Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-09 / 212. szám
Felelősségrevonás és intézkedés Augusztus 26-án e rovatban megjelent iáét bíráló írásunkra a Békés megyed Vendégiátó- iipani Vállalat válaszolt: — A ..Zsíros kenyér vizesen” című cikkben Fekete Gábor jogosan emelte fel szavát a békéscsabai strand büfé vezetőjének munkájával kapcsolatosan, mivei egyrészt 80 fillér helyett 90 fillérért adta a kenyeret, másrészt abbahagyta a kcdbászsütést, holott alapanyaggal rendelkezett Megköszönjük Fekete Gábor észrevételezését és természetesen az egység vezetőjének fe- ledősségrevonésa nem fog elmaradni annak ellenére, hogy az eset közvetlenül a záróra előtt történt és az árképzésnél a kerekítés tévesztette meg a dolgozónkat. Nehezebb a helyzet az „Elfelejtett válasz” című cikk esetében. Ugyanis a panaszkönyv 13. oldalán beírt panasz nem került a vállalat központjába, miután — állítólag — a panaszttevő a könyvből a másolattal. együtt kitépte. Ugyanakkor a 14. oldalon be-1 írt panasz „folytatással” kéz- [ dődik. A fentiek birtokában történt 1971. április 28-án a válaszadás, mely megtalálható az érintett egység panasz- könyvének mellékleteként, miután az aláírásnál a pontos cím megjelölve nem lett. Egyébként a válaszban utalás van arra, hogy a 13. oldalon beírt panasszal kapcsolatosan konkrét válasz nem adható, miután a dm hiányzik. Mivel nem tudjuk megállapítani, hogy a 13. oldalon beirt panaszttevő azonos személy-e, a 14. oldalon, fel tüntetettél, így vállalatunk — okulva a véletlenből — felhívta az egységvezető figyelmét arra, hogy a jövőben a panaszkönyvi beírás után azonnal intézkedjenek a felmerült hiányok kiküszöböléséről, egyben tett intézkedéseiket vezessék be a panaszkönyvi bejegyzés hátlapjára. A panaszttevő észrevételezése egyébként jogos, mivel a szörpbe 5 d szirupot kél! tenni. Az egység vezetőjét, a mulasztás miatt figyelmeztetésben részesítettük. Az elsőbbség a helybeli vásárlóké Több háziasszony nevében [ „egy elkeseredett” vásárló aláírással érkezett levél szerkesztőségünkhöz. Olvasónk többek közt azt írja. hogy Békéscsabán szomorúan tapasztalják a há-! zi asszonyók, hogy kevés a felhoz j zatal a piacon baromfiból. Néhány pár tyúk, illetve csirke és egy-egy kacsa akad csak. ugyanakkor sok a vásárló. Így iónéhányan kénytelenek bosz- szankodva hazamenni, főleg azért is, mert sokszor tapasztalják, hogy bőszoknyás vidéki magánkereskedők — vagy talán nem is azok — felvásárolják előlük a baromfit. Szerinte ez Kufyaeset Bár a levél névvel és lakcímmel ellátva érkezett hozzánk, olvasónk kérésére ezt mégsem j közöljük. Békéscsabán a Ku-1 heh Gyula lakótelep 16-os épü- j létének lakói nem tudják, hogy < a ház előtt elterülő, mintegy j 3 méteres park zöldövezet-e, J vagy kutya-illemhely — írja olvasónk. — Nem elég ugyanis, hogy hajnali öt órakor kutya- csaholásra ébred a környék;, de egyéb kellemetlenség is éri azokat, akik a park nyújtotta pihenést élvezni szeretnék. A kutyák tulajdonosai szabadjára engedik állataikat, és azofc egv bizonyos helyet szemeltek ki reggeli szükségletük elvégzésére. Ez pedig az a három méteres terület, amely a ház előtt van. így aztán a lakók a fák, '“irá- gok illata helyett sokszor egészen mást éreznek. Az- kérdezi olvasónk, mit tegyenek. Vagyis, mit tennénk mi az ő helyükben? Hasonló kutyaesettel már fog. .atkoztunk lápunkban, s akkor a városi tanácstól kapott válasz alapján azt irtuk, hogy közte- ( rületen kutyákat nem lehet póráz nélkül hagyni. Ám lehetőség van arra is, hogy az állatbarátok kedvenc kutyáikat lakatlan területire vezessék. Ügy hisszük, ez a legegyszerűbb megoldás, mert jelenlegi állapotában a park nemhogy a környék lakóinak, de lassan már a kutyának sem kell..; nagyon helytelen, hiszen a helybeli vásárlóké az elsőbbség. Nem kellene engedni, hogy akár van, akár nincs valakinek iparengedélye, a kora reggeli órákban vásárolhassa^ a piacon. A városi tanács kereskedelmi osztályánál érdeklődtünk a jelenlegi helyzetről. Elmondták, hogy sajnos minden piackor tapasztalnak hasonlókat. Ez nem új keletű probléma, s korábban volt is a tanácsnak egy rendélete, mely kimondta, hogy magánkereskedőknek csak 11 óra után szabad felvásárolni. Azonban megjelent egy miniszteri rendelet, melyszerint az iparigazolvánnyal rendelkező; magánkereskedőknek joga van 5 bármikor felvásárolni az enge- j délvezett termékeket. Az ipar- j engedély nélkül piacozókat, vi- « szont szigorúan ellenőrzik a * piaci ellenőrök. Nem egy eset- 5 ben volt már példa arra is. • hogy szigorúan megbüntették: ezeket a szabálysértőket. Reklám és valóság Heteken keresztül öles hirdetések jelenteik meg a különböző napilapok. hasábjain, melyek hírül adták az érdeklődőknek, hogy „Irodagépeit az Irodagéptechnükai Vállalat garanciával javítja.” Kapóra jött a bíztató hirdetés, mivel 10 évi hűséges szolgálat után elpattant a Z 1531-es típusú táskagépem főrugója. Nyomban írtam is Budapestre, az V. kerületben lévő Bécsi út 8—10 szóm alá, s kértem, segítsenek gondomon. A levélben pontos típusleírást adtam, s kértem, hogy a meghibásodott alkatrészt utánvéttel szíveskedjenek feladni, majd én a beszerelést elvégzem. Kerek egy hónapot vártam, amíg kaptam egy főrugót, csak éppen netm azt amit kértem. Erre újabb ajánlott levelet küldtem VL hó 24-én, megismételve pontos kérésem, amire a mai napig még válasz sem jött! Közben rendszeresen tovább olvastam a napilapokat (ha már írni nem tudtam), s ismét egy bíztató hirdetésre akadtam, mely szintén Budapestre a VI. kerület Népköztársaság útja 2. alá invitálja az ügyfeléket. Belátva korábbi levelezgetésem eredménytelenségét, vonatra ültem, s személyesen kerestem fel a fenti cím alatt lévő pompás üzletet, ahol nagyon kedvesen fogadták. javasolták, hogy vegyek talán egy új gépet, nagyon szépek érkeztek, van pontosan olyan is, mint amihez én alkatrészt keresek,,. Lógó orral érkeztem haza. És ekkor „zseniális” ötletem támadt. Fellapoztam a békéscsabai telefonkönyvet, melynek 6. oldalán erre a névre bukkantam: Csepregi János irodagépműszerész, Irányi u. 3.1 Levélváltás, ígéret az alkat-! rósz beszerzésére, s tisztessé-1 ges várakozási időn belül' megérkezik a kívánt alkatrész.! Pont olyan, amire szükségem van. „Érdekes” dolog ez, pedig nevét és címét egyetlen napilap sem reklámozta. Igazi örömömben most mégis arra gondolok, hogy vajon nem lenne-e hasznos, ha az Irodagép- technikai vállalat a tetemes reklámköltségekből egy elenyésző összeget, egy kis maszek lelkesedés ..beszerzésre” fordítana?! „ , Sz. A. Miért kisebé a kenyérpapir? Nem is olyan régen sokat foglalkoztunk, azzal az új rendelettel, amely előírja a kenyér teljes becsomagolását. Voltak helyeslő és ellenvélemények is. Végül aztán mindenki elfogadta ennek helyességét. Igen ám. csakhogy azóta történt valami változás. A kenyér csomagolópapírja. legalábbis Békéscsabán szemmel láthatóan zsugorodik. Van már olyan bolt, ahol csak egy kis fecnit terítenek a két- kilós kenyérre, egyik-másik vége kilátszik. A kilós félbevágott veknit meg csak félig takarják be. Furcsa jelenség s hogy miért | lett kisebb a kenyér csomagolópapírja, erről mondanak véleményt munkatársain k. l}^^müuÁ JOmjjCÍ — Hogy meg ne fulladjon a szatyorban«. — Mert nem árulnak „zsákbamacskát” —nylk — Nem a kenyér lett nagyobb?... x. x. — Mert a papírt másra is felhasználhatják —ria — Mer* senki sem eszi a papírt a szalonnához —pp — Felinek, hogy papírral többet nyom... va-ti — A papír a régi, csak a nagyítónk elveszett. — Mert magasabb a kenyér! —sík. — Ez érthető, ugyanis ameny- nyivel kevesebb a papír a kenyéren, annyival több a 10 deka szalámin. — Így legalább kilátszik a .. lóláb. ■—szki. Embertelen emberek forgó József szabadkígyós! olvasónk már nem fiatal, 73 éves. Idős kora ellenére most kénytelen volt tollat fogni, hogy közölje velünk azt a tortúrát, amelyen keresztülment. Kissé tréfásan jegyzi meg, hogy megjárta az első világháborút és annak köszönheti, hogy ott megedződött, így nem történt különösebb baja augusztus 30-i esete után, csak egy kissé fáj még a háta. Ilyen bevezető után az olvasó már bizonyára kíváncsi, hogy mi is történt tulajdonképpen? Forgó József termelőszövetkezeti nyugdíjas, hogy megélhetését jobbá tegye, háztáji gazdaságában állatokat tart. Természetesen ezeknek kell a takarmány, amelyet Békéscsabáról szerez be. Augusztus 30-án reggel már 4 órakor ott Wlt a terményforgalmi vállalat erzsébethelyi nagy raktáránál. Ahogy megszámolta, ő volt a 27-ik. Szépen sorbaálltak az emberek reggel 7 óráig. Ám ezután felbomlott a rend, különösen akkor, mikor a raktárból kijött egy ember és közölte ,hogy mindössze 45 zsák táptakarmány van, így nem .jut mindenkinek. Fél 9-kor végül is kinyitották a kaput a vásárlók előtt, s az emberek nekibuzdultak, egymást letaposva, tolongva. Természetes, hogy az erősebb győzött, s a gyengébbek szenvedhettek, mint ahogy olvasónk is, A nagy tolongásban elesett, s ahelyett, hogy segítettek voilna, kezére, hátára rátapostak. Olvasónk nagyon felháborodott ezen a magatartáson, de azon méginkább, hogy nem vették figyelembe azt a kismamát sem, aki szintén sorban állt. s a tömeg a kapuhoz szorította. Vajon mi lehetett azután vele? — kérdezi olvasónk. Forgó József javasol is, mégpedig azt .hogy a terményforgalmi vállalat ilyen esetekre számítva állítson vigyáző-embe- reket, akik a rendet fenntartják ,hogy hasonló eset ne ismétlődjék meg. Dér Endrét iUfrt'íú'lc h&t&fo (Regény) 3. Radirgumi, vagy j kenyérgalacsin? „A PIÉRT felkészülve várja az j új tanévet’* — olvashattuk ezt az ; ország szinte valamennyi lapjában. ] Milyen megnyugtató, sóhajtottunk I megkönnyebbülve. Aztán szomorú- j an tapasztaltuk, hogy nem minden | igaz ebben a hírben. Nem ügy! — mondják egyesek 1 nagyvonalúan arra a hírre, hogy ! nem lehet radírt, hegyezöt kapni. | Pitiáner dolog volna, ha a gyere- ! keknek, S nekünk felnőtteknek is i nem tenne szükségünk rá. Nem csodálkozik az ember, ha különböző ipari, vagy mezőgazda- \ sági gépeket importálunk. Ha mi nem gyártjuk, ám legyen, hozzuk ! be máshonnan. De hogy „falatnyi” I kis radírgumit, ceruzahegyezót ne ; tudjanak országon belül gyártani, j vagy külhonból behozni, az sehogy I sem fér a fejembe, emlékszem, 1 amikor én jártam elemibe, radír- ! gumi helyett kenyérgalacsinnal | próbáltam eltüntetni a füzetből a j hibákat. Ezt az ősi módszert j ajánljam most én is — jobb híján ! — a gyerekeimnek? ‘-ria i De hogy az élet gyors üteménél maradjunk, egyre-másra sorakoztak a nem várt események. Elfelejtettem mondani, hogy az apáim eredeti, becsületes foglalkozása szerint — még a „Kék flaskós” időszak előtt — suszter volt. Nem cipész, a cipészeknek üzletük volt és jól kerestek. A suszter viszont a cipészeknek dolgozott, legjobb esetben vásárra járt. Anyám ezt a legjobb esetet várta, sőt mi több, nemcsak várta, hanem rákén vszerí- tette apámat, hogy mások bedolgozója helyett a saját ura próbáljon lenini. Anyámat jól ismerték a város bőrös köreiben, 's a bőrkereskedők szívesen adtak hitéire néki bőrt, szöget, csirizt, kaptafát és gumisarkot. Igv történt, hogy a konyhánk nagyobbik része műhely lett s apám idejének legnagyobb részében vásárra készítette a cipőket. Hajnaltól délig a cipészeiknek dolgozatit cúgos és varrottalpú cipőket, déltől éjfélig a vásárra dolgozott. Bakancsot és lakkcipőket csinált, papucsot, és csizmát, amit akkoriban a falusiak kerestek. Gondterhelt .izgatott és zajos hetek voltak azok. Anyám állandóan felügyelt, hogy apám ne a legjobb bőrt használja föl a vásári cipőkbe. Anyám előrelátó volt; az idő is őt Igazolta. Kérve-kérte apámat: gondoljon arra, hogy városi embereknek is készít majd később cipőt, a szebb portéka oda kerüljön. Azonkívül kár cipőkéregnek branzolt használni, megteszi a keménypapír is. Hisz a többiek is ezt csinálják. Mondanom sem keid, sem kérés-könyörgés, sem veszekedés nem használt. Minden cipő. papucs és csizma úgy került ki apám keze közül, hogy csodájára járhatott volna a király iá Dehá, a király nem vetődött el arrafelé. így a parasztok mindig potom áron vásárolták meg apám cipőit. Mindig olcsóbban, mivel a részleteket a kamatokkal együtt csak úgy tudtuk fizetni, ha anyám maximálisan teljesíti a vásárokra vitt, cipők eladását. Hát anyám maximálisan teljesítette is feladatát, ha tudta volna, kifordította volna a cipők belsejét, hogy látva lássanak az emberek: a világ legjobb anyaga van belerejtve, sőt eltókozolva. Hiszen látták is azt. hogy jobb cipők, szebb cipők, de így se nagyon akartak venini. Anyám mindig engedett egy kicsit az árból, hisz a vevő mindig alkudott egy kicsit, s a cipők bizony ráfizetéssel keltek el. Ráadásul apám a vásár napján nemigen dolgozott, mivel ő előre megjósolta, hogy az egész kezdeményezést szemfényvesztésnek tekinthetjük, a mi helyzetünkből nincs kiút, amit keresünk, a bőrösök viszik el, vagy ha nem viszik el, nagyobb adót szabnak ki ránk. Mire apám feldolgozta a hitelbe vásárolt bőröket, s kielégítette a bőrösök követelésének egy részét, semmink nem maradt. Pedig egy időben még rádiónk is volt, emlékszem. Karácsonyi Margit énekelt benne magyar nótákat. De a rádiót is elvitték, csak két ágyúink maradt a szobában, meg egy asztál hokedlikkel a konyháiban. A konyha másik felében ott maradt a suszteráj a panglival meg a háromlábú székkel. Mi pedig ott maradtunk hármasban. Apám anyámat okolta, anyám pedig apámat. Vége-hossza nem volt a „kiértékelésnek”. Apám tehetetlenségében Ivott, anyám nekiesett es ütni kezdte. Én könyörögtem, Ahogy visszaemlék- szem, a lábuk előtt nyüszítettem és zagyvaságokat kiabáltam ón is. Ordítottam, jajgattam. Miág ma is, ha erősebben és indulatosabban beszélek, gyerekkori jajveszékelésem idéződlk fel... Apám mentőgondolata mindig Pestnél kötött ki; nagyobb város, nagyobb lehetőség, valamikor dolgozott ott, ott kezdte a szakmáit, talán él még a légi
