Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-19 / 246. szám
Gyümölcsös zöldövezet Zártkertet létesítenek Telekgerendáson ■■■■■••■■•at MegyérA egyik legfiatalabb községe Telekgerendás. Az 50- es években született ez a település, amely most már teljes egészében mutatja arculatát Utcáiban földszintes és emeletes házak sorjáznak. Rend, tisztaság mindenfelé. Ez a település most egy új, nagyon nagy figyelmet érdemlő szakaszához érkezett: a zöldövezet kialakításá- hozL A távlati terv alapján a községet zöldövezet fogja karéjba. A 22—24 aranykoronás földekbe erdőt kellett volna telepíteni. A község vezetői azonban a zöldövezetei gyümölcskertekből alakítják ki. Néhány héttel ezelőtt harminc zárkertet értékesített a községi tanács a csorvásd OTp útján. A helybeliek, az állama gazdaság dolgozód és több békéscsabai lakos vállalkozott az új zártkert művelésére. Elég jutányosán jutottak a 400 négyszög- öles telekhez, mivel szögölenként 10 forintos eladási árban állapodtak meg az OTP-veL Az utóbbi napokban valósággal „megrohamozták” a kertvá- sárlók a községi tanácsot, így újabb 30 telket adtak át értékesítésre a csorvási OTP-nek. Az új zártkert a Békéscsaba— Szeged vasútvonal és a település között, valamint békéscsaba —orosházi útvonal és a község északi része között terül el. Növényvédelmi tanácsadó: A monilia kártétele és védekezés ellene Minden évben előfordulnak és kisebb-nagyobb károkat okoznak gyümölcsösünkben. A betegséget gomba okozza. Más gomba okozza az almástermésű- ek, más a csonthéjasok cs más a birs moníliás betegségét. A különböző monilia gombák abban megegyeznek, hogy a páratelt nedves időjárás fejlődésüket elősegíti. Koratavasszal a virágok és hajtások gyors leherva- dásáhan, később a nyár folyamán pedig az érő gyümölcsök rothadásában mutatkozik kártételük. Az almástermésűek moniliája vagy más névéin vánkospenésze csak a rovarrágások, sebzések helyén keresztül fertőz. A gyümölcs fertőzése leginkább az almamoly, fuzrkládium, de főleg a jégverés által előidézett sérüléseken, továbbá alig látható sebeken, finom repedéseken át történhet. A fertőzött gyümölcs kezdetben világos, később sötétbarnára színeződik, végül elrothad. A rothadó felületen rendszerint okkersága, körkörös gyűrű álakban penészgyepek helyezkednek ed. A fertőzött gyümölcs lehull, vagy a fán maradva összezsugorodik, gyü- möicsmúmiává alakiá. Ebben telel a károkozó és tavasszal innen indul a fertőzés. A cseresznye- és meggy moníliás rothadása a meggyfák legveszedelmesebb betegsége, de az összes csonthéjas gyümölcsfát károsítja. A megyénkben beindult meggytelepítések szükségessé teszik, hogy ezzel a veszedelmes betegséggel részletesebben foglalkozzunk. A betegség legjellemzőbb ismertetője az, hogy tavasszal a meggyfák fiatal hajtásai egyik napról a másikra leszáradnak, mintha leforrázták volna. A néphit azt tartja, hogy a termést elvitte a köd, holott a kárt a monilia idézte elő. A fertőzés az elmúlt évről a fán maradt beteg részekből (elszáradt hajtások, levelek, a fán száradt virágok, gyümölcsmúmi. ák) indul ki. A vánkospenészekben keletkező szaporító részek százezerszámra jutnak a szabadba és a kinyílt virágok bibéjére, a hajtások sérüléseibe kerülve fertőzik azokat. A megfertőzött virágok, hajtások a gomba ■■feegianyagainak hatására rövid idő alatt (£—6 óra) elbar- nulnak, elszáradnak. A betegséget rendszerint mézgafolyás is követi, mivel a gomba terjedésével szemben a növény mézgá- sodással védekezik. A tünetek nagyon hasonlítanak a fagyhatáséhoz, azonban a moniliától elpusztított hajtások, virágok nem hullainak le, a tél folyamán is a fán maradnak és messziről felhívják a figyelmet a múlt tavaszi fertőzésre és figyelmeztetnek a következő évi veszélyre. Nyáron a kórokozó gomba a gyümölcsöket fertőzi. A rothadó gyümölcsökön szürke penészgyep jelenik meg. A fertőzött gyümölcsök lehullanak vagy a fán maradva összeaszalódnak és a bennük áttelelő gomba, tavasszal szaporító sejteket fejlesztve elindítja a fertőzésit A bris moníliás betegségének kórokozója a leveleken és a virágzaton keresztül hatx^l be a hajtásokba és hatására nemcsak a virágzat szárad le, a levelek ered bámulnák meg, hanem az egész hajtás is lehervad. Többéves fertőzés hatására egész koronarészek pusztulnak el. A virágzat megsemmisítésével a gyülmölcskezdemémyek pusztu. lását okozzák. A gomba kártételét gyakran a birs meddőségének tulajdonítják. Megelőzhetjük a moníliás megbetegedéseket a lehullott gyümölcsök összes zed ésevel, a fán maradó fertőzött gyümölcsök, később pedig a gyümölcsmúmiák leszedésével és megsemmisítésével, valamint a fertőzött hajtások, ágak eltávolításával, úgy, hogy még az egészséges részből is hozzávágunk. Szakszerű koronakialakítással, koronaritkítással is csökkenthet, jük a fertőzés veszélyét. A virágfertőzések méréke jelentősen csökkenthető a fehérbimbós állapotban bordódé 1 százalékos, vagy rézoxiklorid hatóamyagtar- talmú szer 0,5 százalékos, vagy Orthocid 0,2—0,3 százalékos, vagy Zineb 0,2—0,3 százalékos _ töménységű permedével történő permetezéssel. Azokra a helyekre, ahol a tavaszi ködök (mélyfekvés) gyakoriak, lehetőleg gyümölcsfát — különösképpen meggyfát — ne telepítsünk. Borbély László biológiai laborvezető SZŐlŐ f©Ii tárolása Karácsony táján az ünnepi asztalon igazi csemegének számit a szőlő. Sokan különleges „trükköt” sejtenek ebben, pedig némi hozzáértéssel bárki egész családját hosszabb időre is elláthatja e kedvelt gyümölccsel. Nézzük: mi szükséges ehhez? Milyen szőlői? Eltartásra főleg a laza fürtű, nagyszemű, keményebb állományú, erős, vastag héjú fajták a jók. Ilyen a Cegléd szépe, a Csi- ri-csuri, a Hamburgi muskotály, az Itália, az Afuz Ali. Egy-egy jobb évjáratban a Saszla, a Kövidinka és a Szőlőskertek királynője, muskotály is megfelel. Tárolásra csak ép és száraz fürtöket gyűjtsük be. Ütött, zúzott, sérült, molyrágott, botritisszel fertőzött bogyójú szőlőt ne rakjunk el. Gondoljunk arra, hogy egy-két romló fürt, bogyó a szomszédosokat is tönkreteheti. Az óvatos szedés után vizsgáljuk át a fürtöket, s a hibás szemeket vágjuk ki ollóval. Hol és hogyan? Olyan helyiséget válasszunk ki a tárolásra, amelyik fagymentes, jól szigetelt, tehát kicsi a hőin- gadozás. Erre pince vagy kamra egyformán használható. Kerüljük azonban a meleg, nedves, dohos helyiségeket! A fal meszelhető, a padló könnyen súrolható (fa, beton, stb.) legyen. A kicsi és elsötétíthető ablakok a jók. Ha minden évben akarunk raktározni, érdemes egy hőmérőt és egy nedvességmérőt beszerezni. Legjobb a szőlőt 4—6 Celsius fokon és 65—75 százalék relatív páratartalmon tartani. A tárolás előtt igen alaposan meszeljük ki a falakat, szódás (ultras) vízzel mossuk fel a padlót, és gondosan kénezzük ki a helyiséget. A szőlő többféleképpen tárolható. Aggatás: léceket kell elhelyezni egymás mellett és alatt, egymástól 30—50 centiméterre. Fűrészporra fektetés: ládákba vagy deszkalapokra kétujjnyi vastagon tiszta fűrészport szórunk és erre fektetjük a fürtöket. Ládában tartás: általában így marad meg legrövidebb ideig a szőlő, mert a fürtök egymást nyomják. Tároláskor arra kell törekedni, hogy a fürtök és a bogyók a legkisebb területen érintkezzenek egymással. Aggatáskor ezért a fürtöket fordítva, fejjel lefelé lógatva, kettesével kötözzük fel. Sz. F. 10 teas mcro^ 1971. OKTOBER 19. Friss gyümölcs a kosárban A vasárnapi ebedhez friss gyümölcsöt szedtek az almafáról és a szőlőtökéről Unyatinszki János békéscsabai kertjében. A szüretelő ezúttal leánya* Marika. (Fotó: Demény) Szeretik a szépet — megdolgoznak érte Békéscsabán, a Kulich lakótelepen, közelebbről a Tolnai utcában szeretik a szépet a bérház lakói. Ezért is határoztak úgy, hogy lakókörnyezetüket széppé varázsolják. Valamennyien társadalmi munkát vállaltak az épület körüli park kialakításában. Egyelőre csak a parkosítás terve készül, melyet Arató István, a megyei tanács vb mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának szakfelügyelője, valamint Szabó András, a Lenin Tsz kertészmérnöke állít össze. Még ez év őszén fel szeretnék ásni a parkosításra váró részt Ahol hiányzik a jó termőréteg, oda jó földet terítenek. Tavasszal ültetik majd a rózsabokrokat, a díszfákat és gyepet is telepítenek. „Ha szemet kapott a liba” • Kézi tömés esetén gyakori, hogy egy vagy több szem kukorica nem a nyelő-, hanem a légcsőbe kerül. (Tölcséres és gépi tömés esetén ez nem fordulhat elő, mert a tömőeszköz csövét pontosan a nyelőcsőbe dugják, illesztik.). A „szemet kapott” liba sorsa legtöbbször meg is pecsételődik, ha ugyanis mélyre került a szem, már nem képes kirázni s megfulladhat, ha nyomban le nem vágják. Sok lúdhízlaló nem ért a légcsőbe került kukorica kivételéhez, pedig ez nem reménytelen próbálkozás. Ügyes asszonyoknak csaknem minden esetben sikerül. Az első, amit tudni kell: ne várjuk meg, amíg a kukorica egyre lejebb csúszik a légcsőben. Ha észrevesszük a bajt, — a ne- j héz légzésről, a liba fejének rá-; zogatásáról, nyakának nyújtogató sáról ismerhetjük fel — nyomban kezdjünk hozzá az eltávolításához. Vannak, akik asztalra helyezik a libát, lelógatják a nyakát s úgy próbálják kitapogatni : a gégecsőnek mely részén akadt el a kukoricaszem. Sikeresebb azonban, ha a liba lábait rongycsíkkal összekötve, az ajtóba, vagy falba ütött szegre akasztjuk az állatot, olyan magasságba, hogy sámlira, székre ülve kényelmesen dolgozhassunk. A csüngő fejű liba légcsöve a tollal fedett bőrön keresztül kíméletesen végigtapogatható. Ha megvan a rossz helyre jutott kukoricaszem, apró, kíméletes mozdulatokkal nyomkodható egyre lejebb a csőr felé. Ha már a gégefő tájékáig sikerült visszahúzni, a liba kirázza. A kíméletes tapogatás nagyon fontos. Egyesek ugyanis a nagy sietségben összetörik a liba gégecsövét, így ha ki is veszik a kukoricát, sajnos mégis kényszervágás lesz a vége. BÉKÉS MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI ELLÁTÓ VÁLLALAT Szerdahelyi úti telepére felvesz éjjeliőrt es gyakorlott gyors-gépírói Fizetés megegyezés szerint. 320777
