Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-25 / 226. szám

Ami megőriz... — Nem pa­naszként mon­dom, de 27 éves létemre még nem láttam a Balatont. Nem volt rá időm és pénzem sem. Hűség a gépekhez Varga Gáborral a véletlen ho­zott össze. Tizenegynéhány nap­pal ezelőtt a Sarkadi Cukor­gyárban járva, egy népesebb társaságtól érdeklődtem, hogyan sikerült a próbaüzem. Ö vála­szolt, s aztán szóba elegyedtünk. Rögtön megragadott készséges­sége, s néhány puhatolódzó kér­dés után leültünk beszélgetni. Behúzódtunk a klub-presszó 2x2 méteres kis lomtárába, a hang­szórók, egymásra rakott székek és összecsavart zászlók közé. Beszélgető partnerem magas, sovány fiatalember. A gyárban rakodógépszerelő. Ha nem mon­daná, akkor is könnyen ki le­hetne találni mesterségét, hiszen csontos, nagy kezének hajszál- vékony barázdáiba lemoshatat- lanul beitta magát az olaj. A gép; a mozgó, zakatoló,.élő szer­kezet a mindene. Mór gyermek­korában (kilencen voltak testvé­rek) a taktorok körül őgyelgett. Apja a gépjavítónál dolgozott, s abban az időben Gábor hordta neki az ennivalót, s bizony nem egyszer előfordult, hogy olajosán ment az iskolába. Amikor a ta­nár megszólta — máig sem felej­tette el — nagyon szégyellte ma­gát. De a gépekhez felnőtt fej­jel sem lett hűtlen. Az általános iskola elvégzése után mehetett volna technikum­ba, de nem ment, mert sok volt a gyerek és kevés volt a pénz. Iparitanuló lett a gépjavítónál. Gyulán tett szakmunkásvizsgát, s nem sokkal ezután már ő ok­tatta a fiatalokat. Alig volt idő­sebb, mint azok, akiket a keze alá adtak. — Nagy tisztesség volt, s úgy érzem, megszolgáltam a bizal­mat. Én valahogy könnyen szót értek az emberekkel, s ezért is ment simán dolog. tagosom. Igaz, elég sokat beszé­lek, vitatkozom, mert minden ér­dekel, ami körülöttem történik, de úgy érzem, az én vélemé- nyem is számít. Nemcsak itt az üzemben vagy a KISZ-ben, ha­nem a gyárkapun túl is... Amit csak lehet, megnézek, meghall­gatok, hogy hozzáadhassam az én gondolataimat. Legyen az egy klubdélután szervezése vagy altár egy világpolitikai esemény. Sokszor morfondírozok azon, — munka közben, a vidéket járva, mert hiszen a kezem már ösztö­nösen elboldogul a gépekkel —, vajon hol van a határ köztem és a világ között? Nem gyakor­lati okokból... Nem voltam, s azt hiszem, ezután sem leszek én gazdag ember. Az viszont izgat, hogy egy átlagembernek, mint, amilyen én is vagyok, mekkora feladat, működési, érdeklődési kör szahatott ki. Néha bizony kétségbeesem „falánkságom” miatt, mert mint vizet a szivacs, mindent magamba szívok. Per­sze az is igaz, hogy tőlem még nem kértek olyat, amit ne tet­tem volna meg. Már persze, amit az ésszerűség diktál. Ügy hiszem, ez éltet engem, ez a sürgés-for­gás. Számítanak rám és én is számíthatok társaimra. Ez az, ami megőriz: fiatalnak, tisztá­nak, embernek... Mondja is a fe­leségem: te, fiam, senkinek sem tudsz ellentmondani. Nemcsak az eszét, a szívét is Gábor barátom vallomása (mert hiszem, remélem, hogy ba­rátként váltunk el) még hosszan tartott, ám úgy tűnik, hogy sza­vai, így leírva, dicsekvésnek lát­•eanak. Nem baji A jogos büsz­keség nem minő­sül dicsekvés­nek. Aki minden porcdkájávai ér­zi. érti. hogy kötődik valami­hez, s hogy éleiének fix pontja a többiekhez való viszony, azt örömmel tölti el az a" tudat, hogy szüksége van rá másoknak, hogy tagja lehet egy közösség­nek. Talán ez az, ami erőt ad Varga Gábornak, hogy még a munkakörén túl, néha erőn felül is vállaljon. — A jó gépszerelő nemcsak gé­peket szerel. Amellett, hogy technikailag lehetővé teszi a ré­paszállítást, kicsit agitátor, ki­csit üzletember is. Aki szereti a mesterségét, az nemcsak az eszét adja a munkájához, hanem a szí­vét is. Három kívánság „Nemcsak az eszét adja a munkájához, hanem a szívét is”. A Kiváló Dolgozó címmel kitün­tetett Varga Gábor sokszor ért úgy haza az apóséknál berende­zett szoba-konyhás lakásba, hogy felesége már aludt, a vacsora ki­hűlt Sokszor volt így, mert so­kat vállal, s a nap csak 24 órá­ból áll. Funkcióinak, megbízá­sainak, önként vállalt feladatai­nak listája hosszú. Párttag, mun­kásőr, szakszervezeti bizalmi. A KISZ-ben is számítanak rá és besegít az ifjúsági klub irányí­tásába is. Most jár a marxista középiskolába és focizni is na­gyon szeret. Igaz, az utóbbi idő­ben már ritkábban jutott el az edzésre, így aztán a tartalékcsa­patba szorult. Ha hármat kívánhatna egy jó tündértől (s ebbe a játékba vi­lágnézeti vita nélkül belemegy), azt kérné, hogy szülessen egy gyerekük, teljen le minél előbb az OTP-részlet, és szabadságát egyszer a Balatonnál tölthesse. Brackó István Sokat beszélek, vitatkozom .^Könnyen szót érték az embe­rekkel...” Vajon mit jelent Var­ga Gábor számára ez a mondat? — Azt jelenti, hogy szeretem az embereket. De jelenti azt is, hogy — tudtommal — nincs ha­csupán arra, hogy otthon tanyáz­hassunk, a szüleimnél, s tanul­hassak. Aztán siettem vissza, le­tenni az „u. v.”-ket. Mint az őrült, tanultam éjjel­nappal, s úgy-ahogy leraktam az utóvizsgákat. Azonban, mire vé­geztém velük, elmaradtam a másodév anyagával. Mindig volt két—három, sőt öt rajzos tárgy egy-égy félévben a Műegyete­men, el lehet képzelni, mit gü­riztem össze éjszakánként a rajz­tábla fölött. Nem volt energiám tisztességesen felkészülni fiziká­ból. Ráadásul a fizikából, annak statikai részéből vizsgáztató ta­nár nem volt jóindulatú, sőt al­lergiás a szakérettségisek meg a technikusok iránt. Pedig akkor­tájt már se ciktás lány, se spor­tolás nem volt, csak iparkodás — önerőből. Tanulás — saját káron. Még a jegyzetelést is sa­ját kárán tanulta meg az ember. Nem volt, aki útbaigazítson, aki a gondunkat viselje. Egyes,egye- dül csak egy fiatal tanársegédnő, aki, miután végzett, ott maradt az egyetemen. S aki körülbelül olyan pályát futott meg, mint én — még az apja is suszter volt... De erről tán odébb. Elég a? hozzá, nem ment a statika Z. tanár úrnál. Ö egyéb­ként is csak azokat becsülte, akik rendes úton, nappalin vé­gezték a középiskolát, s többször hangoztatta, hogy nem valók va­gyunk az egyetemre, a kifeje­zettén száraz, elméleti fizikát követélte. Én Nagykőrösön épp fizikából voltam a legjobb — s itt abból húztak él. Űgyany- nyira, hogy a harmadik félévet nem tudtam befejezni, évkiha­Nemzetközi összefogás öntözőtelep létrehozásában Négy ország — a Szovjetunió, I NDK, Bulgária és Magyarország i — vízügyi szakembereinek, szak- I gyásra, évismétlésre utasítottak.; Hazamentem Orosházára, ácsse- : gédnek, a régi brigádomba. Be- : fogadtak, s áprilistól szeptem- ; bérig voltam megint együtt ve- : lük. Egy ruhánravalót kerestem, : s visszamentem újrakezdeni a : másodévet. Szerencsére épp ak- i kor hoztak egy testhezálló ren- ; deletet. Ennek értelmében a s szakérettségisek akkor is meg- ; kapták az ösztöndíjat, ha évet j ismételtek. Egészen jól boldo- 5 gultam. Ráadásul szép új kol- í légiumba kerültünk akkor már, ; a Bercsényi utcaiba, kétágyas ■ szobákba. Az elősévesek négyes- • ben laktak — mi urak voltunk, ■ s a tanulás is nyugodtabb kö- • rülmények között mehetett ! ilyenformán. : A másodévet egészen tűrhe- : tőén végigvifctem ekkor már, ■ bár „u. v.”-m ekkor is volt — ; az átok fizikából. Hárman men- : ■ tünk utóvizsgázni. Z. tanár úr- • hoz, aki váltig hangoztat- ! ta, hogy a Sorbonne-on tanult, : s egy nagyhírű francia pro- ■ fesszor szellemi unokájának ; tartják szakkörökben.;. Ne- * kém nagyon furcsán hangzott • az, hogy egy tényleg tudós • szakember olyan marha legyen, ! hogy folyton a maga dicsőségét : hangoztatja. Szokatlan volt... 5 Aa én öreg mestereimből úgy j kellett harapófogóval ikihúzni. i ha valami eredményt érteik él j életük során. Szokatlan és ne- • vetséges volt Z. tanár úr foly- ■ tonos ömlengése saját magáról. S S félelmetes volt a vizsgára j gondolni... : (Folytatjuk) értőinek a közreműködésével hatszáz hektáros kísérleti és he­mutató esőztető öntözőtelep ta­nulmánytervének elkészítéséhez kezdtek hozzá Debrecenben, az Agrártudományi Egyetemen. A négy ország "legjobb terve­ződből alakult és Debrecenben dolgozó munkacsoport az esőz­tető öntözés gépesítésére, a munkaerőigényesség csökkenté, sere keresi a legjobb megoldáso­kat. A tervek elkészítésénél fel­használják a különböző orszá­gok legjobb tapasztalatait. (MTI) A Békés megyei Méretes Szabók és Szűcsök Ktsz-e 1971. szeptember 27-ón olcsó cipővásárt rendez Reggel 8 órától. Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 8. (Központ) 320496 Volán 8. sz Vállalat HIVATÁSOS GÉPJÁRMŰ­VEZETŐI TANFOLYA­MOT INDÍT. Munkaszerződés ellené­ben a költséget fedezzük. Jelentkezés: november 1-ig a személyzeti és oktatási osztályon. Békéscsaba, Szarvasi u. 87. 320496 99 Mintha otthon lennénk...“ Szabálytalan beszélgetés a pensai művész-küldöttség vezetőivel V. J. Sumilin P. K. Pavlovna A „szabályos” interjúk úgy zajlanak le, hogy az érdekeltek leülnek egy asztal köré s beszél­getnek az adott témáról. Ehhez viszonyítva a P. K. Pavlovnával és V. J. Sumilinnal folytatott be­szélgetésünk a lehető legsza­bálytalanabb volt — így adott rá módot vendégeink hallatlanul zsúfolt programja. Kezdtük te­hát szerdán a Körös Hotelben folytattuk csütörtökön este a szarvasi Művelődési Központban a forró sikerű előadás után már kiürült nézőtéren s fejeztük be másnap, néhány perccel a Penza Együttes csabai városnéző sétá­ja előtt. — Az orosz ember nagyon-na- gyon szereti a dalt, a táncot, a zenét. Ennek természetes követ­kezménye, hogy megyénkben kétszáznál több öntevékeny ze­nei és táncegyüttes működik, közöttük húsz olyan, amelyik a megye határán túl, a köztársaság más területein, városaiban, fal­vaiban is rendszeresen fellép. — Ez utóbbiak közül való a most Békésben szereplő zenekar és táncegyüttes. A nagyrészt orosz népi hangszereket megszó­laltató zenekarunk több, mint tízesztendős. Karmestere V. N. Popov. Különösen nagy érdeme, két szerzett abban, hogy az együttes az Önök Szocialista Kultúráért kitüntetésének meg­felelő elismerést kapott. A zene­karral több felvételt készített mór a rádió, s felléptek a moszkvai Kreml Színházban, va. lamiint a Szovjetek Háza Oszlop­csarnokában is. Műsorukban je­lentős helyet foglalnak el az orosz és külföldi klasszikusok,' ezeken kívül népdalok és mai szovjet s közöttük penzai zene­szerzők alkotásai. Repertoárju­kat könnyűzenei és táncszámok teszik különösen érdekessé, vál­tozatossá, — A V. I. Várdújév-vezette táncegyüttes a penzai vegyigép­gyár fiataljait foglalkoztatja el­sősorban. Bemutatóikon orosz táncokat, a Szovjetunió más né­peinek táncait és a baráti orszá­gok folklórjának egyes darabjait adják elő. Nagy szerepet vállal­nak a népművészet ezen ágának 5 smjmsm2 1971. SZEPTEMBER 25. őrzésében, a hagyományok to­vábbfejlesztésében, — Feni lekre egy-egy példa: jó munka-kapcsolata van zene­karunknak a világszerte ismert Pjatnyiekij-együttessel; a Koro- bejnyik című táncjáték pedig egy A. N. Nyekraszov által fel­dolgozott Népdal újrateremtése a szép mozdulatok műfajában. — A Magyarországra érkezett együttesben a penzai dolgozók legkülönbözőbb rétegeinek kép. viselői szerepelnek. Vannak köz­tük esztergályosok, lakatosok, technikusok, mérnökök, tanárok, nyugdíjasok és diákok. Közös szerelmük a dal, a tánc, a mu­zsika. Élre szánják szabadide­jük nagy részét — Mostani vendégjátékunkkal szerettünk volna elhozni egy da­rabot népművészetünkből, igye­keztünk e műsorral is bizonyíta­ni a penzai ak szeretetét magyar barátaink iránt. — A magyar közönség tapsait úgy fogadjuk, mint e szándé­kunk megvalósulásának elisme. rését. Kedvesek nekünk e tap­sok azért is, mert barátságunk jelképei. Békés megye tájai, vá­rosai, falvai nagyon szépek. De még ezeknél is jobban tetszenek mdndannyiunknak az emberek, akik annyi szeretettel veszik kö­rül együttesünket, hogy a szó legnemesebb értelmében otthon érezhetjük itt magunkat. — Nem lehet kétséges, hogy vendégjátékunk mélyíti kulturá­lis kapcsolatainkat — melynek következő állomásaként penzai képzőművészek alkotásaiból nyí­lik rövidesen tárlat Békéscsabán Ezen túlmenően pedig további erősítője lesz népeink barátsá­gának. Beszélgetésünkben legtöbbször a barátság szó fordult elő. Ezt a szép és egyre gazdagabb tarta­lommal megtelő szót hallottuk legtöbbször P. K. Pavlovnától és V. J. Sumdlintól már a június­ban testvérmegyénkben járt Bé­kés megyei delegáció látogatá­sakor is. Ezt valamennyi penzai dolgozótól és vezetőtől, Raj­táitól és idősebbtől. Ezt a Penza Együttes tagjaitól. És ennek a szónak humanista értékéről val­lott újra meg újra a vendégmű­vészek fáradtságot nem ismerő, a közönségnek mindig a legtöb­bet nyújtani akaró igyekezete s a nézőtérről feléjük irányuló sokszáz figyelő szempár, a szép produkció után felcsattanó el­ismerő taps. (danisB)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents