Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-11 / 214. szám

Csabán gyártják Kistraktorok magyar— csehszlovák kooperációban Több mint száz Mepol-Teroa kistraktor érkezik a következő hetekben Csehszlovákiából. A szállítmányt a jicini Agrostroj Gyár adta „postára”, amely a békéscsabai mezőgazdasági gép­gyárral kooperálva állítja elő — egy NSZK—francia licenc alap­ján — főként kiskertművelésre szánt gépet. Az alapgépet és hozzá a gyomirtásra, a talajla­zításra alkalmas rotációs kapát, a váltva forgató ekét és a fűnyí­rót a csehszlovák, a többi „ki­egészítőt”: a kultivátort, a töl­tögető ekét, a talajegyengetésre és a vékonyabb rétegű hótakaró eltakarítására szolgáló tolóla­pot, valamint a fűkaszát a ma­gyar gyár készíti. A Mepol-Terrá-nak pótkocsija is van, csakúgy, mint a két koo­peráló gyár másik közös „alko­tásának”, a legelőgazdálkodás­ban hasznos MF—70-es univer­zális kistraktornak. Az is több művelet elvégzésére alkalmas; szénát kaszál, forgat és gyűjt össze, sarlós fűkaszájával pázsi­tot nyír, hómarójával a 70 cen­timéter vastag hóréteget is 75 centiméter szélességben fújja ki teherkocsira vagy hókupacokba. (MTI) Segítség a Dobi István Gyermekváros részére A komáromi Dobi István Gyermekváros 320 kis lakóját a közelmúltban nagy öröm érte. A Honvédelmi Minisztériumtól je­lentős mennyiségű honvédségi eredetű anyag; sporteszköz, ru­házat, gépjármű, elhelyezési és kulturális nevelési anyag, könyv stb. érkezett a gyermekvárosba, mintegy 150 ezer forint érték­ben. A gyermekváros igazgató­sága elhatározta, hogy a kapott anyag egy részéből létrehoznak egy haditechnikai parkot. Segíteni kell a nők szakképzését j Befejeződött a szövetkezeti nőbizottság tanácskozása Az Általános Fogyasztási Szö­vetkezetek Országos Tanácsa mellett működő nőbizottság ta­nácskozásának második napján elhangzott első téma vezérfo­nállá a szakképzés volt. A nő­bizottság egy tervezetet készí­tett a nők szakképzésére vo­natkozóan .melyet a SZÖVOSZ elnöksége élé kíván terjeszte­ni. A vitában felszólalók igen helyesnek tartották, hogy ezt előtérbe helyezték, hiszen — mint sokak részéről elhangzott — nagyon sok javítani való van a nők szakképzése terén. Ér­demes idézni néhány hozzászó­lásból: Tóth Rózsa, az Országos Nőbizottság tagja többek kö­zött elmondotta, hogy a kultu­rális munkabizottság javaslat­tervezetében fő hangsúlyt ka­pott a nők szakképzésének elő- j segítése, mivel általában az a j tapasztalat, hogy különösen az \ egyszemélyes boltokban ez szinte megoldhatatlan. Van olyan asszony, akit háztartás­ból helyeztek ilyen munkakör­be, ugyanakkor előfordult, hogy semmilyen szakmai segítséget nem aditak, sőt több hétig felé­je sem nézték. Asztalos Miklósáé, a SZÖ­VOSZ oktatási osztályának munkatársa ismertette a szak­képzés új módszereit. Többek között az úgynevezett minimum­tanfolyamok tematikáját dol­gozták ki. A bolti dolgozó egy bizonyos szakmai anyagot kap, ebből tanul, s csak egy alka­lommal kell viszgán részt ven­nie, illetve a tanultakból be­számolnia. Az oktatás másik formája a betanított kategória, melyet eddig csak az iparban alkalmaztak. A fő cél, hogy a munka mel­lett bárki megszerezhesse a legfontosabb szakmai ismerete­ket. A képzések során számos tapasztalatot szerzett, s mint mondotta: meg keli hajolni az asszonyok előtt, akiknek több­sége igen sávosán tanul és szerzi meg a szákképzettséget. Általában a szaktanfolyamok hallgatóinak 60—80 százaléka nő. Tapasztalat viszont az, hogy vezetőképző-tanfolyamokon ke­vés nő vesz részt, ennek első­sorban az az oka, hogy a leg­több helyen nem biztosítják a feliételeket a tanuláshoz. Pe­dig akkor hiába beszélünk ar­ról, hogy több nőt a vezetésbe, ha a gyakorlatban nem bizto­sítjuk a szakképesítés elnyeré­sét. Sokan kifejezték olyan óha­jukat, hogy szükséges lenne, ha az ÁFÉSZ-ek anyagilag tá­mogatnák azokat, akik valami­lyen szaktanfolyamra jelenik keztek. Erre — mint Boros Ró­zsa mondotta — Lengyelország­ban van példa: ha valamelyik nő vállalja a tanulást, gyer­mekének elhelyezéséről a vál­lalat gondoskodik. A második napirend előadója Bakucz Dánielné, az országos nőbizottság tagja veit, aki a Belkereskedelmi Minisztérium­nak a nők munkájának meg­könnyítését célzó intézkedéseit ismertette. Többek között el­mondotta, hogy elsősorban a sütés, főzés, valamint a házi­munka megkönnyítése a legsür­gősebb teendő. EH akarják ér­ni, hogy a napi 3—4 óra főzés helyett fél órára csökkentsék ezt az időt, s ehhez a felté­teleket biztosítani akarják ke­reskedelmi vonalon. Elsősor­ban az előrecsomagolás, a kon- zervételek és a félkészébelek választékát bővítik. A kétnapos tanácskozást hanti Györgyné bejelentéseivel zárták, s kedves emlékként a MÉSZÖV nőbizottságától a résztvevők egy-egy szlovák szőttes térítőt kaptak ajándék­ba, Kasnyik Judit Kiállítás vietnami takarókból A kétnapos szövetkezeti nőbi- . zottsági tanácskozáson a ME- : SZÖV kiállítást rendezett a vi- • etnami gyerekeknek készült ta­karókból. Az ÁFÉSZ-ek nőbi­zottságai 80 takarót készítettek. A tanácskozás résztvevői a leg­szebbeket láthatták a kiállításon. •■miisiMi«iiMiiiMiMniiiiiiaiiHiiiHaiiuuHauaHiamianiiiu Dér Endre: Haltak kcttát* (Regény) Megkezdődött a rizs aratása megyénkben Pénteken a Köröstarcsai Pe- öfii Tsz-ben munkához látott egy SZK—4. típusú szovjet lánc­talpas rizskombájn. A Petőfi Tsz ugyanis 361 holdon termel rizst. Elsőnek az 50 holdas új telepen érett meg a termés. A Szarvason nemesített Kákái 203. rizsfajtát aratják, ami 18—19 mázsás holdanként! termést ad az említett táblán. Az új rizs minősége kitűnő. A Petőfi Tsz-ben az elkövet­kező napokban újabb két rizs- kombájnt állítanak munkába. Iparkodnak a lehető legrövidebb • idő alatt betakarítani az új tér- ; mést. Az előzetes termésbecslés alapján a tervezett 15 mázsás át­lagtermést legalább egy mázsá­val tetézik. 5. A „rossz lányok” valóban ké­pesek körülvenni szeretetükkel, akit megkedvelnek. Elhiszem, sőt, magam is tapasztaltam, mint 13 éves surbankó... No, persze, szívbaj nélkül képes egyik-má­sikuk meg is kopasztani az em­bert. Amint említettem, mi a vá­rosszéli kis szatócsüzletben a sok fűszer- és vegyesáru, vas­áru mellett italt is eladhattunk. Mégse voltunk riválisok az átel- lenben üzemelő dühöngővei. Mert annak jobbára csak a nap lenyugvása után voltak vendégei, nekünk jutottak a nappali italo­zók. Igaz, hogy csak üveges ital­ra volt engedély, de a házhoz egy nagy világos verandát ta­pasztott apám és Elek nagybá­tyám, a kofaember. Itt aztán az emberek elfogyaszthatták a bor- és seritalféleséget a veran­dán állingálva. Így ment ez akkoriban jobhá- ra minden viAáki szatócsboltnál. Elek nagybátyám is állandó vendég volt a verandán, azzal az indokolással, hogy „leissza a munkabért”. Anyámék nem saj­nálták tőle az italt, hisz csak­ugyan három ember helyett iparkodott, mikor a verandát emelték, csak az volt a furcsa, hogy ő nem volt italozó azelőtt, az anyám takarékos fajtája volt ő is. Hamar kiderült, hogy meg­maradt ő óvatosan kortyolgatós- nak, s csak a társaság kedvéért járogat oly szorgalmasan hoz­zánk. Mert valahányszor Elek há- tyám szálas alakja feltűnt a ve­randán, alig telt bele öt-hat perc, előkerült Nusi is a szom­szédból, a „Jó baráthoz” címzett dübögőből. Az egyik lány. Jól megtermett, telibélű lányt* volt a Nusi; a melle ugyan kicsi, de amúgy erős csípejű, s nagy teste ellenére is arányos, jóállá­sú még akkor. Hanem inni az­tán ivott — Elek bátyám helyett is. Az nem sajnálta tőle az italt, tolta elébe a saját poharát akár. Ügy emlékszem, nem sokat po- vedáltak. Nézegették egymást, aztán egyszercsak Nusi azt mondta: — Tessék. S maga előtt engedve, sőt, tusz­kolva Elek nagybátyámat, ko­mótosan megindult. A dübögő irányába. Eleket nem nagyon kellett tuszkolni — persze. Mi­helyst felhangzott a „tessék”, ment magától is. Kicsit furcsán csillogó szemmel, mintha nem Nusi vedelt volna annyit, hanem ő maga. Nem mondhatni, hogy hízelgő röhögések és megjegyzések röp­ködtek a menetük után. Ügy há­rom-négy hétre rá aztán — negy­vennégy nyarán volt ez még — anyám beszólította Elek bátyá­A MŰSZAKI ANYAG- ÉS GÉPKERESKEDELMI VÁLLALAT szegedi kirendeltsége. Szeged, Marx tér 4. sz. Telefon: 13-487. műszaki becslésttart 1971. szept. 14-én (kedden) BÉKÉSCSABÁN, MÉH-Vállalat, Sallai u. 6. sz. alatt. Írásbeli jelentésüket kérjük kirendeltségünk, Szeged, Marx tér 4. sz. címre beküldeni. Foglalkozunk használt gépek, műszerek, szerszámok vételé­vel .eladásával és közvetítéséved. 269906 Elfogadjam? - Ne fogadjam? Meddig marad forgalomban a régi 5-ös? Mint ismeretes, a rézből vert 2 forintos, a nikkel 5 és 19 fo­rintos, s korábban az új 50 fillé­res pénzérmék kibocsátásakor néhány régebbi pénzérme bevo­násáról is intézkedett a Magyar Nemzeti Bank. Mivel a bevonás, illetve kicserélés időpontja körül gyakran keletkeznek viták, a törvényes rendelkezéseket az alábbiakban foglaljuk össze: A régi alpakka és a kupro- nikkel 2 forintosok 1971. június 30-ig voltak törvényes fizetési eszközök. A korábbi háromféle 2 forintos közül most már csak a rézből készült kétforintosok elfogadása kötelező. A Magyar Nemzeti Bank és az OTP fiókok, valamint a postahivatalok azon­ban 1972. június 30-ig még a régi 2 forintosokat is átcserélik. A régi alpakka 5 forintosokat a jövő év közepén, 1972. június 30-án vonják ki a forgalomból, addig ezeket az érméket minden­ki köteles elfogadni. 1972. június 30 után még egy évig az MNB, az OTP és a postahivatalok ki­cserélik a régi 5 forintosokat. A régi 50 filléres, amelynek előlapja üllőn ülő, kalapácsot tartó férfit ábrázol, szintén 1972. június 30-ig marad törvényes fi­zetési eszköz, az azt követő egy éven beiül ezt az érmét is áf- cserélik. Forgalomban marad a másik fajta 50 filléres, amelyen a budapesti Erzsébet híd rajza látható. Az említett bevonási határidő­kig a pérzérméket mind a közü- letek, a boltok, mind a lakosság köteles elfogadni. Mindenesetre a lakosság vásárlását és a pénz­kezeléssel foglalkozók munkáját megkönnyítené, ha a régi érmé­ket minél előbb ki lehetne vonni a forgalomból, ezért hasznos vol­na, ha a régi 5 forintosokat és 50 filléreseket a közönség minél előbb elvásárolná, vagy átválta­ná- (MTI) ««■■caanaaaanBaav mat, aki éppen Nusira várako­zott. — Észnél légy, öcsém — emel­te elé a mutatóujját. Egyedül voltak a hűvös helyi­ségben. Elek bátyám elvörösöd­ve kapott a csonkaujjú bal kezé­vel gubancos, szőke hajához. Még gyerekként a két ujját vág­ta le baltával, ettől nem volt katona, hiába volt daliás. — Észnél legyél, hallod-e — ismételte meg emeltebb hangon anyám. — Ez is csak lotyó, meg­kopaszt... Elek olyan hátraarcot vágott mérgében, meg zavarában, hogy a katonaviseltek se különbet. Az ajtóból azért visszafordult anyámhoz: — Ez más! — szólt kurtán. S ment dolgára. Anyám úgy megorrolt rá, hogy tán két hétig se fogadta a kö­szönését. Pedig a „tessék”-kel kezdődő úton nem volt megállás: Nusi nemcsak inni, hanem ru- házkodni is szeretett, ha volt mi­ből. Márpedig kellett legyen, s Elek bátyám kofaságos haszna mind-mind ráragasztódott a Nusi testére... A végén még nyá­ron is kesztyűben páváskodott Nusi, horgolt fehér kesztyűben intett Elek bátyámnak, hogy „tessék”. S lakkcipővel kápráz­tatta a városszéli vagányok, re­zesképű fuvarosok szemét. Anyám szeme inkább szikrá­zott, mint káprázott ettől. Külö­nösen, amikor nagybátyám kezd­te eladogatni — bagóért — a stráfkocsiját, a mérlegét, a vá­sári asztalát és más egyéb, a kofasághoz nélkülözhetetlen hol­mit. Majd, elleniében eredeti természetével, felhagyott a kofa- sággal és elállóit napszámba. Meggyet válogatott a konzerv-

Next

/
Thumbnails
Contents