Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-10 / 187. szám

Az utolsó permetezések a szürkepenész és a peronoszpéra ellen CSŐSZÖK A csősz (Komjáti Eerenc feiLv.) Á szőlő szürkerothadását ciko-] zó gomba sebfertőző parazita, | ezért kártételének kialakulásá­ban igen nagy szerep jut a sző­lő rágókártevőinek. így a szőlő­molyok első nemzedéke a szőlő­virágzat korai szürkepenészes fertőzését mozdítja elő, majd az eredő bogyók szürkepenészes rothadásában (júliustól, szep­temberig) a második és harma­dik hemyónemzedéknek Van nagy szerepe. Amikor a fiatal lárva a szőlő­bogyóba rágja magát, nemcsak sebet üt ,hanem a szürkepenész fertőző anyagát is beviszi a ter­mésbe. Ily módon kedvezőtlen (hűvös, csapadékos) időjárás esetén a szürkepenész-rothadás tovább terjed és a fürt elpusz­tul. Az előrejelzések szerint az időén a szőlőmolyok nagyon el­szaporodtak. Fellépésük elsősor­ban a Dunántúl keleti részén és a Balaton környékén nagymér­tékű. Az utóbbi években a káposz- tabagolypille második nemzedé­kének hernyói (július—augusz­tusban) a szőlőleveleken kívül előszeretettél hámozgatják a szöbogyókat, s ezzel növelik a szürkepenész fertőzésének lehe­tőségét. Jelentős kártétele első­sorban a Tiszántúlon és a Kö­Veszprém, Somogy, Baranya, Pest és Heves megye egyes vidé­ken várható. A szürkepenész megbetegedés éllem hatásos védekezés feltété, le, hogy a bogyókat a nyár má­sodik felében is óvjuk a sebzé- rösök vidékein, kisebb mértékű, gócszerű fellépésük pedig Győr, sektől. A szürkepenész, a peronosz- póra és az említett rovarkárte­vők ellen a következő szerek kombinációját javasoljuk: Eu_ párén (2 dkg/10 1) vagy Ortho- Phaltan ( 3 dkg/10 1) gombaölő­szereket és a Ditrifon (2 dkg/10 1) rovarölőszert. Az Eu- paren és az Ortho-Phaltan a pe. ronoszpóra és a szürkepenész ellen is teljes értékű védelmet nyújt, a Ditrifon pedig a rágó­kártevőket irtja. Az utolsó per­metezést a csemegeszőlőfajták és a kizárólag asztali fogyasz­tásra kerülő borszőlőfajták ese­tében még 10 nappal a szüret előtt végezhetjük. A borszőlőfaj ták védelme so- rán 30 papos várakozási időt I kell a szüret várható időpontja előtt beiktatni élelmezés-egész­ségügyi okokból, és az erjedés­gátlás elkerülésére (Az Eupo­ren és az Ortho-Phaltan élelme­zés egészségügyi várakozási ide. je 30, a Ditrifoné 10 nap). E permetezések a még lehet* séges fertőzés veszélyét mér­séklik, s további előnyük, hogy megnyújtják a tőkék peronosz- póra elleni védettségét. Rend­kívül fontos, hogy a védőszer a tőkék belsejébe is jól behatol­jon és a lehető legtökéleteseb­ben borítsa a fürtöket és a bel­ső leveleket. Dr. Kaczián Viktor Mindennek van ellenszere Bálint Libor, Gyula, Kapa u. 30. szám alól levelet küldött rovatunknak, melyben szakta­nácsot kér a kertjében elszapo­rodott torma irtására, továbbá a lóbogár, a meztelen csiga, a drótféreg kártételének csökken­tésére. Levelére Arató István, a megye tanács vb. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának szakfelügyelője válaszol. Az elszaporodott tormát csak radikális eszközökkel lehet ki­írtaim. Ha az egynyári növények lekerülnek és a kertben magas törzsű fák vannak, akkor leg­jobb szer a Dikonárt. Ez azon­ban minden kétszikű növényre veszélyes, így felhasználásánál legyen nagyon körültekintő. Ügy permetezze a torma levelére, hogy a gyümölcsfát egyáltalán ne érje. A Dikonirt célirányos hatásossága fokozható abban az esetben, ha száraz időben per­metezik rá a kiirtandó kétszikű növényekre. A kert elférgesedett talaját feltétlen fertőtleníteni szükséges, hogy a burgonyát, a sárgarépát, a káposztaféléket meg lehessen termeszteni. Tala j fertőtlenítésre most a nyár végi időszak igen kedvező. Mindaddig el lehet vé­gezni ezt a munkát, amíg a ro­varok nem húzódnak a talaj mélyebb rétegeibe. Ékre a célra egyik leghatásosabb szer a Lin- dános szuperfoszfát vagy pedig a Hungária L—2-es porozó. A meztelen csigákat ezek a sze­rek nem pusztítják. Ezek ellen a Helarion, vagy pedig a Lima- cid-Spdána használható. Az előbb említett szerek vetőmag­botokban beszerezhetők. Vala­mennyi mellé adnak használati utasítást is, amely az adag mennyiségére és a munkavédel­mi előírásokra terjed ki. Kér rém, hogy az abban írtakat fel­tétlen tartsa be. 1971. AUGUSZTUS 10. A csószi beosztás mindig is rangot jelentett a falu közéleté­ben. Bár a munkának, a hiva­tásnak kijáró tisztelet és a járandóság fordított arányban állt és részben áll ma is egy­mással — a jó csősz áltálában szegényember volt és maradt világéletében — a falu minden­kor beleszólt ki legyen a határ őrzője. így van ez ma is. Csősznek, mezőőrnek csak olyan embert állítanak be, aki jellemében, becsületében fedd­hetetlen. Baja a törvénnyel nincs, nem volt sohasem, kétes elemekkel alkuba nem bocsát­kozik. A hazugság nem kenyere, ezért azt másoknak sem bo- csájtja meg. Nem lehet meg­vesztegetni, élete nyitott könyv, mentes ugyan a hiábavaló lá- zadozásoktól. de amúgy szigorú önmagához és így mások előtt is nyugodtan tarthatja a tekin­télyt. Azelőtt sok volt a csőszök kö­zött az olyan, többnyire idős ember, aki kenyere javát már megette. Ma a helyzet másként áll. Mióta pár év előtt a kor­mányzat rendeleti úton életre hívta a mezőőri hálózatot, nem­csak a munkakör neve változott meg, hanem a hivatalos meg­becsülés is nőtt a csőszi hiva­tás iránt. Időközben ugyanis differen­ciálódott ez a munkaterület is. Az a háromezer egynéhányszáz termelőszövetkezet, szövetkezeti társulás és szakszövetkezet, amely jelenleg az országban működik, már csak mezőőröket alkalmaz. Javakorabeli embe­reket, s olyanokat főként, akik sokféle tanújelét adták az utób­bi 10—15 esztendő során, hogy a közős vagyon védelme szív­ügyük. Hasonló a helyzet az állami gazdaságokban is. A nagyüzemben a mezőőr — túl­zás nélkül állíthatjuk — afféle bizalmi ember. Nyitva van a szeme, mindig ott van, ahol lennie kell, s funkcióra, koráb­bá érdemekre való tekintet nél­kül előállítja, aki lop. Érdemes beszélgetni időn­ként a mezőőrökkel. Sok olyas­mit tudnak, ami nem is mindig jut él az irodáig, mert sikerül elsimítani, mielőtt nagyabb ügy kerekedne belőle. Egyesek azt gondolják, a fülöncsípett tol­vajjal könnyű egyezkedni: hagyja ott, amit elvinni szándé­kozott. Sajnos, nem mindig van így. Adódnak esetek, amikor — főként a sötétség leple alatt — szembeszegülnek a mezőőrrel a tolvajok, de érdekes módon nagyon kevés az olyan ügy, szinte elenyésző, amikor a mező­őr a fegyverét használná, in­kább visszavonul csöndben, ami­kor tudja már, hogy kivel áll szemben. Ha a szó nem hasz­nál, ilyenkor legokosabb rend­őri szervek elé terjeszteni a vétséget, persze csak végső eset­ben, s akkor, ha ismétlődő eset ténye forog fenn. Ami azt illeti, krajcáros ügyekben ma már kevesebb a mezőőr dolga, mint akár csak 5—10 évvel ezelőtt. Ez tulaj­donképpen örvendetesnek marad­ható, kivált ha tudjuk, hogy ez a körülmény nem csökkenti a szolgálat fegyelmét, nem is csökkentheti, hiszen ha csökken is a kis lopások száma, a mezőőri intézmények azért minden idényben meg kell szolgálnia a bizalmat és nem utolsó sorban azt a költségeit^ amibe a fenntartása kerül. No és akiknek nincs egyen­ruhájuk? Akiknek „fegyvere” legfeljebb valami göcsörtös bot, az is inkább a járást segíti, a hagyományos értelemben vett csőszökkel mi a helyzet? Van­nak-e még és mennyien? Az ország 105 ezer egyéni gazdasá­ga változatlanul alkalmazza őket és munkájuknak kellő fon­tosságot tulajdonít. Havi 600— 800 forintos járandóságukat úgy adják össze 20 forintonként, s ha elmondható, hogy a csősz az értékekre vigyáz, úgy az is tény, hogy a gazdák egyik szeme a csőszt magát vigyázza. Gondos­kodnak is róla természetesen* már amennyire a csősz igényli ezt a gondoskodást. Törődnek olyan dolgokkal például, hogy a csőszkunyhó megfelelő legyen, mert ha jó a kunyhó, egész héten kint a csősz, nem jár be aludni esténként a faluba. Meg­telepszik a határban, naplemen­te felé tüzet rak, vacsorát főz, amíg felfelé száll a füst, min­denki látja, aki csak arra jár; a csősz a helyén van, tilosban járni nem ajánlatos. . Köztudott, hogy a mezőőrök, a csőszök mellett ott találjuk az éjjeliőrök eléggé népes tábo­rát, azokat az emberéket, akik — egy-egy mezőgazdasági üzem­ben néha többen is, a majorok számától függően — az év min­den éjszakáján ott virrasiztanak az alvók álmai felett. Ez a munka, ha lehet, még nagyobb felelősséget követel, mint a ha­tár, a termés megőrzése, hiszen az éjjeliőr épületekre, gépeikre, jószágra vigyáz, s a teli mag­tárak csöndjére ugyanakkor. Az újságok híradásaiból tudjuk, hogy közülük kerülnek ki a szakma hősi halottad, mert — bármilyen furcsán hangzik — ilyenek is vannak. Tűzeset, víz­betörés idején, amikor még messze vannak a tűzoltók, nem egyszer életük kockáztatásával egyedül látnak hozzá a mentés­hez, a helytállásukkal az egész közösség tiszteletét vívják ki. Kovács Imre Burgonyasxüret Ottlakán Péter házikertjében, a békéscsabai Béke-kertben be­érett a burgonya. Az új termésből jól telik a zsák, amit az a$a és két fia tölt meg. (Fotó: Bemény)

Next

/
Thumbnails
Contents