Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-17 / 219. szám
Csunájklit főznek vacsorára Ki számit csökkent munkaképességűnek? — Pénzügyi kedvezmény i csökkent munkaképességű dolgozókat foglalkoztató vállalatoknak es szövetkezeteknek Minisztert rendelet jelent meg a közelmúltban a csökkent munkaképességű dolgozókat foglalkoztató vállalatok és szövetkezetek számara nyújtott pénzügyi kedvezményekről. A jogszabály azt is rögzíti, hogy ki számít csökkent munkaképességűnek, kimondja, hogy többek között ebbe a kategóriába tartozik mindenki, akinek munkaképessége az Országos Orvosszak- ertő Intézet igazolása szerint 40 százalékot elérő, vagy azt meghaladó mértékben károsodott. Ugyancsak idesorolják a baleseti járadék, illetve a rokkantsági nyugdíjra jogosultakat. Az új szabályzat csökkent munkaképességűnek számítja azt is ,aki ugyan elérte a nyugdíjkorhatárt, de még nem. jogosult öregségi nyugdíjra, az egyedülálló anyákat, akiknek állandó felügyeletet igénylő fogyatékos, illetve tartósan beteg, vagy legalább három 14 éven aluli gyermeke van és saját maga gondoskodik eltartásukról. Pénzügyi kedvezményben részesülhetnek azok a szövetkezetek, vállalatok, amelyekben a munkások átlagos létszámának 30 százaléka csökkent munkaképességű. A dotáció mértéke a csökkent munkaképességű dolgozók részére kifizetett munkabér 10 százaléka. A rendelkezést 1971. január 1- től viszamenőleg kell alkalmazni. (MTI) nyúlik a csatorna friss gátja a termőföldek között. A sárga agyag új színfolt a még zöldellő kukoricamezőben. Mezóberény es Békés között, a műúttól jobbra két lakókocsi a főhadiszállás. Itt laknak, pihennek a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság mezőbe- rényi főcsatornájának építői. A takarítónő éppen vizet hoz valamelyik közeli tanyáról. — Jó napot! Jöjjenek, jöjjenek, a férfiak már nehezen várják magukat — fogad bennünket a vizet hozó asszony. Meglepődünk, hiszen a szerkesztőségi rovatvezetőn kívül senki nem tudhatott arról, hogy ide jövünk. Néhány perc múlva tisztázódik a félreértés. Nem bennünket, hanem a fizetést hozó vízügyieket várják a hagyományos és a modern kubikosok. Mert bizony az amit itt csinálnak, kubikosmunka a javából. A csatorna hajlatán túl, a sárga agyagtöltés mögött gépóriás vasgémje ingázik. A töltésoldalnál kék munkaruhás férfi vár ránk. Seprenyi Lajos kotrómester. Csalódottan veszi tudomásul, hogy nem a fizetést hoztuk meg, de azért a maga szűkszavúságával szívesen fogad és tájékoztat munkájukról. lóerős kotrógép motorjától alig halljuk egymást. A gém végén himbálódzik a kosár, majd lezuhan a csatorna aljára. Nagyot harap a földből és a vezetőfülkében ülő Birinyi Pál kotrógép- vezető tanuló akaratának engedve, lassan felemelkedik a levegőbe. Föld terhét kiköpi a gáitra, és újból lezúdúl a csatornába. Nyomában zavaros talajvíz tör fel. vannak ennél a gépnél. A kotrómester, Okányból, az öccse Károly, ugyancsak onnan, és a többiek is távolabbról. Egyedül Takács Imre. a 17 éves olajozó mezőbe rényi. Neki könnyű a dolga, minden est^ hazajár. A többiek azonban hetenként vagy kéthetenként egyszer látják a családot. Hiába vannak a modem gépek, a kubikosmunka ma is elszakítja a családtól az embereket. Annyiban azonban mégis más, hogy nem 12 órákat, hanem nyolcat dolgoznak. És összehangolt munkájuk nyomán szemmel követhetően mélyül a csatorna, emelkedik a gát. Nyolc órán át rázza a kotrómestert a KB 25-ös gép. Utána a lakókocsi az otthonuk. Pihenőidejükben tisztálkodnak, olvasnak — többnyire csak újságot, könyvet csak nagyon ritkán — hallgatják a rádiót. Legtöbbjüknek motorkerékpárja van, és ha az idő jó, nem nagyon fáradtak, esténként beszaladnak valamelyik községbe főtt ételt enni, és mi tagadás, néhány pohár sört is megisznak. Ha rossz az idő vagy fáradtak? — Itt főzünk a lakókocsi tűzhelyén, ha meg meleg van, bográcsban, kint a szabadban. Legtöbbször csunájklit készítünk. — mondja Seprenyi Károly, az egyik olajozó, és nevetve magyarázza, mi is az a csunájkli, mivel úgy nézünk rá, mintha görögül beszélne. — Krumpli paprikás ez száraz tésztával, perkelt szalonnával. Jó étel. de heteken át csak ezt enni ,ráun az ember. Van aztán olyan is, ha vizes csatornán dolgozunk, hogy halászunk, s amit fogunk, azt megfőzzük halászlének . —■ A kereset? Nekem — válaszolja a kotrómester — megvan havonta a három és fél ezer forintom, az olajozóknak is kijön a 2500 forint. Ehhez persze nem elég a 100 százalék, legalább 110—120 százalékot kell teljesíteni. Nyolc óra alatt ez több mint 300 köbméter föld. Motorkerékpáron érkezik Bécsi Sándor főgépósz. Naponta végigjárja a munkahelyeket, érdeklődik, hogy rendben vannak-e a gépek, ha kell, a helyszínen segít, s ha szükséges, intézkedik, hogy jöjjenek ki a szerelők. A kisebb hibákat maguk a kotrómesterek hárítják el, segítőikkel, az olajozókkal együtt. A nagy monstrum zúgásától nem értjük egymás szavát. Elmegyünk a lakókocsiba. Hosszan A száz Négyen — Nem rossz. voltam hajnali négykor kelni, hogy fél öt tájban ráülhessek — fél órácskára — valamelyik öreg csődör hátára. „Loncsoltam” szorgalmasan. A fiatalabb csődörökön a huszárok ügettek, ők nem kímélték ezeket a tüzes paripákat, habosra lovagolták le őket, tajtékosra űzték. Kegyetleneknek kellett lenniük, a fiatal lovak nagyon vadasak tudnak lenni, a szilajabbja. a telivérek. Rúgtak, haraptak. Egy gyönyörű, betöret- len paripa egyszer beleharapott a csődörös huszár vállába. Nyomorékká verték a lovat, miközben a többit felvezették, hogy lássák a társuk büntetését. Később már nem lóréztunk; egy volt laktanyában háltunk. Négy sorjával ácsoltunk priccse- ket. Százhúsz ember élt, szuszogott a hodályban. Szalmán aludtunk. Egy héten egyszer járogat- tam ekkortájt haza. Volt egy kis spórolt pénzem, egyforintos órabért kaptam. Ez jó kis pénznek számított: ötven fillér volt egy liter tej ára. Az öreg szakik — látva az iparkodást — barátságosabbak lettek. F. bácsi, a közvetlen mesterem, amint kiderült, fura „maszek” volt: még önálló vállalkozó korában is munkásérzelmű; ő maga is dolgozott, a két kezével, a harmincas években, s az „alkalmazottai” a régi, tizenkilenc« MÉMOSZ-zászlóalj tagjaiból toborozodtak. Sz. Pali bácsi, aki szintén tagja volt ennek a zászlóaljnak, s a hodályban bal oldalról szomszédom volt. esténként nehézkes betűkkel, de szorgalmasan körmölgetett valamit. Amíg mások sakkoztak vagy kár( m ■ tyáztak, összehúzott szemöldök- ■ kel küszködött az öreg a plaj- ■ básszal. Régi munkásélményeit: írogatta össze. Mondhatom, ■ amúgy nyers állapotban is iz- • galmas olvasmány volt; egyik- j másik epizód egy jó kalandre- : gény vagy „krimi” fordulatai- • val vetekedett: Leírta az öreg S a többi között, hogyan ugrasz- : tották meg Miskolcnál 1» májú- • sában az intervenciós cseh csa- j patokat, amelyek a Miskolc fe- i lett húzódó magaslatokba voltak ■ beásva, s csekély tüzérséggel, ! de annál több géppuskával ren- : delkeztek. Kifüstölni őket csak • tüzérségi tűzzel lehetett volna, ! vagy páncélosvonattal, amellyel • hátba lehetett volna kapni az j intervenciósokat. Dehát páncél- ■ vonat nem létezett... — Úgy biztattam magam: ha 5 igaz a közmondás, többet ésszel, ! mint erővel, hát akkor most te £ is használd a kobakod, Pali, hisz • nem lyukas mogyoró — mesélte ■ Sz. bácsi, mikor látta, hogy ér- £ dekel, amit írogat... S kitalálta, ■ hogyan juthatna páncélkocsihoz ■ a MÉMOSZ-zászlóalj. Engedélyt ! kért arra, hogy fabrikáljanak £ maguknak páncélvonatot: két ■ vén tolatómozdonyból, egy pia- : tókocsiból, egy csomó homok- j zsákból meg géppuskákból. Az újsütetű „páncélvonat”, mint va- t lami ősszömy, mint valami sistergő, tűzköpködő megaloszau- ! rusz, száguldott Zsolca felé, s aj beállott csendben az egész : MÉMOSZ-zászlóalj utánanyo- £ múlt... Az Intervenciósok fej vesz- £ tetten menekültek, „Miskócia” £ felszabadult.. íFolytatjuk) nem is hinné, milyen kényelmesen van berendezve egy-egy ilyen ideiglenes munkásszállás. Van benne tűzhely, és akkumulátorról villanyvilágítás. Az egymás fölött elhelyezett ágyakban műbőr bevonatú matrac, rajta tiszta lepedő és pléd. Kell is a kényelem, hiszen ez a munka kiszedi az emberből az erőt. Különösen a gyalogkubikos ok — mert ilyenek is dolgoznak a csatornán — fáradnak ki. — Ilyenkor száraz időben jó dolgozni. Ha azonban tapad, ragad a fold, a markolókosárból úgy kell kirázni az agyagot. Nem panaszképpen mondom, de bizony az ember sokszor nem érzi a lábait és a karjait. A lakókocsi falát szocialista brigádzászló díszíti. Meg is kérdezzük Seprenyi Lajost, hogy hányán vannak egy brigádban? — Három kotrógép személyzete. Közös a teljesítmény, és arányos az elosztás. Én és az öcsém még csak megvagyunk így nőtlenül, de az itt dolgozók többsége nős ember. Nekik sokkal nehezebb. Sokat vannak távol a családtól, s talán ezért is fizetik jobban ezt a munkát. időt töltöttünk a modern kubikosok között. Meggyőződtünk arról, hogy munkájuk egész embert kíván. Távol a lakott területektől nyári melegben, őszi esőben, téli havazásban építik, mélyítik a vízelvezető csatornákat, hogy a mellettük elterülő földeken ne okozzon kárt a belvíz. A jó termés a mezőgazdasági nagyüzemek eredménye az ő munkájukat is dicsérik. Botyauszki János Rövid Az ember Tanévnyitó a Szarvasi Óvónőképző Intézetben Szeptember 13-án tartotta ünnepélyes tanévnyitóját a Szarvasi óvónőképző Intézet. Részt vettek az ünnepségen a város pórt. és tanácsi vezetői és más szervek képviselői, valamint számos érdeklődő szülő. Szabó Mihály igazgató meg. nyitó ünnepi beszédében ismertette az 1971/72-as tanév fő fel- • adatait Foglalkozott az óvónői! hivatás szépségeivel, a most tanulmányaikat megkezdő hallgatók feladataival. A nappali tagozaton 120-an, míg a levelező tagozaton 255-en kezdik meg tanulmányaikat. A II. évfolyam hallgatóinak szórna a nappali tagozaton 112, míg a levelező tagozaton 141. összesen tehát 528 óvónőjelölt folytatja tanulmányait az intézetben. Az új I. éves hallgatók letették az esküt, az intézet igazgatója kézfogással fogadta őket a hallgatók sorába. Kedves színfoltja volt az ünnepségnek, amikor a kis óvodások rirággal köszöntötték az új hallgatókat. Emelte az ünnepség színvonalát, hogy személyesen jelent meg Vas-diplomájának átvételére özv. dr. Szabó Zoltánná szentesi nyugalmazott óvónő, aki öklévé^ lét ezelőtt 65 évvel szerezte. Gyémánt-diplomát vett át özv. Banner Miklósné békéscsabai nyugalmazott óvónő, aki oklevelét 60 éve szerezte. Arany-diplomát kapott Debreczeni Teréz komódi nyugalmazott óvónő, aki oklevelét 50 évvel ezelőtt szerezte. Az intézet igazgatója meleg szavakkal köszöntötte az idős diplomásokat, akiket a hallgatók és jelenlevők meleg ünneplésben részesítettek. Ezt követően a hallgatók kedves műsort adtak. Részt vettek a megnyitó ünnepélyen sokan a korábban végzett hallgatók közül is, és jókívánságaikkal indították útnak a tanulmányaikat most kezdő hallgatókat. (Szöveg, fotó: Malmos) Átveszi a Vas-diplomát özv. dr. Szabó Zoltánná nyugalmazott óvónő. A háttérben (balról jobb a) Debreczeni Teréz Aranydiplomás, és özv. Banner Mikló. né Gyémánt-diplomás nyugalmazott óvónők. Bronzkori leletre bukkantak Csongrádon Csongrád város határában bronzkori leletek kerültek napvilágra. Az ezt követő ásatások során nagyméretű lakóház maradványaira bukkantak, amelynek falhosszúsága máris meghaladja a 20 métert, pedig csak a feltárás elején tartanak. A ház mellett földbe ásott — ugyan- j csak a bronzkorból származó — gabonaverem feltárásához is hozzáfogtak. A vermet — az eddigi megállapítások szerint — úgy készítették, hogy sárral kitapasztották és utána kiégették. Ezenkívül egy őrlő kő, és egy sárból tapasztott tűzhely marató, ványai kerültek a felszínre. Az L évfolyam hallgatói esküt tesznek.
