Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-02 / 232. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1971. OKTÓBER 2., SZOMBAT Ára: 1 forint XXVI. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM Folyamodni? Ä vállalati kollektív szerződés, ami a kezembe került, ihletett szavakkal emlékezik meg a régi dolgozók, vagyis a törzsgárda megbecsüléséről. Közli azt is, hogy tíz-, tizenöt-, húszévi munka után bronz, ezüst, arany jelvényt kapnak az arra érdemesek, az arany jelvényhez nyomatékül még ezier kemény forintot is. Ez igein, gondolná az ember, itt aztán megbecsülik azokat, akik hűségesek voltak a vállalathoz. Aztán kiderül, egyetlen mondatból, hogy szó sincs megbecsülési- ról. Pusztán formalitásról — ha máshol is van törzsgárda jelvény, akikor máért éppen ennél a vállalatnál ne lenne? Meg egyébként a vállalat vezetőit különösképpen nem érdekli, hogy ki, mióta dolgozik a gyárban. A kollektív szerződés szerint ugyanis a törzsgárda tagságra jogosult „megfelelő időben köteles folyamodni a tagságért, • annak megadásáról a vállalat vezetősége, a mozgalmi szervekkel egyetértésben dönt...” „Hát nem gyönyörű”? — mutatott rá erre a pontra az a dolgozó, aki a kollektív szerződést —, mint afféle díszpéldányt — elém tárta. Mérgesen és felháborodva, s mindjárt hozzátéve: ő bizony a büdös életben nem lesz törzsgárdatag. Mert igaz ugyan, hogy már huszonhat éve ugyanott dolgozik, de folyamodjon az a jelvényért, meg az ezer forintért, akinek nincs önérzete. Mert micsoda dolog az, ha az embernek magának kell felhívnia a főnökök figyelmét a saját érdemeire? És micsoda megbecsülése az a régi dolgozónak, ha az illetőnek magának kell folyamodnia a megbecsülésért? Ha a vállalat vezetői maguk nem tudják, hogy ki a törzagár- Hateig és ki nem, akkor ez a megbecsülés formális. Tulajdonképpen azt takarja, hogy nem becsülnek ők senkit, legfeljebb a (saját adminisztráció® nehézségeiket. Bizony, rejtélyes e kollektiv szerződés készítőinek gondolkozása. Sajnos azonban nem egyedülálló. Nagyon sok olyan vezető van, aki a beosztottjaiban csak „munkaerőt” lát. Egy csavart a gépezetben, amivel nem kell törődni. Legfeljebb akkor, ha valami baj van vele. No, már most, azért ember az ember, hogy megmondja, ha valami baja van. Következtetés: aki nem szól, az nem szorul segítségre, támogatásra vagy esetleg megnyugtatásra. Akr hallgat, azzal nem kell törődni! Sok ilyen eset van. Így derül ki aztán, hogy némely helyen sorra „megbolondulnak” a régi dolgozók. Évekig ott dolgoztak, s egyszerre csak kezdik elhagyni a munkahelyüket. Biztosan más gyárak a hibásak benne, mert csábítják az embereket. No, persze létezik munkáscsábítás is. De létezik az is, hogy némely üzemből, vállalattól valósággal eltaszítják az embereket. Nem törődnek velük. Márpedig az emberi természet olyan, hogy — legalábbis a többség —, még akkor sem szívesen tálalja ki a problémáit, ha mások felhívják erre. Ha senki nem kérdezi őket, ha nem veszik észre, hogy valami bajuk van, akkor különösen hallgat nak. És megtalálják a megoldást maguk. Egyedül, s nem egyszer annak az üzemnek, vállalatnak a rovására, amely magukra hagyta őket. A vándormadarakat védem? Dehogy. Az igazság az, hogy az emberek többsége nem vándormadár; most egyébként is azokról van szó, akik hosszú ideje ugyanazon a munkahelyen dolgoztak, s látszólag hirtelen úgy érzik, hogy elegük volt, másutt jobban boldogulnak. A hirtelenség csak látszólagos. Sokszor hosszú éveken át érlelődik a döntés. Ami pedig a vándormadarakat illeti: sokukból, különösen a fiatalokból soha nem lett volna az, ha már első munkahelyükön bizalommal, segítőkész, seggel — mondhatnám — szeretettel közeledtek volna feléjük. Különböző botrányos ügyek kapcsán gyakran kiderül, hogy az illetőről a munkahelyén semmit nem tudtak: A közvetlen felet tesek, a munkahelyi kollégák ilyenkor ijedten, sokszor szinte megdöbbenéssel mondják a televízió kamerák, vagy az újságírók előtt .hogy ha a szóbanforgó munkatárs hozzájuk fordul, segítettek volna. De hát miért kell megvárni, hogy valaki szóljon? Miért kell „folyamodáshoz’ kötni az emberekről való gondoskodást, vagy a törzsgárda tagságot? Micsoda bürokratikus, kificamodott gondolkodás ez! Miért nem számolnak a vezetők például előre azzal, hogy az új embereknek egy új munkahelyen szinte törvényszerűen problémái adódnak. Miért nem mennek ők oda hozzájuk, miért nem ők nyújtanak először kezet? Az új ifjúsági törvény végrehajtási utasításában a kormány elrendelte, hogy az új munkába- állókra öt esztendeig a személyzeti, munkaügyi osztályoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk. Meg kell kérdeznünk a fiatal dolgozókat, hogyan vannak megelégedve, módot kell nyújtaná arra, hogy előadják véleményüket, javaslatukat, s azokat figyelembe kell venni. Remek rendelkezés ez, s nagyon jó lenne, ha nem válna formális kötelezettséggé. Olyanná, mint amilyenné a kiindulópontul említett vállalati kollektív szerződés formálta a törzsgárda tagságot. Ne kelljen „folyamodni”. Mindenki kapja meg, ami neki jár, ami megilleti. Már csak azért is, mert az üzemek, vállalatok csak így kaphatják meg dolgozóiktól, amit viszont cserében elvárhatnak tőlük. Pintér István Közúton a személy- és áruforgalom Ünnepélyesen adták át a Sxeghulom— Kertésxsxiget köxötti űtsxakasxt Ünnepélyes aktus színhelye volt október 1-én Szeghalmon, a Petőfi utcai útszakasz. Ugyanis a közlekedés-politikai felada. tok keretében megszüntetett szeghalmi gazdasági vasút helyett a személy- és áruforgalmat a most elkészült 27 kilométeres közútra terelték át. Az út átadásán jelen volt dr. Bajusz Rezső, a KPM közlekedéspoliti. kai főosztályvezetője, Lipták Mihály, a megyei pártbizottság tagja, osztályvezető, Bálint Istvánná, Sándor József, Varga Zsigmond országgyűlési képviselők, Kiss Károly, a MÁV Szegedi Igazgatóságának vezetője, dr. Takács János, a megyei tanács osztályvezetője. Részt vettek továbbá a debreceni közúti építővállalat, a 8. sz. VOLÁN, a közúti igazgatóság, a járási, nagyközségi párt- és tanács, valamint a társadalmi szervek képviselőd. A Petőfi utcában több száz szeghalmi lakos, nagy tapssal köszöntötte az út megnyitását jelentő szalag átvágását. Dr. Bajúsz Rezső ezután beszédében köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a megfelelő feltételeket megteremtsék az út elkészítéséhez. A vendégek ezután próbautat tettek a 27 kilométeres útszakaszon, majd a Töviskesi Állami Gazdaság kultúrtermében Láda András igazgató fogadta őket. Itt Lipták Mihály tolmácsolta a megyei pártbizottság és tanács köszönetét mindazoknak, akik a munkában részt vettek. Ezt követően dr. Bajúsz Rezső miniszteri dicséretet nyújtott át Benkó Pálnak, a megyei pártbizottság munkatársának, dr. Remes Jenőnek, a Szegedi MÁV forgalmi vezetőjének, Komáromi Józsefnek, a debreceni közúti építő vállalat főmérnökének, Lukovics Bélának, a VOLÁN Vállalat igazgatóhelyettesének, Bartyik Endrének, a közúti igazgatóság műszaki vezetőjének. MA; Jó munkához jó légkört (4. oldal) Tárgyalóteremből (5. oldal) Mini Magazin (6. oldal) Nagy tételek egy kis konyhában «7. oldal) Jövő heti tvés rádióműsor (10. oldal) Asztalos Lajos miniszterhelyettes Békéscsabán Tárgyalás a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó gyáregységek tervfeladatairól Szeptember 30-án, csütörtökön Asztalos Lajos miniszter- helyettes, a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok Békés megyei gyáregységeinek IV. ötéves tervfeladataiGépfürdő ról tárgyalt a megye vezetőivel. A tárgyaláson részt vett Klau- kó Mátyás, a megyei tanács elnöke, Supala Pál, az MSZMP Békés megyei Bizottságának titkára, Csepregi Pál, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Dankó János, a megyei tanács ipa ri osztályvezetője. A tárgyaláson áttekintették a Hajtómű- és Felvonógyár békéscsabai gyáregységének, a békéscsabai forgácsoló szerszámgyárnak, a Híradótechnikai Vállalat csabai gyáregységének, a Budapesti Telefongyár gyulai gyáregységének tervfeladatait, valamint, a Csepel Autógyár szeghalmi telepének jelenlegi helyzetét. Továbbá megtárgyalták a szolgáltatásokkal összefüggően a GELKA feladatait. Befejezte munkáját Békéscsabán a Debreceni Vízügyi Igazgatóság árokásó gépe. Közel tíz kilométer hosszan, 130 centiméter mély munkaárkot ástak vele vízvezeték nyomócső fektetéséhez. A gépet a tegnapi nap folyamin visszaszállították Debrecenbe, előtte azonban „megfürdették”. (Fotó: Demény) Beiktatták a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Öntözési-Melioráció* Főiskolájának igazgatóját A Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Öntözési-Meliorációs Főiskoláján bensőséges ünnepség keretében iktatták be az új igazgatót dr. Mihályfalvy István a mezőgazdasági tudományok kandidátusa személyében. A díszünnepségen ott volt többek között dr. Ács Antal egyetemi tanár, a Debreceni Agrártudományi Egyetem rektora, Nagy Ferenc, az MSZMP szarvasi városi bizottságának titkára. Az igazgató megtartotta székfoglaló beszédét s többek között elmondotta: Szarvason minden lehetőséget biztosítottak ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság számára az öntözés, a talajjavítás, a rét-legelőgazdálkodás és egyéb időszerű munkák irányítására jól képzett üzemmérnököket képezzenek.
