Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-13 / 241. szám

A hozsanna nem elég A nők politikai, gazdasági- szociális helyzetéről szóló párt- határozatot helyeslés kísérte mindenütt. És kíséri most is, jó másfél esztendő után. És ez na­gyon jó. De az már nem jó, hogy sok helyen még most, másfél esz. tendő után sem jutottak túl a helyeslésen Hogy csak arra utal. jak: Békéscsabán hónapokkal ezelőtt a városi tanács vezetői meghívták a vállalatok, üzemek, gazdasági egységek képviselőit olyan eszmecserére, melyen arról esett szó, hogy anyagi eszközök, kel támogassák az óvodák, bői- csődék bővítését, építését. És ml történt azóta? Semmi vagy alig valami. A vállalatok nagyobb ré. sze nem nyilvánította ki készsé. gét: mivel, mennyivel akar hoz. zájárulni, hogy Békéscsaba e nyomasztó gondját enyhítse. Ha csak azt említem meg, hogy a nyilvántartott bölcsődei és óvo­dai korú gyermekek közül most az ősszel négyszázan nem kap­tak helyet a gyermekintézmé­nyekben, mert nem fértek el. Ha meg azt is hozzáteszem, hogy a valóságban jóval több gyermek maradt ki az óvodákból, bölcső­dékből, hiszen több szülő eleve nem kérte gyereke felvételét, mert sok a jelentkező, és úgy sem jut be a gyereke. Gondol­tak-e arra azoknak a vállalatok­nak a képviselői, akik készségü­ket sem nyilvánították, hogy megyeszékhely e nyomasztó gondját anyagi eszközökkel kí­vánják enyhíteni, mit tudnak tenni a négyszáz gyereknek és a többieknek a szülei? Gondoltak- e arra, hogy a munkába járó szülők havi 500—600 forintot fi­zetnek a gyermek otthoni meg őrzéséért? Kötve hiszem, mert alig találnak a kollektív szerző- désekben érdemi részt a gyer­mekintézmények fejlesztéséről, azokhoz való hozzájárulásáról, Hasonlóképpen „nyitva” marad, tak az ötéves tervek is. Nem akarok párhuzamot vonni, mégis azt sugallja valami, hogy a Bé késcsaba, Szigligeti utcai gyer­mekintézmény építésének évről évre való elhúzódása hasonló „féloldalasság”-ban gyökeredzik. Még akkor is, ha „kapacitás hi. ány” az oka. Mert ugyebár szép dolog a helyeslés, de ha elmarad a tett, vajmi keveset ér. Annyit, mint halottnak a csók. Más sza. szavakkal: formális kinyilatkoz- tatásnak tartom ezt, amelyből so­ha nem lesz egy deka hús sem, egy deciliter tej sem, egy méter járda sem, és semmi. Akár ho- zsannázhatok a nőkről szóló ha­tározatról, mit sem ér, ha nem lesz több bölcsődei ágyacska, óvodai asztalka, —ei. Segítik a tanulni vágyó nőket A Szarvasi Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkezet­ben segítik azokat az asszonyo­kat és lányokat, akik valamilyen szaktanfolyamon, vagy főiskolán és egyéb oktatásban akarnak részt venni. A továbbtanulót anyagi és erkölcsi elismerésben részesíti a vezetőség és a vizsga- eredményt külön jutalmazza. Az arra érdemes fiatal dolgozó nőt, aki tanulmányi szerződést köt a szövetkezettel, iskoláit sikeresen folytatja, évi ötezer forinttal se­gítik. Ez a gyakorlat példamu­tató lehetne más gazdasági egy­ségekben is. Az eredmény már megmutatkozott, mert 1967-ig főiskolát végzett női dolgozójuk nem volt, azóta viszont már ket­ten szerezték meg a főiskolai képesítést. száll hátizsákkal érkező tizem- huszonévesek — majdnem annyi a lány közülük, mint a fiú — az olcsó campingeket keresik. Érthető is ez a kontraszt, mivei Velence igen drága város, hiszen lakói jóformán az idegenforga­lomból élnek. Az előkelő, fényes üzletek ki­rakatai zsúfoltak az aranytól, a finom ruhaféléktől, drága sző­nyegektől, s az ezres-tízezres nagyságrendű számokat mutató árcéduláktól. Nem olcsó azonban egyéb sem. Különösen drága mindenféle az élelmiszer, mint ahogyan ugyan­csak magas a múzeumi belépő­jegyek ára is. Az Olaszországot felkereső magyar turisták —- számuk igen tekintélyes — általában Velen­cével kezdik az ismerkedést. Campingban, vaporettón, üzle­tekben, múzeumokban lépten- iivómon magyarokkal találkoz­tunk. Az ismerkedést Velencével a Szent Márk téren kell elkezdeni. A világ legszebb tere — mert an­nak tartják — harmonikus egy­séget alkot. A teret három oldal­ról körülölelő árkádos paloták, a 4. oldalt lezáró Szent Márk templom, az égbeszökő, közel 100 méter magas Campanile karcsú tornya, mind megannyi díszlete ennek az együttesnek. Reménytelen vállalkozás egy rövid útijegyzetben részleteseb­ben beszámolni arról a térről, melyről már Petrarca évszáza­dokkal ezelőtt is úgy nyilatko­zott, hogy „nincsen párja az egész földön”. Oldalakat lehetne írni a legfontosabb „kellékek­ről”, a Szent Márk templom egyedülálló moziakképeiről. az óratorony tetején a könyörtelenül múló időt harangütésekkel jelző ír--” ~cl Mindez azonban csak beveze­tés a további látnivalókhoz. A Doge-palota díszesebbnél dísze­sebb teremsoraihoz, a volt do­géi lakosztályhoz, a díszterem­hez, a Sóhajok hídján át meg­közelíthető sok szenvedést látott börtönökhöz. Nem ismerheti Velencét —• tartják —, aki nem hajózott vé­gig a Canal Grandén. Stílusosan gondolán keli ezt a gyönyörű, a maga nemében páratlan utat be­járni, azonban a vaporettó (a velencei villamos, illetve autó­busz) is megteszi, részben az előbbi borsos tarifája, részben pedig mivel az utóbbi is eléggé lassan, szinte 100—150 méteren­ként kikötve halad végig a csa- torán, bőven van tehát idő a szemlélődésre. A közel 4 kilo­méter hosszú csatornát szebbnél szebb paloták, templomok öve­zik, ennek partján van a velen­cei festészet világhírű gyűjte­ménye az Accademia, ezen ível át a 378 velencei híd legszebbi- ke, az egyetlen 28 méter fesztá­volságú márványívből álló Ri­alto, itt van a piac, a várost a szárazfölddel összekötő földnyelv végállomása: a pályaudvar és még számos egyéb látnivaló. Néhány nap Velencében még a futólagos ismerkedésre is ke­vés, hiszen az évszázadok során annyi érték, annyi műremek halmozódott föl ezen a tengertől elhódított kis területen, amely­nek megtekintéséhez hetekre, sőt hónapokra lenne szükség. Az egyre „gyorsuló idő” azonban mindenkitől azt követeli, hogy minél gyorsabban, minél többet fogadjon be magába, így tehát néhány nap után újabb városok, újabb élményt ígérő tájak felé indultunk. Dr. Papp János Következik: Firenze. Most megjelent folyóiratok FÁKLYA Mi a holográfia, hogyan lett egy moldovai erdószlányból vi­lághírű Pillangókisasszony; ki volt Polenov, akinek Oka-menti házát tízezerén keresik fel éven­te; hogyan merítenek a népmű­vészet kincsestárából a szovjet divattervezők; milyen a nő helyzete a szovjet társadalom­ban; miből lett a nálunk is ked­veit ékkő, a borostyán? minderre képekkel illusztrált cikkekben választ ad a Fáklya legújabb száma. Színes riport számol be a moszkvai Nagy Színház budapesti vendégjáté­káról. Rumjanoev akadémikus a szovjet tudomány fejlődésének útjait ismerteti, két írás pedig a szocialista országok gazdasági együttműködésével foglalkozik. BÉLYEGGYÜJTÉS A világ legnagyobb hobbyja a bélyeggyűjtés: 140 millió szerve, zett gyűjtőt tartanak nyilván. Számuk Magyarországon hat­nyolcszázezerre tehető. A nép­szerűség oka: a filatélia modern irányzata, a motívumgyűjtés, vagyis mikor valaki olyan ábrá- jú bélyeget gyűjt, amely megfe­lel érdeklődési körének és azo­kat bizonyos rendszerezéssel helyezi el albumában. Ezzel a filatéliában rejlő értékes jelen­séggel foglalkozik Hajdú Endre Bélyeggyűjtés című, most meg­jelent könyve, amely szórakoz­tató formában, derűs törénetek- kel mondja ei, mit hogyan gyűjtsünk. JELENKOR A Pécsett szerkesztett irodal­mi és művészeti folyóirat új száma, Bertha Bulcsú nagysike­rű interjú-sorozatában ezúttal Cseres Tibort mutatja be. Az interjúhoz társul Cseres Tibor: Jelenségek c. értékes szépprózai írása. A szépprózai rovatban emel lett Kolozsvári Grandpierre Emil regényének újabb részletét és Mészöly Miklós Noteszének folytatását olvashatjuk. Ugyan­csak az új számban kezdi meg a folyóirat Bertha Bulcsú szép- irodalmi szociográfiájának köz­lését A versrovatban többek között Galambosi László, Keresztúry Dezső, Pál József, Takács Imre és Weöres Sándor jelentkezik új költeményeivel. A kritikai rovat vezető írása Fodor András új verseskötetét elemzi. Állami válla latok, szövetkezetek! Különféle méretű ládák olcsón és állandóan kaphatók Bp., IX., Ecseri ú 14. Bp., XIII., Gogol u. 13. Bp., IX., Ipar u. 5. mmsss. 5 Hé if if Békéscsabán Három esemény egyetlen este Nem volt könnyű dolguk hét­főn este az irodalom, a zene, a tánc barátainak. Egyszerre há­rom lehetőség csábította őket, hiszen a Megyei Művelődési Központban Simái Mihály költői estjét, a TIT Értelmiségi Klub­jában a Dante emberábrázoló művészete című előadást, a Jó­kai Színházban pedig a Magyar Állami Népi Együttes felléptét hirdették a plakátok, prospektu­sok. S bármelyiket is választotta valaki a három közül, két má­sik emlékezetes élménnyel sze­gényebb maradt Tiszán innen. Danán túl címen mutatta be új műsorát a Rábai Miklós vezette Állami Népi Együttes. Félszáz hallgatónak Daniéról beszélt Bán Imre, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékvezető tanára. Képünkön elöl bairol-jobbrs: Balogh Ferenc, a költői est házi­gazdája és Simái Mihály. A kőitől esten a több mint egy évti­zede még békéscsabai lakos Simái nagy sikert aratott (Deméay Gjr. telő S 1971. OKTOBER 13.

Next

/
Thumbnails
Contents