában nem tudta megépíteni Berki Sándor házát. A katona most az egyik budapesti műsza­ki alakulatnál teljesít szolgála­tot. Amikor bevonult, felesége egy fiúgyermekkel és várandó­sán maradt itthon. Érthető, bogy Berki Sándor sokszor el­gondolkozott ott Pesten, azon, hogy mi lesz az itthon maradt családjával. Különösen azután, hogy megszületett a második gyermek. Gondban volt, hogy mit csináljon. Teltek a hetek, hónapok és Berki Sándor mi­közben szolgálatát becsülettel teljesítette egyre csak haza gon­dolt. Végül elhatározta; kéri, szereljék le. Amikor a parancs­nokainak elmondta miért akar megválni az egyenruhától, meg­hallgatásra talált, méltányolták kérését. Időközben azonban saj­nálatosan meghalt Sándor új­szülött gyermeke. Így az az in­dok amellyel leszerelését kérte már változott. Nem is szerelték le, bármilyen nagyok is voltak a gondjai. Ezekkel azonban nem maradt egyedül. Sokat beszéltek erről az alakulatnál és annak KISZ-szervezetében is, és nem­hiába. Hosszú lenne leírni, hogyan született a döntés, amelynek ér­telmében Sándor katonabajtár­Régen volt olyan szép és kel­lemes ősz, mint az idei. Szep­tembertől kezdve az esős és a napfényes napok száma a több évi átlag alapján normálisan váltotta egymást. A mezőgaz­dasági munkákra kedvező volt az időjárás. Az állami gazdasá­gokban és a termelőszövetkeze­tekben jól kihasználták ezt. Elő­rehaladtak az őszi betakarítás­sal, a vetőszántással, a vetéssel és az őszi mélyszántással. Az október végi, november eleji esőzés már földben találta a jö­vő évi kenyérnek való magját. Tíz, tizenöt centiméterre átázott g békés 1971. NOVEMBER 14. sai november 6-án gépkocsira szálltak, lemondva eltávozási le­hetőségükről és 12-en Békésre jöttek családi házat építeni. S ha minden úgy sikerül, ahogyan azt a megyei kiegészítő parancsnokság, a békési Építő­ipari Ktsz, a községi tanács és nem utolsósorban a budapesti katonai műszaki alakulat pa­rancsnokai tervezik, a kis csalá­di házba november végén beköl­tözhet Berki honvéd felesége és gyermeke.. Miközben ezekről a dolgokról beszélgetünk, az építőipari ktsz műszaki vezetőjével és K. Sán­dor őrmesterrel az alakulat KISZ-szervezetének vezetőségi tagjával, aki a „fiúk” munkáját irányítja, a tizenkét egyenruhás kőműves szorgos keze nyomán befejezéséhez közeledik a ház építése. Sándor sovány, barna arcán valami megnyugvás félét is fel­fedezek, Csendesen beszél: — Köszönet? Azt hiszem ez a legkevesebb, amit parancsnoka­imnak, alakulatom KISZ-szerve­zetének, baj társaimnak és nem utolsósorban K. Sándor őrmes­i— Köszönet a segítségért. tér elvtársnak, szakaszparancs­nokomnak mondhatok. De a me­gyei kiegészítő parancsnokság főtisztjeinek segítségét, embersé­gét sem felejtem el soha — mondja Berki honvéd. — Nézze a házat. Épül. Amíg élek, mindig emlékezni fogok arra, hogy ezt katonabaj társaim, nak köszönhetem. Botyánszki Jánős a talaj, s az őszi búza kikelt, szépen erősödik, sőt helyenként már bokrosodásnak is indult. Megyénk határában már csak igen kevés kukorica várja a tö­rő brigádokat. A cukorrépa túl­nyomó részét szintén felszed­ték. A szállítás folyamatos, a gyárakban jól halad a cukor- termelés. Legtöbb helyen már hazafuva­rozták a kukoricaszárat is a háztáji gazdaságokba. A mező­kovácsházi, az orosházi, a szar­vasi és a szeghalmi járás néhány gazdaságában már a jövő évi vetések alá szórják a foszfort és a káli műtrágyát repülőgép segítségével. Munkába álltak az őszi mélyszántást végző brigádok is, amelyekre a fagyok beálltá­ig még százezer holdnál is na­gyobb terület mélyszántása vár. Másfél hónap és vége az esz­tendőnek. Magától értetődő, egyáltalán nem lehet közömbös az, hogyan és milyen eredmé­nyekkel zárul a IV. ötéves terv­időszak kezdő éve. Bár a hátra­lévő idő nem hosszú, azért meg­felelő kihasználása még sokat javíthat az elmúlt három negyed­év termelésén és gazdálkodásán. Márpedig erre a jövő év jó meg­alapozása miatt is szükség van, hiszen szilárdabb talajra építve érhetők csak el tartós eredmé­nyek. A Központi Statisztikai Hiva­tal Békés megyei Igazgatósága 1971. három negyedévi jelenté­sének adatai szerint a termelés fejlődése kielégítően alakult. Ebben az időszakban a megye szocialista iparának a termelése 6,5 százalékkal haladta meg az egy év előttit. Ez pedig 1,3 szár- zalékkal több az országos nö­vekedésnél. Ám talán nem is ez a legfontosabb tapasztalat, mivel nem mindegy az sem, hogy az emelkedésnek mi volt az elsődleges forrása. Ebben az eltelt kilenc hónap úgymond minőségi változást hozott. Az 1968—1970-es években ugyanis az ipari termelés alapvetően extenzfv úton fejlődött, most a három negyedévben már az in­tenzív jelleg került előtérbe. Tehát minőségileg új folyamat kezdődött el azzal, hogy a ter­melés-növekedésnek már 61 százaléka származott a termelé­kenység emelkedéséből. Az első lépések biztatóak. Ok­talanság lenne azonban, ha ezek elkápráztatnának bennünket. Még igen sok erőfeszítés szüksé­ges ahhoz, hogy a tervidőszak végére elérjük az elhatározott 75—80 százalékos arányt. E fel­adat azonban csak megfontolt Megismétlem a címben foglalt kérdést: Ki van — kiért?, pon­tosabban — bármilyen furcsán hangzik, a szolgáltató vállalatok vannak a lakosságért, r>agy for­dítva? Talán nevetségesnek, na­ivnak is tűnik ilyet kérdezni, hiszen a válasz csak egyértel­mű lehet. Esetleg mégsem? Az utóbbi hetekben több olyan békéscsabai ismerősöm­mel beszélgettem, aki minden­áron azt bizonygatta, hogy még­iscsak „fordítva” van. Az egyik: „Nemrégiben Mini- kalor olajkályhát vettem, de ha este eloltjuk a lángot, reggelre egy-két deci olaj szivárog az égéstérbe. Felhívtam a Vasipari Ktsz-t, s kértem, végezzék el az egyébként garanciális javítást. Kérdeztem, hogy mikor jönnek, mert a feleségem is dolgozik, s csak 5 óra után vagyunk otthon, no meg a szabad szombatokon. Azt válaszolták, sem 5 után, sem szombaton nem jönnek, lejár a munkaidejük, esetleg majd egy napközbeni órában. Mikor? Azt nem tudták megmondani. Tehát vegyek ki néhány hét szabadsá­got, és lessem őket?!’’ Szent Kleofés! Hördültem M, amikor olvastam a Népújság csütörtöki számában: „Kerék­páros Hét Békés megyében”. Éppen ez hiányzik, gondoltam, még Kerékpáros Hét is! így is elég bajunk van a kerékpáro­sokkal, sőt, nem ritkán égnek áll a hajunk a flcgmatizmustól, ahogyan városban és falun, or­szágúton és gyalogosjárdán, va­dul, álmosan, józanul és ittasan az ősztől kerekeznek. Most meg ünnepeljük őket?! Kerékpáros Hét? A cím után elolvastam azt is. ami a cikkben foglaltatik. Ak­kor megnyugodtam. Mert ez a Kerékpáros Hét nem valami ün­nepi esemény lesz, hanem in­műszaki fejlesztéssel, az újítá­sok gyorsabb alkalmazásával, valamint megfelelő létszámgaz­dálkodással és a még nem hasa. nosított tartalékok kiaknázásár val hajtható végre Tekintve hogy a fejlődés és a jövő útja csakis ez lehet, nincs más válasz­tás. De nem is lehet. A három negyedévi statiszti­kai számvetés szerint azonban más fontos tennivalók is van­nak és lesznek. Ilyen többek közt, hogy az ipari termelés mérsékelt növekedése mellett is emelkedtek a készletek. Mégpe­dig nem is kicsit Szeptember végén a megyei székhelyű vál­lalatok és szövetkezetek 11 szár zalékkal több készterméket tar­tottak raktáron, mint egy esz­tendővel ezelőtt. Egyéb kedve­zőtlen tapasztalatoknak sem var gyünk híján. Ezek közül csak egyet említenénk, azt amely hu­zamosan nem érvényesülhet, mert akkor annak a vásárló isz- sza meg a levét. A tapasztala­tok szerint — sajnos — az ipari üzemek és a kereskedelem között mindmáig nem létesült olyan kapcsolat, amely mindenkor biz­tosítaná minden termékből a kereslet és kínálat egyensúlyát így azután előáll az a helyzet, amelyet a nem kapható áruk, az úgynevezett hiánycikkek jel­lemeznek. Ezen a szükségletek alaposabb megismerése, vagyis a jobb piackutatás változtathat Ettől pedig nem szabadna saj­nálni a időt és a fáradságot, de még a pénzt sem, mert nem más ez, mint nagyon fontos lét­kérdés. Ezzel viszont illik és kell is szá­molni. Nemcsak most, hanem a jövőben is. F„ P. A másik': „Gázos™ eset. A D2- GAZ hasonló gyakorlatot követ. A harmadik:... De mégsem sorolom el azöes- szes példát, azt, hogy hosszú he­tek után csak akkor javították meg az elromlott rádiót, amikor a tulajdonosa „szerzett” hozzá alkatrészt — és így tovább. Mindez miként lehetséges? Ügy, hogy egyes szolgáltató vál­lalatoknál azt vélik; nagy-nagy szívességet tesznek azzal, ha el­végzik munkájukat, amiért a fi­zetésüket kapják, s alkalmaz­kodjon hozzájuk az ügyfél. Fél­reértés ne essék, nem akarok általánosítani. De megkérdezem, vajon mi történne akkor, ha a boltok mondjuk reggel 8-tól dél­után 4-ig tartanának nyitva, a színházi előadások — tegyük fél — délben kezdődnének, s az áramszolgáltató vállalat netán megtenné azt, — dolgozói mun- kaidejére hivatkozva —, hogy sötétedéskor kikapcsolja az ára­mot? „Kicsit” furcsa lenne, ugye? Ki van tehát kiért? A válasz csak egyértelmű le­hel. Esetleg mésem? Vitaszefc /olta» kább fekete leves. Mármint «* kerékpárosoknak, akik szabály­talanul bicikliznek, nincs előírt világítási berendezésük, nem tartják ki a karjukat, ha balra fordulnak, vagy éppen jobbra, és aztán csodálkoznak, ha egy autó alól nézik a valóságot. Es nekünk, ugyebár, gyalogo­soknak, ünnepi hét lesz! Mert jól elkapják azokat a kerekeseket, akik nem ismerik a KRESZ-t, meg nem teszik ki az irányjeiző- jüket, vagy nem világítanak, és egyáltalán, akik sutba dobnak minden udvariasságot és jóér­zést, és ágy kerekeznek a világ­ban, mintha nekik építették vol­na az autósztrádákat. !■ tér— Ki van — ? KEREKESEK Kedvezően haladnak a mezőgazdasági munkákkal a tsz-ekben és az állami gazdaságokban — Jól jött az eső

Next

/
Thumbnails
Contents