Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-02 / 206. szám
• • Üresek a kannák Idős ember írta a levelet, régi ismerősünk, aki időmként felkeres bennünket, hogy tájékoztassa a szerkesztőséget Mezómegyer gondjairól Most is egy igen köz. Három válasz egy helyről Akinek nem inge, az vette magára Lapunk múlt heti számában e rovatban közöltük vésztői olvasónk észrevételét a penészes cigarettákról. Akkor nem írtuk meg, hogy a kérdéses cigarettát melyik boltban vásárolta. Ennek ellenére az 1. számú önki- szolgáló bolt vezetője válaszolt, melyben közli, hogy havonta j kétszer annyi dohányárut és ci- ; garettaféleséget kapnak, mint j amennyit rendelnek. Ez is elfogy és véleménye szerint 15 nap alatt nem penészesedhet meg a füstölni való. Egyébként nem tapasztalta, hogy náluk ilyen panasz felmerült volna. Megjegyezzük, hogy mi nem is neveztük meg a boltot, hanem csak a vésztői dohányosok panaszát továbbítottuk. Azóta megtudtuk, hogy ol- : valónk a Mátra cigarettát a 2-es számú boltban vásárolta. Nekünk sem hasznos A Détoagyarországii Aram- j szolgáltató Vállalat békéscsabai j ü ale tóga zgatasa ga válaszáét egy j cikkünkre, melyet e rovat ha- j sálbjairt „Tűi sok a pénzünk” j címmel jelentettünk meg s ab- ban közöltük a békési Kossuth utca lakóinak kifogását. A vá- j lasaból idézünk: Békésen a Kossuth utcában közvilágítás korszerűsítést v®~ géziünk a községi tanács megrendelésére. A munkákat 1970- ben akartuk elkezdeni. Akkori terveink szerint az elosztóhálózat korszerűsítése — kábelezése J —• is megtörtént volna ezzel egy-I időben. Sajnos, időközben a köz- j séget ért súlyos belvízkár miatt a pénzügyi fedezet nem állt rendelkezésre, így a munka elmaradt. A közvilágítás korszerűsítését. 1971-ben tudtuk anyagilag fe-j dezni. Vállalatunk pénzügyi ne- j hézségekkei küzd. így az elosz- tóhálózat korszerűsítésére csak a munka megkezdése után tud-. tűk a pénzt biztosítani, öszin-j tén sajnáljuk a virágokban oko- j zott kárt. A határidő elcsúszása a kivitelezőnek sem gazdaságos de vélemén yünk szerint még így j is kevesebb kárt okoztunk, mint- | ha évekkel később került volna sor az elosztóhálózat korszerúsí- , tésére. Kérjük Önöket, tolmácsolják , levélírójuk felé együttérzésünket, hiszen mindkettőnket ugyan, az a cél, a község arculatának ; szépítése vezet. A munka folyamán valóban jelentkeztek problémák, de ezeket nem minden esetben szervezési hiányosságok okozták. Ez esetben sem ez volt az oka a kétszeri munkának.” őszintén bevalljuk, hogy már kissé zavarban vagyunk, amikor a Békéscsabai Városi Tanács VB Építési és Közlekedési Osztályától kapunk levelet. Szarvas László osztályvezető főmérnök a jelek szerint igen precíz ember és egyetlenegy észrevételt sem hagy válaszolatlanul. Lapunkban e rovat hasábjain sok olyan bírálatot közlünk, amelyet olvasóink juttatnak el hozzánk, s mint utólag Kiderül, e témák többsége ehhez az osztályhoz tartozik. Ezúttal három választ is kaptunk különböző ügyben. Augusztus 5-én Élvezni szeretnénk a friss levegőt címmel írtunk az Aradi utca lakóinak panaszáról. Szarvas László válaszában közli, hogy a Temető sor korszerűsítése miatt kellett a forgalmat elterelni a kérdéses utcába. A cikk elolvasása után intézkedett arról, hogy az Aradi utcát a reggeli és esti órákban locsolják. Egyben kéri az olvasók türelmét is, mert bizonyos kellemetlenségek nélkül az építés és a fejlődés elképzelhetetlen. Az utóbbi napokban viszont már megszűn- I hetett az itt lakók panasza, hiszen a Temető sori utat átadták rendeltetésének. A Dzsungel a Bajza utca sarkán című cikkünkre szintén Szarvas László válaszolt, közli, hogy a kérdéses területen a MÁV Nevelőotthon bővítésére kerül sor, melynek építését 1972—73-ra tervezik. Emiatt az olvasónk által írt javaslat nem valósítható meg, mivel ilyen rövid időre nem érdemes parkosítani «a városunk e szakaszát. És még egy válasz, a Söprik a Luther utcát című cikkre: Az ucában gépi söprést nem tudnak bevezetni az útburkolat szerkezete miatt. Az utcaseprők munkaideje viszont reggel 6-tól 14 óráig tart. így elkerülhetetlen, hogy egy-egy útszakasz takarítására ne délelőtt kerüljön sor. Többszöri locsolást sajnos nem tudnak biztosítani, mivel a jelenlegi két locsolóautó kapacitása teljes kihasználásával üzemel. Mindhárom választ köszönjük. érdekű témáról írt, négpedíg arról, hogy Mezőmegyeren jelenleg a legnagyobb gond az ivóvíz ellátás. A községoen szerinte egy, percedként 14 liter vizet adó kút van, amely nem tudja ellátni a lakosságot ivóvízzel. Sokszor tehát kénytelenek üres kannákkal távozná a kútról ázoik. akik- nek elfogyott az ivóvizük otthon, vagy pedig a terrnelőszovetkezet kútjahoz mennék, amely nemcsak a termelőszövetkezetet képes ellátni. A szövetkezet vezetősége jóvoltából ugyanis a község lakói is használhatják és fogyaszthatják az ivóvizet. Persze a kút fenntartási költsége nem olcsó s a tsz-nek jogában állna a vízfogyasztásért pénzt is kérni. Szerencsére ezt neim teszi, így a lakók jól járnak, bár olvasónk szerint jobb lenne, ha a községi tanács vezetői gondoskodnának egy olyan kút fúrásáról, mely elegendő vizet adna a lakosságnak. Olvasónk velünk együtt, várja a választ. Választ sem kaptam... Nemcsak élmény, hanem tanulság is Vaszkó Vincéné dévavávyai olvasónk egy kedves történetről tájékoztat bennünket, amely most éppen aktuális Amikor az iskolások elfoglalják helyüket a tantermekben. Levelének megírására az késztette, hogy a jelenleg hatodik osztályba menő fia. amikor megkapta az új tankönyveket, átlapozta az Élővilág könyvet s több aVcalommai új- jongva kiáltott fel „Hiszen ezt már ismerem’’ — mutatott a gombafajtákra, elmondta édesanyjának, hogy amikor a Mátra, ban jártak, a tanár bácsi a természetben mutatta meg az egyes fajtákat. Szép élményben volt részük a nyári táborozás alkalmával, mely egyben hasznos tudnivalókkal is szolgált a gyermekek számára. Olvasónk ezután a következőket írja: Ki igy, ki úgy rója le háláját a szülőföld, a szűkebb haza iránt. Pengő György és felesége Dévaványán volt pedagógus .de elkerült Mátranovák- ra. A szülőfalutól viszont egyikőjük sem szakadt el. továbbra is kapcsolatot tartanak s ez nemrég egy napon szép kezdeményezésben jutott kifejezésre. Meghívtak egy pedagógusházaspárt és húsz gyermeket június 15-tői 27-ig nyári táborozásra falujukba. A bűbájos kis falut egy patak veszi körül s az alföldi gyerekeknek már az első napi benyomásuk rendkívül kellemes volt .S ami a fő tudásban is gyarapodtak. Megismerték a táj földrajzi, ásványi jellegzetességeit, történelmi nevezetességeit. Voltak Egerben, Salgótarjánban, Mátraderecskén és Csurgón. Az ilyen kapcsolat, mindig hasznos, s lehetne javasolni más iskolák részére is. Néhány héttel ezelőtt kaptam meg Gyoma nagyközségi tanács szakigazgatási szervétől az idei év második felére szoló adókivetésemet. amelyet én nagyon sóiknak találtam. Összesen 742 forintot kellene fizetnem, de úgy érzem, hogy ez méltatlanul magas összeg, tekintettel arra, hogy özvegy asszony vagyok s ráadásul munkaképtelen. De mát is dolgozna az ember a házi munkán kívül 73 éves korában’! Elhalt férjem után havonta 347 forint özvegyi nyugdíjat kapok, mibői fizessem meg akkor a fél j évi 742 forintot. Igaz, hogy fiam j velem lakik, de ő a seresetét j önállóan kezeli ,csupán élelemre és háztartásra ad belőle. Írtam a tanácsnak először 1971. július 12-én egy kérvényt és kértem, hogy körülményeimre tekintettel, méflitányossági vagy egyéb alapon csökkentsek ezt az összeget. Válaszit sem kaptam. Írtam másodszor is, augusztus 3-án. Mindkét kérvényemet ajánlottan adtaim fel, de egyikre sem kaptam választ. Ezek helyett augusztus 22-én felhívást kézbe, sitetit a posta címemre hogy 3 naipon. belül fizessem meg az ösz- szeget. Hát ennyire becsülik az embert, hogy válaszra sem méltatják? özv. Gál Lászlóné Gyoma, Táncsics u 1. • •■•«aMiiaaai««*■■■■■■■■««** uinm«uiHi il kálvária még nem ért véget \ m Pleskó Pál, Orosháza, Mikes u. «7 szám alatti lakos furcsa ügyét még ez - év májusában megírtuk Kálvária ing-ügyben címmel. Ügy gondoltuk, a ■ Békés megyei Méretes Szabók és Szűcsök Ktsz vezetősége azóta már rég S orvosolta Pleskó Pál panaszát. Nem igy történt, mint ez a hozzánk ktil- ■ dött leveléből most kitűnik. „Kedves Szerkesszen Velünk" — írja olvasónk ■ , ne sértődjenek meg, ha most azt írom, hogy haragjuk nem hallatszik • messzire. A ktsz ugyanis nem méltányolta közös fáradozásunkat ing-ügy- ; ben és nem „vette a lapot", hogy a kártya-zsargont használjam. Köszö~ • nőm fáradozásukat és szíves segítségüket, melyet kértem ég kaptam. De 5 ezúton is tovább kérem „folyósítani", mármint a segítséget. A szövetkezet Z nem intézte el még a mai napig sem - augusztus vége van — reklámé- jj ciómat. 5 ■ Jómagam is felelős beosztásban dolgozom. Az esetleges hibákért ne- ! künk is felelnünk kell és reagálnunk, ha bírálat ér. A sajtó közbenjárását ; most abban kérem, hogy a Ütsz végre vessen véget az oktalan háborús- ■ kodásnak, hiszen ez nem öregbíti hírnevüket” — fejeződik be a levél, ■ ni | csupán annyi észrevétellel továbbítjuk, hogy valóban érjen már véget a kál- ! varia. s 46. A két férfi egyedül maradt. Az ezredes sokáig hallgatott, majd odalépett Klosshoz. Arcán nyájas mosoly jelent meg. — Sokat hallottam magáról, kapitány. Állítólag kiváló tiszt, egyike azoknak, akikre számítani lehet. Tulajdonképpen hogy került ide? — Kitörtem és átcsúsztam. — Azt tudom, de hogy került ide, ebbe a házba? — Biztos voltam abban, hogy Ring ezredes családja menedéket. ad. — Csak? — Csak. — Kiáss észrevette, hogy Ring ezredes keze lassan a pisztolytáska felé siklik, ö maga zsebre tette kezét, Wal terét kifcdztosította. —Az az érzésem, ezredes úr — közölte szemtelenül —, hogy most nem fog lerázni. — Nem is szándékozom — felelte Ring le nem véve kezét a pisztolytáskáról. — Halljam a maga véleményét. — Nekem nincs saját véleményem. Én német tiszt vagyok. — Ez nem hangzott valami nagyon okosan, de Klossnak semmi más bölcsebb nem állt rendelkezésére. Csak a becsületes német tisztet játszhatta. A paradox helyzetek napja! — Kérem, ne okoskodjék — Ring egy kissé hangosabban szólt. — Mindketten jól tudjuk, hogy az archívum nem kerülhet a lengyelek kezébe. Olyan emberekről szóló információkat tartalmaz a levéltár, akik még hasznosak lehetnek számunkra. Remélem, ezt megérti? — Nagyon is jól értem. Azt is kezdem felfogni, hogy az amerikaiaknak akarja átjátszani. Sokáig hallgattak. — Lát valamilyen más megoldást? — szólalt meg végül Ring. — Ne játsszunk szembekötősddt. A háború a végéhez közeledik, hacsak nem jön valamilyen hirtelen, váratlan fordulat. Ki tudja, lehet, hogy ez a lány előbb- utóbb a szövetségesünk lesz. Erre számítasz hát — gondolta Kloss. — Régi német óhaj: változtatni a szövetségesen. — Hisz ön az amerikai garanciában? — En semmiben sem hiszek. De ha egyáltalán van esély, akkor ez az egyetlen. Mit tehetett? Tovább kellett játszani a becsületes német tiszt meglehetősen kényelmetlen szerepét. — Ennek az esélynek egészen egyszerű neve van : árulás — mondta. Ring kirántja pisztolyát? Nem, nem szánta rá magát; és higgadtabban füstölögte: — Nem szeretem a nagy szavakat, Kloss. Ezt maga nem mondta. — Rendben van, nem mondtam — Kloss új hadállást építgetett magának. — Megértem, hogy tárgyalnia kell velem — folytatta —, mert véletlenül meglehetősen sokat tudok. De kérem, mondja meg, mi a biztosítékom? — Az, ami az enyém. — Nem. ön jobb helyzetben van. Engem a saját, személyi biztonságom érdekel. Most Ring keze a pisztolytáska iára siklott; Kloss megelőzte. Már a kezében tartotta a Walter! — Én gyorsabban lövök — mondta. — Nem hinném, Ring ezredes, hogy az ön számára az efféle megoldás volna a legjobb. Ring csak nehezen tért magához. — Mindketten idegeskedünk és nem vagyunk urai saját magunknak. Mondja meg végre konkrétan, mi az óhaja? — Biztosíték — ismételte meg Kiess. — Mégpedig olyan garancia, amely meggyőz arról, hogy nem akar megszabadulni
