Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-23 / 224. szám

Nagyarányú zöldség­es húskészítmény forgalmazására készül a MÉK 1971—75 között lgazgató-tanáesülés előtt a középtávú terv - Jóváhagyták m Békéscsabán építendő húsfeldolgozó programját Tegnap, szeptember 22-én Bé­késcsabán, a Szakszervezetók Megyei Tanácsának nagytermé­ben tartotta igazgató-tanácsülé­sét a MÉK. A tag-termelőszövet­kezetek és ÁFÉSZ-ek képviselői előtt Török Imre, a MÉK igaz­gatója ismertette a közös válla­lat középtávú tervét az 1971— 75 közötti időre. Ebben jelentős helyet kap a zöldségtermesztés fejlesztése, a zöldségkereskede­lem színvonalának emelése és a (különböző húskészítményeik gyártásának szervezése. A IV. ötéves terv folyamán — a III. ötéves terv tényadataihoz viszonyítva ,—, 29 százalékos forgalom-növekedést irányoznak elő, főként kertészeti növények termeltetéséből s értékesítéséből. Ehhez a következő években a jelenleginél 25 százalékkal kelle­ne nagyobb területen zöldséget, gyümölcsöt termeszteni. Külö­nösen az uborka a paradicsom, a vöröshagyma és a zöldborsó területi részarányának növelése Fogadóóra a megyei tanácsnál Seron következő fogadóóráját a megyei tanácsnál (Békéscsaba, Felsőkörös sor Irodaház) Nagy János tanácselnök-helyettes tartja szeptember 25-én, szomba­ton 9—12 óráig hivatali helyi­ségében. szükséges. Ezeket a cikkeket a tervezettnél is nagyobb arány­ban tudja elhelyezni a MÉK a hazai, külkereskedelmi szerve­ink útján pedig a külföldi pia­cokon. Ezek a feladatok azon­ban csak akkor valósulhatnak meg — állapí totta meg az igaz­gató tanács —, ha a zöldségter­mesztés technológiai és műszaki fejlesztése terén jelentkező gon­dok a központi és a helyi esz­közök felhasználásával közelebb kerülnek a megoldáshoz. A IV. ötéves terv időszakában jelentős célkitűzést valósít meg a MÉK egy szövetkezeti húsfel­dolgozó üzem építésével. Tervek szerint az új vágóhíd és húsfel­dolgozót Békéscsabán, a Kétegy- házi út mentén, a hűtőháztól nem messze építenék fel, csak­nem 60 millió forintból. Az ál­lam az építkezési beruházás 50 százalékát, azaz 23 és fél millió forintot támogatás címén bizto­sít. A beruházáshoz szükséges pénzt a MÉK saját erőforrásai­ból teremti elő, mégpedig úgy, hogy a vállalati eredményből képződő tagsági érdekeltségi alapra használható nyereségösz- szeget — amire egyöntetű hatá­rozat született —, 1978-ig erre a célra visszatartják. Az új vágó­hídon egy műszakban évente 40 ezer hízott sertést dolgoznak fel, készítenek szárazárut és friss hentesárut. A húskészítmények jelentős részét a megyében — az ÁFÉSZ-ek boltjaiban — és Budapesten hozzák forgalomba. Nő az árbevétel A megye 42 kisipari szövet­kezete 1975-re a bázishoz képest 175 százalékra növeli árbevéte­lét. A küldöttközgyűlés által jó­váhagyott fejlesztések révén a szövetkezetek mintegy 338 mil­lió farin', ipariéjJesztesi beruhá­zást valósítanak meg. A beruhá­zások révén keletkező többlet- árbevétel 665 millió forint lesz. JEL VÉNVEK, NVAKKENOŐK, BALALAJKÁK Endrődön és Gyomán a Penza Együttessel Reggel, napfény, simogató meleg. Robbanó jókedvvel szállnak be az autóbuszba test- vérmegyénik művészegyüttesé­nek tagjai. Csak az okoz némi késést, gondot, hogy nehezen férnék a busz tetejére a hatal­mas hangszerek. A három kont- raíbosszus-baílalajlka és a hatal­mas güszli. legelőször ez utób­bi hangszer mesterével beszél­getünk. Galina Vlagyimirovaxa Romiangenko „civilben” rendező, asszisztens a penzai televízió­ban. Szabad idejében sóikat ol­vas, gyakran jár Moszkvában színházba, szereti a festészetet és a zenét. Sokáig zongorázni tamilt, néhány éve pedig ő az együttes guszlijátékosa. — ősi formájában csaknem ezer esztendős ez a hangszer, amin én játszom, alig százesz­tendős változat. Itt a bal kéz ti­zenhárom billentyűvel felszaba. díthatja bizonyos húrok hang­tompítóit, amelyeket a jobb kéz pengetéssel szólaltat meg. A csaknem félszáz húrból így le­het eflőcsalogatní a guszli jel­legzetes lágy futamait. Köziben Endrédre érünk, a cipész ktsz-be. A penzaiak a testvérüzem ,a kuznyecki cipő­gyár dolgozódnak üdvözletét hozzak. S viszik majd maguk­kal az endrödiek jókívánságait. Az üzemben érdeklődéssel fi­gyelik a szalag melletti mun­kát. Érthető a figyelem, az itteni cipők egy részét a Szov­jetunióba. egyebek mellett Pen- zába exportáljuk. A gyomai ebédnél az együt­tes szólistája, Anatoli j Ivano- vics Suvatov a ^ sztár”. Nem mondja, hanem ének­li a tesztet. S mert szívből, szépén teszi, nagyon megérdemli a jelenlevők tap­sát. Aztán a strandra látogatnák a vendégek, úsznak, lubickol­nak, valahonnan előkerül egy labda. Láthatóan nagyon jól — Soha életemben — mond­tam őszintén, s azt is hozzátet­tem, hogy — bár nem járok templomba — Istenben szentül hiszek, s ha így nem felelek meg, már megyek is odébb... — No, ha nekem bebizonyítod, hogy van isten, maradhatsz — tréfálkozott a „szak társ”. De a magas, szőke leintette: — Ne marháskodjunk. — S nekem csak annyit mondott: — Holnapután egy előkészítőtábor indul, sátortábor, Fonyód-3éla_ telepen. Ha úgy gondolod, ve­lünk jössz, s aztán meglátjuk... Velük mentem, más válasz­ßs fel is szólaltam, s meg-; mondtam, hogy jobban tennék, • ha közérthetően beszélnének, j Társnőim, P. Kati és Sz. Margit: élénken helyeseltek. Az előadók nem sértődték jj meg. Sőt, arra biztattak, mond- | juk ki nyíltan, ami a begyün-j két nyomja, szóból ért a magyar. ; Nekem nem kellett sok bízta- 3 tás. Amilyen hallgatag voltam * anyám mellett, olyan nagyszájú j lettem a táborban. Magam is! csodálkoztam magamon, hogyan: van, bátorságom ezekkel a jól- « képzett, olvasott fiúkkal vitat-: kozná. I érzik magukat. Majd a község vezetői fogadják az együttes tagjait. Úttörőktől virágot, nyakkendőt kapnak a penzaiak, akik viszonzásul jelvényt tűz­nek a megilletődött, a baráti öleléstől, csóktól el-elpiruló magyar fiatalok ruhájára. A hivatalos üdvözlések után Ro­bert Ana tolj evics Fjodorov, a penzai automata záiáai kutató- intézet főmérnöke elmondja hogy alig két nap alatt is sok barátot szerzett hazánkban, pe. dig két esztendővel ezelőtt még semmit sem tudott Békéscsabá­ról, a megyéről — mint ahogy hasonlóképpen voltunk mi is az ő szőkébb pátriájával. S mint ahogy ő is barátunk lett. Eso« hatkor mái" a művelő­dési háziban találjuk a művé­szeket. Az öltözőben keressük fel Olga Alekszandrovna Noga- osovát, az együttes szelidhangú énekesét. Nem hat meglepe­tésként, amikor arról beszél, hogy nagyon szereti az erdőt. Ahogy később hallgatjuk dalát, utólag is igazolódik, hogy Olga és a féhértörzsű nyírfák nagyon illenek egymáshoz. A penzai erdőknek a nyír a legkedve­sebb, 1 eggyengédebb lakója. Végül a műsor... talán még a csabainál is nagyobb sikert arat. Utána vacsora, zenehall­gatás, ismerkedés a vendégek számára ismeretlen cimbalom­mal. Ördöngős szerszámnak tartják. És még egy rövid bú­csú, majd haza, Csabára. ... Ma délelőtt 11 óraikor a kanziervgyár nagygyűlésén vesz részt az együttes, este hétkor Szarvason mutatja be az Orosz dallamokat. (daniss) tásom nem volt. A Balatonnál aztán örömmel állapíthattam meg, hogy lányok is vannak a kollégista jelöltek között. Felejthetetlen tábortü­zek emléke lobban bennem, ha ma a fanyódi táborról esik szó. Nappal világnézeti előadásokat hallhattunk. Egy-két idősebb Győrffy-kollégista tartotta az előadásokat. Megismertettek bennünket a materialista filozó­fia alapelemeivel, elmagyaráz­ták, és példákkal bizonyították, hogy az elsődleges az anyag, a fizikai valóság, s a gondolkozás, a szellemi dolgok csak másodla­gosak. A gondolkodás — úgy­mond — a tudat csupán terme­ké, visszatükröződése az anyag­nak, s így a világ megismerhe­tő... Egy másik előadás a társa­dalmi formák fejlődését, az em­beri történelem mozgató rugóit ismertette s olyan kifejezésekkel élt, hogy a fejünk zúgott tőle. Első hallásra mintha arabul, s nem magyarul beszéltek volna, oly furcsa volt, amit mondtak. Este, a tábortüzet körülülva, ■ népdalt tanultunk. B. Árpád, egy j nálunk idősebb kollégista irá- : nyitotta a népdaltanulást. Tele | tüdővel fújtam a „Vargáék ab- ■ lakját” meg a „Csinálosi er- dőn”-t, mert éreztem: nem va­gyok szálegyedül a világban, nem a Duna iszapjában, hanem a Balaton tetején a helyem, tár­saim vannak, fiúk, lányok, akik törődnek velem, akiknek nem vagyok lábakapcája, hanem egyenrangú társa... Életem leg­szebb tíz napja volt ez talán —, gyönyörű volt! A tábor befejeztével közölték velem, hogy ha sikerül a felvé­teli, kollégista lehetek. Az utol­só napokban meglátogatott ben­nünket a világhírű angol béke­pap, Hewlett Johnson is, egy magas, fekete mellényben izza­dó sovány bácsi, akit a vállaik­ra emeltek a fiúk, s legnagyobb rémületére ide-oda száguldoztak vele a vízpartom.. (Folytatjuk) rVallwa Robert (Fotó: Béla Ottói Endrőd, Cipész Ktsz. Olga — egy órával a hangverseny előtt iimm

Next

/
Thumbnails
Contents