Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-03 / 207. szám
Nagyobb tanácsi hatáskor az egészségügy területén Az új tanácstörvény és a végrehajtásról szóló kormányrendelet tovább szélesítette a helyi kezdeményezések lehetőségéit, az alsóbb színtű tanácsi szerveik önállóságát. Az egészségügyi minisztérium legújabb rendelkezései ennek szellemében a korábbinál nagyobb beleszólást biztosítanak a helyi tanácsi szerveknek az egészségügy kérdéseiben. — Az Egészségügyi Minisztérium saját területére alkalmazta a tanácstörvény nyomán született jogszabályokat — közölték az illetékesek az MTI munkatársával — és rendelkezett arról, hogy a jövőben milyen új fórumok jelölhetik ki a tanácsok egészség- ügyi feladatait ellátó szakigazgatási szervek vezetőit, a járási, a megyei, városi, kerületi hivatalok egészségügyi csoportjának Több mint 2700 pedagógusjelölt „startol” a főiskolákon Az idén 5881 fiatal kérte felvételét a pedagógusképző intézményekbe. A tanárképző főiskolákra 3013-ain (51,3 százalékuk fizikai dolgozó gyermeke), a tanító- és óvónőképzőkbe együttesen 2868-an (52,4 százalék fizikai dolgozók gyermeke) pályáztak. A jelentkezők közül 2446-ot vettek fel: 1135-öt (50,3 százalékuk fizikai dolgozók gyermeke) a tanárképző főiskolákra, 1311-et pedig a tanító- és az óvónőképzőkbe. (Az utóbbiak 60 százaléka fizikai dolgozók gyermeke). A fellebbezések etbirálásának eredményeként további 166 tanár-, 90 tanító- és 25 óvónőjelölt felvételére került sor. Velük együtt 2727 leendő nevelő kezdd meg tanulmányait az 1971—72-es oktatási évben a tanárképző főiskolákon, a tanító-, illetve az óvónőképzőkben, nappali tagozaton. A különböző pedagógus- képző intézményekben szeptember 6 és 15 között lesznek a tanévnyitó ünnepségek. vezetőit ,a megyei, fővárosi vezetőkórházak szakorvosait, a tanácsok irányítása alá tartozó egészségügyi és szociális intézetek vezetőit, valamint a községi körzeti egészségügyi szolgálat dolgozóit. Az eddigi gyakorlat módosítására az egységes eljárás érdekében kerüli, sor — a kinevezések új jogrendszerének elkészültéig. A leglényegesebb változást az új rendelet községi szinten hozza. Ezentúl ugyanis a községi or. vo&ok kinevezése csakis a községi tanácstól függ. így a helyi szervek szelepe lényegesen megnövekedett, mivel most már minden helység maga felel azért, kit választ orvosának, illetve azért is, hogy milyen körülményeket teremt az újonnan szerződtetett orvos-egészségügyi személyzet számára. A községa tanács végrehajtó bizottsága jelöli ki ezután a bölcsődék vezetőjét, a védőnőt, a szülésznőt és az ápolónőt is. A fővárosi, a megyei, a megyei városi, a városi, a fővárosi kerületi tanács vb egészségügyi osztályának vezetőjét , a fővárosi megyei várasd, városi, illetve a fővárosi kerületi tanács nevezi ki; a járási, a megyei városi kerületi hivatal egészségügyi csoportjának vezetőjét pedig a járási, megyei városi, kerületi hivatal elnöke. Az új egészségügyi vezetők alkalmazásához most már csak a felettes egészségügyi szervek előzetes tájékoztatására van szükség. A megyei kórházak igazgatója, a megyei városi kórház igazgatója a fővárosi, a megyei, illetve a megyei városi tanács vb egészségügyi osztályának vezetőjétől nyeri el megbízatását A városi fővárosi kerületi tanács kórházának igazgatóját, továbbá a különféle egészségügyi intézetek és szociális otthonok igazgatóját a városi, a fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottsága jelöli ki ,s ugyancsak ő dönt a városi, fővárosi kerületi tanács kórházának és egyéb egészségügyi intézetednek vezető állású dolgozói szerződtetéséről. i Marta Stauding halálát, aztán meg megmentette az életét. Hitlerista apja nevelte, hitlerista iskolában tanult, eljárt a BDM gyűléseire, de azért maradt ben. ne valami, ami reményre jogosított... — Láttad Bertát? — kérdezte. Igen, a szakácsnő benézett hozzá, aztán bement a városba. Nemrég ment el. Nem beszélgetett vele. Egyébként sincs kedve társalogni senkivel; egyedül akar maradni. — Ide figyelj, Inge — szólt Kloss. — Menj el. Menj el ebből a házból és bújj el valamelyik barátnődnél, ismerősöknél. — Én? Miért? — nézett tágra meredt szemmel. — Mit jelentsen ez a gondoskodás? Csak színleli, hogy törődik velem! — Nem színlelem. Megmentetted az életemet, és most én akarom megmenteni a tiédet. Veszélyben vagy. — Én? Ugyan, hagyjon békén. Én már senkinek sem hiszek. Hittem apámnak, hittem a nagybátyámnak, most már nekem teljesen mindegy. — Tudod, miért halt meg Marta? Inge a párnába temette arcát. Kloss megsimogatta a haját és arra gondolt, hogy nagyon sok időbe és erőfeszítésbe kerül, amíg az olyan lányokat, amilyen Inge is, csakugyan meg lehet menteni. — Marta túl sokat tudott — kezdte lassan. — Látta, hogy Kind agyonlőtte a munkásokat, majd később — s ez még fontosabb — látta, ahogyan a kápolna alatt a parkban elásták ap»- ptrkotegeket. — Nem Igazi — rikoltotta In- ; ge. — A kötésekét a pincébe i dobálták. Az udvar felől van a: bejárat, a kaputól jobbra... kiáL« tóttá, de azonnal az ajkába ha- • rapott, g közben rémülten nézett j Klossra. \ Tehát Ring mégis hazudott« neki; ez csaikis azt jelentette,: hogy az ezredes végezni akar : Kloss-szal még az archívum ki- j emelése előtt. Ez egyúttal Inge életét is követelte. — Menekülj innen amilyen gyorsan csak tudsz — mondta újra — és igyekezzél észrevétlenül elhagyni a házat. — Maga megőrült — suttogta Inge. — Nem, nem őrültem meg. Mindenre elszánt emberekkel van dolgod. Az, aki megölte Martát, téged sem fog kímélni. — Ki ölte meg Martát? Kloss felállt. — Így Is túl sokat tudsz, Inge. Menekülj. j — Nem. — Ezek gyük sok. — Kiről beszél, kapitány úr? — kérdezte hirtelen, de egészen nyugodtan. — A németekre gondol? — Igen mondta —, a németekre. A lány az ajtóhoz ugrott. A küszöbön még megállt és perzselő tekintetével szinte átfúrta. — Én is német vagyok. Maga is, Olyan németek is van- > nak, akik nem gyilkolnak, nem ( adják el magukat az amerikai- [ aknák, aki nem árulna el tit- : kokat, akik harcolnák.,. — Inge — kiáltotta. (Folytatjuk) Ny ÁR A SZÚRA PARTJÁN Riportsorozat a Balassi Együttes penzai vendégszerepléséről „Szlava vengerszkovo narodaL Dicsőség * magyar népnek”. mjrnm UU. SZEPTEMBER 3. V Üjra vasárnap, egy hete már, hogy üt £ számoljuk a napokat, a fellépéseket, a sikereket, Nagyon kérem, ne gondolják túlzásnak, hogy a sikert annyikor emlegetem. Negyvennégyen a tanúk rá rajtam kívül, hogy a Balassi penzai vendégszereplése egyetlen siker, sorozat volt, hogy minden este minden tánc után virágcsokrokkal szaladtak fel a vendéglátó gyér vagy város lányai és fiai a színpadra, és az előadások záróakkordja mindenütt egyetlen forró hangulatú köszönet volt így történt. És aki nemcsak a külsőségeket látta, aki nemcsak a száz szál szegfűk illatát érezte, azt is tudta, hogy mennyire nyílt és őszinte a taps, a köszönet, a gratulációkban kifejeződő egymásrataláiás. Szándékosan nem idézem a szónokok szavait, mert a gyárak, a városok és kolhozok vezetői várták a Balassit minden alkalommal. Viszont idézhetem azokat az egyeket a százezrek közül, akik odajöttek hozzánk, megrázták a kezünket, és autó grammot kértek a „vengerszkaja gyevusfcáktól” vagy a fiúktól; felvillanthatom azokat a pillanatokat, mikor a kalisei járási lap szerkesztője, Konstantin Ivano- vics, a város határában, a Kalis- leit jelző hatalmas kőoszlopnál odajött hozzám, és azt mondta: „Kolléga?” Én pedig; „Da, da, ja vengerszki zsurmaliszt... Igen, igen, magyar újságíró vagyok”. Erre átölelt, ott a protokoll’kellős közepén, amikor éppen szónokolt valaki, majd a gyönyörű hangú Sztyeppe Együttes énekelt. Szóval átölelt, pedig csak annyit tudtunk egymásról, hogy „kolléga”, és attól a pillanattól egész este együtt voltunk, beszélgettünk, ahogy tudtunk, tapsoltunk az együttesnek, ahogy csak tudtunk, és ha kifogytunk a szóból, újra csak ismételtük: „kolléga!” Mást nem is kelleti mondani, ez volt a legszebb és a legkomolyabb szava annak, hogy mi ketten, újságírók, olyan remekül érezzük magunkat egymás társaságában... lmom kell a kai isiéi pionírokról is, akik hosszú sorban állnak egymás mellett a városka főterén, és egymásután mond. 5 Magyar Kaleidoszkóp., A lányok Éeleigetos-tancs, jáfc „Dnasztvujtyer* „Mir”' „Druzsba” „Szlava vengerszko- vo naroda”.. Dicsőség a magyar népnek; es mezőn szedett vadvirágcsokraikkal futnak hosszúnk, nevetnek, komolykodnak, ügyeskednek: rajtuk a város szeme! Aznap a del es az este a venIyőcsfka partján áll meg a két busz, és vendéglátóink mosolyogva mutatják tovább az utat. Pionirtá.borba érkeztünk. Gye. rekek sehol, kiét turnus közé jött a Balassi, ezért mondta hát Jevgenyij Bocskarjov, a járási párttitkár: „Önöké az egész tábor, ma estig!™”: • A Sztyeppe Együttes kenyérrel, sóval, virággal ég dallal köszöntött bennünket. degszereplés talán legszebb napját jelentette a számunkra. A város előtt néhány kilométerre földútra fordult a két autóbusz, előttünk a sztyeppe. Apró erdősávok, közöttük a végtelen, A sehol-vége-nincs útnak mégis vége szakadt, csillogó vizű £oFolyékony arany a nap, kék- ezüst a Hopjár viz», és csengő csoda a Sztyeppe Együttes rögtönzött hangversenye, a pionír- tábor forgó ringlispiljén, Sass Ervin (Következő riportunk lapunk holnapi számában jelenik meg.)
