Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-16 / 244. szám

Őszi gondok Csabaszabadiban

Jól sikerült népdalvetélkedő

A Hais kastély hajdanán a megyei alispán nyári rezidenciája volt. 1962 ófa pedig a környék négy [kisebb közös gazdaságának egyesülésével létrejött Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet központjává lépett elő. Itt kilincselek most, míg a sok üres iroda után, végre a leglbelső teremben, az elnök szobájában együtt találom a szövetkezet vezérkarát. Kiderül, hogy az üzemi vezetők háromszögének sorrenden kívül összehívott termelési tanácskozására érkéz, tem.

Sok a gond

— Ebben tulajdonképpeirsem- má rendkívüli nincs — mondja Szlávik György, a szövetkezet főkönyvelője. — Ilyenkor, az őszi munkák idején minden munkanapunkat tanácskozással kezdjük. Ennék oka egyetlen mondatban összefoglalható: rengetek a tennivaló, emiatt gond is akad bőven. Olyanok is, amelyeknek megoldása elsősorban nem mindig tőlünk függ. Gépparkunkból nagyon sok gép hiányzik. Sajnos, pénzügyi lehetőségeink határt szabnak a vásárlásoknak. A kínálattal nincs baj, hiszen az AGROKER telepe tele van a legmodernebb gépekkel, de nem tudjuk megvenni Őket. Pe_ dig a jövő év eredményeinek megalapozása feltétlenül megkívánja, hogy az őszi munkálatokat fennakadás nélkül elvégezhessük. Az viszont már az egész népgazdaság érdeke, hogy a drága gépek ne a forgalmazónál vesztegeljenek. Ez ügyben éppen most kerestük fel a bankot, ahol végül is — érzésem szerint a 24. órában — megértéssel, segíteni akarással fogadtak bennünket.

A főkönyvelő szerint a vezetőség világosan látja, hogy sokkal kedvezőbb lenne az, ha a termelőszövetkezet ma már ott tartana, hogy saját erőből tudna gépeket vásárolni. A pénzügyi megerősödés tendenciája a korábbi években ki is alakult ugyan, de a tavalyi belvízkárok a legszerényebb számításokat is keresztül húzták.

Medovarszki András főagro- mórnus is a gépekre „panaszkodik”:

— A Sarkadd Cukorgyárral kötött szerződésünk értelmében a gyár a cukorrópabeta- karító-gépiink vásárlásában is közreműködött. Sajnos azonban olyan gépet „sikerült” kiválasztanunk, amely valószínűleg konstrukciós hiba következtében használhatatlan. Megjavítani ugyanis nem tudják és egyelőre a kicserélés ügyében sem hoztak végleges döntést. A betakarítást pedig a lehető leggyorsabban, még az esős idő beállta előtt be kell fejezni.

Végű] is a medgyesibodzásd Egyetértés Tsz-től egy teljes répabetakarítót, az újkígyós! Aranykalász Tsz-től pedig egy szedőgépet kértek kölcsön. így sikerült nagy nehezen egy komplett gépsort összeállítani, amelyre a 130-ból még mindig 90 katasztrális hold répa termésének betakarítása vár. Ez sem hoz azonban végleges megoldást, mert ahhoz, hogy az egész termés betakarítása időben fejeződjék be, legalább [két gépsorra lenne szükségük. A háromhetes huzavona nemcsak a munkát vetette vissza időben, hanem az eredményeket is rontotta, hiszen ennyi

4 Békés Micrgs^i

^ 1971, OKTOBER Ifi.

Szarvason

Képünkön Andő Mihály magyar nóta-énekes és a zenekar prímása, Mohácsi Béla.

idő alatt és ennyi költséggel már kézzel is felszedhették volna a répát.

Betakarítás, tatai előkészítés, vetés

— Legkésőbb november 10-ig szeretnénk az utolsó mázsa répát is átadni a cukorgyárnak — mondja a főagronómus. — A burgonyát a békéscsabai 9-es számú általános iskola tanulóinak segítségével már kiszedtük. Mivel most vetettünk először, kicsit mélyre kerültek a gumók, ezért a burgonyaszedőgépet nem tudtuk alkalmazni. Ki kellett fizetni hát a „tandíjat”. A következő három nap alatt két kombájn learatja a 40 katasztrális hold napraforgót is. Ezek után már csak a kukorica marad.

A csabaszalbacfi termelőszövetkezetnek 600 kh közös és 340 kh háztáji kukoricája van. A hét elején, éjszaka kezdte meg három ZAJ és egy kombájnra szerelhető adapter 660 kh kukorica termésének a mintegy november 20-ig tartó csőtörését. A törés ideje alatt a traktorosok nem mennek szabadságra, mivel a munkájuk ilyenkor nem nélkülözhető. Az ő háztáji gazdaságaikban is gép töri majd a kukoricát:

Ha nincs az augusztusi jégverés — folytatja Medovarszki András — 40 mázsás termésünk lett volna. Az épen maradt táblákról le is jön ennyi, a jégverteken azonban csak 20 mázsa maradt, Így körülbelül 28 mázsa átlagtermésre számítunk. Egyébként a kukoricatermesztés technológiája teljesen gépesített. A technológia eredményességének azonban alapvető feltétele az éppen most folyó talajelőkószítés jó ölvégzése. Vonatkozik ez természetesen az egész növény- termesztésre s ezen keresztül az állattenyésztésre, illetve a termelőszövetkezet egész gazdálkodására ÍS;

A gazdaság december 5-re tevezi a mélyszántás befejezését. Most a talajelőkószítés munkálatainak felénél tartanak. Jól haladnak a november végéig elhúzódó őszi vetésekkel is. A 70 kh-n vetett őjjá árpa már ki is kelt, a tervezett 1300 kh-ból eddig 400-at vetettek be búzával.

kari fást követő talajelőkószítés és a vetés már a jövő év legfontosabb befektetésének számít. Eredményességének azonban feltételei is vannak. Ezek pedig: a jól megválasztott termelési szerkezet, az ésszerű gazdálkodás ,a megfelelő technikai felszereltség.

Az elnök irattömböt vesz élő az asztalfiókból. A terveket, kalkulációkat rögzítő könyveikéit lapozva tovább magyaráz:

— Gépparkunk sajnos, any- nyira elavult, hogy a javítási költségek már elérik egy-egy nagy gép beszerzési költségét. Megfelelőbb hitelkonstrukció hiányában azonban mégsem tudunk új gépeket vásárolni. A célravezetőbb gépesítési lehetőségek elérését szem előtt tartva hajtottuk végre a termelés szerkezetének racionalizálását is. A korábbi 28 növényfajta helyett ezen az őszön már csak nyolc került a vetési tervbe. A fajtákat pedig az állattenyésztésünk igényeinek megfelelően választottuk ki. így tehenészetünket és sertéstenyésztésünket ez évtől már saját termésünkből láthatjuk el takarmánnyal.

A vetésszerkezet-váltással a Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben elérték azt, hogy gazdaságosabban tudják felhasználni a rendelkezésre álló élő munkát. Erre annál is inkább szükség volt és van, miivel a tsz háromezerháromszáz katasztrális holdján mindössze 300 dolgozó tag gazdálkodik. Az új termelési rendszerben lényegesen kisebb munkadíj-költséggel érték él ugyanazt az eredményt, mint a veszteséges zárást megelőző évben. Tiszta jövedelmük tehát jelentősen emelkedhetett. Ez pedig egyetlen és végső alapja a fejlesztésnek s ezáltal a személyes jövedelmek növelésének is. Mindezek alapján jogosnak tűnhet az, amit Kispál Antal befejezésül így összegezett:

— Az őszi munkacsúcsot a termelőszövetkezetekben mindenképpen és minden tekintetben, területen, a gazdálkodás fontos próbakövének kell tekinteni. Az idei ősz eredményeit, munkáinak jelenlegi alakulását tekintve úgy érzem; bizakodva nézhetünk az év végi zárszámadás élé.

Kőváry E. Péter

Egymást követik megyénkben a KPVDSZ XI. Kulturális Napok alapszervi rendezvényei, melyek mennyiségileg és színvonalukban is túlhaladják a koráb. bi évek hasonló eseményeit. Szerdán este Szarvasra látogattunk, ahol az ÁFÉSZ szakszervezeti bizottsága rendezett nagyszabású népdalvetélkedőt az Árpád-étteremben.

Az esten megyénk hat jól isdik a Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőház jó hagyománya: hathetes tanfolyamokon ismertetik meg az őrsi tisztségviselőket feladataikkal. Október második felében és november első napjaiban kezdődik a szakácsok, kürtösök, dobosok, zászlóvivők, krónikások, mókamesterek és

mert és közkedvelt énekese — Kerekes Ilona, Szabó Teréz, Kovács Gitta, Lázár Mária, Andó Mihály és Visy László — lépték fel. Régi kedves ismerősként fogadták a szarvasiak Andó Mihály rádióból is jól ismert ma- gyamóta- és népdalénekest. Sok tapsot kapott ezen az esten Mohácsi Béla és népi zenekara ist A népdal-vetélkedő magyar- nóta-totóval fejeződött be.

Balkus Imre

nótafák tanfolyama, amely után az ifjú hallgatók tovább színe-* síthetik, gazdagíthatják, még ér-i dekesebbé tehetik maguk és társaik úttörőéletét. A tanfolyam mok tartalmi és módszertani tanulságait a felnőtt csoportvezetők írásos formában is közzéteszik a Viharsarki Űttörőveze- tő hasábjain*

Kisdobos• és úttörőtanfolyamok Békéscsabán

Az idei tanévben is folytatóiBa9iiimuaiMiaiiiimiHM**iii>iiMi|Mini(iiimiiniia!aBciHiiaaani>iuuianiiin8

Ez nem Svájc

A táblánként talajminták- . bál felmérték a földök tápanyagtartalmát. Ennek ismeretében most a kukorica alá 8, a kalászosok alá 6 mázsa vegyes műtrágyát szórnak holdanként. Eddig másfél millió forintért vásároltak műtrágyát évente. Ezt az összeget most 200 ezerrel növelték és a többlettől 2 mázsa termésátlag- növekedést várnak. A napokban érkezik a repülőgép, amely 1400 kh szántóterület műtrágyázásában segít majd.

Bíznak a jövőben

A tanácskozás időközben véget ért. A főkönyvelőt és a fő- agronórmust kötelessége, munka, ja szólítja. A gondokból, feladatokból rájuk eső részt „viszik” magukkal .Kispál Antalnak, a termelőszövetkezet elnökének így is rengeteg mondanivalója marad:

— Tavaly a 600 kh-as belvíz miatt vesztességgel zártunk. A mostani háromnegyedéves mérlegbeszámoló előzetes adatai azt mutatják, hogy sikerült a hiányt kigazdálkodni. A fejlesztési alap képzésére fordított összegek növekedtek és emelkedett a kifizethető személyes jövedelem is. A gazdasági év zárása egyben a következő év kezdését jelenti. Ezért a beta„Ez nem Svájc” — mondja gyerekkori barátom, akivel ösz- szefutottam, mert a világ akkor is kicsi, ha szerteszét élnek rajta a magyarok, jelen esetben ő Svájcban, ép pedig Magyarországon. Találkozhattunk volna Svájcban is, de itthon találkoztunk. Eljött, hazalátogatni. Tizenöt esztendeig nem volt itthon, nem mintha mi tiltottuk volna, hanem mert „polgárosul- ni” akart. Nem polgárrá válni — az is volt és az is maradt —, hanem a svájci állampolgárság birtokosává. Mert az ilyesmi sok előnnyel jár. Például: csak de facto érzi magát az ember idegennek, de jure hazafi lehet. Svájci hazafi. Katonai szolgálatot teljesíthet például, ami abban az országban nem különösebb teher, hanem inkább afféle hétvégi szórakozás. Mivelhogy Svájcban emberemlékezet óta nem volt háború, s így a katonaság is inkább csak afféle intézmény. Inkább jog, mint kötelesség. Aki katonáskodik, annak joga van svájcinak érezni magát

Barátom — órákig beszélgettünk, s igenis annak vallhatom

— úgy érzi magáról, hogy igazi svájci. Igaz, nem feledte el szülőföldjét, rajong érte, s itthon a svájci szemével néz körül. „Ez nem Svájc” — mondja és nem Ilf-Petrov Osztap Benderét idézi, aki a honi elmaradottságot jellemezgette ezzel a mondattal, hanem csodálkozásának ad kifejezést. „Tudod, mondja, amíg magyar állampolgár voltam, nem is tudtam, hogy ez az ország olyan gyönyörű. Sokkal szebb, mint Svájc!”

A magamfajta szkeptikus hírlapíró ilyenkor mosolyog. Mire való az ilyen lelkesedés? Svájc — ismeretes ez a nemzetközi irodalomból, a statisztikából — a világ egyik leggazdagabb országa. A polgári demokrácia példaképe. A béke és a nyugalom szigete. Ami pedig természeti kincseit illeti, idegenforgalma a nemzeti jövedelem csaknem negyedrészét adja

— ez mindennél többet mond. S mi is gyakran szoktuk mondani: Magyarországot nagyon szeretjük, de mégsem lehet Svájchoz hasonlítani. Magyar- ország nem gazdag ország, ahogy mi szoktuk mondani, közepesen fejlett a maga egy főre eső évi 790 dolláros nemzeti jövedelmével. Évek óta keményen verekszünk, hogy valóban érvényesüljön a szocialista demokrácia. Idegesek vagyunk és nyugtalanok, éppen most közölt a Kortárs egy cikksorozatot, hogy a neurózis népbetegség. Ami pedig természeti szépségeinket illeti, igaz, hogy sok minden van, de igazán magas hegyek... Szóval, nem vagyunk Svájc.

Barátom mondja, hogy persze, hogy nem. Nálunk — szerinte — minden sokkal szebb, sokkal jobb, mint ott. Mert igaz, hogy ott valamivel jobban élnek az emberek, dehát nálunk a légkör... El sem lehet mondani, mennyivel barátságosabbak, emberibbek az emberek. „Nálunk? — csodálkozom. — Mással sincsenek tele a lapok panaszrovatai, minthogy lábára léptek, gorom- básokodtak, elutasították, süket fülekre talált... Ami pedig az úgynevezett munkahelyi légkört illeti...” Úgy néz rám, mintha egy nyolcfogásos ebéd után még két szelet zsíroskenyeret kérnék,