Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-24 / 225. szám
Napirenden az ifjúságról szóló törvényjavaslat (Folytatás as 1. oldalról) ma. Az elmúlt éveikben az ifjúság lett a szakmunkásutánpótlás fő forrása, az álta- ; lános iskolát végzett fiataloknak több mint 50 százaléka választja a szaikmunkás pályát. — E számöle nemcsak azt bizonyítják, hogy társadalmunk egészében is fiatal, hanem egyben arra is figyelmeztetnek, hogy egyetlen társadalmi, po- litikai vagy gazdasági kérdésről sem lehet úgy szólni, hogy közvetve vagy közvetlenül ne érintenénk az ifjúságot. — Ugyanakkor az ifjú nemzedéknek, mint sajátos korcsoportnak sajátos érdekei és szűk. ségletei is vannak. A törvény ■a jogok és kötelezettségek összehangolt rendezésével segíteni kívánja az ifjúság szocialista nevelését, a társadalom és benne az ifjúság felelősségérezeté- nek növelését. Amire a javaslat az ifjúságnak jogot ad, annak megvalósítását valamely szerv kötelességévé is teszi. Szándékainknak ugyanakkor határt szabnak reális lehetőségeink. A törvényjavaslat elutasítva az üres ígérgetést, az indokolatlan várakozást és követelődzést — azt kívánja tudatosítani, hogy az igények minél teljesebb kielégítésének, a problémák maradéktalan megoldásának a kötelesség-vállalása a szocialista fejlődés előmozdítása a legfőbb záloga. Ilku Pál ezután a törvény- javaslatban érintett kérdések közül elsőként a fiatalok tanulásáról, képességeik fejlesztéséről szólt. Többek között megállapította: fl munka csak akkor válik nevelöerövé, ha felismertetik szépségét A tanulás, a szakképzés elválaszthatatlan a neveléstől. Az ismeretek csak akkor érik el céljukat, ha a szocializmus ügyével, a szocialista haza iránti odaadással párosulnak. Olyan ifjúságra van szükségünk, amely képes a nagy célok érdekében a nehézségek öntudatos és állhatatos vállalására. Az ifjúságnak a munkában való részvételéről szólva, Ilku Pál aláhúzta a munka nevelő erejét. Rámutatott, hogy a munka csak akkor válik nevelőerővé, ha felismertetik szépségét, jelentőségét, hasznosságát, ha a munka alkotást jelent a fiatalok számára, hogy a munkára Valóban így tekintsen és így is végezze azt az ifjúság, nagy felelősség hárul a munkahelyekre. — Különös súllyal kell foglalkoznunk az ifjúság művelődésével, a szabadidő hasznos felhasználásával, az ehhez szükséges feltételek megteremtésével — mutatott rá a továbbiakban a művelődésügyi miniszter. — Az ifjúságot meg kell ismertetni $z emberi kultúra gazdagságával és meg kell tanítani ennek élvezetére. Arra kell törekednünk, hogy az ifjúság szabadidejében művelődjék, kulturáltan szórakozzék, érzelmileg is gazdagodjék, fejlessze testi erejét és védje egészségét. — Rendkívül fontos, hogy jól készítsük fel a fiatalokat közéleti szereplésükre, állampolgári jogaik gyakorlására. Van e feladatnak képzési, ismeretnyújtó oldala is, de még inkább fontos része azoknak a demokratikus fórumoknak, önkormányzati szerveknek a fejlesztése, amelyek segítségével a fiatalok „gyakorolhatják” társadalmi felelősségüket. Az új törvény általános szemléletével és konkrét rendelkezéseivel ehhez is hozzá kíván járulni. Ugyanakkor ne tagadjuk, hogy sok helyen szemléletváltozásra is szükség van. hiszen sokszor — iskolában és munkahelyen egyaránt — túlzott óvatosságból még a meglevő jogszabályok adta lehetőségekkel sem élnek. A fiatalok felkészítéséről szólva, Ilku Pál említést tett mindazokról, akik áldozatkész munkájukkal formálják, alakítják az ifjú nemzedéket. Köztük is mindenekelőtt a pedagógusokról. Ne. héz és igen felelősségteljes munkát végeznek, ezért fokozott megbecsülést és támogatást érdé. melnek. E támogatásnak csak egyik oldala az anyagi, de legalább olyan fontos része az erkölcsi megbecsülés. A pedagógusok mellett hivatásszerűen foglalkoznak a fiatalok nevelésével az ifjúsági és úttörővezetők, az idősebb szakmunkások, néphadseregünk tisztjei, tiszthelyettesei, a tanműhelyek vezetői, szakoktatói. Münkáiuk jelentőségét ismeri el a törvény, amikor ró7 BtKÍS MCM.Ssr lim. SZEPTEMBER 24. luk is, mint az ifjúság hivatásos nevelőiről szól — mondotta a miniszter. — Az iskolai nevelés, az állam gondoskodása, a hivatásos nevelők még oly felelősségteljes munkája sem feledtetheti velünk, hogy gyermekeink neveléséért elsősorban mi, szülők vagyunk a felelősek. A szülői gondoskodás mélységesen emberi. hivatás és ugyanakkor állampolgári kötelesség is. Az ifjúság nevelésére hivatott szervek és intézmények között ki- emelk€»lően fontos és sajátos helyet foglal el a fiatalok politikai-társadalmi szervezete, a KISZ és az Üttörőszövetség. Ezt ismeri el a törvénytervezet azzal, hogy meghatározza az ifjúsági szervezetek jogait, tevékenységük támogatását az állami szervek kötelességévé is teszi. Aláhúzta a művelődésügyi miniszter: — Joggal állapította meg a párt X. kongresszusa, hogy ifjúságunk túlnyomó többsége szorgalmasan tanul, becsületesen végzi munkáját, és készül jövőjére. Igazán fontos volna, hogy társadalmunk minden rétegében egyetértsünk az ifjúság ilyen alapon történő megítélésé, ben ,hogy a szórványosan mutatkozó negatív jelenségeket ne minősítsük tipikussá, s ne vezessenek félre minket a csupán a divathoz tartozó szélsőségeit. Ifjúságunknak js tartozunk azzal, hogy a közvélemény előterében a becsülettel élő, dolgozó nagy többség és ne — az egyébként joggal bírált —törpe, de hangos kisebbség álljon. Beszéde befejező részében a művelődésügyi miniszter hangsúlyozta: A képviselők előtt ismert a kormányhatározatnak az a rendelkezése, amely szerint az ifjúság helyzetének fokozatos javítása érdekében a minisztériumoknak és az országos hatáskörű szerveknek, valamint a tanácsoknak legalább kétévenként — a KISZ illetékes szerveivel együttműködve — meg kel] vizsgálniuk tevékenységi területükön az ifjúság helyzetét és a törvény folyamatos végrehajtása érdekében kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket. A kormány felkéri továbbá a társadalmi és tömegszervezéteket —: mindenekelőtt az Ifjúsági Szövetséget —, hogy az ellenőrzésben való részvétellel segítsék elő az ifjúságról szóló jogszabályok végrehajtását. Mindez a törvény végrehajtásának garanciáját, jogi és egyben politikai- társadalmi biztosítékát is jelenti,. — Ugyanakkor szólni kíváIfjűságunk többsége szorgalmas nők arról is. hogy a törvény- javaslat egyes konkrét rendelkezéseinek gyakorlati megvalósítása néhány területen máris megkezdődött. A kormány 1970- ben létrehozta az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanácsot, hogy az állami élet területén ellenőrizze, koordinálja az ifjúsággal kapcsolatos munkát és rendelkezett az ifjúságpolitikai célokat szolgáló pénzügyi alapok létesítéséről is. I Határozatot hozott a pályává-1 lasztásl tanácsadásról, az ifjúsági turnizmus fejlesztéséről és a jövőben további kérdéseket vizsgál'meg. A törvény rendelkezéseinek végrehajtása tehát évekig tartó tervszerű és folyamatos munkát igényel. Mindehhez államunk — a népgazdaság teherbíró képességéhez igazodva — a szükséges anyagi eszközök biztosi tásáröl is gondoskodni kíván. — Másfél évvel ezelőtt kezdődtek azok a munkálatok, amelyek eredményéképpen előterjeszthetem az ifjúságról szóló törvénytervezetet. A nagyfokú érdeklődést és aktivitást mutatja az a számos javaslat, észrevétel, amely a tervezet vitái során elhangzott a társadalom különböző rétegeinek képviselői és természetesen a leginkább érintették, a fiatalok részéről. — Kérem a tisztelt ország- gyűlést, vitassa meg és fogadja el az ifjúsági törvény tervezetét. Pullai Árpád, a% MSZMP KB titkárának felszólalása Olyan javaslatról kell a tisztelt országgyűlésnek döntenie, amely a társadalom majdnem felét alkotó ifjúság jogait és kötelességeit emeld törvényerőre. A mostani átfogó jogi szabályozás érint minden fiatalt, szülőt, a neveléssel hivatásszerűen foglalkozó pedagógust; minden munkahelyi vezetőt, akinék gondjaira társadalmunk pályakezdőket és fiatal munkatársakat bízott. Érints tehát egész társadalmunkat. Az MSZMP Központi Bizottsága az ifjúságpolitika időszerű kérdéseivel foglalkozó 1970. feb. ruári ülésén ajánlotta a kormánynak a törvény kimunkálását. A törvény előkészítést széles körű és fokozódó érdeklődés kísérte. Reményteljesnek tartjuk és üdvözöljük az üzemékben, intézményekben tapasztalható figyelmet és kezdeményező szellemet. A párt Központi Bizottsága úgy ítéli meg, hogy az átfogó törvényes rendezésihez politikai, társadalmi szempontból a helyzet kellően érett. Tisztelt Országgyűlés ! Minden hatalom számára nagy politikai vizsgatétel, hogy milyen célokat állít az ország elé, azokat magúkénak tudják-e vallani a társadalom tagjai. Súlyos és kibékíthetetlen a konfliktus, ha a hatalmon levő osztály célja, osztálytörekvései szembenállnak a nemzet többségének érdekeivel, a haladással. A történelem tanúsítja, hogy az ifjúság e konfliktusban szinte törvényszerűen mindig a haladás oldalára áll. Így volt ez hazánkban az 1848- as forradalom és szabadságharc, később a Tanácsköztársaság napjaiban, majd a Horthy-fasiz- mus ellen vívott politikai küzdelem idején. A felszabadulást követően ifjúságunk lelkesen és tömegesen állt a születő népha- talom mellé. Elég körültekinteni az országgyűlés padsorain, hogy meggyőződjünk: az ifjúsági törvény megalkotásában sok olyan képviselőtársunk vesz részt, aki kora ifjúságában kötelezte él magát a társadalmi haladással, vált a szocialista eszmék tudatos követőjévé és megvalósítójává. És ma éppen a szocialista meggyőződése következtében áll az ifjúság pártján. Mint törvény- alkotók, részt vesznek a parlamenti vitában a mai ifjú nemzedék képviselői is. Az ifjúság napjainkban is so-, kát hallat magáról. A kapitalista világban szenvedélyesen lázad a céljaival és létérdekeivel ellentétes társadalmi állapotok, a burzsoá hatalom önkénye ellen. Ha sokszor nem is kellő tudatossággal és szervezettséggel, de kifejezésre juttatja, hogy helyzetével elégedetlen és nyugtalanító sorskérdés számára jövőjének alakulása. A társadalmi valósággal kerül, feloldhatatlan ellentétbe. Tisztelt Országgyűlés! Az "ifjúsági törvénnyel a felnőttek nem ajándékot adnak az Ifjú állampolgároknak. A nemzet jövőjét tartjuk szem előtt, amikor e törvényt megalkotjuk. Társadalmunk jövőbeni fejlettsége, arculata, közszelleme, gazdaságunk és kultúránk olyan lesz, amilyenné majd szocialista ügyünk folytatói, fiaink és leányaink formálják. Az ország jövőjéről úgy is gondoskodnunk kell, hogy elveink, normáink és anyagi erőforrásaink birtokában legjobb tudásunk szerint mindent megteszünk a felnövekvő nemzedékért. Ez minden kor nemzedékének szükséges felismerése és öröklődő közéleti kötelessége. Ugyanakkor az ifjúság is felelős önnön fejlődéséért. Felelősségét magatartásában, tetteiben kell, hogy érvényesítse. A 70-es évek magyar ifjúsága számára a szocialista társadalom nemcsak objektív valóság, hanem természetes létforma is. A továbbiakban, a szocialista demokrácia fejlesztése során tervszerűen úgy kell munkálkodnunk, hogy ez az érzés ifjúságunk minden tagjában egyre mélyebb gyökeret verjen és erősödjék, s újabb ifjúsági rétegeket tegyünk fogékonnyá a közügyek iránt, érdekeltté a közéleti állásfoglalásban. Az ifjúság közéleti szerepének, befolyásának növelése része a szocialista demokráciáról vallott nézeteinknek, belső társadalmi demokratizmusunk további kibontakoztatásának. De mint minden fontos társadalmi, politikai kérdésben, ebben sem szabad türelmetlennek lennünk és illúziókat táplálnunk. Ifjúságunk aktív tömegei mellett szép számmal vannak olyan fiatalok és — ha csökkenő mértékben — lesznek a jövőben is, akik nem tartoznak környezetük véleményformálói közé, de csendben, becsülettel végzik munkájukat. Reálisan fontolóra kell vennünk: a közéleti aktivitás, a véleménynyilvánítás és az igény mások véleményének formálására, nem csupán az egészséges társadalmi és munkahelyi viszonyoktól függően, hanem bizonyos mértékig egyéni alkat, politikai érdeklődés, látókör dolga is. Azt viszont társadalmunk joggal elvárja minden ifjú tagjától, hogy ne legyen közömbös a sorsával, személyes boldogulásával összekapcsolódó országépítő céljaink iránt. A felnőttek körében hangsúlyozni kell: az a természetes, ha a fiatal nem hajbókol, megmondja, amit érez és gondol. Őszinte véleménynyilvánítása támogatást érdemel. A fiatalok kritikáját — még, ha az sokszor „szabálytalan” vagy egyesek szemében ideges is — nem nélkülözheti a társadalom. Az ifjúság szelet támaszt, friss szellemet áraszt magából — mondták már a régi rómaiak is. Akadnak még nálunk felelős állami, társadalmi tisztséget betöltő személyek, aíkdk csupán annyit éreznek ebből, hogy kellemetlen dolog szélfú- vásban lenni, inkább a kellemesebbet választanák — a szélcsendet. Pullai Árpád ezután hangsúlyozta: az ifjúságból áradó friss, olykor nyers erő — helyes,, céltudatos irányítás mellett szocialista közéletünk egyik hajtóereje. Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági törvény különös figyelmet fordít a fiatalok munkába történő beilleszkedésére — összhangban a munkás, paraszt, dolgozó ifjúság termelésben elfoglalt helyzetével, nagy társadalmi jelentőségével. Az országépítésben, a haladásban legfontosabb tényező: a kétkezi és szellemi munka. Mindenekelőtt ez tartja fenn, viszi előre a társadalmat a fejlődés útján. A munka kiemelkedő szerepet tölt be az ifjúság szocialista emberré formálásában is. Ennek az igazságnak a felismertetése és főleg érvényesítése közgondolkodásunkban azonban nem egyszerű, nem sima folyamat. A szülők közül sokan — még azok is, aki k- különben e kérdésben velünk azonos vagy hozzánk közel álló nézetet vallanak — gyermekük pályaválasztásánál következetlenné válnak. Hajlamosak arra, hogy még a bonyolult szellemi tevékenységgel párosuló igény® szakmunkát is a szellemi rutinmunka mögé rangsorolják, és csak az utóbbit tekintsék — úgymond — karriernek. Társadalmunk, amely a közmegbecsülés egész értékrend- szerét a munkára alapozza^ nem nyugodhat bele abba á torzulásba, amely az alkató- munkát és készséget kizárólagosan egyes értelmiségi foglalkozásokhoz köti. Ahogy van. tehetség® mérnök, orvos és tudományos kutató, úgy van tehetség® munkás; esztergályos, bányász, kohász. Az igazság az, hogy a termelőtevékenység: alkotás .amihez egyre bővülő szellemi ismeret, képesség és tehetség kell. A műszaki tudományos forradalom fokozatos térhódításával egyenes arányban nő a művelt, nagy szakmai kultúrájú munkás értéke, társadalmi rangja. Tisztelt Képviselőtársak! A társadalom joggal várja az iskolától, hogy a fiatalokat az életre készítse fel. Tudnia kell az iskolának helyesen és reálisan irányítani a pályaválasztást ,nogy a választott életpálya összhangban legyen a társadalmi érdekekkel és lehetőségekkel, a fiatal ember felkészültségével, elképzeléseivel. Társadalmi igény, hogy az isko- (Folytatás a 3. oldalon)
