Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

Megnövekedett a szocializmust építő magyar nép becsülete Kádár János beszéde a pálfai falugyűlésen r — Osaintén. RSsz5n@m a meghívást, a szívélyes fogad­tatást, szívéből örülök, hogy el­látogathattam Önökhöz. Ebből az alkalomból átadom Önöknek, a termelőszövetkezet tagságának, a község lakosságának és az Önöík személyében a járás és Tolna megye dolgozóinak a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának üdvözletét* legjobb kívánságait — Mindannyian, akik a szo­cializmus ügyéért dolgozunk, él­_ jtírik az ország bármely hely­ségében, legyen bármi a be­osztásunk, ö^zetartozuhk, ugyanazért a célért fáradozunk. r Ez megköveteli, hogy a vezetés — a Központi Bizottság, a kormány — ismerje a dolgozó tömegek törekvéseit, gondjait, az őket foglalkoztató kérdése­ket; ugyanilyen fontos, hogy munkásosztályunk, parasztsá- ' gurik, értelmiségi dolgozóink, a szocializmust építő egész ma­gyar nép értse a párt, a kor- * mány politikáját a gazdasági és kulturális építés alapvető, legfontosabb kérdéseit A ta­pasztalait azt bizonyítja, hogy ez így is van: a dolgozók tisz- ' tában vannak politikánk lénye­gével, s vezető testületetek is ismerik a dolgozók életkörül­ményéit, mindennapi gondjait — A mostanihoz hasonló ta­lálkozók nélkülözhetetlenek, mert alkalmat adnak arra, hogy a mindennapok tennivalóin, a folyamatos ügyeken kívül pil­lantást vessünk azokra a leglé­nyegesebb, legalapvetőbb cé­lokra is, amelyéknek eléréséért a kommunisták a pártba tömö­rültek, a szocializmus hívei rendszerünk mellé álltak, dol­gozó parasztságunk a termelő­szövetkezetet választotta, s a szocializmus építésének útjára lépett E célok egyaránt érintenek elméleti, ideológiai kérdéseket, társadalmi problé­mákat, családi, emberi gondo­kat Lényegük, hogy a réginél szebb, különb, jobb, emberibb életet akarunk teremteni! A ma­gyar dolgozó nép milliód arra , a meggyőződésre jutottak, hogy “"ennek egyetlen reális, biztos • útja: a szocializmus építése. Kádár János ezek után visz- szaemlékezett 10 évvel ezelőt­ti pálfai látogatására. El­mondta: akkor is, most is több idősebb és fiatalabb paraszt- emberrel találkozott, akinek voltak és vannak általános és közös igényei, s az életkortól függő igényei is. Ezekről szól­va hangsúlyozta: — Arra törekszünk, hogy a munkából kiérdemesült, idős, tiszteletre méltó emberek kap­ják meg azt, ami őket meg­illeti és a fiatalok is jussanak hozzá ahhoz, ami koruk sze­rint igényük lehet, s ami tisz­tességes .becsületes munkájuk után jár. Ha áttekintjük az el­múlt éveket, akkor öreg, kö­zépkorú és fiatal; paraszt, üze­’ mi munkás vagy értelmiségi egyértelműen mondhatja, hogy a tíz évvel ezelőtt választott út helyesnek bizonyult. Amit az- ' óta elértünk, bizonyára nem elégíti ki hiánytalanul az igényeket, de akkoriban aligha j gondoltuk volna, hogy ilyen eredmények születnek. Az ország helyzetéről szólva kiemelte ,hogy dolgozó népünk eredményesen munkálkodik, ]é_ pésről-lópésre halad előre a szocialista társadalom teljes felépítésének útján. Cselekvé- sünk fő irányát a párt X. kongresszusának határozatai, a Hazafias Népfront választási programja és IV. ötéves ter­vünk jelzi. Rámutatott, hogy idén az . ipari termelés eddig— az előző esztendőhöz viszonyítva — 5 szá- . zalékkal nőtt, s hatékonysága javult. A mezőgazdasági ter- " melés országosan szintén biz- - tató. A búza országos átlag­ban több mint 17 mázsát adott 9 BOüjmm 1971. OKTÓBER 3. holdanként, ez rekord a ma­gyar mezőgazdaság történeté­ben, s jelzi a nagy fejlődést. Az állattenyésztésben a szarvas­marha-tenyésztés nem fejlődik kielégítően, a sertéstenyésztés viszont az utóbbi években fel­lendült. Az említett eredmé­nyek és a népgazdaság többi ágazatának fejlődése alapján megállapította, hogy az ország általános helyzete jó. Ezek után így folytatja: — Abban, hogy a Magyar Népköztársaság egészséges és szilárd alapökon fejlődik, na­gyon jelentős szerepe van a mezőgazdaság mintegy tiz esz­tendővel ezelőtt végrehajtott szocialista átalakításának,, a termelőszövetkezetek megszü­letésének. Ha ez akkor, a tör­ténelmileg alkalmas pillanat­ban nem történt volnak meg, sem politikailag, sem anyagilag nem fejlődhettünk volna a mai színvonalra. Az Önök termelő- szövetkezetében, községében, az itteni lakosság életében éppen olyan jől látható és lemérhető, hogy mit eredményezett az el­múlt tíz esztendő, mint amilyen kézzelfoghatóan bizonyítható megyei és országos méretekben is. Az Önök termelőszövetkeze­te taglétszámában erősödött, területileg gyarapodott és ösz- szeforrott. Nemcsak a táblára írják az „egyetértés”-t, hanem a tsz valójában a dolgozó pa­rasztok szocialista egyetértésé­ből született s ezt az egyetér­tést fejezi ki ma is. Az egységes, jó kollektívában a vezetők és a tagok között normális és egész­séges a viszony. A vezetők mindig több és jobb munkát követelnek a tagságtól, és a tagság is fokozott követelmé­nyeket támaszt a vezetés iránt. Ez egészséges viszony, amelyet fenn kell tartani, mert előre­haladásunk egyik fontos fel­tétele. — Az elmúlt tíz esztendő so­rán a mezőgazdasági nagyüze­mekben nagyszámú mérnök, technikus, szakmunkás, mező- gazdasági dolgozó nevelődött ki — közéjük tartozik a helybeli tsz mintegy másfél száz főnyi szakembergárdája is. Munkájuk ma már nélkülözhetetlen a kor­szerű mezőgazdaságban. Csak velük, s szakértő, helyes veze­téssel, valamint a tagság oda­adó, lelkes és fegyelmezett munkájával születnek olyan eredmények, mint amilyenéket a szövetkezet is elért. Az első gazdálkodási év óta a búza holdarikénti termésát­laga 12-ről 22 métermázsára emelkedett, a sertés és szarvas­marha-állomány megháromszo­rozódott. De tükröződik mind­ez természetesen a tagság élet- színvonalának alakulásában is, abban, hogy az egy tagra jutó jövedelem már meghaladja az évi 28 000 Ft-ot. Ahogy megye- szerte, az országban, úgy itt is új házak egész sora épült, az emberek jobban, kulturáltab­ban élnek. — A fejlődésről vallanak a megyei adatok is, hozzátéve, hogy az eredményeket megala­pozó beruházások részben a megye dolgozó közösségének saját erejéből, részben köz­ponti állami támogatással való­sultak meg. Tolna megyében az ipari beruházások összege 1965-ben még alig haladta meg a 110 millió forintot, 1970-ben már elérte a 414 millió Ft-ot. Most a termelés is négyszerese a tíz évvel ezelőttinek. Ma a megyé­ben foglalkoztatottak egyhar- mada már az iparban dolgozik, s ez az arány jól jelzi a nép­gazdaság szerkezetének kedve­ző alakulását, a dolgozó társa­dalmi osztályok egészséges fej­lődését is. Tíz évvel ezelőtt a termelőszövetkezeti tagok jöve­delme — megyei átlagban — nyolcezer forint körül volt, s ma már eléri az évi 21 000 fo­rintot. A mezőgazdasági terme­lés tíz esztendő alatt mintegy 60 százalékkal növekedett, s a megye ipara, mezőgazdasága most már esztendők óta szinte rendszeresen több árut ad a népgazdaságnak a tervezettnél. Kádár János felidézve koráb­bi látogatását, elmondta: — Tíz évvel ezelőtt — bár az ígérgetésekben és a fogadko­zásokban kölcsönösen mérsékle. tesek voltunk — még arról be­szélgettünk, hogy fejleszteni kell a szövetkezeteket. Ehhez a munkához kellett a szocialista elhatározás, szükség volt a gon­dos mérlegelésre, a megfelelő tervekre és a tagság egységére. A szocialista építés a falun természetesen a párt ügye, de nem egyszerűen pártügy. Az in­duláshoz a szocializmust akaró minden tisztességes ember ösz- szefogása kellett. A falvak la­kói, a termelőszövetkezetek tagjai biztosak lehettek abban, hogy a Magyar Népköztársaság, a magyar nép munkásállama ott lesz mellet­tük, megadva minden tőle tel­hető segítséget. ösztönzést. Együtt láttunk hozzá falun is a szocialista építéshez, a szo­cialista társadalom megvalósí­tásához. — Voltak olyan parasztem­berek, akik korábban is meg­álltak a maguk lábán s a ter­melőszövetkezetek megalakulá­sakor csak nehezen, hosszas lelkitusa után vállalták a kö­zös utat. Amikor elszánták ma­gukat, nemcsak a közös utat vállalták, hanem a nagyobb felelősséget is a közösségért. Sokat közülük brigádvezetőnek is megválasztottak. Azóta so­kan megváltották, életükben először érezhették, hogy a töb­bi embernek szüksége van rá­juk, először jutottak az embe­ri méltóság olyan szintjére, amit különben sohasem érhet­tek volna el. A közösség javá­ra végzett munkával kiérde­melték a tiszteletet; úgy dol­goztak, hogy a bizalomra mél­tóak legyenek. Ez adta azt az új önérzetet, új arcot, amit a parasztemberek az egyéni gaz­dálkodás útját járva soha, sem­miképpen sem értek volna eL — Nagy viták voltak az or­szágban a tsz-ek megalakításá­nak útja, módja körül is. A pártban, még a pártvezetésben is voltak, akik amellett kardos­kodtak, hogy súlyos adókkal, kényszerhelyzettel kell belépésre bírni a középparasztságot. Mi szembeszálltuník ezzel a nézettel. Azt mondottuk, hogy — sem az átszervezés feltételekén^ sem azután — nem a középparasztsá­got kell leszegényíteni, hanem a szegényparasztság életszínvona­lát kell felemelni az akkori kö­zépparaszti életszínvonalra. Ez­zel az elhatározással fogtunk hozzá a munkához, s amit el­határoztunk, azt meg is valósí­tottuk. A falu egykori nincste­lenjei, a szegényparasztok és az akkori középparasztok most egyaránt most jóval ma­gasabb színvonalon élnek, mint az egyéni gazdál­kodás idején éltek vagy él­hettek volna. Ami a pálfai tsz tagjairól elmondható — hogy milyen szociális segítséget tud­nak nyújtani a rászorulóknak, milyen szélesek kulturális lehe­tőségeik, hogy világot látnak, perspektívájuk van, iskoláztat­ják gyermekeiket és önmagukat is továbbképzik — azt az or­szág sok termelőszövetkezetének tagsága elmondhatja, s olyan országos jelenség, amely tükrözi a magyar parasztság életében végbement fejlődést. — Vállalt feladatunk ered­ményes végrehajtása kedvezően változtatta meg az emberek, a magyar paraszti társadalom éle­tét. Éppen ezért most, tíz év után sem önöknek, sem nekünk nem kell lesütnünk a szemünket. A párt Központi Bizottsága nevé­ben szívből, őszintén gratulálok ’ a pálfai Egyetértés Termelőszö­vetkezet vezetőinek és tagságá­nak a járás és a megye dolgo­zóinak az elmúlt tíz esztendő­ben elért nagyszerű eredménye­ikhez. Ha így, ebben a szellem­ben dolgoznak tovább, öt vagy tiz év múltán további szép ered­mények tanúi lehetünk. Kádár János beszédének to­vábbi részében rámutatott, hogy a termelőszövetkezeti eszme a munkásosztály világnézetének, politikájának egyik legfontosabb része, az egyik legfontosabb út­mutatás a testvéri paraszt-osz­tálynak. — Amikor arról beszélünk — mondotta —, hogy a termelő- szövetkezetek országszerte meg­szilárdultak, tagságuk összefor­rott, s a tsz-ek jelentős része már valóban szocialista nagyüzemi gazdaság, akkor azt is el kell mondanunk, hogy ez a munkás­politika, a munkásosztály és a parasztság nagy politikai, erköl­csi sikere. Jelenleg a termelőszövetkeze­tek adják az ország mezőgazda- sági termelésének 70 százalékát, s ez megfelel gazdálkodó terü­letük részarányának. A terme­lési színvonal országosan emel­kedett, s kedvezően változott a parasztság élete. Ezerféle módon bizonyítható, hogy a mezőgazda- sági dolgozók jobban élnek, mint akár tíz esztendővel ezelőtt is. Mindenki, aki hozzájárult a termelőszövetkezetek fejlődésé­hez, önérzettel, szocialista öntu­dattal és jogos nagy örömmel gondolhat vissza saját munká­jára. Kádár János a termelőszövet­kezeti mozgatom lényeges voná­sairól szólva, a szocialista jelleg mellett kiemelte a közösségi életben nélkülözhetetlen demok­ratizmust, valamint azt a jó ér­telemben vett érdekeltséget, hogy a szocialista célnak és az emberek egyéni, családi, közös­ségi érdekének egy irányba kell hatnia. — A magyar mezőgazdaság szocialista átszervezése, a ter­melőszövetkezetek tíz év alatt bekövetkezett fejlődése minde­nekelőtt a párt érdeme, a párté, amely megmutatta az utat. Ér­deme a munkásállamnak, mert ezt a folyamatot a maga anyagi erejével támogatta és segítette. Érdeme a munkásosztálynak, amely e társadalmi átalakulás vezető osztálya, a parasztságot, mint testvérosztályt a munkás- paraszt szövetség jegyében a szo­cialista fejlődés útjára vezette. Érdeme a parasztságnak, mert jól határozott: a szocializmus építésének útjára lépett, s tíz esztendeje tudatosan, becsülettel és sikeresen halad előre ezen az úton. Megállapította, hogy a na­pokban megalkotott szövetke­zeti törvény tovább fejleszti a szövetkezetek szervezetét, mű­ködését, elősegíti fejlődésüket. Kádár János a továbbiakban az ország általános fejlődéséről szólt. Hangsúlyozta, hogy a dol­gozók életszínvonala jelentős mértékben emelkedett, megfe­lelő az előrehaladás a közok­tatás, a kultúra terén is. A mindennapi munka során a bérek, az árak, a juttatások, a nyugdíjaik, a lakásépítkezés bi­zonyos kérdéseiről lehet és kell is vitatkozni ,de amikor mérle­get vonunk, megállapíthatjuk: a fejlődés egyértelmű, vitatha­tatlan. Életszínvonalunk — mi­után évről évre rendszeresen fejlődött — lényegében arány­ban áll a Végzett munkával, a megtermelt javakkal. — Fejlődésünk persze nem je­lenti azt, hogy nincsenek nehéz­ségeink — folytatta Kádár Já­nos. — A párt, a kormány — az illetékes testületek, szervezetek — az elért eredmények mellett mindig nyíltan szólnak a prob­lémákról, a megoldandó felada­tokról. őszintén beszélünk a hi­bákról is, amelyeket a szocializ­mus építése során helyileg, de néha országosan is elkövetünk. Voltak nehézségeink és bizonyá­ra a jövőben sem tudjuk majd a problémákat teljesein kiküszö­bölni, hiszen tökéletesen sem gép, sem ember, sem testület nem tud dolgozni. Hathatós erőfeszí­téseket kell tennünk egyebek között a költségvetési egyensúly javítására, a beruházások elhú­zódásának és szétaprózottságá­nak megszüntetésére, a köteles­ségtudat, a’ munkafegyelem to­vábbi javítására. Az eddiginél jobban érvényesítsük a szocia­lista elosztás elvét: kbki munká­ja szerint részesüljön a javak­ból, munka nélkül pedig ne ré­szesedhessen az elosztásból. — Eredményeink gyarapítása, a hiányosságok felszámolása a szocialista eszmék és elvek, a szocialista rend eddiginél is kö­vetkezetesebb érvényesítését kö­veteli. Ezekért odaadással, szer­vezetten kell dolgozni, ugyanok­kor harcolni kell a fejlődést gátló tényezők ellen. Ha ezt kö­vetkezetesen. tesszük, a siker nem marad el, a legközelebbi évek országosan és helyileg egy­aránt új eredményeket hoznak. A párt első titkára a további­akban nemzetközi kérdésekkel foglalkozott Kiemelte, hogy fej­lődésünk eredményeként sokat javult a Magyar Népköztársa­ság általános nemzetközi meg­ítélése. Az utóbbi esztendőkben megnövekedett a szocializmust építő magyar nép becsülete, hi­téle. Külpolitikánk a szocializ­mus és a béke eszméjét, célját elválaszthatatlanul összefor- rasztja. Bár a nemzetközi hely­zet alakulása ellentmondásos, bonyolult, számunkra, a szocia­lizmust építő magyar nép — s általában a dolgozó emberek — számára kedvezően fejlődik, az erőviszonyok alakulása a hala­dás javát szolgáljál. A nemzetközi helyzet alakulás sának ezen a tendenciáján nem változtatnak az imperializmusr- nafc a világ különböző térségei­ben tett agresszív erőfeszítései. —Vietnamban és Indokíná­ban — mondotta — még folyik az amerikaiak gyarmati hábo­rúja. Egyre bizonyosabb azon­ban, hogy a vietnami nép, indo­kína népeinek elhatározása, hogy saját maguk döntenek sorsukról, beteljesül s állhata­tos harcuk győzni fog. Bízunk benne, hogy ez a győzelem már nincs messze, s a népek a vi­lágnak ebben a részében is bé­kében, saját elgondolásul:; sze­rint építhetik szabad jövőjüket. — A Közel-Keleten ugyan­csak továbbra is fennáll a bo­nyolult háborús helyzet. Az agresszor azonban nem képes „betakarítani” az agresszió „termését”. Ebben megakadá­lyozzák az arab népek haladó erői, s az őket támogató szocia­lista országok. Mi is változatla­nul segítjük az arab népeket, hogy szívós és állhatatos küzde­lemben visszaverhessék az im­perialisták lei gázó kísérleteit. Szolidárisak vagyunk arab elv­társainkkal, az arab haladó mozgalmakkal, s bízunk abban, hogy az arab országokban min­denütt felülkerekedik a meggyő­ződés: a haladó erők csak össze­fogva győzhetnek az imperializ­mus ellen. — Mi nem avatkozunk be más, önálló, független ország belpolitikájába, belső életébe, de hangot adunk annak a meggyő­ződésünknek, hogy aki üldözi a haladás erőit, a kommunistákat, az az antiimperialista harc erőit gyengíti és rombolja. Nem lehet egyidejűleg hatásosan küzdeni az imperializmus és a reakció, illetve a haladás legkövetkeze­tesebb erői ellen. — Az utóbbi időben komoly lépések történtek az európai biz­tonság megteremtésének útján. Nyugiat-Beriin kérdéséiben létre­jött a négyhatalmi megállapo­dás ,amelyet a két Németország közötti tárgyalás követ. Bár je­lenleg Európában béke van, földrészünk helyzete változatla­nul a világpolitika nagy kérdé­se: Európában néznek farkas- szemet a két világrendszer fő erői, itt a legnagyobb az össz­íFolytatás « 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents