Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
Szúra Saas Ervin augusztus nyár idővégtelen Szúra Szúra hullámzó csend hallgatag vándor 2600 kilométerre az én hazáin mélységeidbe elmerülnék Egészen Oláh Éve Csak résrenyítottam a lelkem. Ki a be járhattak sokan: — Hogy boldog Is volt, eszétveszetett? Ma hontalan. Patak zúgott a tenyeremben. Szembogaram kék hegyre látott, Kavicsot rúgdosott a szél Es fény-virágok Nem kutatom, mivé lehettek; Túlszaladt a holtidd. Összeszedem maroknyi tettem: Lehet sikoly. Csak résrenyítottam a lelkem. Keres az elkövetkező. Ami a holnap valósága lehet közül, csak járásunkból tizenhármán ki tudtak lépni a teljes ismeretlenség homályából. És biztos, hogy még többen 1® vannak Paradoxnak tűnik, de ki merem nyilvánítani, hogy a ma még névtelen alkotók kiállításának rangja van. Rangot kölcsönöz az a tény, hogy a kiállítók vaiameny. nyien amatőrök, vagyis a napi munka becsületes végzése mellett, alkotási feltételekben legtöbben mostoha körülmények között áldoznak a képzőművészet múzsájának. Éppen ezért úgy érzem, hogy a már hagyománnyá vált Köröementd Kulturális Hetek keretében rendezett — zsűrizett — színvonalas kiállítás „tettesei” mindenképpen megérdemlik a méltatást. Ez is egyik útja a nyilvánosságnak, amely úgy kell az alkotónak, mint növénynek a napfény. Megkísérlem tehát méltatásukat, természetesen a rangsorolás igénye nélkül. Erre az egyszerű tárlatlátogató nem vállalkozhat. Gsuta György művei szép jövőt sejtetnek. Különleges szín technikája szembetűnő, képei témád mindenre fogékonyságát tükrözik, A Kápolna elbűvölő egyszerűségével, színharmóniájával hat, a Jeges ár foltszerű élettelenségével drámaian élethű, a Virág voltam az elmúlás megragadó líraisá- gú ábrázolása. A Tengerfenék, egy egzotikus mesevilág teremtő ecsetje nyomán. Az ember szinte várja, hogy mikor tűnik elő égy sellő is, és mégis valóságérzettel tudok rácsodálkozni. Görgényi Tamás ígéretes tehetsége mindjobban kibontakozik. Miami tenger - part-ja gazdag színskálájával, az épületek mértani szögletességét feloldó, élő természet finom hajlataival rémek összhatású alkotás. Csendélet-ét életteli színeivel, művészi rendetlenségével teszí természetes hitelességűvé. Hajnóczy Vilmos érett, sokoldalú alkotó. önarckép-e alá szinte az is odakívánkozik: „megméretett”. Magány-a sötét színeivel a magárahagyottság megkapó ábrázolása, Utcarészlet-e magával ragadó falusi hangulatot áraszt. Kutydk Gergely az idősebb korosztály képviselőjeként bizonyítja, hogy mindig lehet újat adni. A Táj nagyszerű színössz- hangjéval érvényesül, a Dombos vidék árnyaltabb, finomabb színű kompozíció, ja a természet szépségének. Szathmári Gábor Utca, Udvar, Boltíves táj című Szeptember Flladatfi Mihály köd üli meg a tájat reggelenként mint prés alatt a fürt ontom vérem valami ősi ösztön nyugtat a csöndes fonnyadás párolgó ölében ökörnyál szálldos a réteken gyermekkorom egy karnyújtásnyira visszatér amikor köd üli meg reggelenként a tájat s a magát megadó természet fellebbenti mítosz! fátylát ■ ............ ...................s i ilÄ okos, tevékeny politikusnak. Gyönyörű feladat áll a színház előtt Az emberek nevelése, tudatuknak formálása. A jövő társadalom tagjainak magas kulturális színvonalon álló embereknek kell lenniük, nemcsak a tudományos és technikai ismeretek tekintetében, ha. nem a különleges lelki kifinomultság értelmében, a magas színvonalú etika, a fejlett szépérzék értelmében Is. Minél jobban előrehalad társadalmunk fejlődése. annál fontosabbakká válnak a színház számára az esztétikai és etikai nevelés kérdései. Sajnos, akad egy-két színművész, aki nem eléggé becsüld a művészet elméletét és úgy véld, az a lényeg: színpadra kerülni, és „lebi- lincselően”, „igézőén” játszani. Szomorú dolog olyanokat Is látni, akik csak azzal törődnek, hogy minél több előnyhöz jussanak. Hogyan elmélkedhet a szín. művész a színpadon a világegyetemről, hogyan Ián. golhat benne az emberiség iránti szeretet, hogyan ítélkezhet elevenek és holtak felett, ha a valóságos életben kicsinyes, rosszindulatú és gyűlölködő? Hogyan adhat a színész kultúrát az embereknek, a felnövekvő, egyre szélesebb látókörű fiataloknak, ha ő maga műveletlen?! Amikor a politikai, eszmei tudatosságról beszéltem, lényegében énn'et- tem már a következő kérdést, a korszerű, vagy modern Játekstílust. Ez a két fogalom úgy látszik szoros kapcsolatban áll egymással. Ügy gondolom, hogy a kor. szerű jávé’'s‘ílusnak azzal kell kitűnnie, hogv finomabb, differenciáltabb, árnyaltabb a réginél. Előfordul manapság olyan rendezői és színészi törekvés is — a korszerűség jegyében —, amelyik bizonyos mértékig leegyszerűsíti a színpadi figurákat, szituációkat, figyelmen kívül hagyva a figurapszichoJó- gtad bonyolultságát s finomságát. Azzal a fenntartással, hogy vajon megérti-e a néző? Ügy gondolom, megérti! A tudósok szétrombolták az atomot, és ez a munka hihetetlen erejű új energiával gazdagította a világot. Ügy gondolom, hogy a színházművészet további fejlődésének az útja, az em_ béri lélek atomjainak szétszedése elemi részeire. Ez nyilván még körültekintőbb. odaadóbb és még igényesebb belső színházi műhelymunkát igényel mind a rendező, mind a színész, sőt tovább megyek a színház minden dolgozója részéről. színházi együ’t- /Ä\ tes nagyon fi- lom, érzékeny szervezet, s ma- ga az alkotómunka is csak jó hangulatú, alkotó légkörben folyhat. A korszerű, jó színház soha nem tudott meglenni tehetséges, ügyszerető, lelkes művészek nélkül, akik élnék, halnak hivatásukért, a korszerű, jó színházért. Ezeknek a segítségével kell helye« útra téríteni az olyan típusú színészt. aki keveset törődik a munkájával és minden gondot-bajt átruház a rendezőre. Az ilyen színész előkészület nélkül, elgondo. iások nélkül megy a próbára, és a rendezőtől vát minden megoldást. „Eredj oda, csináld ezt”, és a színész készségesen teljesít mindent, de nem fárasztja magát azzal, hogy átgondolja: amit tesz, jó-e vagy rossz. Az ilyen színész abban a tévés tudatban él, hogy ő csak anyag a rendező kezében: „formálj, kérlek, belőlem amit akarsz!” — véli. Gondolom sokunkat felháborít az ilyen művészi tehetetlenség, akaratnélkültség. gondolatszegénység Ki kéül mozdítani a tespedtsógükből az ilyen embereket, mert csak olyan színművészekkel lehet elöreviizni a korszerű színház ügyét, akiknek saját elgondolásaik vannak, akik felfedezéseikkel, tanácsaikkal, megfigyeléseikkel akotómódon segítik a színházvezetés, az egész színház munkáját. . Napjainkban, az emberi gondolat hihetetlen szár. nyalásának napjaiban fel kell hagynunk a gondolkodás tegnapi arányaival, a régi módon végzett munkával, friss és mai szemmel kell a környező világba tekinteni, két kézzel kell friss színeket, nagyszerű, új élményeket meríteni. Az élet mércéjével kell mérni alkotómunkánkat és értenünk kell ahhoz, hogy csak a lényegről szóljunk. A kompromisszumokat, az elfásul'ságot, a közönyt, ami igénytelenséget szül, száműznünk keli magunkból. Gyakrabban keli arra gondolnunk, hogv az embernek csak egy élete van, és ha a színházat választotta hivatásának, élete tartalmának, akkor szépen, Igényesen, önfeláldozóén, művészhez méltóan kell élnie a színházban az együttesért, önmagáért és a színház — közös szép ügyünk — előrehaladásáért! , , > em tehetek j-ő- tett stet la, ha á békési JET múzeum ódon, §1}&®P impozáns falai között megtelt szívem jH a nemzeti ^ büszkeség nemes érzésével. Eigy szerény, minden hivalkodástól mentes járási kiállítás váltotta ki bennem ezt az érzést. Ügy érzem, jogosan merek általánosítani: busz. ke vagyok népemre, mert felötlik bennem a gondolat, hogy milyen sok, észrevétlenül alkotó tehetség lehet a mi ids országunkban, ha múzeumunk falai ikvareTlJe! meleg színeikkel derűs hangulatot árasz- tóak. Hathy Zsolt Tanya című intarziája minden mester- kéltség nélkül adja vissza a tanyasi élet sivár elzár- kózottságát. Utcarészlet-e — szintén intarzia — tömör zártságával, egymásba ragasztott épüle'.eivel az emberi összetartozást is kifejező alkotás. Hevesi Ferenc végtelen precizitással kidolgozott képei a naturalizmust kedveld látogatók körében osztatlan elismerést arattak. A Csendélet sonkával, a Gyümölcs - csendélet, a Zöldkorsós csendélet című alkotásaival a régi mesterek követőinek vallja magát Jeney István két sutv»- rellje szerepelt. Fonyódi táj-ában az esti borongást nagyszerűen feloldja egy néhány fehér vitorlával és a túlpart fényeivel, Csóna- fcofc-ja békés nyugalmával a Balaton varázsos hangulatát idézi. Kecskeméti Irén Mezei virágok és Zsálya című művei a szelíd természet szereteténdk selyemre álmodott szép alkotásai. Mínya Mária művészi kerámiái a kiállítás külön értékű színfoltja. Fantáziadús miniatűr zománcképei gazdag érzelemvllágről árulkodnak. A Vadászati Világkiállításra készített sö- röékorsói, dísztényérjai remekbe sikerült alkotások. Művészi porcelánjai sokoldalúságát bizonyítják. Fűszertártól homorú-domború elemeivel a teljes összetartozás kompozíciói és népies formáikkal a ma régiségei. Pacsay Imre három Utca részlet-e erős kontúrjaival, meleg színeivel fiatalos, hangulatkeltő. Takács István Mosaik- terv-e az újat keresés figyelemreméltó alkotása. Templom-ja egyéni eredetiséggel komponált, a Békési képek a szülőfalu szeretedének modem össze- öleléssel kifejezett óraés- ábrázolása. Várkonyi János leéltem« meglepetése a kiállításnak. Az útkeresés jegyében la kitűnő alkotásokkal Jelentkezett. Alföld-je egy déli- bábos ragyogás, a Dinnyevásár hiteles színeivel, szögletes nőalakjával élet- hű piaci alkudozás. Nagy Iván harangtornya strukturális elnagyoltságával művészi rálátás az építészeti remekmű korhűségű ábrázolása, Békéscsaba esti színekben pompázó, esős ragyogásé képe kitűnő alkotás. A fen« méltatásokhoz csak annyit; nem szaladt el velem a ló. Az kétségtelen, hogy nekem — és még sokaknak — nagy örömömre szolgált ez a kiállítás, és már most várakozással tekintek a jövő évi elé. Éppen ezért megbecsüléssel bátorítom az alkotókat. Tisztában vagyok azzal, hogy a kiállítás helyi jelentőségű. Má* lapra tartozik viszont, hogy országos feladattá válhatna a helyi jellegű kezdeményezések kiterjesztése. Meg vagyok győződve róla, hogy sok, a nyilvánosságtól elzárt«! alkotó tehetség kerülhetne így felszínre. Fél kellene karolni ezeket az embereket. Alkotók klubjának létrehozásával, közös tárlatlátogatásokkal, művészeti témájú előadásokkal, teremtő vitákkal fel kellene oldani bennük a magárahagyottság érzését. Legalább a nyári hónapokban működő művész- telepen gondoskodni kellene tehetségűit továbbfejlesztéséről. Lelki ismeretet szorító feladatként kellene kezelni az egyébként elkallódó tehetségek felkarolását. A békési járásban megpróbálunk tenni valamit. vannak is elgondolásaink, de úgy érzem, közhasznú lenne e kérdésben megyei tanácskozást tartani. Nem kell félni, nem dillettáns-neveldéről van szó! A rostán sokan ki fognak hullani, de a „fennakadok” között maradhatnák olyanok, akikre egyszer még büszkék lehetünk. És ne félejtsék «I az illetékesek: am i ma még éK. rándnak tűnik, az a holnap valósága tehet. Ha akarjuk. Ó. Kovács István
