Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-21 / 222. szám

Világ proletárjait egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEG Y EI TANÁCS LAP] A Maximum János bácsi elégedetlen. Nem régóta, csak néhány hete. Azóta, amióta azt olvasta az újságban, megszületett az új alapbérrende­let. És 22 forintot is kaphatnak a munkások órabérként. Az újság­író kolléga, aki a rendeletet kom­mentálta, felhívta rá a figyelmet: a maximum csak azoknak jár, akiknek valóban arany kezük van. Ezermesterek. János bácsi, aki egyébként 58 esztendős, s eszébe sem jutott keveselni a fi­zetését, megelégedett a 12.50-nel, mert egészen jól megél belőle, most azt mondja: mikor adják már azt a 22 forintot? Nem-mel válaszolt az elnök, s azóta János bácsi alig fogadja a köszönését. Ez még nem lenne baj, de az igen, hogy kiderült: egy ilyen tapasztalt, idős mun­kásnak, mint János bácsinak sincs önkritikája. A maximumra értékeli magát. És jóllehet, egyébként elégedett ember lenne, most elégedetlen, mert mások nem értékelik őt a maximumra. Sajnos, nem ő az egyetlen ember széles e hazában, aki úgy véli, a lehető legtöbb jár neki. Elég so­kan vannak — vagyunk? —, akik mindig csak fölfelé néznek. És nem akkor, amikor a teljesít­ményről van szó, vagyis nem azért mérgesek magukra, mert mások többet és jobban képe­sek dolgozni, hanem mert má­soknak ebből-abból, amabból több jut. Tisztelet a kivételnek, de az új lakásba költözők általában csak úgy fél évig, nyolc hónapig örül­nek zavartalanul az új otthon­nak. Aztán elkezdenek sóhajtoz­ni. Elismerik, hogy szép, szép az új lakás, jó a távfűtés, kitűnő, hogy éjjel-nappal folyik a melegvíz, de ha az egyik szoba nagyobb lenne, mint a szomszéd városban az ottani lakótelepen, akkor ugyebár. Vagy, ha ők is kevesebben lennének, mint a szomszédok, akiknek csak egy gyerekük van, akkor ők is job­ban elférnének, mint így két gyerekkel. Ha valaki üdülési be­utalót kap, mondjuk a Balaton mellé június végére, azon sóhaj­tozik, hogy július végén bizto­san sokkal melegebb lesz. Ha jú­lius végén mehet, akkor viszont a júniusiakat irigyli, akkor sok­kal kisebb volt a zsúfoltság. Sok embernek az új kabáttal az a baja, hogy nem szőrmebunda, a szőrmebundával, hogy nem per­zsa. S érdemes felfigyelni rá, miként csúfolják nálunk azokat, akik végre Trabanthoz jutottak: ez a legkisebb kocsi a magyar utakon, a csípős köznyelv szerint tehát tulajdonképpen nem kocsi. S közben elsikkad a lényeg: egy­re több olyan ember vehet ma­gának autót, ha kicsit is, aki azelőtt még arról sem álmod­hatott, hogy rendszeres villamos­vagy autóbuszutas lehessen. Hát, ez sehogysincs jól. Az em­berek egy része szüntelen elége­detlenségével megmérgezi a sa­játmaga életét, s ezzel a környe­zetéét is. Természetesen nem ar­ról van szó, hogy ki-ki ne töre­kedjék többre. Bizony, többre kell vágynunk és vágyunk is. Ez azonban csak akkor hozhat eredményeket, ha megnézzük a maximumot, nem feledkezünk el másról sem. Nevezetesen arról, hogy hol tartunk mi és környe­zetünk, milyenek a lehetősége­ink, s mi az, amit mi magunk személyesen elértünk. Önkritiká­ra bizony nagy szükség van. Az öntudat és önérzet nem jelentheti azt, hogy sajátmagunk kritikát- lan bírái legyünk. S nem táplál­hatja az irigységet sem. A társa­dalom már olyan, hogy nem mindenkinek jut egyformán a ja­vakból. És különösen nem min­denből egyformán. Nemcsak jog­talan, hanem dőreség is, ha va­laki magának mindenből a maxi­mumot követeli. Az ilyen embe­rek szoktak aztán életörömből és másból is a minimumhoz jutni. János bácsinak, aki most a maximális alapbérre áhítozik, ezen érdemes volna elgondolkod­nia. Ez a minimum. Pintér István 1971. SZEPTEMBER 21., KEDD Ära: 1,— Ft XXVI. ÉVFOLYAM, 222. SZÁM Magyar delegáció utazott a KGST Gépipari Állandó Bizottságának ulesere György Gyula kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes vezeté­sével délután magyar delegáció utazott Moszkvába, a KGST Gépipari Állandó Bizottságának 54. ülésére. A többi között meg­tárgyalják az 1972. évi munka­tervet, amelynek kialakításánál figyelembe veszik a KGST-or- szágok komplex integrációs programjából adódó feladatokat. Tárgyalnak szakosítási kérdések­ről, várhatóan ajánlásokat írnak alá üvegipari és finomkerámiai ipari berendezések, továbbá nagy teljesítményű tehergépko­csik egyes csoportjainak szako­sítására. Előkészítik traktorok, mezőgazdasági gépek, vegyipari nagyberendezések szakosítását is. Nem hesszabbílják meg a Vadászati Világkiállítást Elterjedt az a hír, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel a Vadászati Világkiállítást meg­hosszabbítják. Ezzel kapcsolat­ban a világkiállítás rendező bi­zottsága közölte, hogy technikai nehézségek miatt nem lehet meghosszabbítani a világkiállí­tást, és így az az eredeti prog­ramnak megfelelően, szeptember 30-án bezárja kapuit. Samott-tégla üzemet építenek Orosházán Az Orosházi Kazámjavító Ktsz a negyedik ötéves tervébe ik­tatta egy samott tégla alitáló üzem építését. A szakemberek véleménye szerint az alitált sa- mott-tégla a kazánfalazatok élettartamát a hagyományos fa­lazóanyagokhoz képest ötszörö­sére növeli. Ugyancsak a telep­helyen épülő műhelycsarnokban megkezdi a Thermopressz kazán- családba tartozó kazánok soro­zatgyártását. Az iparfejlesztési beruházás megvalósításához az OMFB és az OKISZ hatmillió forint műszaki fejlesztési alapot biztosít. Ülést tart a MTESZ megyei elnöksége A Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsége megyei szervezetének elnöksége szeptember 23-án, csütörtökön délután 2 órakor tartja e havi ülését Békéscsabán, a Technika Házában. A tanácskozáson megtárgyal­ják a Szilikátipari Tudományos Egyesület megyei csoportjának munkájáról készített jelentést. Ezután az ipargazdasági bizott­ságnak az építőipari termelés növelési lehetőségeiről szóló ta­nulmányát vitatják meg. Végül a műszaki fejlesztési hónap ta­pasztalatairól összeállított jelen­tést tárgyalják meg, majd meg­határozzák a további feladato­kat. Megérkezett testvérmegyénkböl a Penza Zene- és Táncegyüttes Első bemutatkozásuk tegnap este volt a Tókai Színházban Csende Béla Üdvözli a penzai vendégeket Budapesten, a Keleti pályaudvar érkezési csarnokában. Az érkezés, az ismerősök ba­rátok kézszorítása emléket idé­zett. Azokat a napokat, amelye­ket a békéscsabai Balassi Együt­tes töltött el nyáron, augusztus­ban Penzában; a sikereket, a tapsos esteket, és a vendéglátók szíves figyelmét, szeretetük számtalan megnyilvánulását. Csendg Béla üdvözlő szavadra V. J. Sumilin válaszolt, hangoz­tatva, hogy a Penza Zene. és Táncegyüttes Békés megyei ven­dégszereplése a két testvéri megye kapcsolatának újabb, je­lentős eseménye. Éjfél után 1 órakor indult el a hatalmas Ikarus autóbusz Bé­késcsabára, a jó hangulatú pen- zai vendégekkel, akik egész úton énekelve köszöntötték az egymás után következő falvakat, városokat, Kecskemétet, Szarvast, Kondorost, majd haj­nali 5 óra körül a testvérvárost, Békéscsabát. Az első nap programjában már több fontos esemény zajlott le. Dr. Haraszti János, a városi tanács elnöke déli 12 órakor fo­gadta V. J. Sumilint és az együt­tessel érkezett kulturális kül­döttséget, miközben az együttes tagjait a Víz-- és Csatornamű Vállalat látta vendégül a Strand Étteremben. Este a Jókai Színházban kez­dődött meg a penzai együttes első békéscsabai bemutatkozása. Műsoruk címe: Orosz dallamok. Az előadás lapzártakor még tart, az addig bemutatott táncok és zenekari művek nagy sikert arattak. tsass) Békés, megyei vendégszereplésre. Barátainkat, régi ismerőseinket vártuk a pályaudvar hatalmas érkezési csarnokában. A háló­kocsi ablakából már messziről felismertük a küldöttség veze­tőjének, Vaszilij Jakovlevics Sumilinnek mosolygós arcát, az integető táncosokat, muzsikuso­kat. A kétezer hatszáz kilométerről érkezőket piros szegfűcsokrok­kal várták a megyei művelődési központ munkatársai, és Csende Béla, a megyei tanács művelő­désügyi osztálya népművelési csoportjának vezetője. Vaszilij Jakovlevics Sumilin, a penzai kulturális küldöttség ve­zetője és Csende Béla, a megyei tanács népművelési csoportjá­nak vezetője a Keleti pályaudvaron. Néhány perccel indulás előtt, még Budapesten, hétfőn hajnali I órakor. Vasárnap éjszaka harminc perccel éjfél előtt érkezett meg Budapestre, a Keleti pályaud­varra a moszkvai gyors, mely testvérmegyénk Penza amatőr művészeit hozta magyarországi,

Next

/
Thumbnails
Contents