Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-23 / 250. szám
Amit az új szövetkezeti törvényről (adni kell: O Kelten az Ifjú szakmunkások közül Aki marad és aki elmegy A tevékenység köre Nagy György géplakatos ez év júliusában tette le a szakmunkásvizsgát közepes eredmémy- nyel. A Forgácsoló Szerszámgyárak békéscsabai gyárában tanult Már akkor felismerték, hogy igen jó gyakorlati érzékkel rendelkezik, ezért a szerszámlakatosok közé osztották be. Harmadéves tanuló korában 6 forint órabért kapott Most szerszámlakatosként dolgozik tovább. Fekete Gábor művezető így jellemzi őt: — Amit rábízok, megcsinálja. Persze nehezebb feladatot még nem kap. De fejlődőképesnek tartom. Érdekli a munkája. Ami azonban a munkafegyelmet illeti... — Van valami baj vele? — Éppenséggel nincs különösebb. Olyan, mint valamennyi vele egykorú. Meg-megáll, körülnéz, s ha partnerre akad, beszélget. Pedig a társalgásért nem fizethet 8 forint órabért a gyár. A fiú füle hallatára mondja mindezt Fekete Gábor és talán kiengesztelésül szán még egy megjegyzést: — Azért a döntő az, hogy a szakmához értsen. S ha már ilyen nyűt kártyával megy a „játék’, nézzük a másik oldalt — Mi a véleménye a művezetőről? — kérdezem Gyuritól. — Amikor mint szakmunkás idekerültem, először kipróbált, Délutáni mozielőadások öt községben öt községiben a hét valamelyik napján két előadást tartar nak a filmszínházak. Az elsősorban az ifjúság érdekeit szolgáló kísérlet nyomán a bettonyai, mezőberényi és szeghalmi fiatalok hétfőn, a dévaványaiak és vésztőiek szombaton délutánonként is megtekinthetik a műsoron levő filmeket akit valamennyien gyerekkora óta ismerünk, ennél sokkal kisebb vétség miatt váltottál le a brigádvezetésről. — Nem én váltottam le — védekezik Géza. — A közgyűlés. Megszavazták a leváltását — Csak az asszonyok szavazták meg — mondja megvetően a paraszt Géza megvonja a vállait. — Mit csináljak? Azok vannak többségben. —' Ha akartad volna, nem teszed fel szavazásra a kérdést, hanem lecsillapítod az asszonyokat Mibe kerül az neked? — Node— kezdi Géza, de Zsuppán közbevág. — Pigniczkii tíz éve brigádvezető. Egy hibája van, az, hogy iszik. Tudjuk, milyen az italos ember. Hát ő elitta a háztáji munkáért beszedett pénzt. De ha már így történt, én igenis, helyeseltem Pignicz- ki leváltását A mi falunkban nagyon kényesek arra a parasztok, hogy a vezetőik tiszta- kezűek legyenek. Node, ami áll egy brigádvezetőre, mért nem áll egy agronómusra? — Miért nem váltod le? — kérdezi ugyanaz a paraszt — Aztán mit csináljak vele? Osszam be kapálni? — Géza rosszkedvűen magyarázza. — Egy agronómust nem lehet leváltani. És Selyem Zsiga jó agronómus. Ötletei vannak. Mozgékony. Most például, amit Sáray úr nem tudott elintézni — bocsánat — azt 6 elintézte. Sáray arca merev lesz, mint a pléh. A paraszt bekiáltja: hogy mát tudok. Nem zúdított egyszerre nagy felelősséglet a nyakamba. Csak fokozatosan adott nehezebb és nehezebb feladatokat. És azt hiszem, hogy hamarosan azt várja majd tőlem, amit a többiektől. Fekete Gábornak nincs ellenvéleménye. Amit azonban bizonyára sokat hangoztatott már, most ismét elmondja: — A szerszám- és készülékműhelyből nem lehet pontatlan munkát kiadni. Az egész gyár termelése nem csekély mértékben tőlünk függ. A fiú valójában megérti és komolyan is fogja fel. Ezért kap kezdő szakmunkás létére 8 forint órabért, ami a gyárban a hasonló korúak között kiemelt fizetésnek számít. A havi átlag- keresete így eléri, sőt meg is haladja az 1500 forintot. Következzen tehát egy újabb kérdés: — Elégedett vele? — Hát... Lehetne több is, de azért elégedett vagyok. — Hogy osztja be a keresetét? — Hazaadok 1300-at, 200-at megtartok zsebpénznek. Ennyi marad szórakozásra. — És ha idő előtt elfogy? — Anyukám kiegészíti. Elárulja, hogy modern táncos. Nemrég a területi versenyen negyedik lett. A Megyei Művelődési Központban vesz részt próbákon. Ez kiadással is jár,, mert megszomjazik és a part- nemőjével együtt néhány üveg jaffát megiszik. Persze más szórakozáshoz is pénz kell. Élete kiegyensúlyozottságához az otthoni és az üzemi környezet is hozzájárul. Egész fiatalon megszokta a gyári légkört. Itt dolgozik az édesanyja is, mint szerszámraktáros, aki mindig figyelemmel kísérte fia magatartását, tanulmányi előmenetelét. Nem is menne ei innen Gyuri sehová. És tudja azt, hogy — bár alig négy hónapja szakmunkás — két és fél év múlva törzsgárda- tag lesz, a többieket megillető jogokkal. Jövőre pedig — mivel ....................... — A halból! Géza tiltakozni akar, de Zs- „ „án megint n egelőzi. — Ez nem enyhítő, hanem súlyosbító körülmény. Selyem Zsiga nem egy iszákos, műveletlen parasztember. — Ez határeset! — tiltakozik Géza. — Az egyik tsz-ben meg van engedve, a másikban bűnnek számít. Az öreg főagronómus, aki kérdezés nélkül még soha nem szólalt meg, most megszólal. Remeg a hangja az izgalomtól. — Ha következetesek akarunk lenni, a saját mércénket kéül alkalmaznunk. Nálunk bűnnek számít. — El kell bocsátani! — kiáltja Pigniczki barátja. • — Emiatt? — csodálkozik Géza, s nézi az embereket. Zsupánnal és Sárayvai már tisztában van. Csorvás arca olyan tartózkodó, vegyszerrel se lehetne előhívni róla semmilyen véleményt. Két paraszt kerüli a tekintetét, a -'ítéli enségesek. Kiszúr egy öregembert. — Magának mi a véleménye, Márton bácsi? Az öreg komótosan kiveszi a pipáját. — Hát, ugye, ha nem teszed meg, az emberek elgondolkodnak: mi okod van védeni — egy idegent Géza nézi őket. — Ha akar- j ják.;. ha a többség akarja, • elbocsátom. (Folytatjuk) már harmadéves tanuló korában rendesen dolgozott — nyereségrészesedést is kap. Ifjúmunkás társa, az ugyancsak júliusban vizsgázott Kovács Aladár esztergályos azonban másképp gondolkozik, ö is a gyárban volt tanuló, s harmadéves korában ugyanazon a gépen dolgozott, ahol most találkozom vele. Keretfogazású tárcsamarót készít szériában. — Mennyi a norma? — kér. dezem. — Egy műszakban nyolcvan, de néha 100-at is megcsinálok. — Mennyit keres? — Az órabérem 7 forint 30 fillér, a túlteljesítéssel havonta általában 1450 forint jön ki. — Elégedett a munkahelyével? — Jól érzem magam, kijövök mindenkivel. Az idősebbek segítenek, ha egy munkára „rá akarok állni”. Mert bevallom, néha egyedül nem megy a dolog. — Milyen volt a bizonyítványa? — Közepes. Am kiderül, hogy gyakorlatilag sem tartozott a jobbak közé. Az órabére megállapításánál ter_ mészetesen ez volt a döntő. Nem kaphat a gyengébb a jobbal egyforma órabért. De senki nincs arra predesztinálva, hogy egész életében az alsóbb szinten maradjon, feljebb kerülni azonban csak akarattal, törekvéssel, tudással lehet. Vagy talán nem? Aladár más megoldást választ Elmegy a forgácsolóból. Már fel is mondott. A békéscsabai téglagyárban 8 forint 50 fillért kap, tehát többet, mint Nagy Gyuri. — Igazságosnak tartja ezt? — Hát.. — És ha a téglagyárban nem fognak majd segíteni, amikör egy munkára „rá akar állni”? Mit csinál akkor? A gépek zajában nehezen érti meg, amit kérdezek. Talán nem is akarja megérteni. Végül még valami: — Jövőre nyereségrészesedést kapna, két és fél év múlva pedig törzsgárda tag lenne. Lemond róla? — Nem számít. — Kár. Nincs több érvem. Talán még Szőke Ferencnek, a gyár KISZ- titkárának sikerül őt meggyőznie. Ha nem, Aladár szabad ember, választhat új munkahelyet. És kívánom, a 8 forint 50 fillérért ne csalódjanak benne a téglagyárban Pásztor Béla A törvénynek az a fejezete, amelyik a szövetkezetek gazdálkodásáról szól, egyebek között a következőket tartalmazza: Szövetkezet minden olyan gazdasági tevékenységet folytathat, amelyet törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet (határozat) nem tilt vagy tart fenn az állami gazdálkodó szervek részére. A szövetkezet a gazdasági tevékenységet a hatósági előírások között végezheti. Ez a rendelkezés is mindenféle szövetkezetre érvényes. Ugyanúgy, mint a törvény végrehajtásáról megjelent kormányrendeletnek az az intézkedése, hogy az állami vállalatok részére fenntartott gazdasági tevékenységek körét külön jogszabály állapítja meg. Az illetékes ágazati miniszter rendeletben szabja meg azokat a feltételeket, amelyek között az állami vállalatok, illetőleg a szövetkezetek különféle gazdasági tevékenységeket folytathatnak. A szóban- forgó jogszabályok még ebbén az évben napvilágot látnak. Közzéteszik az úgynevezett tilalmi listát is, amely feltünteti, hogy mivel nem foglalkozhatnak a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek. Mindaddig természetesen, amíg az említett jogszabályok érvénybe nem lépnek, a mostaniak az irányadók. Ami a tevékenységi kört illeti, akörül meglehetősen élénk vite folyt már a múlt évben is. Kiváltképpen a mezőgazdasági termelőszövetkezetek újabban létrehozott üzemágairól alakultak ki egymással ellentétes vélemények. Mindez szükségessé tette, hogy az egységes szövetkezeti törvény félreérthetetlenül kimondja a tevékenységi körre vonatkozó szabályt, a közeljövő- vőben megjelenő rendeletek pedig minden részletkérdésben intézkedjenek. Kézenfekvő például, hogy a tej*melőszövetkezetnék van saját gépjavító, takarmánykeverő üzemé, építő brigádja vagy részlege. Egyiket sem helyes mellékes, nek vagy kiegészítőnek tartanunk. Ezeknek az üzemágaknak a munkája ugyanúgy beletartozik a tsz gazdálkodásába, mint a gabonatermelés, a sertéstenyésztés vagy a kertészkedés. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy konzervüzeme vagy az elsődleges élelmiszerfeldolgozás körébe vágó más üzeme van a szövetkezeteknek és saját üzletében árusítja termékeit. Ami tehát az élelmiszergazdaság része és a modem, mind iparszerűbbé váló mezőgazdaság velejárója, azt a tevékenységet még elnevezésben is felesleges kiszakítani a szerves egységből. Mindemellett vannak a termelőszövetkezetekben olyan üzeVillanyszerelői vállalat az Orosházi Síküveggyár építkezés szerelési munkálataira villanyszerelőket, segédmunkásokat és I fő festő szakmunkást azonnali belépéssel felvesz. Bérezés kollektív szerződés szerint. Jelentkezés: SÍKÜVEGGYÁR ÉPÍTKEZÉS, VÍV KIRENDELTSÉG. Telefon: 782/15. 218188 mek is, amelyek kívül esnek a nagyüzemi élelmiszertermelésen, az elsődleges élelmiszerfeldolgozáson és a közvetlen term dói értékesítésen. Ezek között fontos helyet foglalnak el a lakosság szükségleteit kielégítő szolgáltatások, a helyi építőanyagellátás és minden egyéb, olyan tevékenység, amely a helyi adottságokat ésszerűen hasznosítja. Változatlanul cél a munkaerő folyamatos, jobb foglalkoztatása, s ha erre szövetkezeti keretben kínálkozik a társadalmi érdekekkel is megegyező lehetőség, akkor kár lenne megakadályozni. Nem a cégtábla dönti el, hogy a szóbanforgó üzemágaknak van-e létjogosultságuk! Budapesten és környékén, s kisebb mértékben más ipari központok szomszédságában, végeznek termelőszövetkezetek főként gépipari-, könnyű- és vegyipari tevékenységet is. Az ilyen üzemek különféle állami vállalatokkal kialakított együttműködés révén jöttek létre, s lényegében az ipar részére termelőszövetkezeti bedolgozást valósítottak meg. Ahol ez a bedolgozás szervezett, megfelel az állami szabályozásnak, s nem rögtönzés, nem átgondolatlan szerződés eredménye, ott jól szolgálhatja mind a szövetkezet, mind az állami vállalat érdekeit. Kiváltképpen a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó tsz- ek helyzetén könnyíthet. Ezek a szövetkezetek a tapasztalatok szerint eddig is mezőgazdasági célú fejlesztésre fordították az ilyen bedolgozással elért jövedelmük átlagosan háromnegyed részét. Kedvező az is, hogy ezáltal feleslegessé vált vagy lényegesen csökkent az a jövedelemkiegészítő támogatás, amit az állam ezeknek a mostoha adottságú tsz-eknek nyújtott. Érdeke a bedől gőz ásos ipari munka az érintett gyáraknak is. Beruházást takarítanak meg általa, s vannak termékek, amelyeket a szövetkezetekben olcsóbban állítanak elő. Nem közömbös végül az sem, hogy az iparba eljáró dolgozók több órás oda- és visszautazástól mentesülnek, ha lakóhelyükön, a gyárral kooperáló szövetkezetben végezhetik el ugyanazt a munkát. Mindezek figyelembe vételével készítik el azokat a jogszabályokat, amelyek a szövetkezetek tevékenységi körét meghatározzák. Megszüntetik a helyenként előfordult kedvezőtlen jelenségeket, rendezik a bérezést s gondoskodnak arról, hogy a szövetkezetek ióari tevékenysége az eddiginél szervezettebb legyen és az ipar irányításával fejlődjék. Előírják azt is, hogy mi történjék azokban a szövetkezetekben, ahol az ipari üzemágakból eredő árbevétel aránya 30—50 százalék között van, illetőleg meghaladja az 50 százalékot. Az elgondolás az, hogy az előbbiek „mezőgazdasági-ipari”, az utóbbiak pedig „ipari-mezőgazdasági” szövetkezetté alakuljanak át. Gulyás Pál A SZABADSÁG MG TSZ burgonya-válogatáshoz munkásokat keres. Kereseti lehetőség: napi 100—150 Ft Jeletkezni a tsz központjában a kertészeti üzemág vezetőjénél lehet 320807 mjBEmzi 5 197JL OKTOBER 23.
