Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-24 / 225. szám

A szolgáltatás fejlesztéséről

Beszélgetés dr. Dankó Jánossal. a megyei tanács ipari osztályának vezetőjével

A napokban érdekes statiszta- kai adat ragadta meg a figyelmem: Békés megyében a lakossági szolgáltatásból a magánkis- ipar 65 százalékban veszi ki a iészét A fennmaradó 3a százalékból 6,7 százalék az állami és a tanácsi iparra. 2lt,:s százalék pedig a szövetkezeti iparra jut. Mindez azonban így együtt sem tudja kielégíteni az évek óta egyre növekvő igényeket.

Dr. Dankó Jánossal, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjével beszélgettünk, aki a szolgáltatóipar elmaradottságát azzal indokolja, hogy ez a tevékenység a felszabadulást követően hosszabb ideig a népgazdaság perifériális területére szorult. Az elmúlt negyedszázadban számos nagy fontosságú feladatot kellett megoldani, mint többek között az újjáépítést, az államosítást, a tsz-szervezést, az iparfejlesztést, melyek egyenként is óriást összegeket emésztették fel. Közben súlyos elemi csapások is érték az országot. Lényegében tehát nem teremtődték meg a gazdasági feltételek ahhoz, hogy az életszínvonal életkörülményeinkkel kapcsolatos elemeit, nevezetesen a szolgáltatást napirendre tűzzük

— Mi a jelenlegi helyzet?

— A jelenlegi viszonyaink kö. zott jobban megvannak az anyagi lehetőségek arra, hogy az életkörülményeinket, javító szolgáltatásokat is nagyobb mértekben fejlesszük. A tartós fogyasztási cikkek elterjedése követelményként írja elő a szolgáltatás gyors fejlesztését. Egyre több jól képzett szakemberre van szükség. Az egész iparban és a szolgáltatásban dolgozók aránya a legfejlettebb országokban 70:30, nálunk 80:20 százalék, ráadásul igen alacsony a technikai, a műszerezettség: színvonal es a szolgáltatásiban dolgozók szakértelme sem üti meg a mértéket. Mégis azt kell mondanom, hogy már eljutottunk a fordulóponthoz. Az elmúlt 10 év alatt a szolgál tatás összes értéke országosan 4.1 milliárdról 6,1 mil- liárdra nőtt. s megközelítőleg ilyen az arány változása Békés megyében is.

— Miért tűnik mégis úgy. mintha alig lenne fejlődés?

— Mert az ipari termelés üteme a szolgáltatás fejlődését lényegesen meghaladta, a tartós fogyasztási cikkek használata pedig 10 év alatt megsokszorozódott. Így például gépkocsiból 20-szorosára. háztartási gépekből 10-szeresére, elektroakusztikai cikkekből 5-szörösére növekedett.

— Mi az, ami a szükséglethez képest fékezte az előrehaladást?

— A szolgáltató tevékenység azelőtt — különösen a II, ötéves tervidőszakban — még lenézett területe is volt a népgazdaságnak. A gazdasági mechanizmus reformja, amelyet 1968. január 1-én vezettek be, inkább az árutermelésre inspirált.

— Hogyan lehet ezen segíteni?

— Az utóbbi időben számos központi intézkedés jelent meg, amely ösztönzőleg hat a szolgáltatás fejlesztésére. Így például |

1970-tól az eszközlekotesi jaru- ! lék a szolgáltatásból nem kerül j elvonásra. A fejlesztési alap \ után a vállalatok nem adóznak J Az állam preferált bankhitele- i két nyújt és évenként 3 száza- i I lékos átlagbérnövekedést enge, j ■ délyez. Az eddigieken kívül I 1975-n g országosan másfél milliárd forint fejlesztési alapot hozott létre, melyből Békés megyéié 53 millió forint jut.

— Az intézkedések milyen változást eredményeztek?

— Sajnos nem hozták meg a I várt sikert. Továbbra is az árutermelésre való törekvés dominál. ami miatt különösen a kisebb és a periférikus települések

i szolgáltatói helyzete nem javult ; kellően,

— Mi az oka annak, hogy a kisipari szövetkezetek szolgáltató tevékenysége nem fejlődik. holott a központi intézkedések — mint kisüzemeket — elsősorban ösztönzi erre?

— A szövetkezeti szektor a III. ötéves tervidőszakban jelentős támogatásban részesült. Így 1967-ben 9 millió forint beruházási hitelt kapott a szolgáltatás fejlesztésére, 1969-ben 22 és fél millió forint volt a preferált hitel, 1970-ben fjedig 8 millió forint. A IV. ötéves tervben a megyei fejlesztési alapból ugyancsak jelentős összeg a szövetkezeteknek jut. Sajnálatos azonban, hogy ezeket az összegeket — meit nagy a csábítás árutermelésre — esetenként nem a szolgáltatás fejlesztésére használták fel.

— Bevezetőben említettük, hogy az állami és a tanácsi ipar a teljes szolgáltatásból

6,7 százalékban veszi ki a részét. Ilyen vonatkozásban várható-e fejlődés?

— Az állami és a tanácsi iparban feltétlenül szükséges a meglevő szolgáltatás fejlesztése, meg kell azonban mondani, hogy tevékenységi körük gyakran nem esik egybe a szolgáltatás területével.

— Dankó elvtárs eddigi kérdésekre adott válaszaiból nem tűnik ki, hogy van-e valami- > lyen biztosíték a szolgáltatás kellő ütemű fejlesztésére. Mi várható tehát?

— Az 1038/1969 számú kormányhatározat a szolgáltatás területi fejlesztésével és irányításával — szektorra és ágazatra való tekintet nélkül — a megyed tanácsokat jelöli ki. A megyen, állami és társadalmi iparvezetés szilárd elhatározása, hogy a IV. ötéves terv során érvényt szerez a kormány és a megyei szervek határozatainak. Elsősorban annak, hogy a szolgáltatás fejlesztésére biztosított állami támogatási rendeltetésének megfelelően használják fel. Ezért a közeljövőben megvizsgáljuk az eddigi támogatások hatásait.

— Mi a törekvés az elkövetkezendő időszakban a lakossági igények kielégítése szempontjából?

— A szolgáltató tevékenységi körök az idők folyamán átalakultak. ma ehhez viszonyítva határoztuk el többek között, hogy a textiltisztításban 23 millió forint költséggel 1550 négyzetméter kapacitásnövelést hajtunk végre a IV. ötév« tervidőszakban. A személygépkocsi-javítás fejlesztésére 34 és fél millió forintot fordítunk, amely 180 ezer munkaórával növeli a kapacitást. A rádió. tv. háztartási készülékek javításának bővítését 15 millió 100 ezer forint költséggel igyekszünk megoldani, amely 1130 négyzetméter alap- területnövekedést tesz lehetővé. Még egy összehasonlító adatot ismertetek, amelyből megfelelő következtetést lehet levonni. Országosan 1970-ben az egy lakosra jutó szolgáltatás értéke a vidék átlagában 461 forint volt,

1975-ben a tervezett összeg 755 forint. Békés megyére vonatkozóan az 1970. évi 425 forintról 656 forintig akarunk eljutni. Bizonyos. hogy ez a célkitűzés reáiis — fejezete be tájékoztatóját dr. Dankó János.

Megjegyzés: Térjünk vissza a szolgáltatás szektorok szerinti arányaira, amit az interjú bevezető része ismertet. Ebből láthatjuk. hogy a szövetkezeti ipar mindössze 28,3 százalékkal veszi ki a részét a megyei szolgáltató tevékenységből. A beszélgetés soránt azt is megtudtuk, hogy a fejlesztési alapból kapott összegeket esetenként nem a szolgáltatás. hanem az árutermelés fejlesztésére használták fel.

Lehetséges, hogy az árutermelés ma jó „üzlet” olyan elmaradott technikai eszközökkel, berendezésekkel is, mint amilyennel a legtöbb kisipari szövetkezet rendelkezik. Ám aligha folytatható ez huzamosabb ideig. Célszerű lenne minél több szövetkezetnek a szolgáltatásra áttérni, ami tulajdonképpeni hivatásuk az ilyen kis üzemeknek. Amelyik előbb kezdi, bizonyára az jár jobban.

Pásztor Béla

A mongol

pártmunkás-küldöttség látogatása megyénkben

Az üveggyár kemencéjének központi vezérlőtermében Czina Sándor igazgató ismertette a vendégekkel a berendezések működését, (Fotó: Somogyi)

A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának | megyénkben tartózkodó kül-1

döttsége szerdán délután az

Orosházi Üveggyárba látogatott. A vendégek — J. Tojogoon, a KB osztályvezető-helyettese, Szanesnyaiav, a KB kádenoez- tályának nmkatársa, Drimbozer, a KB szervezési osztályának munkatársa, Zalpaa, a Szelenga ajmaki PB szervezési osztályának vezetőhelyettese — kíséretében volt Pethes András, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, dr. Szabó Sándor, az MSZMP Békés me- jgyei Bizottságának titkára, dr. Rusznák János, a megyei párt- bizottság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője. A küldöttséget Orosházán Gonda József, az MSZMP városi bizottságának első titkára, Mihály András, a városi tanács elnöke, Czina Sándor, az üveggyár igazgatója ,a megyei pártbizottság tagja és Torján József, az üveggyár pártbizottságának titkára fogadta. A gyárlátogatást megelőzően Tarján József tájékoztatta a vendégeket az üzem munkájáról, a pártszervezetek tevékenységéről, a tö- megszervezeték szerepéről. A vendégek ezután kérdéseket tettek fel az elhangzottakkal kapcsolatban, majd megtekintették a gyárat.

A mongol pártmunkás-küldöttség tegnap a Mezőhegyes! Állami Gazdaságban és a mezőkovácsházi járásban tett látogatás után a késő esti órákban utazott el megyénkből;

Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, figyeíem!

A Körösvidéki Vizügvi Igazgatóság nagyobb mennyiségű kiselejtezett árvédelmi

rözsét kínál eladásra

1,— Ft/kévéniként’i árban.

Érdeklődni: Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság Anyagellátási es Szállítási Osztály Gyula, Városház u. 26. Telefon: 240'85 mellék, 244705

Dér Endrei

HdtaU Uátán

(Regény)

16.

Hazajőve a Balatonról, háromnapos felvételi vizsgánk volt. Aztán kollégista lettem, s el kellett dönteni, melyik egyetemen próbálkozom. Két álmom volt. Szerettem volna előadóművész lenni, versmondó művész; de ugyanoly hevességgel vágyódtam a tanári pályára is. Az előző pálya szépségeibe a Balaton partján már belekóstoltam, mert

P. Feri velem szavaltatott a tábortűznél József Attila-verseket. s azokban olyan részek voltak, amelyeket igazán tiszta szívből mondhattam. Hisz’ nékem az egymás mellé írt, puszta szavaknál sokkal-sokkal többet jelentettek az ilyen részletek, hogy „Én nem fogom be poros számat, a tudásnak teszek panaszt, rám tekint, pártfogóm, e század...” Meg: „Egy kis játékot én is érdemelnék, libbenjetek elő. ti, tarka lepkék!” Nem is beszélve arról, hogy a „Mondd, mit érlel” vagy a „Külvárosi éj” minden sora mintha az én személyes gyerekkoromat vetítette volna elém...

Ám ugyanúgy izgatott a pedagógus-pálya is; annak lehetősége, hogy kis külvárosi lányokban meg srácokban kelthetem fel a művelődés iránti igényt, s

hozzájárulhatok emberré, öntudatos és mindenfajta testi és lelki kizsákmányolás ellen fellépő, lázadó emberré formálódásukhoz. Milyen jó lenne elriasztani őket attól, az életnek se nevezhető, gyerekkori vegetálástól, amely nékem jutott, a holtak hátán, a városszéli dübögő- ben, esetten és nyomorultan vonszolva kis gyerekéveimet, esett és nyomorult páriák között.

A kollégium vezetői azonban másról győztek meg. H. Jóska, a kollégium titkára még a Balatonnál „kiderítette”, hogy észszerűen, logikusan vagyok képes érvelni — még akkor is, ha valami csacsiságot védelmezek; s azt is látta, amikor az adminisztrációs munkában segítettem neki. hogy szívesen és köny- nyen számolok.

— Te mérnök leszel. Építész — bökött rám, mikor a kollégiumban megbeszéltük a beiratkozásom dolgát.

Megrémültem. Tiltakoztam. Lehetetlennek ‘ tűnt előttem, hogy én, a félszeg és vézna nő, helytállhatok egy ilyen, igazán „férfias” foglalkozás szabta feladatokban. De „nem volt mese”: a fiúk azt fejtegették, nincs „nem nőnek való” értelmiségi pálya; egyébként pedig kell a káder az építőiparban. Mire végzek, nagyarányú építkezés indul meg, lakás kell az embereknek, gyárépület az üzemeknek, s be kell bizonyítani, hogy a mi nemzedékünk képes arra, hogy új országot teremtsen.

Jóska hozzáfűzte még: szerinte törvényszerű, hogy épp

azok haladjanak elől ebben az építésben, akik a városszéli temetők s a faluszéli sírok mellől indulnak el... A kollégiumnak is vannak halottai — mondotta. — Nem is egy. A kollégiumok is a holtak áldozata jussán, romokból varázsolták újjá, — ahogyan az egész nép élete is meg- újhódik napjainkban.

— Nem tudom, hallottad-e már Babits sorait: „Aki alszik, aludjon, aki él, az éljen, a szegény hős pihenjen, szegény nép reméljen...” Hát most remél a szegény nép, s nem is ok nélkül. S mindenkinek választania kell: vagy a sopánkodó halottsiratók közé áll, vagy azokhoz, akik megfogják a szerszámokat, s ne- kiállnak — építeni. Nyiván sok a halottja a mindőnknek. De a halottak, ha beszélni tudnának, nem a tétlenségre intenének bennünket...

Ilyenformán forgatta-görgette a gondolatokat Jóska.

S én két napra rá az építész- mérnöki karon szorongtam, egy nagy lepedővel, egy űrlappal a Quaestura előtt. Hogy beiratkozhassam...

A lánytársaim a kollégiumban azon voltak, hogy nyugodtan készítgethessem a rajzaimat. Temérdek műszaki rajzot kellett csinálni már az első észten-