Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-07 / 210. szám

I Brandt üzenete a négy nagyhatalomhoz Tímár Mátyás megérkezett Dél -Amerikába Willy Brandt nyugatnémet kancellár vasárnap azonos szö­vegű üzenetet intézett a Nyugat- Berlinről szóló megállapodás alkalmából a négy nagyhatalom állam-, illetve kormányfőihez. Brandt üdvözölte a négyhatal­mi megállapodást, amelyben „gyakorlati rendezést találtak Berlin helyzetére, anélkül, hogy a város státusát megváltoztatták volna”. . A bonni kormány mindent megtesz, hogy sikerre vigye a megállapodás értelmében az NDK-val folytatandó tárgyalá­sait —, hangoztatja a négy nagy­hatalom kormányfőihez intézett üzenetében Brandt kancellár. — Ebben a szándékában abból in­dul ki, hogy az NDK is ugyan­így kész „teljesíteni az egyez­mény végleges aláírásának ezen előfeltételét”. A megállapodás jelentőségét méltatva, a kancellár fontos lé­pésnek nevezi azt az európai enyhülés felé vezető úton. A Kosziginhez és Nixonhoz in­tézett üzenet egy-egy rövid füg­geléket is tartalmaz. A Koszi­ginhez írt üzenet függeléke így hangzik: „Teljes értékének megfelelően nyugtázom az ön kormányának szerepét (a megállapodás kidol­gozásában). Ez lehetővé fogja tenni számunkra, hogy folytassuk azt a politikát, amely a kormá­nyaink között 1970. augusztus 12-én kötött szerződésben nyert kifejezést”. (DP A) Érdemi tárgyalások az NDK és az NSZK között Hétfőn délelőtt megkezdődtek Bonnban az NDK és az NSZK . uidöttségének tárgyalásai a nyugat-berlini négyhatalmi meg­állapodás részleteiről. Az NDK küldöttsége Michael Kohl államtitkár vezetésével délelőtt tíz órakor érkezett meg a kőin—bonni repülőtérre. A két küldöttség 17. alkalom­mal találkozik, de első ízben kezd most érdemi tárgyalásokat egy olyan megállapodás megkö­téséről, amely majd a Nyugat- Berlinben parafáit négyhatalmi keretegyezmény szerves részét alkotja. A bonni párbeszéd jelentősé­gét aláhúzza, hogy vele egyidő- ben a nyugat-berlini városházán is megkezdődött Ulrich Müller- nek, a helyi szenátus kancellári hivatala vezetőjének és Günter Kohrt-nak, az NDK államtitká­rának 8. megbeszélése is. A jelenlegi tárgyalások — mint ma már bonni illetékes körökben is elismerik — két tel­jesen egyenjogú német állam [ azon törekvését tükrözik, hogy az európai realitások elismerésé­nek alapján rendezzék a megál­lapodásban nyitvahagyott kér­déseket, majd pedig ezen túlme­nően szerződésben szabályozzák a két állam viszonyát (MTI) , Tímár Mátyás, a Miniszterta­nács elnökhelyettese és kísérete hétfőn, helyi idő szerint délben — dél-amerikai tárgyalás-soro­zatának első állomására — hiva­talos látogatásra Buenos Airesbe érkezett. Fogadására a repülő­téren meeielent Chescotta tá­bornok az argentin ipari, ke­reskedelmi- és bányaügyi mi­niszter. Az FKP üzenete Szadathoz A Francia Kommunista Párt háromtagú küldöttsége va­sárnap felkereste az EAK pá­rizsi nagykövetségét és átadta az FKP-nak Szadat elnökhöz intézett levelét. A levélben at FKP nyugtalanságát fejezi ki a Kairóban folyó per miatt, s hangsúlyozza az FKP, amely mindig tevékenyen támogatta az arab népek harcát a nem­zeti felszabadulásért és a tár­sadalmi haladásért, emlékez­tetni óhajt arra: az antiimpe- rialista harcosok között poli­tikai ellentéteket nem szabad elnyomó módszerekkel meg­oldani. Az egyiptomi népnek az izraeli terjeszkedés és az amerikai imperializmus elleni igazságos harcára súlyos csa­pást mérne az, ha a kairói per vádlottjait azokkal a bünteté­sekkel sújtják, amelyeket a főügyész kért ellenük. Az FKP a két ország közötti barátság és szolidaritás nevében arra kéri Szadat elnököt: ne ítél­jék el ezeket a férfiakat, akik­ről az egész világ tudja, hogy kiemelkedő módon vetted részt az egyiptomi népnek a szabadságáért, a méltóságért és a haladásért vívott harcá­ban. (MTI Uhuvá a magyar delegáció ellátogat: _____0 C HILE Amikor a spanyolok Peru meg­hódítása után újabb „aranyor­szág” után kutatva, azt kérdezték a vidék lakóitói, md van a hegye­ken túl, az indiánok e szóval válaszolták: csili, ami nyelvü­kön hideget jelenít. E jellemzés azonban nem állja meg a he­lyét. Aligha van meg egy olyan ország, amely annyi természeti változatosságot mutatna, mint Chile. A térképre pillantva hosszú, keskeny szalag: 4235 kilométer hosszan nyúlik el északi-déli irányban, a trópusoktól a déli Jeges-tengerig. Felszíne csak­nem csupa felföld, az Andoknak a Csendes-óceán felé eső lejtő­jén. A múlt század nyolcvanas éveitől az első világháborúig az ország északi részén levő salét­rom-sivatag jelentette Chilének a „fehér aranyat”, ennek kiviteli vámja fedezte az állami kiadá­soknak körülbelül 50 százalékát Ez az ipar hozta létre a bér­munkások tömegét A következő korszakban rézbányászata válik világgazdasági jelentőségűvé s ma is ez szolgáltatja Chile ex­portjának 80 százalékát Az or­szág gazdag ásványi kincsednek kitermelése a külföldi tőke, s főleg az amerikai monopóliumok kezébe került. Területének alig 10 százaléka van mezőgazdasági művelés alatt, szinte napjainkig a feu­dális nagybirtok jellemezte az állapotokat. A megművelt föld 52,4 százaléka 625 nagybirtoko­sé volt, s parasztcsaládok száz­ezrei éltek jobbágyi sorban. Az ország kilenc és fél mil­liónyi lakossága most harcol azért, hogy visszaszerezze az or­szág természeti kincseit, és hogy biztosítsa a gazdasági független­ségét a Népi Egységfront prog­ramja alapján. Chilében már az 1930-as évék végén létrejött az első népfront- kormány Ua tin-Amerikában, amely felvázolta az ország leg­fontosabb gazdasági problémái megoldásának tervét. Gonzales Videla elnök azonban egy 50 millió dolláros amerikai kölcsön feltételeként kizárta a kommu­nistákat a kormányból, és ille­galitásba kényszerítette a pártot. 1956-ban hét politikai párt, kö­zöttük a Chilei Kommunista Párt és az Egyesült Szocialista Párt létrehozta a Népi Egység­frontot, amelynek jelöltje Sal­vador Allende, győztesként ke­rült ki az elnökválasztásokból. Háromnegyedé vés működése alatt az új kormány hozzálátott a földreform megvalósításához, és az amerikaiak által ellenőr­zött rézipar birtokbavételéhez. Ez év július 15-én írta alá az elnök azt a törvényt, amely a természeti kincseket állami tu­lajdonnak nyilvánítják. A kül­földi társaságokat 30 év alatt kártalanítják. A Chilei Köztársaság és ha­zánk kormánya 1965 februárjá­ban újította fel nagykövetségi szinten diplomáciai kapcsola­tait. 1967-ben egy magyar kor­mányküldöttség látogatása nyo­mán kereskedelmi megállapo­dást, műszaki együttműködési, valamint kulturális és tudomá­nyos együttműködési megálla­podást írtak alá. Az idén júliusban magyar— chilei kereskedelmi megállapo­dás jött létre. A tárgyalásokon a chilei delegáció az iránt ér­deklődött. hogy Magyarország bekapcsolódhatna-e néhány chilei iparág — a gyógyszer-, alumíni­umipar, a bányászat, a gördülő­anyag- és élelmiszeripar — fej­lesztési terveinek valóra váltá­sába Akkor megállapodtak, hogy megvizsgálják az együttműkö­dés lehetőségeit és formáit. A két ország közötti együttműködés kiszélesítése érdekében egyet­értettek abban, hogy létrehozzák a két ország kormányközi vegyes bizottságát. A Clodomiro Almeyda Medi­na külügyminiszter budapesti látogatása után kiadott közös közlemény hangsúlyozza: kedve­zőek a lehetőségek országaink gazdasági és kereskedelmi kap­csolatainak a szocialista elveken alapuló testvéri barátságra és a kölcsönös előnyökre épített je­lentős növelésére. Máté Sándor Schumann Magyarországra látogat Maurice Schumann, a Francia Köztársaság külügyminisztere — Péter János külügyminiszter meghívására — szerdán hivatalos lá­togatásra hazánkba érkezik, VOZARI EDIT, AZ MTI DIPLOMÁCIÁI MUNKATÁRSA ÍRJA: A francia külügyminiszter hi-1 vatalos látogatása újabb bizony-1 sága a magyar kormány kanét-j ruktív külpolitikájának, amely­nek egyik sarkalatos pontja a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett: élésének és kölcsönösen hasznos! együttműködéséinek előmozdítá­sa. Maurice Schumann küszöbön álló budapesti megbeszéléseit magyar vezető államférfiak Pá­rizsban folytatott eszmecseréd előzték meg. A mostani tárgya­lások jelentőségét aláhúzza az a körülmény is, hogy a talál­kozóra akkor kerül sor, amikor az európai politikád légkör érez­hetően enyhült, amikor a Nyu- gat-Berlinnei kapcsolatos prob­lémák megoldását célzó négy­hatalmi egyezményt a nagyköve­tek már aláírták. A magyar köz­vélemény meggyőződése, hogy a francia külügyminiszter és a magyar vezetők budapesti meg­beszélései mind az összeurópai és világpolitikai kérdéseket, mind pedig kétoldalú kapcsola­taink továbbfejlesztését illetően gyümölcsözők, előremutatóak lesznek. Az utóbbi években egyébként a magyar—francia kapcsolatok­ban biztató fejlődés következett be. Mint emlékezetes. Fock Je­nő. a Minisztertanács elnöke 1968. mái-ciusában látogatást tett Franciaországban, s ékkor született meg a két ország kor­mánya közötti megállapodás, hogy kölcsönösen megvizsgálják, milyen módszerekkel lehet biz­tosítani gazdasági kapcsolatok kiegyensúlyozottabb fejlődését. Ugyanebben az évben a két kor­mány képviselői megalakítottak Párizsban a magyar—francia gazdasági és ipari együttműkö­dési vegyes bizottságot, s már az első ülésszakon együttműködés jött létre a gépiparban, a vegy­iparban, az alumíniumgyártás­ban, a színes televíziók és szá­mítógépek felhasználásában, al­kalmazásában. Azt is megállapították, hogy további lehetőségek realizálha­tók az elektromos iparban, a távközlésben, a könnyűiparban és a mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparágakban. Az együttműködés lehetőségeinek egyrészt a magyar és francia vál­lalatók közvetlen megállapodá­sokkal aknázták ki. többek kö­zött létrejött a DUTRA és a Robuste magyar—francia vegyes vállalat; ötéves műszaki és gaz­dasági kooperációra kötött szer­ződést a BUDAVOX és a Carv nes-i telefonszerelő vállalat; ma­gyar—francia kőolaj- és gázipari együttműködési szerződést írtak alá a nemzetközi piacon történő együttes fellépésről, s a győri Vagon- és Gépgyár és Renault vállalat megállapodása alapján megkezdődött Győrött a MAN- motorok kooperációs gyártása. A magyar—francia külkeres­kedelmi forgalom 1967 és 1970 között 33 százalékkal nőtt, s jól­lehet, ez nem kis ütem — a gaz­dasági szakemberek véleménye szerint — mégis elmarad a fej­lett tőkés államokkal lebonyo­lított forgalmunk átlagos bővü­lésének mértékétől. A kereske­delmi és gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésének kedvező le­hetőségei szerepeltek azoknak a tanácskozásoknak napirendjén, amelyeket dr. Tímár Mátyás mi­niszterelnök-helyettes, dr. Bíró József külkereskedelmi minisz­ter, Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter Pá­rizsban, illetve André Betancour Bettencourt, Franciaország terv- és telepítésügyi minisztere foly­tatott Budapesten. A magyar—francia kulturális kapcsolatok régi hagyományait gazdagítják az 1966-ban aláírt együttműködési megállapodás alapján lebonyolódó programok. Mindkét ország kulturális életé­ben eseményszámba mennek az évente megrendezésre kerülő francia filmnapok, illetve ma­gyar kulturális hetek, képzőmű­vészeti kiállítások, a hivatásos és amatőr művészegyüttesek köl­csönös vendégjátékai. A Párizs­ban működő magyar intézetben kulturális életünk jeles képvise­lői találkoznak a francia közön­séggel, tudósokkal, írókkal, mű­vészekkel. Hasonló célokat szol­gál a Budapesti Francia Intézet. Hazánk könyvkiadásában elő­kelő helyet foglalnak el a fran­cia írók, költők alkotásai: csupán a legutóbbi években több mint hetven francia regény jelent meg magyar fordításban. Az először hazánkba látogató Schumann, francia külügymi­niszter 1911. április 10-én szü­letet t Párizsban. A bölcsész-dip­loma megszerzése után az újság­írói %>ályára lépett. 1940-ben Londonban csatlakozott De Gaüllehoz és a londoni rádió francia adásainak szerkesztője lett. Részt vett Franciaország felszabadításában is. Az 1944- ben megalakult MRP (Keresz­tény Demokrata Párt) egyik ala­pítója, majd elnöke. 1965-ben megszűnt hivatalos kapcsolata az MRP-vel. A felszabadulástól kezdve nemzetgyűlési képviseld és különböző parlamenti tisztsé­geket visel. A TV. köztársaság több kormányában töltött he külügyi, államtitkári funkciót, 1969. június 23-a óta áll a fran­cia külügyminisztérium élén. Becsapják a Pentagont Az USA hadügyminisztere takarékoskodik Laird amerikai hadügyminisz­ter takarékosságra szólította fel beosztottait. A miniszter többek között érintette a katonai repü­lőgépek előállításának megnöve­kedett költségeit és hangsúlyoz­ta, hogy még megvásárlásuk előtt ki kell próbálni a gépeket A Pentagon főnökének minden alapja megvan az ilyen kijelen­tésekre, mivel a hadiipari cégek már nem egyszer becsapták megrendelőiket. Például 51 millió dollár ment el az atommeghajtású harci re­pülőgépek terveinek kidolgozá­sára és a tervek sohasem való­sultak meg. Nem sikerült el­készíteni a „Skybolt” elnevezésű, „föld-levegő” rakétákat sem,! amelyeknek a terve azonban a hadiipari konszernek 440 millió dollár hasznot hozott. Laird takarékossági felhívásá­nak megtételekor nyilvánvalóan arra számított, hogy a műit ta­pasztalataiból levonják a meg­felelő következtetéseket, azon­ban egyáltalán nem így történt. Az amerikai kongresszus to­vábbi összegeket szavazott meg az F—14 típusú vadászgépre, bár a gyártó cég már régen túllépte a tervezési költségeket A B—1 típusú bombázóra szin­tén anyagi eszközöket juttattak, noha a szakemberek többször kétségbevonták létrehozásának célszerűségét. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents