Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

Vigyázzunk önmagunkra! Néha ez Is ránk férne. Szala­dunk, rohanunk az életben, fi­gyelmetlenek vagyunk és sok­szor felelőtlenek. Aztán megtör­ténik a baj, a tragédia. Késő. Szánjuk-bánjuk, de nem tehet­jük jóvá, soha többé. Esetek. Az egyik állami gaz­daságban forrólevegős lucerna- szárítót építettek. Modem, kor­szerű berendezés. Jó benne dol­gozni. Figyelmet és törődést kö­vetel a munka. Az egyik fiatal hanyagul és flegmán dohányoz­ni kezdett. Mintha éppenséggel a főtéren lenne, Veszélyes és tilos. Az üzemben — a raktár ré­szében különösen — tilos a do­hányzás, kiírták látható, olvas­ható a táblán, minden dolgozót kioktattak, többször is elmon­dották nekik, hogy dohányozni tilos. Ennek ellenére rápipált * papírzsákokban csomagolt lucer. nalisztrakás tetején. Felelősségre vonták. Igen helyesen. A Viharsarokban működő ál­lami gazdaságokban 1968 első félévében 312 baleset volt. A kiesett munkanapok miim 6092. Javult a helyzet az idén, félévig 210 baleset történt, 5 203 mun­kanapkiesés származott belőle. Békés és Csongrád megyében az állami gazdaságokban 1968—60- ben három halálos baleset volt, tavaly és az idén szerencsére egy sem. A mezőgazdasági nagyüze­mekben a balesetek nagy ré­sze elkerülhető. Gondos munka- védelemmel, a munkavédelmi rendszabályok megtartásával megelőzhetni tengernyi könnyet, tragédiát, bánatot. Augusztus 4- én a Központi Bizottság ülésén értékelve a X. kongresszus ál­lásfoglalása »lapján az 1971-efl esztendő első felét. Nyers Re­zső elvtárs felhívta a figyelmet; gazdasági szervező munkánk­ban az exportra való törekvés mellett a balesetmentes, egész­séges, jobb ütemű munkára kell törekedni. A termelés és gazdálkodás színvonalának növelése mellett gyors és határozott javulás lehet, és kell elérni a munkavédelem, a balesetelhárítás, az emberről való fokozott gondoskodás, a munkafeltételek biztonságos megteremtésében is. Ezt tartva szem előtt az Állami Gazdasá­gok Békés és Csongrád megyei Főosztálya az elmúlt napokban bentlakásos, egyhetes tanfolya­mot szervezett Gyulán. Olyan munkavédelmi előadókat, fel­ügyelőket, irányító beosztású dolgozókat, szakszervezeti aktí­vákat hívtak meg a továbbkép­zésre, akik a mindennapi élet­ben a nagyüzemekben sokat tehetnek és tesznek a baleset- mentes termelésért. Az előadások fő témája a SZOT középfokú munkavédelmi tanfolyamainak anyaga volt, fő­leg szakmai vonatkozású, a hall. gatók munkájával összefüggő feladatok megvitatása. Előadókat az SZMT, a MEDOSZ központ, a MEDOSZ megyei bizottsága, a KÖJÁL küldött. A népes tan­folyam igen eredményesnek bi­zonyult. A biztonság-technikai vizsgák bizonyították ezt. Ér­deklődéssel ismerkedtek a résztvevők a negyedik ötéves terv munkavédelmi tennivalói­val, tapasztalatcsereként megis­merték más gazdaságok ilyen irányú tevékenységét — egyszó­val nagyon hasznos tanfolyam volt. Jó lenne, ha követésre találna. Ugyanis a vállalati középszintű munkavédelmi továbbképzés nincs megoldva, a mezőgazdasá­gi nagyüzemekben; szövetkeze­tekben, állami gazdaságokban egyaránt, az országban bárhol, a legsürgősebb tennivalók egyi­ke éppen ez. S a legembersége­sebb cselekedet. Vigyázzunk jobban másokra, önmagunkra! S. L. 1. A gyomai Alkotmány Tsz asszonyai példát rputattak Gyomén nagy aktivitással kapcsolódtak be a különböző munkahelyeken a lányok és asszonyok a Takarót a Vietnami gyerekeknek mozgalomba. Eb­ben elsősorban az Alkotmány Tsz nőbizottságia, asszonyai és lányai mutatnak példát Eddig 3 takarót készítették él, és ad­tak át de vállalták a negyedi­ket is, amelyet rövidesen szintén befejeznek. Megható az a lel­kesedés, amely fűti őket, s amely arra ösztönzi, hogy es­ténként horgoljanak, kössenek Köszönet ezért a munkáért a nyugatnémet változat szerint a vezető országoknak (mindenek­előtt a Közös Piac tagállamai­nak) egymással összehangolva kellene felértékelniük valutáju­kat a dollárhoz viszonyítva. Franciaország más álláspon­tot képvisel. A francia export versenyképességét féltve, Párizs nem akarja megtenni az Egye­sült Államoknak azt a szívessé­get, hogy a »dollár értékének csökkentése helyett hozzájárul­jon a többi valuták összehan­golt felértékeléséhez. A nyugat- európai viták ebben a kérdésben még mindig nem értek véget és nyilván az eddigieknél erőseb­ben fellobbannak majd, amikor szeptember 15-én a világ tíz ve­zető tőkés országának pénzügy- miniszterei konferenciát tarta­nak. Már ma is látható azonban, hogy a franciák taktikai veresé­get szenvedtek. Párizs ugyanis azt remélte, hogy nyugat-euró­pai pénzügyi megegyezés meg­akadályozásával egyben lehetet­lenné teszi a japán valuta árfo­lyamának megmozdítását is. Ja­pán azonban nemcsak a legdina­mikusabban fejlődő tőkés ország — hanem egyben az az állam is, amelynek kereskedelme (Kana­dáétól eltekintve), a leginkább kötődik az Egyesült Államok- ; hoz. Ezért a Nixon által kivetett ■ 10 százalékos import különadó j Japánt ériptette legfájdalmasab- s ban. Tokióban megértették, hogy ■ ha nem mozdítják meg a yen • árfolyamát a Washington által ; kívánt irányba —, nem számít- • hatnak a különadó megszüntető- • sére. Hosszas viták után végül elha- jj tározták a yen „lebegtetését”, ; amely gyakorlatilag egyenértékű • az ideiglenes felértékeléssel. Ez ■ nem kevesebbet jelent, mint azt : hogy Franciaország pénzügyi ■ szempontból a tőkésvilág vezető j országai között elszigetelődött • és Nixon gazdasági intézkedései • ezen az egy ponton (a többi ve- j zető valuták átértékelésének vo- j natkozásában) kezdik mérlegelni ■ a maguk gyümölcsét A csata természetesen nem ért ■ ' eget Nemcsak a szeptember ■ közepén kezdődő „Tízek Taná- I csa” előtt, hanem a Nemzetközi • Pénzügyi Alap szeptember 27-én ! Washingtonban kezdődő nagy • tanácskozásán is tovább tart * majd a vita. A legújabb japán : „hadmozdulatok” óta azonban ! valószínű, hogy Washington vé- : gül is kikényszeríti a francia el- : lenállással szemben a vezető tő- ! kés valuták felértékelését —i—e. : Rekorddal köszöntői! bányásznap Nagy Gábor fúrómester a vezérlőberendezésnél Lassú járással dörmögnek a motorok, fenitről leereszkedik két óriásikar, vasmancsával köruL. fonja a cső peremét, egy szisz- szenessel, mintha levegőt akar­na venni hozzá, megkapás zko- dik benne. Éretthangú ropogással hozzálátnak a dieselek, s csak jön, s csak jön a végtelen acél­kígyó, hozza az üzenetet a mély­ségből, ahol nemhogy ember, de még a közvetítője sem járt Gyémántfúróval — 220 fokban Az olajkutatás térképén ex­ponált hely. Szigorú renddel ki­épített külön világ a kukorica- táblák között. Az orosházi üzem­egység több mint negyven olaj­bányásza dolgozik itt, az ország legmélyebb olajkútjánál. Kevés hijja van már a hatezer méter­nek... — Bányásznapra, vagy novem­ber 7-re szerettük volna befejez­ni a kutat — mondja Ligeti At­tila, ügyeletes mérnök —, de nem megy olyan könnyen, ahogy gondoltuk. így meg kell eléged­nünk azzal, hogy ha nem is kész kúttal, de országos rekord- mélységgel köszöntjük a XXI. Magyar Bányásznapot. Igen, hosszú az a hat kilomé­ter, különösen lefelé. Minden nap és minden méter tartogat valami meglepetést, eddig is­meretlent. Hogy milyen idő van odalent? Kicsit hasonlíthat a po­kolhoz, 220 Celsius fok a hőmér­séklet. s a kijövő iszap is 90 fok körüli. Gyémántfejű fúró rágja a tüzes agyagmárgát, különleges összetételű iszap hűti, tömítí. a kutat. Minden munkafolyamatot fo­Törik a kukoricát Mezőhegyesen és Végegyházán A korai érésű kukoricák me­gyénk déli körzetében törésre értek. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek hozzá is láttak a betakarításhoz. A Mező- hegyesi Állami Gazdaságban ZMÁJ típusú csőtörő géppel kezdték el a kukorica betakarítá­sát a kamarási kerületben. A végegyházi Szabadság Tsz Mező­hegyessel határos területén szin­tén törik a kukoricát. Itt SZK- kombájnra szerelt adapterrel dolgoznak. Az őszi betakarítás lassan me- gyeszerte elkezdődik. A békés­csabai Május 1. Tsz-ben a múlt hét péntekén már szedték a cu­korrépát. Kaszaper, Mezőko- vácsháza, Magva rbánhegy es, Medgyesegyháza, és Medgyes- bodzás közös gazdaságaiban vág­ják a cirkot, lombozzák a ken­dert, szállításra készítik elő a tavalyinál lényegesen jobb mi­nőségű és több termést. Műanyag­feldolgozásban jártas vegyipari technikust részlegvezetői munkakörbe felvesz a Szarvasi Műanyag- és Játékkészítő Ktsz, Szarvas. x fcozöbt figyelem biztonság kísér, hiszen a szerzett ismeretek pá­ratlan értékűek. Nemcsak hazai kuriózum ez a kút, Európában is kevés hasonlóra altad. Egy telet kell kibírni A különleges feladat szakmai­lag is jól felkészült embereikéit kíván. Büszkék lehetnek az oros­háziak, hogy rájuk esett a vá­lasztás. A berendezés dolgozód­nak zöme tíz-tizenöt éves tapasz­talattal rendelkezik, Csák István, Magyar Gábor, Mile Lajos, Var. ga Lajos, és a többiek az olaj- kutartás hőskorában jöttek Bdhar- nagybajomból. Nádudvarról, Püspökladányból. A fúrós élet romantikája hozta össze, s az tartja ma is együtt őket. Kü­lönös összetartás alakult ki ben­nük, a földiek együvétartozása mellett az egymásra utaltság a nehéz munkában. — Nem volt nekünk csak a puszta kőt kezünk, amikor ide­jöttünk, itt tanultunk meg min­den). — magyarázza Csák István vezető fúrómester, aki ma a 17. bányásznapot érte meg az olaj­iparban. — Nyolc általánost alig hagyott suttyók voltunk, mikor beálltunk túrósnak, aztán akinek volt szorgalma, akarása, végig­járta azt a bizonyos szamárlét­rát. Kulcsosból lett kapcsoló, az­tán segéd, majd fúrómester, vagy éppen vezető mester. Persze sok telet kellett addig átvészelni, mert az itt az igazi próbatétel. Vannak szép számmal fiatalok is, s ha az első telet kibírják, így mondjuk ezt. akkor megmarad­nak. Na, és ha tanulnak. Hadd áll­jon itt néhányuk példája, akik közel a negyvenhez, most vég­Köziiletek, magánosok figyelem! A Békéscsabai Építő- és Épületkarbantartó Ktsz, Kétegyházi úti telepén díj­mentesen kapható jó minőségű fenyöforgács j zik az olajipari technikum ne- I gyedik osztályát. Havonta utaz­nak Orosházáról Nagykanizsáira és arra a kérdésre, hogy kötele- ző-e a technikum elvégzése, a válasz: nem, csak szükségét ér­zik. „Olyankor nem lél az ember” Ha a felszínen összeraknánk azokat a métereket, amelyeket lefúrtak, ki tudja hányszáz, vagy ezer kilométert is kitenne. S ha megszámolnánk, hányszor kellett megfékezni a kitörni készülő gázt, lenne néhány mementó ezen a képzeletbeli úton. — A legcsúnyább az Algyő 168-as kút kitörése volt — foly­tatja Csák István —, ahol ki­lenc napot dolgoztam, mint a mentőbrigád tagja. Érdekes, olyankor nem fél az ember, most utólag visszagondolva borzadok meg néha, milyen kockázatos is volt a tűz. eloltása után, a még mindig működő kút szájánál dől. gozni. De a fúvósok nem szívesen be­szélnek az ilyesmiről, inkább új­ra a berendezésre, a brigádra te­relődik a szó. Az RD—50-es kol­lektívája Aranykoszorús címmel kitüntetett, tízszeres szocialista brigád. A tízből kettőt már itt nyertek el az ország legmélyebb kútjának fúrásánál. A koronát szerették volna most feltenni munkájukra azzal, hogy a bá­nyásznap tiszteletére befejezik #a kutat. De egyelőre be kell ér­niük azzal, hogy „csak" az orszá­gos rekordot döntötték meg, ám a végtelen acélkígyónak már alig százegynéhány méteres üzenete van hátra. Seleszt Ferenc A HÜTÖUA/ FELVESZ felsőfokú gépipari technikumot végzett fiatalokat Érdeklődés: a személyzeti vezetőnél. x

Next

/
Thumbnails
Contents