Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

Több mint tizenegyezer pályakezdő szakember - Munkába álltak az ifid diplomások Hazánk felsőfokú intézményei­ben — nappali tagozaton — 11374 diplomás végzett az el­múlt tanévben. Közülük 2231-en már korábban elkötelezték ma­gukat: társadalmi ösztöndíjas­ként munkaviszonyt létesítettek különböző üzemekkel, vállala­tokkal, intézményekkel, pályá­zattal vagy egyénileg tehát 9143- an léphettek munkába, számuk­ra összesen 15 764 álláshelyet hirdettek meg, vagyis 72 száza­lékkal többet, mint amennyien végeztek. A pályakezdő pedagógusok számára a különböző oktatási intézményekben együttvéve, 3669 álláshelyet tartottak fenn, mi­után befejeződött az állomány­ban levő pedagógusok pályázati ciklusa. A tanácsok és a szak­tárcák által meghirdetett 3669 álláshelyből 589 volt fővárosi, 126 megyei, városi és 2854 vi­déki. A 981 pályázatra jogosult kezdő középiskolai tanár részére 608 középfokú munkahely állt rendelkezésre, az elhelyezkedési lehetőség tehát 62 százalékosan alakult. Emellett természetesen a középiskolai tanárok is pá­lyázhattak az egyetemeken meg­hirdetett osztott, felsőtagozatú általános iskolákba is. Változatlanul keresettek a mérnökök is. A Műszaki Egyete­men most végzett 1719 mérnök- jelöltből 585 már korábban tár­sadalmi ösztöndíjjal kötelezte el magát. Pályázattal 1134 hallgató élhetett, s őket 1939 fővárosi, 615 megyei városi és 808 vidéki ál­lás várta. „Hiánycikk” a szakemberek listáján a közgazdász is. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem 426 most diplomázott közgazdászából 347-en pályázhat­tak, 79-en ösztöndíjasok voltak. Számukra 1J)45 munkahelyet hir­dettek meg — 616-ot a főváros­ban, 79-et megyei városokban, 350-et vidéken. Az elhelyezke­dési lehetőségük háromszoros volt. Csaknem 500 munkahely várta az állam- és jogtudomá­nyi karokon végzett mintegy 269 fiatal diplomást.Az agrártudomá­nyi egyetemeken 897 fiatal dip­lomázott, közülük 342 társadalmi ösztöndíjasként. Az 555 elhelyez­hető fiatal agrárszakember szá­mára 848 állás állt rendelkezés­re, ebből 757 vidéken. Munkába álltak a fiatal orvosok, fogorvo­sok, gyógyszerészek is. A tanév végén 1317-en államvizsgáztak, 128-an társadalmi ösztöndíjas­ként. Az elhelyezhető 1189 orvos, fogorvos, gyógyszerész részére 1408 munkahelyet biztosítottak. Ennek többsége, szám szerint 1173 vidéki. „Öregek napja ” Pusztaföld váron A hagyományos „öregek nap­ját” az idén augusztus utolsó vasárnapján rendezte meg a pusztaföldvári Dózsa Tsz. Eb­ből az alkalomból kétszáznál több idős ember — közöttük szá­mos alapító tag — kereste fel a szövetkezet központját. Az öre­gek a vezetőség társaságában határszemlén vettek részt. Meg­nézték: hogyan tartják rendben éppen eleget tudnak önről és ér­tékelik a keleten szerzett tapasz­talatait. — Minthogy Ring hall­gatott, még hozzátette: — Adj egy cigarettát. Amikor Ring szó nélkül elő­vette zsebéből a cigarettatárcá­ját és megkínálta Anna Martát, Kloss egyszeriben megértette, hogy a helyzetben fordulat állott be, méghozzá előre nem látott fordulat, amelytől most tartani kezdett. Elken kisasszony jól játszott, ügyesen és tüstént ki­használt minden helyzetet. — Az edelsbergi várban — kezdte a lényegen mindenféle bevezetés nélkül — elrejtetted a wroclawi Ablehrstelle archí­vumát Ring nyomban reagált. Az ütés túl erősnek bizonyult. Kinyitotta pisztolytáskáiét és a fegyver után nyúl. Kloss ugyanezt tette, bár még nem tudta, mit csinál, ha Ringnék kedve támad rálőni a lányra. Anna Maria azonban jobban ura volt a helyzetnék, mint Kloss gondolta. — Ne butáskodj — mondta a lány. — Tudtad, hogy Bischofs­felde az orosz övezetbe tartozik. Hogy hagyhattad az annyira fontos okmányokat az oroszok keze ügyében? Nekik akartad biztosítani az archívumot, mi ? — Lehet, hogy most a lány akarta átvenni a kihallgató szerepét? — Senki sem tud meg semmit az archívumról — mondta Ring. — Te pedig elpusztulsz. — Ostobaság. A lengyelek megtalálják az okmányokat és téged is megtalálnak, ök egy kissé másként kezelik ezeket az ügyeket, mint az én elöljáróm. Ha átadod nekünk az archívu­mot, garantáljuk személyi biz­a földeket, mit ígérnek a kapás­növények? Tájékoztatást káptak az állattenyésztésről, a szövet­kezet egész gazdálkodásáról, a várható eredményekről. A Dózsa Tsz vezetői ünnepi ebéden látták vendégül a szö­vetkezet öregjeit. Ezután baráti beszélgetésre került sor, majd a Szegedi Nemzeti Színház művé­szei vidám műsorral szórakoz­tatták az Ünnepeiteket. ■ tonságodat. Neked is meg a tisz- • tednek is. — Orcátlanság! A mi munkán- ; kát akarod leszámítoltatni, ml? ■ A lengyelek is szívesen fizetnek j ezekért a papírokért. Kloss az ablakhoz lépett. Egy- ; re világosabbá vált előtte e be- ■ szélgetés kimenetele. Most, saját S esélyeire gondolt: hogyan ment- i heti meg az archívumot most • már nemcsak a németektől, akik S meg akarták semmisíteni, hanem : az amerikaiak elől is. Anna Ma- * ria Elken, akit eddig menteni j akart, és akit csak előre nem S látott, felesleges akadálynak • tartott, most egyszeriben vészé- jj lyes ellenféllé vált. ■ A lánynak volt esélye. Ring- • nelc minden bizonnyal megfelelő ■ kíséret és szállítási lehetőség S áll rendelkezésére, hogy kiásássá ; az arvhívumot és amerikai meg- • szállott területre juttassa. Kloss : ezt nem engedheti. Mielőtt s azonban erre mégis sor kerül- « ne, Ringnék szabadulnia kell j Klosstól; vagy megfizeti, vagy jj likvidálja őt; más megoldás j nincs. Biztos volt abban, hogy : az ezredes pillanatokon belül ■ négyszemközti beszélgetést fog • javasolni. Így is történt. Inge nagybáty- i ja abbahagyta a beszélgetést ; Anna Mariával, beszólította Bér- : tát, és az amerikai nőt bezárat- : ta a kamrába, amelynek az aj- j taja a folyosóra nyílt. — Vigyázz rá, hogy véletlenül ■ meg ne lépjen — mondta Bér- • tának. — Aztán még megkér- : dezte: — És hol van Schenk? ■ — Reggel óta nem mutatkozik : — jelentette kt Berta és nehéz ■ kezét Anna Maria vállára tét- : te. {folytatjuk) I NVÁR A SZÓRA PARTJÁN Riportsorozata Balassi Együttes penzai vendógszerep léséről Csütörtök, au­gusztus 5. Pen­za felett ragyog • az ég, szélcsend van, a hőmérő higanyszála a plusz 40 felé kú­szik. Délelőtt 10 órakor el is éri, délben már 41. A levegő pára- tartalma minimális, a számunk­ra különösen tiszta levegőben mintha a tárgyak körvonala éle­sebb lenne, a piros pirosabb, a zöld zöldebb, a sárga sárgább, és a kék felettünk sokkal ké­kebb. Este a Kirov kerékpárgyár kultúrpalotája várja a magyar láncosokat. Már az előző nap megismerkedtünk Rájával, a ko­reográfussal, később pedig a ki- rovista táncosokkal is, akiket hamarosan Magyarországon üd­vözölhetünk. Kitűnő táncosok! Tiszteletünkre rendkívüli pró­bát rendeznek, és bemutatják azt a csárdást, amivel majd ott­hon, a mi hazánkban szeretné­nek kedves meglepetést szerezni a közönségnek. Mit mondjak? Tudnak! A lá­nyok kecsesek, mozdulatuk csu­pa líra, és csupa meleg energia, a fiúk szédítően akrobatlkusak. Kicsit oroszos a csárdás, any- nyira legalább, amennyire a mi ajándékunk, az orosz tánc, ma­gyaros. A balassisták körbeülik a próbatermet. Alt Mari és Sztan- kó Jutka tapsolnak, Regős Laci meg Bikfalvi Feri egyetlen fel­kiáltás: „Ez igen! Ragyogó!” A köszönet a Balassi-szignál! „Trallala, trallala, trallalalla- léló...” « Másnap Penza újabb városré­szével ismerkedünk- Á gyógy- szerérugyár és környéke csupa új lakóház, egy egész új város. A kultúrházon egyetlen szó, ha­talmas betűkkel: „Druzsba”. Ba­rátság. Odabent két sor pótszék vagy három is talán, és olyan kitűnő előadás, amely bizony párját ritkítja. Az orosz tánc fináléja után dübörög a taps, ismétlés új­ra és újra. Szünetben a kultúrház mun­katársaival beszélgetünk. Ez a beszélgetés — amíg tolmács is van — nagyon gördülékeny, és egy kicsit hivatalos. Azán, ha a tolmácsot másfelé hívják, sok­BÉXtS 1971. SZEPTEMBER L kai könnyedebbre vált, egy-két orosz szó, sokkal több gesztus, amit le sem kell fordítani. Már a nézőtéren észrevettük, hogy a feltűnően lelkes tapso- lók között is a leglelkesebb egy sima hajú, fiatal lány. Szünet­ben aztán hamarosan kiderül, hogy a kultúrház gyerekkórusá­nak a vezetője, tavaly végezte a három és fél éves népművelési főiskolát, és ötven gyereke van... Domorenkó, Penza, uliea Voro- silova 3.” Azt hiszem, igaz ba­rátra talált benne a magyar tánc, a magyar muzsika. A szokásos 11 óra, mire visz- szaérkezünk a Rosszija Hotel éttermébe, ahol reggel, délben, este ünnepre terített asztalok várnak bennünket És az orosz ételek színe java, és a kedves, figyelmes felszolgálók: a tipiku­san orosz Tanya, a grúz-szépség Az ajándék orosz tánc záróképe. Mármint a gyerekkórusban. Vil­lan a vaku, felvételek készül­nek. A sima hajú lány, aki min­dig nevet, és jókedve majd szét­veti az előcsarnokot, hirtelen komoly lesz, tollat kér, leírja a nevét, a címét, és... feltétlen kér a fényképekből, hogy erre az estére, a Balassira mindig em­lékezzen. „Tánya Nyikolajevna Tamara és a franciásan érdekes­izgalmas Natása. Napok óta állandó kísérőnk, Viktor a barátságra mond tósz- tot, és a jóízű vodkát fenékig isszuk. Bass Ervin (Következő riportunk la­punk holnapi számában Jelenik meg). A kirovisták próbáján. A ballassisták gratuláltok. A „Druzsba” kultúrház előcsarnoka, szünetben.

Next

/
Thumbnails
Contents