Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-23 / 250. szám
Fock lenő beszámolója Ifótytat&s az i. oldalról) tai is találkozunk. Vannak, akik vétenek törvényeink ellen, bűnöket követnek el a gazdasági életben, s azon kívül i& Gazdasági bűncselekmények elkövetésére az emberi gyarlóságon túl gyakran lehetőséget adnak ren_ delkezésednk hiányosságai, gazdasági szerveink, intézményeink munkájának gyengéi is. Következésképpen, e jelenségek ellen részben az embereik nevelésével, részben a tolvajt szülő alkalmak megszüntetésével kell harcolnunk. Akik bűnt követnek el, azoknak a törvény előtt kell felelniük tetteikért. A Legfőbb Ügyészség nemrégiben készített egy alapos felmérést, amely azt bizonyítja: a gazdaságirányítás reformja óta mind a társadalmi tulajdont károsító, mind a népgazdasági bűnügyek száma csökkent. A gazdasági bűnözés területén egyedül a devizagazdálkodás érdekeit veszélyeztető bűntettek szaporodtak. Ez a tényleges helyzet. Sokat hallunk és olvasunk az önzésről, kapzsiságról, a hará- csolásról. Ügy tűnik, mintha ezek a káros jelenségek szaporodnának. Ez összefügg azzal, hogy egyesek igényei a növekvő lehetőségekhez mérten enyhén szólva, túlzottak és gátlástalanul törnek azok kielégítésére. Erről pártunk X. kongresszusán is szó esett. A felvilágosító, nevelő munka minden eszközével, és természetesen törvényeink következetesebb érvényesítésével is harcolunk az össztársadalmi érdeket háttérbe helyező mindenfajta megnyilvánulással szemben. Azt azonban nem fogadhatjuk ed, hogy a kapzsiság, harácsolás oka a gazdaságirányítás reformja. Az önállóságnak, a helyesebb anyagi ösztönzésnek, a jobb ellátásnak, a köz- gazdasági szemlélet megj avulásának semmi köze sincs az eléggé el nem ítélhető anyagi kisiklásokhoz. Ezek ellen ma a korábbinál is kíméletlenebb harcot, nyilt fellépést hirdetünk. A kormány elnöke ezután részletesen elemezte gazdasági életünk néhány problémáját. Elsősorban a beruházási politika és gyakorlati kérdéseiről szólott — Legkényesebb problémánknak a beruházási szféra jelenségeit tekintem — mondotta. A beruházásokra fordított összegek tavaly is, az idén is kétszer olyan gyorsan nőttek, mint a nemzeti jövedelem, pedig ötéves tervünk előírása szerint a nemzeti jövedelemmel azonos mértékben kell emelkednie a felhalmozásnak. Az ebből származó nehézségek a költségvetésben és a fizetési mérlegben csapkodnak le. Elsősorban a beruházásoknál kell rendet teremteni, mert valamennyi negatív jelenség elsősorban abból származik, hogy az utolsó két évben a beruházásoknál jelentős elcsúszások következtek be. — A legutóbbi esztendőkben — mondotta — a kormány többször foglalkozott a beruházási tevékenységgel. Jelentős javulásról azonban még nem beszélhetünk, bár az év folyamán fokozódott a koncentráció, s ez nem kis eredmény. A statisztikai adatok szerint az elmúlt évhez ké- pest több mint ötszázzal csökkent a megkezdett és több mint ezeregyszázzal nőtt az átadott létesítmények száma. Jelenleg mintegy 10 százalékkal kevesebb a folyamatban levő építkezés, de a költségvetési összegek 13 százalékkal magasabbak. Mindennek ellenére tarthatatlanul magas a befejezetlen beruházások állománya. Értékük egy egész év beruházási összegének mintegy 80 százaléka. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy ez az arány az ötéves terv végrehajtása során évről évre javuljon, és 1975-re az elfogadható, 60—70 százalékos szintre csökkenjen. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy gazdaságunk hatékonysága erőteljesen fokozódjék. A beruházási feszültség lényegében nem csökkent és a népgazdaságban mutatkozó gondok jó része erre vezethető vissza. Problémát okoz a beruházási össztevékenység nagysága és növekedési üteme. Ennyit nem bír el az ország, nem futja a nemzeti jövedelemből, nem áll mndelkezésre kellő kapacitás. A beruházási nehézségek az építési anyagok és a kivitelezés árának emelkedésében a kivitelezési határidő elhúzódásában jelentkeznek. Gazdaságirányítási rendszerünkkel ellentétes helyzet alakult ki: az építőipari vállalatok válogatnak a rendelések között, nem törekszenek az olcsóbb és jobb minőségű kivitelezésre, a vállalt határidők betartására. A beruházási feszültségek hozzájárulnak a munkaerőgondok kiéleződéséhez és az import gyors felfutása következtében a külkereskedelmi mérleg hiányának is okozói. A beruházási problémák egyik eredője, hogy nem egyértelmű a felelősség a beruházási döntésekért. Nincs megfelelően meghatározva a funkcionális és ágazati irányító szervek felelőssége és feladata. Pock J enő emlékeztetett arra a meglehetősen gyakori jelenségre, hogy műszakilag ég pénzügyileg megalapozatlan beruházások kivitelezését kezdik meg azzal az alig titkolt szándékkal, hogy a költségvetés — kényszerűségből — az eredetileg tervezettnél úgyis nagyobb összeget ad majd a már elkezdett létesítmény befejezéséhez. Ilyenkor természetesen mindig azzal érvelnék, hogy a népgazdasági érdek kívánja ezt így. Ez — történjék akármilyen szinten is — enyhén szólva tisztességtelen spekuláció. A vállalatok sok esetben a megengedettnél nagyobb arányban fordítják pénzeszközeiket beruházásokra, s nem tesznek eleget forgóalap feltöltésd kötelezettségeiknek. A kialakult kedvezőtlen tendenciák növelik az árfeszültségeket, és egyre nehezebb helyzetbe hozzák a költségvetést Ezeket a tendenciákat mielőbb meg kell változtatnunk. Korántsem könnyű, gazdasági munkánkban alapvető jelentőségű feladatról van szó. Elsősorban a szemléleten kell változtatnunk. Ez legalább olya« fontos, mint az adminisztratív intézkedések és a szabályozók megváltoztatásának egész sorozata. Állami, gazdasági szerveinknél, a társadalmi szerveknél érvényesülnie kell annak a központi gondolatnak, hogy a helyi érdekeknek megfelelő beruházásokat rendeljék alá az össznépgazdasági érdekeket kifejező beruházási tevékenységnek. A kormány elnöke ezután a termelés gazdaságosságával foglalkozott A népgazdaság fejlődésének alapyvető követelménye — mondotta —, hogy állandóan javuljon a termelés gazdaságossága. Ezzel általában mindenki egyetért. A gyakorlatban azonban már számos vitatott kérdés merül fel. Egy-egy ágazat egészének a gazdaságosság szem- p>ontjából való áttekintése és a teendők megfogalmazása központi feladat Felmértük, milyen intézkedések szükségesek ágazatonként a jelenlegi helyzet javításához, nemcsak a közeljövőben, hanem a negyedik ötéves terv egész időszakában. A helyzet megváltoztatását elsősorban műszaki fejlesztéssel, a technikai technológiai színvonal emelésével. a termékösszetétel javításával kell elérni. Fock Jenő hangsúlyozta, hogy a gazdaságos termelési struktúra javítása érdekében következetesebben kell alkalmazni mind a közvetett, mind a közvetlen irányítás eszközeit. Következetesebbé tesszük támogatási rendszerünket a tekintetben — mondotta —, hogy egyes vállalatokat ne részesítsünk előnyben csak azért, hogy elkerüljék vagy elodázzák a termelés struktúrájának átalakítását illetve az üzem esetleges megszüntetését. Gazdaságpolitikai céljaink megvalósításáért vállalnunk kell és meg kell birkóznunk az esetleges helyi politikai zökkenőkkel. A minisztériumoknak sokkal határozottabban kell hozzáfogniuk a gazdaságtalan termelést folytató vállalatok ügyének rendezéséhez. Néhány vállalatnál máris elkezdték, vagy el is készítették az ötéves szanálási programokat. Ezek természetesen kemény, de elkerülhetetlen intézkedések. Vannak, akik attól félnek, hogy a szanálás nyomán politikai problémák keletkeznek, mint a gazdaságirányítás reformjának bevezetésekor is. Az aggodalom akkor sem volt indokolt, ma sem kell munkanélküliségtől félni, hiszen egész népgazdaságunkra rendkívül nagy terheket ró éppon a munkaerőhiány. Nem szabad ilyen mondva csinált, nem valós indokkal késleltetni a most mór halaszthatatlan intézkedések végrehajtását. Hasonlóképpen nem kell félni ellátási zavaroktól sem, mert képesek vagyunk a szükségletek kielégítéséről megfelelőkép>- pen gondoskodni. A gazdaságtalan termelés visszaszorítása, megszüntetése minden vállalatnál nemcsak gazdasági, hanem alapvetően politikai feladat is. Ezért szükséges, hogy ezzel a kérdéssel népgazdaságunk érdekeinek megfelelően a párt- és társadalmi szervek folyamatosan és minden szinten határozottan foglalkozzanak. A kormány elnöke részletesen elemezte a munkaerőhelyzetet és bírálta azokat a túlzó nézeteket, amelyek képviselői általános munkaerőhiányt emlegetve és rá se hederítve a helyi megoldási lehetőségekre, arról panaszkodnak, hogy a termelőszövetkezetek melléküzemági vállalkozásai és az ipjari szövetkezetek tömegével elszívják a munkaerőt. Ilyen esetek — mondotta helyenként valóban előfordultak, de az „elcsábítottak” az üzemi munkásságnak csak elenyésző kis százalékát teszik ki. A munkaerő- hiány helyenként, egyes üzemrészekben valóban súlyos problémát okoz. Vannak gyáraink, ahol a modem technikával — amelyre milliókat költöttünk —, elsősorban munkaerőhiány következében egy műszakban termelnek, és gyakran ott sem teljes kapacitássaL Továbbra sem kielégítő a munkaerőtartalékok feltárására és hasznosítására irányuló szervező munka. A vállalati szervezés jelenlegi helyzetét gyors ütemben kell javítani. A termelési eszközök jelentős fejlődését nem követte a munkaszervezés fejlődése. Részben erre vezethető vissza, hogy a termelés-előkészítés színvonala alacsony, termékeink előállítási költsége pedig túl magas. Még mindig nagytömegű munkaerőt kötünk le a belső szállításban, anyag- mozgatásban és más, a főtevékenységet kiszolgáló folyamatokban. Túlzottan növekedett az adminisztratív létszám is. Tudjuk, hogy a modem technikával ösz- szefüggően az adminisztratív munkaerők számának bizonyos növekedésével reálisan számolnunk kell. Mindezek ellenére biztonsággal állítható, hogy a kialakult adminisztráció túlzott, az e területen foglalkoztatottak száma túlméretezett. Ezen változtatni kell. Támogatjuk azokat a rendelkezéseket, amelyek visz- szairányítják a termelőmunkára az adminisztráció területére meggondolatlanul átirányított dolgozókat A vállalati szervező tevékenységben főleg a termelésszervezés gyors ütemű fejlesztését a modem munkaszervezési módszerek széles körű elterjesztését kell szorgalmazni. A vállalati igazgatási, irányítási és ügyviteli munkaterületeken is széles körben alkalmazni kell a korszerű módszereket, az irodatechnikai és adatfeldolgozó eszközöket. Az iparban kedvezően alakult a munka termelékenysége. Folytatódik az 1970-ben elkezdődött tendencia. A termelés emelkedése az iparban teljes egészében, az építőiparban p>edig kétharmad részben a munka termelékenységének növekedéséből származik, s ez lényegében megfelel a tervelőirányzatnak. Bárt a lehetőségek még nincsenek kihasználva és az általában pozitív fejlődés az egyes vállalatok esetében nagy eltéréseket takar. Figyelemre méltó, hogy helyreállt a termelékenység és a bérszínvonal emelkedése közötti összhang. A termelékenység növekedése az iparban kisebb, az építőiparban jelentősebb mértékben meghaladja a bérszínvonal emelkedését. A felhasznált bérek tömege mind a tervezetthez, mind a termeléshez viszonyítva arányában megfelelő. örvendetes, hogy milyen erőteljesen bontakozik ki a vidéki ipartelepítés és fejlesztés. Ennek ütemére jellemző, hogy ma már a korábban elmaradott területeken is jelentkezik a munkaerő- hiány. Sőt egyes üzemek kapacitását bár szükséges volna, létszámhiányra hivatkozva, nem használják ki. Nyilvánvaló, hogy itt is az intenzív fejlesztés koncepciójának kell előtérbe kerülnie. A kormány elnöke ezután a munkaerő-gondok megoldását célzó kormányintézkedésekről beszélt. A munkaerő-gondok enyhítése érdekében nyugdíj- rendszerünket úgy kívánjuk továbbfejleszteni, hogy a nyugdíj- jogosultságot szerzett dolgozókat — elsősorban a fizikai munkásokat — a további munkában maradásra ösztönözze. Ezekért az évekért a nyugdíj összege természetesen nagyobb százalékban növekszik, majd, mint az azt megelőző évekért. Terveink szerint a nyugdíjasok — nyugdíjuk és keresetük korlátozása nélkül — évenként négy hónapig, illetve a népgazdaságilag különösen fontos területeken annál tovább is dolgozhatnak majd. Való igaz, hogy az utóbbi években a szélesebb profilú gazdálkodás megteremtése nyomán munkaerővándorlás indult az állami iparból a termelőszövetkezetek felé. Ennek hasznos oldala, hogy kialakult az élelmi- szeripari vertikum, ami a korábbinál gazdaságosabb és korszerűbb termelést tett lehetővé. Ez helyes, ezt továbbra is fejleszteni akarjuk. Azt azonban nem tűrjük, hogy az iparból a termelőszövetkezetekbe átkerült dolgozók olyan tevékenységet folytassanak, ami semmilyen kapcsolatban sem áll a mezőgazdasággal, mint például a tsz- nyomdában vagy az öntödében végzett munka. Azért, hogy egyes termelőszövetkezetekben ilyen ipari üzemeket létesítettek, az ágazatot irányító vezetők is felelősek, hasonlóképpen mint a helyi vezetők. Egyebek között a termelőeszközök átengedésével a pillanatnyi problémák megoldását keresték, ám, ez a megoldás ellenük fordult és ma már nehézségeket okoz. Itt az ideje, hogy ésszerű rendet teremtsünk ezen a téren is. A kormány 1969-ben és 1970ben is több intézkedést tett a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenységének állami szabályozására. Megtiltotta p>áldául, hogy a termelőszövetkezetek ‘elephe- lyükön kívül jpari tevékenységet, valamint bérmunkát folytassanak,továbbá szabályozta a különböző adónemek pnogresz- szióját, kiterjesztette az állami alkalmazottakéval azonos közterheket. 1971. január 1-től az új termelési adó az azonos ipari és kereskedelmi tevékenységgel elért jövedelmet az állami vállalatokéval azonos mértékű adóval vonja eL Meg kell akadályozni, hogy a termelőszövetkezetek a helybeli munkaerőtartalékok jobb kihasználása helyett továbbra is az állami szektorból vonjanak el munkaerőt. A szövetkezetek és a nagyipari vállalatok közötti indokolatlan jövedelem-aránytalanságokat is meg kell szüntetni. Intézkedünk a termelőszövetkezeteik nem mezőgazdasági jellegű tevékenységének további szabályozására. Ennek alapelve, hogy a termelőszövetkezetek munkájához szervesen kapcsolódik az élelmiszerfeldolgozás és a fagazdaság, bizonyos építési, karbantartási feladatok ellátása, termelési szolgáltatás, szállítás, valamint az élelmiszerek közvetlen termelői belföldi értékesítése. Ezeken a területeken még szorgalmazzuk is a gyorsabb ütemű fejlesztést. Továbbra sem korlátozzuk a lakosság részére végzett szövetkezeti szolgáltatásokat, a helyi építőanyagok termelését és az olyan kisipari jellegű termelést, amely a helyi igények joob kielégítését szolgálja. Termelőszövetkezetek ipari bedolgozást csak akkor végezhetnek, amikor a nagyipari kapacitások termelése nem elegendő a szükségletek kielégítéséhez. Ezenkívül olyan területeken is, ahol ezzel a kihasználatlan helyi kapacitásokat hasznosítani lehet. Jogszabályokban határozzuk meg a szövetkezetek számára tiltott tevékenységeket. Pontosabban körülhatároljuk a vegyes profilú szövetkezetek jellegét, és azokra differenciált termelési adót alkalmazunk. Azokat a termelőszövetkezeteket, amelyek összes termelési értékéből az élelmiszeripar és fagazdasági tevékenységhez egyáltalán nem kap>csolódó gépipari, vegyipari és könnyűipari bedolgozás árbevétele 30—50 százalék között van, mezőgazdasági- rpari szövetkezetekké alakítjuk át. Azokat p>edig, ahol ez az arány 50 százalék fölé kerül, ipari-mezőgazdasági szövetkezetekké. A bérezési feszültségek, jövedelemaránytalanságok megelőzésére, illetve megszüntetésére is Intézkedünk. A mezőgazda- sági termelőszövetkezetek ipari részlegeinek szervezését az illetékes ágazati tárcák koordinálják és ellenőrzik. Az eltelt néhány év alatt — és az egybeesik a gazdaságirányítási reform éveivel — nagyot fejlődött a mezőgazdaság, megszilárdult a szocialista nagyüzemi gazdálkodás. Parasztságunk szereti a szövetkezetét, ragaszkodik hozzá, megszokta körülményeit. elsajátította a nagyüzemi gazdálkodás módszereit. A legutóbbi esztendők változásai minőségi jellegűek. Bizonyítják: nem feleslegesen áldoztunk a mezőgazdaságra. Az ez évi termelést reálisan értékeljük. Kenyérgabonáiból jók az eredmények. De kukoricából, takarmányból nem kedvező a termés. így a szerencsésen megnőtt állatállománynak a következő gazdasági évben történő ellátásához előre-láttiatólag jövőre is — úgy, ahogy idén is — importra lesz szükségünk. Utalt arra, hogy a mezőgazda- sági termelés különös gondosságot és körültekintést kíván, hiszen sohasem lehet olyan időjárásra számítani, amelyik minden termésfajtának egyaránt kedvezne. Az elmúlt három-négy evben igen sokat tett a kormány a mezőgazdasági termelés biztonságának fokozására. Megtöbbszöröztük a növényvédőszerekkel és műtrágyával való ellátást, az állatállomány nevelése érdekében különböző kedvezményeket adtunk, beruházást biztosítottunk, takarmányt importáltunk. Most már jogos az az igény, hogy ezek az előzetes befektetések minél gyorsabban hozzák meg az eredményeket. A mezőgazdasági termelés területén is jelentősen fokoznunk kell a hatékonyságot. Közismertek, s tegyük hozzá, nyomasztó- ak. még mindig egyes mezőgazdasági térmékek hozam-problémái. Nagyobb ütemben kell növelnünk a zöldség- és gyümölcs- termesztést. Hazai termelésből kell kielégíteni a cukorszükségletünket. Mielőbb meg kell oldanunk a szarvasmarha-tenyésztés, a takarmánytermelés és a legelőgazdálkodás problémáit. Nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy megszüntessük a sertésciklust. Ebben ez ideig egyetértés volt. Most, hogy az eddig elért sikereik mellett némi helyi gondok is jelentkeznek, máris vannak, akik bizonytalankodnak, ingadoznak, azok közül, akik (Folytatás a 3. oldalon)
