Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-29 / 255. szám

1 Bt KÉS M£GV£I ŐSZI TÁRLAT GV á tállítás» a művész és közönség ,az alkotó és a címzettek találkozása. Éneikül fejlődő, élénk, eleven képzőművészeti élet nem alakulhat ki nem ma­radhat fenn. A tárlatok azon­ban ugyanakkor seregszemle jellegűek is, megmutatják egy adott földrajzi terület, vagy mű­vészi csoportosulás arcát, alko­tóinak körét, összehasonlítási le­hetőségre nyújtanák módot A helyes ,akos művészet és kiál­lttá spoil tika, mindkét célt szem előtt tartja és megvalósítását elősegíti. Ilyen művészetpolitá- íkai gyakorlat alakult ki Békés «negyében. A másfél évtizede megrendezésre kerülő ■ Alföldi Tárlatok reprezentatív jeleggel mutatják be az itt élő, ide kap­csolódó képzőművészek alkotá­sait. A szintén hosszabb idő óta megvalósított megyei tárlatok viszont éppen a szűkebb sereg­szemle, a saját erők felmérésének és e fejlődés elősegítésének fel­adatát szolgálják jól és ered­ményesen. Ez utóbbi kiállításon a megyében dolgozó alkotók szé­lesebb köre vesz részt Olyanok, akik kezdők és olyanok, akik a képzőművészettel való faglalko- zást nem tekintik ugyan élethi­vatásuknak, de ügy érzik, van közöli ni valójuk. Ezért a megyei tárlat megrendezése az általá­nos művészetpolitikai célkitű­zések szolgálata miatt már ön­magában is helyes és' indokolt Ezt az indokoltságot a kiállítás színvonala sem dönti meg, ha­nem erősíti. Különböző törekvésekkel ta­lálkozunk a szép táj „szépem” festésétől egészen az elvon* for­mákig. A fő vonalat azonban a realista látás és ' megjelenítési mód jelenti, mely a látványból indul ki, de átkölti azt, kiemel­ve a lényeget, mellőzve a lé­nyegtelent. Alkotóiként ismerkedve a tár­lattal, két, hosszú idő óta szín­vonalas műveket kiállító mű­vész munkáit ismerősökként, örömmel látjuk viszont. Ezek Koszla Rozália ős Lipták Pál festményei. Rend, harmónia, | összefogottság munkál Koszta Rozália műveiben. A rendet a' határozott konturrajz- és a har­monikus színek egyként szol­gálják. (Ház Ajtósfalván, Férfi- portré.) Lipták Pál impulzív erőtel- jessége, lendülete, ötletessége most is jól érvényesül. (Asszony tehenekkel, Menetelés.) Nyomban melléjük idekíván­kozik néhány fiatal művész, Kiss György, Fiilöp Ilona, Ga­biitek Károly és Szokolay Sán­dor neve is, és ez külön öröm, mert azt mutatja, hogy a nem­zedékek egymásnak adják a stafétabotot és az utánpótlás a jövő Békés megye művészeti életében biztosított. Kiss György erőteljes, dina­mikus, karakteres önarcképe és elvont felületekként is értékel­hető „Doboz”-a és „Zöld dom­bok”-ja egyaránt a kiállítás ér­tékes darabjai. Fülöp Ilona gra­fikáiban érdekes, önálló egyéni­séget ismerhettünk meg, akinek megvan a saját fantázia-világa Kapitális őzek, dámok kerülnek puskavégre Megkezdték a téli vadetetők építését A tervszerű vadgazdálkodás eredményeként megyénk erdei­ben jelentősen elszaporodtak az apróvadak s minőségileg is kivá­ló állomány várja a hazai és a külföldi vendégeket. Az őzbak szezon például várakozáson té­lül1 eredménnyel zárult. 120 őz­bakot —• közöttük több érmest — ejtettek a vadászok. Az őz­állomány ivararányának kiala­kítására megkezdődött az őzsuta selejtezés s több száz suta, illet­ve gida vár kilövésre. Dámbiká- ból 25-öt szántak kilövésre s már eddig is több aranyérmes került terítékre. A kapitális dá- mokat olyan nyugat-németorszá­gi vadászok ejtették, akik évről évre visszatérő vendégei a Gyu­la-remetei vadásziaknak. Az elkövetkező hetekben újabb német vadászokat várnak, de jönnek spanyololt, olaszok, akik elsősorban vadlibára, vad- kacsára, illetve fácánkakasra j vadásznak. A Körös-vidéki vad- j rezervátumban ugyancsak szé­pen fejlett állomány várja a fá­cánkakas-vadászokat Is. A reme­tei fácántelepen például az idén 27 ezer kisfácánt keltettek mes­terségesen, aminek jó részét a környéken bocsátották szabadon, a többit az ország más tájaira küldték vérfrissítésre, A remetei fácántelep törzsál­lományát 1200 darab fiatal fá­cánnal frissítik, hogy az elkö­vetkező évben még eredménye­sebb legyen a keltetés. A terv­szerű vadvédelmi munkára jel­lemző: az ún. vadtápföldeken bőséges eleség várja az őzeket, dámokat szarvasokat, a fácáno­kat, nyulakat és más vadakat. Ezenkívül mesterséges vadetetők egész sora várja a zord téli he­tekben a vadakat. A meglevő etetők javítását megkezdték, ugyanakkor 40—50 új nagy vad­etetőt építenek. A sózókat új módszerrel fél méter magas osz­lopokra helyezik, hogy vala­mennyi vadféle könnyen hozzá­férjen s a vaddisznó a földből ki ne túrhassa, A. B. és ezt határozott vonalakban, kifejező formavilággal tolmá­csolja. (Közrefogva, József At­tila verséhez.) Gaburek Károly „Ülő asszo­nyában” a megjelenítette! való érzelmi azonosulás, tiszta humánum munkál mély színek­ben. Akvarelljp sem nélkülözi a műfaj erényeit, a frisseséget, elevenséget. Szokolay Sándor világa nem nélkülöz bizonyos titkozatossá- got, ehinz részben színvilága, részben különös formájú fái egyaránt hozzájárulnak. E külö­nös világot gazdag felületek­kel valósítja meg. (Este, Boru­lás.) Már több kiállításon találkoz­tunk Miklós István finom, lágy színeivel, melyek most is él­ményt nyújtanak (Téglagyárban, Vásártéren.) Ugyanígy Mohos József kulturált színvilága kré­taraj zaiban nyert eredményes megfogalmazást (Tiszai erdő­sáv, Balatoni táj.) Kellemes meglepetés Székely­hídi Attila hét művel való je­lentkezése. Mindenekelőtt a vá­rosrészek, utcarészletek, házak hozzák mozgásba ecsetjét. Ezek közül az érdekes, romantikus, mozgalmas részletekből össze­álló „Bontás I.” és „Bontás II.” ragadnak meg bennünket leg­inkább, A sort természetesen lehet folytatni, hiszen Kiss Margit karakteres fiú feje, Oláh József­ivé tiszta építésű esztergomi vár­kápolnája, Görgényi Tamás geo­metrikus formájú „Zebegényi utcája” szintén gazdagítják a kiállítást. Az egyetlen plasztikai munka Gera Katalin „Tenger­nézője” korszerű szobrásza for­manyelvet valósít meg a kavics és a nyújtott emberalak egységé­ben, A kiállítás a megyei művésze­ti élet funkciót betöltő érdekes színfolja. Megrendezésére remél­hetően a jövőben is rendszere­sen sor keiül, Dömötör János Békéscsabai székhelyű ipari vállalat Állam- és Jogtudományi Egyetemen diplomát szerzett jogügyi előadót keres felvételre Jelentkezéseket 1971. november lö-ig a fizetési igény megjelölésével. „Leinformálható” jeligére a békéscsabai hirdetőbe. 320860 Egy míniszterlielyeftesl bejelentés margőjára t A kettős nevelés felszámolása érdekében Érdekes, változatos volt a tv legújabb „Fórum” című adása. Lehetett volna másféle is? Nemi Azért nem, mert témája sokszínű, szenvedélyes, ifjúsá­gunk sajátosan mad arculatát boncolgatta, hozzáértéssel, sze­retettel. S ami még ennél is több: megértéssel! Záporoztak is a kérdések a műsor szerencsésen válogatott vendégednek asztalán. A telefonon és telexen befu­tott 1091 kérdés közül most egyet szeretnék kiragadni, mely még sokáig az érdeklődés közép­pontjában marad. A kérdés így hangzott: Milyen általános rend. szabály szól az iskolai dohány­zásról? A feleletet a jelenlevők közül a legilletékesebb, dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszter- helyettes adta meg. A válasz tömör volt és elgondolkoztató: ilyen rendszabály nincs, a prob­lémák ismeretében azonban a miniszterhelyettes véleménye az volt, hogy a középiskolák III. és IV .osztályában meg kell engedni a dohányzást, külön he­lyiséget kell kijelölni erre a cél­ra ,amit lehetőség szerint az ott dohányzók takarítsanak. Gondolom számos középisko­lás kitörő lelkesedéssel fogadta ezt a bejelentést, mely az eddigi illegalitásból (WC, lépcsőház, pincelejárat) legális környezetbe utalja ezt az oly nagymértékben elharapódzott, nem éppen ve­szélytelen szenvedélyt, vagy ha úgy tetszik, divatot. A bejelentést értékelő ítéletek — mint ahogy ez minden új esetben lenni szokott — szélső­ségesek. Pro és kontra hangza­nak el vélemények a családban, az iskolában egyaránt, mely vé­leményekből egy jelentős motí­vum az esetek többségében ki­marad. Nevezetesen az, hogy nem azt mondta a miniszterhe­lyettes, hogy a fent nevezett osz­tályok tanulóinak dohányozni kell, hanem, hogy azok részére, akik — a tilalmak ellenére is — 11. Komor, élgondolkodo arccal hajt keresztül a falun. Az is­kolából most rajzanak 3d a ta­nulást befejező gyerekek, s az egy irányba lakók csoportba verődve nagy zajjal, ballagnak hazafelé. Egy tízéves kisfiú hirtelen felkapja a fejét, a gyalogjárda szélére szalad s mindkét kezével boldogan in­tegetni kezd a motoron köze­ledő Gézának s közben a há­ta mögé kiabál: — Kati! Ott a papa..8 Pa­pa! Papa! A két gyerek integet, de Gé­za nem veszi őket észre. A gyerekek csalódott arccal ve­szik fe] a lábuktól a táskáju­kat, de még hátra-hátra néz­nek az apjukra. Kikövezett, jó karban tar­tott dülőút vezet fel a dombok, ra. Az út két oldalán egysé­ges, modem telepítésű szőlőül­tetvény. Egy helyen kiöblösö- dik az út, hatalmas épület homloka hirdeti, hogy ez a tsz borkombi nátja. Előtte két ha­talmas diófa .alatta színes ker­ti asztalok, székek. Géza a mo­torról futólag odaipUlant, de nem áll meg, megy tovább a dombra, fölfelé. Az ültetvény végében kezdődnek az öreg, apró parcelláid háztáji szőlők, itt már eltűnik a kövesút, a szekémyomok meredek partok között kanyarognak s a part­nak támaszkodva kicsi hangu­latos présházak sorakoznak. Egyik-másik nyitva, gazdája hordót mos ,szerszámokat javít, vagy egyszerűen csak üldögél a délutáni napfényben s szopo­gatja a maradék borát. Az emberék kalapot emelnek s Géza mindenkinek biccent a motorról. A saját présháza előtt megáll, árnyékba tolja a motort s kul­csot vesz ,ki a zsebéből. A pince nagy előterében állnak a préseléshez szükséges szer­számok, üres hordók, demizso- nok, üvegek, egy gyalulatlan asztal hosszú padokkal s egy pokróccal letakart prices. Géza csak egy borospoharat vesz ma­gához s kint a présház udva­rán leül egy vastag farönkre, s a poharat és a pálinkás üve­get maga elé helyezd a földre. A horgasban vezető útról nem rászoktak a dohányzásra, ért meg kell engedni. Nevezzük ne­vén a dolgokat, arról van sző, hogy a szocialista pedagógiától minden vonatkozásban idegen kettős nevelés hátrányos jellem­zőit, a dohányzás dolgában is fel kell számolni, mert az iskola nem lehet melegágya az olyan viselkedési normák kialakulásá­nak, melyek nem meggyőződés, bői, saját elhatározásból szület­nék,hanem külső kényszer alap. ján eredményeznek nagyon is képmutató, differenciált, felszí­nes viselkedési formákat. A tilalom különben is csábít s sokszor ébreszt „azért is” gon­dolatokat. Ha figyelembe vesz- szűk a serdülő ifjúság viselkedé­sében megmutatkozó utánzási hajlamot, akkor szinte elkerül­hetetlen, hogy a felnőttekre oly jellemző dohányzást ki lehetne iktatni abból a „próbálgatás!” folyamatból, mély a felnőtté vá­lás útját jellemzi. Gondoljunk csak a klasszikus példára. A kályha körül őgyelgő kisgyer­meknek hiába mondjuk el száz­szor is, hogy nem szabad hozzá­érni, mert az éget Annál in­kább kíváncsi lesz arra, hogy hogyan éget? De ha egyszer hozzányúl a forró kályhához, többször nincs szükség már a környezet intelmére, sajáit maga is távoltartja magáit a bajtól. Áttételesen bár, de vonatkoztat­ni lehet ezt a példát a dohány­zásra is. Az első nikotinmérge­zés, a sorozatos étvágytalanság lehet, hogy ráébreszti a lelkesein füstölgő ifjak többségét is arra, hogy a dohányzásnál sokkal hasznosabb szenvedély is van a világon. Azt eldönteni azonban minden egyéniségnek szuverén joga, hogy melyik szenvedélynek hódol. Természetesen addig a határig, amíg ez szigorúan meg tud maradni a magánügy kere­tein és formáin belül, s az egyé­ni szenvedély nem szül környe­zeti közösségi ártalmakat. Szilárd Ádám látni ide — de innen fentről kitárul az egész lankás s va­lahol a mélyben, fák közé rejt­ve, a falu. A „birodalma”. Géza komor arccal iszik s nézd az alkonyodó tájat. Egye­dül van a gondolataival. Késő este a motorral óva­tosan ereszkedik le a horga­son. A motor reflektora egy csomó szembejövő férfit vág ki a sötétből — megismeri Selyem Zsigát és Pigniczkdt. Nem hal­lani, csak látná, hogy vidáman, nagy hanggal tárgyalnak vala­mit Egy pillanatra mintha Csorvás, a főkönyvelő arca is fölvillanna — de ebben nem biztos. A gyerekei már alszanak. Fe_ lesége a másik szobában gub- baszt a televízió előtt, a tele­vízió megy, de a hangot elfe­lejtette bekapcsolni. Szeme duz­zadt a sírástól. Géza köszö­nésére odafordítja fejét, de nem fele). Gézának ebben az álla­potban jólesik ez a meggyö­tört ar» — Olvastad? — Igen. Körülbelül tizen jöttek ide mégmutatná az új­ságot. — És mit mondtak? — kér­dezi Géza mohón. * — Hogy szemen-szedett ha­zugság. — Jól van. Az asszony visszautasításul gubbaszt. Géza megfogja az állát s gyengéd erőszakkal maga felé fordítja. Figyelme­sen nézi. — Má az, te elhiszed?

Next

/
Thumbnails
Contents