Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-14 / 216. szám
magyar és az osztrák külügyminiszter találkozója Péter János külügyminiszter vasárnap Sopronban találkozott dr. Rudolf Kirchschlá- gerrel, az Osztrák Köztársaság külügyminiszterével. Az osztrák külügyminisztert és kíséretét a soproni közúti határátkelőhelyen Péter János, Nagy János külügyminiszter-helyettes, Kurtán Sándor, a Magyar Népköztársaság bécsi nagykövete, a Külügyminisztérium több vezető munkatársa, valamint Lombos Ferenc, a Győr—Sopron megyei Tanács elnöke, dr. Gonda György, a Vas megyei Tanács elnöke, és Erdély Sándor, a Soproni Városi Tanács elnöke fogadta. Jelen volt a fogadtatásánál dr. Kurt Enderl. az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete. A megérkezés után a vendégek Sopron nevezetességeivel ismerkedtek, majd a Fenyves- száíllóban megkezdődtek a nemhivatalos magyar—osztrák külügyminiszteri tárgyalások. Magyar részről a tárgyaláson részt vett Péter János, Nagy János, Kurtán Sándor és Esztergályos Ferenc nagykövet, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Osztrák részről a tárgyalásokon részt vett dr. Rudolf Kirchschläger, dr. Arno Halusa nagykövet, dr. Kurt Enderl, dr. Walter Magrutsch Budapesten a nepáli király Losoncai Pálmáik, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására vasárnap este hazánkba érkezett Mahcmd- ra Bír Bikram Sah Deva Nepál királya és felesége. Fogadásukra I a Ferihegyi repülőtéren megje- lent Kisházi Ödön, az Elnöki j Tanács helyettes elnöke, Cse- terki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. Úszta Gyula altábornagy. az Elnöki Tanács tagja Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, valamint a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Jelen volt a fogadtatásnál dr. O. Uhl, Svájc budapesti nagykövetségének első tátikára. (MTI) nagykövet és dr. Gerhardt Hinteregger követ. A külügyminiszterek a tárgyalás során eszmecserét folytattak a két orsZög kapcsolatainak fejlesztéséről és az időszerű nemzetközi kérdésekről. A magyar—osztrák külügyminiszteri találkozó befejezése után Péter János az MTI tudósítójának adott rövid nyilatkozatában elmondotta, hogy mindvégig szívélyes, baráti légkörű volt az eszmecsere. — Mostani megbeszéléseink felölelték az országaink közötti kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseit, de tárgyaltunk az időszerű nemzetközi kérdésekről is — mondotta. — így elsősorban az európai biztonsági konferencia kérdésével foglalkoztunk, figyelembe véve azt a helyzetet, amelyet a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodás segített kialakítani. (MTI) Szuverén állam az NDK A Nyugat-Berlinről szóló négyhatalmi egyezmény szeptember 3-i aláírása azt mutatja, hogy mind a négy tárgyaló partner, tehát a nyugati hatalmak is ténylegesen elismerték a szocialista német állam szuverén illetékességét, s függetlenül attól, hogy ez tetszik-e az NDK ellenségeinek, vagy sem, ezen senki sem tud változtatni — mondotta Pjotr Abraszlmov, a Szovjetunió berlini nagykövete a Freie Welt című berlini képes magazinnak adott nyilatkozatában. — S éppen úgy lehetetlen az egyezmény egyes megállapításait másképpen magyarázni mint ahogyan azt a négy hatalom képviselői aláírták.” A nagykövet hangsúlyozta, hogy a tárgyalások során a szovjet fél állandóan konzultált az NDK kormányával, s ez a szoros együttműködés volt a sikeres befejezés egyik legfontosabb biztosítéka. Az egyezménnyel mindenki csak nyer, mert nyer vele a béke ügye. Ez viláthatatlan tény, s ez a dolog lényege. (MTI) Az angol külügyminiszter Egyiptomban Vasárnap este négynapos látogatásra Kairóba érkezett Dougles-Hame brit külügyminiszter, hogy megbeszéléseket folytasson Mahmud Riad egyiptomi minLsztereünökhelyetteeeel és külügyminiszterrel a két ország kapcsolatairól és a közel- keleti válság rendezéséről, a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtásáról. 1958 óta először tesz látogatást Egyiptomban brit külügyminiszter. Riad, mint emlékezetes, ez év elején járt Londonban s akkor hívta meg kairói látogatásra az angol diplomácia vezetőjét. Home repülőtéri nyilatkozatában nem adott választ arra a kérdésre, hogy Nagy-Britannia milyen magatartást fog tanúsíta- ni az ENSZ-közgyűlés küszöbön • álló közel-keleti vitájában.; ,,Majd meglátjuk” — mondotta. ■ Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy \ országa nagy érdeklődést tanúsít a közel-keleti probléma iránt. „Hozzá akarunk járulni e probléma megoldásához” — jelentette ki, majd hozzáfűzte, hogy Nagy-Brítannia az egyiptomi döntés fényében alakítja ki álláspontját, tehát attól függően, hogy Egyiptom az ENSZ-köz- gyűlés elé viszi-e a közel-keleti kérdést, vagy sem. A Home-lá tógát ás jelentőségét fokozza az a tény, hogy arra alig két héttel az ENSZ-ülás- szak megnyitása előtt került sor. A brit külügyminiszter hétfőn megkezdte tárgyalásait Mah. műd Riaddal és Safei alelnökijei. (MTI) A CDU-sak nem tetszik Brandt szovjetuniókéi! útja Bochkor Jenő, az MTI tudósítója jelenti: Brandt nyugatnémet kancellár szovjetunióbeli útjáról nyilatkozott vasárnap este Scheel külügyminiszter a televízióban. Kijelentette, hogy a kancellár hót végi tárgyalásai a két félnek azt a törekvését jelzik, hogy a nyugatnémet—szovjet kapcsolatok normalizálásával rendszeresse tegyék a politikai véLeménycserét a két állam között. A külügyminiszter rámutatott arra, hogy a szovjet meghívás nyugatnémet részről történt elfogadása semmiféle okot nem ad olyan feltevésekre, amelyek szerint az NSZK nyugati szövetségeiben bizalmatlanság alakulhatna ki Bonn-nal szemben. A megbeszélések várható tárgyköréről Ny u gat- N érne tország konzultált szövetségeseivel. Scheel biztosította a nyugati hatalmakat az NSZK töretlen lojalitásáról, majd hangsúlyozta, hogy a kelet-európai szocialista országok politikusaival történő találkozók az idén már szabályos diplomáciai gyakorlattá váltak. A kancellár útjáról időközben annyi vádit ismeretessé, hogy Brandt csütörtökön délután utazik repülőgépen a Krím félszigetre és — magyar idő szerint — este fél kilenckor érkezik meg Oreandába. Ahlers kormányszóvivő szerint pénteken két eszmecsere lesz Brandt es Brezsnyev között ,de elképzelhető, hogy a tárgyalásokat szombaton délelőtt folytatják. A nyugatnémet államférfi szombaton délután négy óra tájban érkezik vissza az NSZK-ba. Az ellenzéki kereszténydemokrata politikusak első ízben a nyilvánosság előtt is jelét adták, hogy nincs ínyükre a kancellár utazása. Gerhard Schröder, a Bundestag külügyi bizottságának elnöke a jelen pillanatban nem tartja különösen kedvezőnek az utazáshoz a politikai helyzetet. Helmut Kohl északraj na-vesztfáliai tartományi miniszterelnök azt kifogásolja, hogy Bonn nem jelentette be előre a nyugati szövetségeseknek Brandt utazási szándékát. Kiesinger volt kancellár, a CDU elnöke csak akkor tartja hasznosnak Brandt tárgyalásait, ha azok a „nézeteltérések tisztázását” eredményezik, de erre nem számít, mert a bonni kormány „keleti politikáját módszerében dilettánsnak és kapkodó- nak” tartja. (MTI) Wilson Moszkvában Harold Wilson, az Angol Munkáspárt vezetője a szovjet kormány meghívására vasárnap ötnapos látogatásra Moszkvába érkezett. A repülőtéren adott nyilatkozatában a brit ellenzék vezére kijelentette, hogy több fontos nemzetközi kérdést kíván megtárgyalni a szovjet vezetőkkel. Ezek között a legjelentősebb az európai biztonsági értekezlet, valamint a kölcsönös csapatcsökkentések problémája, Nagy-Bri- tannia közöspiaci csatlakozása és a szovjet—angol kereskedelmi es gazdasági kapcsolatok javításának témaköre. (Reuter) Európai biztonság - vagy Közös Piac? Nagy Britannia Kommunista Pártja felszólítja az ország ösz- szes baloldali erőit, hogy egységbe tömörülve, szegüljenek szembe a konzervatív kormány ama szándékával, hogy bevonja Angliát a Közös Piacba — jelentette ki George Matthews, a Morning Star főszerkesztője. A kommunista párt végrehajtó bizottságának londoni ülésén elhangzott felszólalásában Matthews az összeurópai biztonsági és együttműködési értekezlet megtartását jelölte meg a közös piaci belépés alternatívájaként ■ ■•■■■■■■■■■■■■■a* MllMHIIIIHIIIIIIIIIIinNIKHlUlllllliHIHHIIIl Újabb próbálkozás a megbékélésre l Az Arab Liga tanácsülésével | egyidejű diplomáciai erőfeszíté- | sek eredményeképpen szerdán a szaúd-aráblal Dzsiddában békéltető tárgyalások kezdődnek a jor. dániai kormány és a palesztin gerillák között. A Mena egyiptomi hírügynökség jelentette, hogy a Palesztin Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága végülis beleegyezett abba, hogy delegációt indítson a béketárgyalások korábban kijelölt színhelyére. A küldöttséget Khaled el-Hasszán, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának tagja vezeti. Ismeretes, hogy a dzsiddai konferencia megkezdésének időpontját az elmúlt két hét során már három Ízben későbbre tették. A jordániai küldöttség, amely egy darabig Szaúd-Ará- blában időzött, mindhiába várva 2 BÉKÉS 1971. SZEPTEMBER 14. a gerillák képviselőit, hazautazott. Arafat, a palesztin gerilla- mozgalom vezetője, noha elvileg már jó ideje elfogadta a béketárgyalások gondolatát, nem volt elégedett sem a jordániai küldöttség szintjével, sem azokkal az ammani nyilatkozatokkal, amelyek a Dzslddába induló delegáció utazását kisérték. A kérdés továbbra is az, Vajon Dzsiddában sikerül-e megerősíteni a gerillák és a kormány együttélését szabályozó ammani és kairóri egyezményeket (miként Arafaték akarják), vagy Husszein király és kormánya új formulákat kíván, olyanokat, amelyek erősitik Amman és gyengítik a gerillák helyzetét. A jordániai megbékélés mindenek előtt való haszna az lenne, hogy erősödne az Izraellel szemben álló arab keleti front helyzete. Husszein emellett elérhetné, hogy azok az országok, amelyek a gerillákkal való leszámolás miatt lezárták határaikat, illetve megszakították kapcsolataikat Jordániával, Ismét normális viszonyt létesítenek az ammani rendszerrel. (MTI) Brandt „második félideje” Miközben a világ örömmel és elégedetten vette tudomásul a Nyugat-Berlin helyzetére vonatkozó négyhatalmi megállapodást — ez a nagy jelentőségű esemény az NSZK belpolitikai küzdelmeinek középpontjába került. A nyugatnémet belpolitikai harc szempontjából az ügy jelentősége kézenfekvő. Brandt kancellár és a vezetése alatt álló szociáldemokrata-szabad demokratapárti koalíció éppen félidőben van két választás között. Az 1973-ra esedékes új választásokon a kormány sorsa elsősorban attól függ, hogy a mostani megegyezés a<tta lehetőségekből kiindulva milyen eredményeket tud felmutatni keleti politikájában. Még világosabban: hozzá tud-e alkotó módon járulni a Brandt-kabinet az európai biztonsági rendszer létrehozásához. A második tényező, amely az 1973-as választásokon nagy súly- lyal esik latba: a gazdasági helyzet. Az események eddigi fejlődése és különösen a legutóbbi dollárválság lefolyása arra enged következtetni, hogy hosz- szabb távlatban a tőkés gazdasági kapcsolatok eddigi keretein belül rendkívül nehéz lesz a konjunktúra és a teljes foglalkoztatottság fenntartása. A nyugatnémet gazdaság szempontjából óhatatlanul egyre nagyobb szerephez jutnak a szocialista országokhoz fűződő kereskedelmi és egyéb gazdasági kapcsolatok. Mindez természetesen nem független az Európában kialakuló politikai légkörtől. Ily módon végső elemezésképpen a választásokon nagy szerepet játszó gazdasági problematika is a legszorosabb össze függésben van az NSZK keleti politikájának, illetve az európai biztonság ügyének további alakulásával. Az adott pillanatban megállapítható, hogy a Brandt-kabinet pozitív eredménnyel zárta az „első félidőt”. Természetesen nincsenek és nem is lehetnek illúzióink a nyugatnémet szociáldemokrácia politikai arculatával és társadalmi törekvéseivel kapcsolatban. Az adott helyzetben azonban nem is ez volt az elsőrendű kérdés — hanem az, hogy Brandtnak és kormányának sikerül-e végrehajtania a kereszténydemokrata kormányok negatív külpolitikai vonalának módosítását — úgy, hogy az NSZK- ba« óriási erőtartalékokkal rendelkező reakció ki ne vesse a hatalomból. A jelek szerint Brandt és kormánya belpolitikád pozícióit is jelentősen meg tudta erősíteni a létrejött megállapodások sorozatával. A leglényegesebb belpolitikai következmény az, hogy a CDU—"CSU (tehát a kereszténydemokrata ellenzék) soraiban a zavar és az ingadozás jelei mutatkoznak. Már a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött megállapodás után és a négy nagyhatalom nyugat-berlini tárgyalásainak sikere előtt is kemény személyi harc bontakozott ki az ellenzék soraiban. Ez a személyi harc már akkor összekapcsolódott az NSZK keleti politikájának megítélésével. Nyilvánvaló például, hogy Schröder, a volt hadügyminiszter; a CDU helyettes elnöke realisztikusabban ítélte meg a helyzetet, mint a hatalomért folytatott vetélkedés szélsőjobboldali hangadója, Strauss. Az ugyancsak vezető szerepre pályázó Barzel a párt parlamenti csoportjának vezetője Schröder realizmusa és Strauss uszító „ellendrukkiemsé- ge” között ingadozott. Megállapítható, hogy a Nyugat-Beriinnel kapcsolatos négyhatalmi megállapodás az ellenzék pozícióit rendkívüli mértékben meggyengítette. A megállapodás belpolitikai veitüliete ugyanis az, hogy a nyugati hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok a megegy ezésbe«
