Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-17 / 245. szám
Megkezdik az ÍEC-ámház építését Fejleszti a tavitó. karbartartó szolgálatiét a Békési Építő pari Szövetkezet A Békési Építőipari Szövet-’ kezet termelése ’ háromnegyed év alatt értékben meghaladta a< 18 és fél millió forintot, ami a | tavalyi hasonló időszakhoz képest 1 millióval több. Ezt létszámemelés nélkül, részben a technika fejlesztésével, részben pedig jobb szervezéssel érMostoha utasok S A szomjühozó vándor ; száraz torokkal könyörög ; egy korty vízért a szolnoki • állomáson / a gyorsvonat • mellett állé 411-es mozdony | vezetőjének és fűtőjének. S Szerencsés ember. Minden ; bizonnyal ismerősei a vas- ■ utasok és megszánják. A Í kannafedőben hidegen csillog az életet adó nedű, s mi, többi utasok nyálunkat nyelve nézzük a sors kegyeltjét, aki egy egész kannafedő vizet kapott. MS is innánk, s Őszintén szólva nem ragaszkodnánk Vízhez beérnénk egy Colával, ne adj isten, egy üveg E sörrel, ám hiába keressük a | Budapest, Keleti pályaud- | varról 14.10 órakor Induló gyorsvonaton az Utasellátó büféjét. Ezen a járaton nem látják el az utasokat. Hogy miért? Azt csak az a... —■ no, Utasellátó áruforgalmi főnöke tudná meg- ■ mondani. Lehet, hogy úgy j S gondolkoznak az Utasellá- j ■ tónál; a gyorsvonat menet- ■ ■ ideje mindössze 2 óra 50 • > perc, ■ ezt az időt az or- j S szágot járó utas bírja ki! ■ Szó ae róla, éppenséggel * nem ha] bele az ember, ha ■ Budapesttől Békéscsabáig • nélkülözni kénytelen az ■ _ Utasellátó szolgáltatását j | Mégis megkérdezem: miért ; | mostoha a 14.10-es gyors ; i utazóközönsége? •—szkl ! te el. A gazdasági eredménye is jobb. Az év hátralevő idejében 25 belvízkár miatt tönkrement családi ház építésének a befejezését tűzte célul. Hátráltatja azonban a munkát a téglahiány. Hamarosan megkezdik Békésen az ABC-áruház (felette 18 lakás) építését, amelynek a költsége mintegy 9 millió forint. Szerződést kötött a szövetkezet a békési buszváróterem megépítésére Is. A munka megkezdésére a közeljövőben kerül sor. A jövő év elejétől egy részleg teljesen az építőipari javító, karbantartó szolgáltatásra tér át. Tervezik, hogy a szakipari részlegen belül fűtés- és gázszerelő csoportot is létrehoznak. A lakásépítés és a szolgáltatás fejlesztéséhez szükséges kisgépek beszerzésére mintegy másfél millió forintot fordítanak. A szövetkezet 1972 februárjában ünnepteli fennállásának 20. évfordulóját. Ez alkalomból Békésen az egyik óvoda bővítését részben társadalmi munkában vállalta. Csak egy traktoruk volt. • • Naj|yg>yaiiíéi montázs A legtöbb gépkocsivezető nem is sejti, mit takarnak a fák. A kanyarban ugyan lassítanak és röpke pillantást vetnek a három szárnyú útjelző táblára, amely Békéscsaba, Debrecen és Geszt felé mutat. A másik táblát már észre sem veszik. Ennek következő a felirata: Nagygyanté. A buszvezetők viszont éppen erre figyelnek fel. Lábukat leemelik a gázpedálról és fékeznek. Ök tuíiják, hogy az útszéli fák mögött csinos házak húzódnak meg. A forgalom furcsaságait is megszokták. Az elmúlt években a reggeli járattal sokan utaztak el Nagygyantéról. Ebben az évben változás történt. Most az érkezők száma duplázódott meg. A tanácstag A buszmegálló közelében van az iskola. Vaskos törzsű fák fogják közre. Vass Gábor tanító húsz éve lakik Nagygyantén. Jól Ismeri a tanyaközpont ügyes-bajos dolgait. Tanácstag. — Nagygyanté Tisza-birtok volt. A felszabadulás óta 70 családi ház épült. Ma 270-en lakGyémántdiploma toron kiér a halastóhoz, már sejtelmesen csillog a víztükör s jól látszanak a körvonalak. A parton áll egy halászkunyhó, előtte hatalmas vékák, és egy mérleg. Valamivel távolabb teherautó vesztegel, a sofőr a kormányra borulva szundikál. A kunyhó előtt a farönkön Andris bácsi üldögél, az öreg csősz, egy cső kukoricát mor- zsolgat. — Jó reggel, Andris bátyám — köszön Géza s kezet nyújt. — Mi újság? — Jó reggelt, Géza — az öreg nehézkesen feláll, s a tó felé int — Elkezdtük. Géza körülnéz. — Selyem Zsiga itt van? — Itt. Ö volt az első. A part felől egy férfi gyors árnyéka Indul feléjük, egy ideig csak a cigaretta piarazsa látszik. 38 éves, jól öltözött: nyakkendő», félcipős férfi. A motorra öltözött Géza mellett úriembernek látszik. Kezetfognak. — Szervusz. — Hányán vannak? — kérdezi Géza. — Négyen. — Mindnyájan elindultak a part felé, Zsiga szakadatlanul beszél. Gyorsan, lendületesen s könnyedén, hogy azt érezzük, még százennyi ötletet tudna kirázni a kisujjábóL — Te Géza, halálos vétek ezt a halat eladni a vendéglátóiparnak Mi dolgozunk, mi vesződünk vele, mi vállaljuk a kockázatot s ők fölözik le a hasznot. Nyitni kellene egy halász- csárdát, valahol a kitérőnél, az C 5-ös út mellett— A tő vizén látszik a két csónak: egymástól harminc méter távolságra eveznek s húzzák maguk között a hálót, de ezt nem látni, csak az víz gyűrűzéséből lehet sejteni. Alinak a parton, Géza szótlanul nézi. Gyönyörű látvány. Zsiga beszél: — Az egész személyzet kikerülne a mi tagjainkból... Ma már ha- ■ lálos vétek a tsz-eknek a nyers • terméket eladni, a feldolgozáson • van az igazi haszon... Én már * félig-meddig csináltam egy kai- ■ kulációt — és Zsiga a zsebéből ■ előveszi a noteszát, de Géza | megállítja: — Nem tudnánk egész évben ellátni hallal. — Csinálnánk még egy halastavat Vagy kettőt — de Zsiga sértődés nélkül visszateszi a noteszát. — Vagy konzervüzemet. Egy kiló halból tíz halászlé- konzervet... — Most sürgősebb dolgunk van! Azt a főtengelyt próbáld megszerezni. — A méltóságos úrnak nem sikerült? — Zsiga örül a feladatnak. — Nem. Tömi kellene a kukoricát és áll a kombájn. Ránksózták tavaly, de alkatrész persze, nem gyártanak hozzá... A szü- ] ret is a nyakunkon van, a ve- i tés... — Megpróbálom — mondja ; Zsiga. — De ezt a halászcsárdát ! egyszer alaposan meg kellene ? beszélnünk. — Majd arra is sor kerül — mondja Géza s berúgja a motort. (folytatjuk) Néhány héttel ezelőtt mutattuk be olvasóinknak Rafíay Lajost, aki sok évtizedes nevelői tevékenység után gyémántdiplomájának átvételére készült. Október 13-án aztán virágdíszbe öltözött a kevermesi általános iskola .kisdobosok, úttörők sorfala várta az ünnepeltet. A táblán pedig felírat: „Szeretettel köszöntjük a gyémántdiplomás Raffay Lajos nyugdíjas tanító bácsit” Dallal, verssel, virággal köszöntötték a mai iskolások az idős pedagógust, aki 1904-től több nemzedéket tanított a szomszédos Kunágotán, s aki egy évtizede él Kevermesen. Az egyik versmondó Bagi Ágota nagyszülője, Debreceni Erzsébet Raffay Lajos egyik első tanítványa volt. A fiatalok után Pelle Ferenc tanár, a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának továbbképzési felügyelője üdvözölte az ünnepeltet, méltatva pedagógusi és emberi érdemeit, felelevenítve a hatvanhét esztendővel ezelőtti diplomaszerzéstől eltelt Időszak néhány mozzanatát, befejezésül pedig további jó egészséget kívánva a kilencvenéves Raffay Lajosnak. Ezt követően Raffay Lajos átvette a gyémántdiplomát és a Pedagógus Szakszervezet által adományozott gyémántjelvényt, majd baráti szavakkal köszönte meg a hangulatos ünnepséget és a ritka kitüntetést Kovács Gábor ják. Mikor idekerültem, még álltak a cselédházak. Egy sincs már belőlük. A tanácsháza is üres, pedig építése 610 ezer forintba került. — Miért üres? — A nagy tervek nem valósultak meg. Közigazgatásilag három éve Mezőgvánhoz tartozunk. — Milyen tervek? — Nagygyanté most is úgy szerepel a távlati tervben, mint fejleszthető település. Az új falu tervrajza még az 50-es években készült el. Szó volt abban gyógyszertárról, óvodáról, vendéglőről, kultúrotthonról. A kivitelezésre azonban nem került sor. Amikor a gépjavító is megszűnt, sokan máshol kerestek munkát — És most? —• Lassan jönnek vissza. Sőt a közeli községekből Is járnak ide dolgozni. Tavasszal a Magyar—Bolgár Barátság Tsz létrehozta az agrobontót és egy gőzölt fafeldolgozó üzemet. A Jövő évben egy tolás«4oboz-ké- szítő üzem építését tervezik. Ugyancsak a jövő évben üzletházat. s egy vendéglőt épít az ÁFÉSZ az útkereszteződés közelében. Biztatóak a távlatok. A szerelő Az agrobontót A hatalmas udvaron kiselejtezett mezőgazda- sági gépek sorakoznak. A csarnok közepén egy ízekre szedett Zetor rozsdás váza ágaskodik a mennyezet felé. Körötte egy középtermetű férfi szorgoskodik: Hegedűs András szerelő. — A termelőszövetkezet márciusban hozta létre az agrobontót. Akkor kerültem ide. Azelőtt a sarkadkeresztúri Egyetértés Tsz-ben dolgoztam. Nagygyan- té csak egy tanyaközpont. — Csak? — Csáki Mert itt nincs semmi. — Mégis ide jött dolgozni. — Én gépszerelő vagyok. A bontóban jól keresek. —- Mik a tervei? — Itt maradok, megbecsülnek. A feleségem is itt lakik. Van két gyermekünk. A tsz-től háztájit kapunk. — A felesége is dolgozik? — Otthon. Van mit csinálnia. Tudja az az igazság, hogy kezdem megszeretni ezt a helyet Nem tudnám pontosan megmondani miért. Az emberek, a munkahely... lehet itt boldogulni — A szerelők a városban is jól keresnek. — Mondom, hogy nem vágyódom a város után. Zsigulit igényeltünk. A p>énz is megvan. Ha kedvünk szottyan, majd szétnézünk egy kicsit az országban. A nyugdíjas — Látott négykonyhás cselédházat? Egy szűk folyosón négy válvogtűzhely. A folyosóról négy ajtó nyílik, egy-egy fekvőhelyekkel zsúfolt szobába, ahol esténként nyolcán, tízen térnek nyugovóra. Asztal, szék, cserépkályha, fürdőszoba, ugyan kérem !!! Szabó Ferenc 60 éves. Nyugdíjasként dolgozik az agrobontó raktárában. Tekintete néhány pillanatra elréved, majd egy keserű legyintéssel hozzáteszi: — Én is egy ilyen cselédházban születtem. Nagygyanté«- csak cselédházak voltak. No p ize itt lakott az intéző is. — A gróf? — Azt nem ismertem. De a világ rossz volt, és a csendőrök. Napkeltétől napnyugtáig robotoltunk. Aki megbetegedett vagy nem bírt dolgozni, azt kirakták a cselédházból is. Én nem voltam soha beteg. — És aki ellenkezett? — A cselédember nem ellenkezett. De ha mégis azt tette, csendőrkézre került. A csendőrök kikötötték. Ilyen volt a gyantéi ember múltja. A felszabadulás után 87 család kapott földet. De csak két lovunk és egy traktorunk volt így kezdtük az új életet. — Hány gyermeke van? — Négy. — Ők is itt dolgoznak? — Nem. Hárman elvégezték as egyetemet. A lány A gőzölt fafeldolgozó üzemben ködszerűen szitál a fehér por. B. Nagy Ilona glédába rakja a fapapucstalpiakat — Exportra megy, mégpedig Angliába — mondja. — Mióta dolgozik itt? — Csak egy hónapja. — Azelőtt? — Békéscsabán. Az albérletért 200 forintot fizettem. —■ Hány éves? — Tizenhat. Két évvel ezelőtt fejeztem be a nyolcadik osztályt. — Osztálytársai? — Huszonhatan voltunk. Né- hányan tovább tanulnak. — Hányán maradtak Nagygyantén? — Ketten. Engem is csak ez az üzem hozott vissza. —- Szórakozás? — Nagygyatén majdnem mindenkinek van tv-je. A fiataloknak azonban más is kell. Állítólag jövőre vendéglőt építenek. — Szokott olvasni? — Nagyon szeretem a könyveket. Most egy lányról olvasok, aki Pestre ment dolgozni. A könyv címére nem emlékszem. *** Sötétedik. Az árnyak fáradtan nyúlnak el az országúton. A gépkocsik fénykévéjében felfehérlik a szárnyas útjelzőtábla. Lassítanak, de nem állnak meg. Nincs miért. Nagygyantén három felé ágazik az út. Csak az autóbuszok állnak meg. Serédi János Névadó ünnepség a gyárban Tegnap, október 16-án a délutáni órákban kedves esemény színhelye volt a Békéscsabai Konzervgyár pósteleki telepe. Az Itt dolgozó hét szocialista brigád rendezésében, első ízben kapott utónevet társadalmi ünnep« ég keretében egyik dolgozójuk. Kiss Sándomé fia. A KISZ-alapszervezet klubhelyiségét a fiatalok már jó előre feldíszítették az ünnepségre, és méltó körülményt „varázsol-1 tak” a nem mindennapi ese-; ményre. Egyenruhába öltözött úttörők és KISZ-fiataloík köszöntötték a szülőket, és a megjelenteket majd Kárnyáczki István, Geria község tanácstitkára adott át emléklapot a szülőknek. A gyár szakszervezeti bizottsága és a szocialista brigádok takarékkönyvet ajándékoztak az újszülöttnek, majd a hangulatos ünnepiség után közös vacsorát rendeztek. BÉKÉS HtCW-^n jj 1971. OKTOBER 17 FŰTŐT azonnali belépéssel FELVESZÜNK Gyulai Kislakásépftő Ktsz, Gyula, Nagyváradi út 74. 244737
