Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-10 / 187. szám
Könyvtári statisztika tanulságokkal Településeink könyvtári ellátása — 1970... ezzel a címmel adott ki többtízezer adatból álló statisztikát az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja. A hatalmas méretű adattár tartalmazza Budapest és az ötezer lakoson felüli városok, községek tanácsi könyvtárainak és hetvenöt város szakszervezeti könyvtárainak legfontosabb statisztikai mutatóit Érdemes a számok közt böngészni, a tények sokaságát vizsgál ni. * Néhány alap-adat: 1970-ben Magyarország 10,3 millió lakosa közül 2,2 millióan voltak a tanácsi vagy szakszervezeti könyvtárak beiratkozott olvasói, akiknek összesen csaknem tízezer kölcsönzési helyen 24,7 millió kötet állt rendelkezésükre: a lakosság 21,6 százaléka könyvtári tag tehát és minden magyar állampolgárra 2,4 könyvtári könyv jut; az olvasók évente átlagban 24,6 kötetet kölcsönöznek, a kötetek forgási sebessége pedig évi 2,2. A vidéki városok lakóinak 25,2 százaléka könyvtári olvasó (Békéscsabán ez a szám 22,4 százalék, Orosházán 13.2 százalék, Gyulán 21,0 százalék és Szarvason 19,2 százalék — mindenütt elmaradunk tehát a vidéki városok átlagától és csak a békéscsabai arány haladja meg az országos átlagot). A vidéki városok lakóira átlagban 3 könyvtári kötet jut (Békéscsabán 3,1, Orosházán 1,4, Gyulán 3.2 és Szarvason 1,7 kötet — Bé. késcsabán és Gyulán meghalad, ja, másik két városunkban nem éri el az országos és a vidéki városi átlagot). A vidéki városok lakói évente 25 kötetet kölcsönöznek (Békéscsabán ez a szám 26,9, Orosházán 28,2, Gyulán 35,6 és Szarvason 33,7 — örvendetes, hogy valamennyi városunk könyvtárlátogatói szorgalmasabb olvasók az országos és a vidéki városi átlagnál). A könyvek forgási sebessége a vidéki városokban évi 2,1 .Békéscsabán 2,0, Orosházán 2,7, Gyulán 3,6 és Szarvason 3,8 — Békéscsabát kivéve tehát az országos és a vidéki városi átlagnál is jobb nálunk a könyvek kihasználtsága). A tanulságok nyilvánvalók: emelni kell a városokban a könyvtári olvasók számát, elsősorban Orosházán és Szarvason gyarapítani szükséges a könyv- állományt, Békéscsabán pedig jócskán növelni lehetne még a könyvek kihasználtságát Kiderült ebből: az egy lakosra jutó országos 1,7-es könyvátlagot Békéscsaba és huszonkét említett községünkből 12 haladja meg vagy éri el (a legmagasabb átlag: Mezőkovácsházán 2,9 kötet, a legalacsonyabb: Mezőhegyesen 0,7 kötet). Az olvasók száma a lakosság számának országosan a 15,4 százaléka, melyet Gyula és Szarvas, valamint 17 község halad meg (a legmagasabb: Füzesgyarmaton 23,5 százalék, a legalacsonyabb Mezőhegyesen 4,3 százalék). A tizennégy éven aluli könyvtári tagok aránya a lakosság számához viszonyítva országosan 5,7 százalék, melyet 17 községünk halad meg vagy ér el (a legmagasabb: Füzes gyarmaton 16 százalék, a legalacsonyabb: Mezőhegyesen 1,7 százalék). Országos viszonylatban lakosonként 3,90 forintért vásároltak új könyveket tanácsi könyvtáraink, mely összeget Békés megyében összesen hét községSzámviteli vezetőt felvételre keres a Békéscsabai Autószerviz. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés levélben a XVII. $z. Aulójaviló Válalat Túrkeve, Kinizsi u. 34. 273803 nek sikerült felülmúlnia (a legmagasabb: Mezőhegyesen 19,03 forint — itt új könyvtár létesült, ezért is gyengébbek ez idő szerint a korábbi látogatottsági adatok —, a legalacsonyabb: Sarkadon 0,80 forint). Más összehasonlításban: az ötezer lakosnál népesebb helységek tanácsi könyvtárai — a budapestiek kivételével — 1970- ben átlagosan 120 ezer forintot fordítottak könyvállományuk gyarapítására. Ezt az összeget nálunk csupán a megyeszékhely múlja felül tizenkétezer forinttal. Gyulán 80 ezer,' Orosházán és Szarvason 60—60 ezer forintot fordítottak könyvvásárlásra, a községekben ennél is kevesebbet. Országos átlagban tavaly 0,14 új könyvtári, könyvet kapott minden lakos. Ezt a számot 11 békési község éri el vagy haladja meg (a legmagasabb Mezőhegyesen 0,67 kötettel, a legalacsonyabb: Vésztőn 0,05 kötettel). A tanulságok ismét könnyen levonhatók: könyvtáraink jelenlegi ellátottsága körülbelül megfelel az országos átlagnak, s nem panaszkodhatunk tanácsi könyvtáraink látogatottságára sem. Büszkék lehetünk községeink általános iskolásainak könyvszeretetére. Elmaradtunk viszont 1970-ben az átlagtól az új könyvek vásárlásában — s ami ezzel együtt jár: az átlagnál kisebb mértékben, korszerűsödött a könyvállomány. Ha az utóbbi folyamat nem áll meg néhány esztendő alatt az egy lakosra eső könyvmennyiség területén is elmaradunk a többi megyétől. Végezetül néhány adat a megyeszékhelyről: lakosságát tekintve Békéscsaba 13. az ország vidéki városainak sorában... könyvtárhelyiségeinek alapterületét tekintve azonban csak 15., főfoglalkozású dolgozóinak számában csak 18., könyvállományában 15., az 1970-ben beszerzésre fordított összeg nagyságában 32. helyen áll. Ami öröm viszont: az olvasók számát és kölcsönzött kötetek számát illetően tizenkettediknek, a 14 esztendőnél fiatalabb olvasók számában tizenegyediknek s az ifjú olvasók által kölcsönzött kötetek mennyiségében kilencedikek vagyunk a vidéki városok kö- zött. Mindezekhez nem szükséges különösebb kommentár, * Statisztikai adatokat vizsgáltunk. S a statisztika egyetlen pillanatot rögzített számaiban — nem érzékeltette a folyamatot, nem vette figyelembe többek között az iskolai könyvtárakat, a könyvet szeretők otthoni polcain sorakozó műveket, nem vette figyelembe, hogy 1970. ben árvíz sújtotta a megyét, nem vette figyelembe a legkülönfélébb objektív adottságokat, hagyományt és még egy sor más dolgot sem. így aztán igazságtalan és egyoldalú dolog volna j kritikátlanul felmagasztalni az • eredményeket és indulattal em- ! legetni mindent, amiben más: városoktól, községektől, megyék- ■ tői lemaradtunk, vagy még nem,! értük utol őket. De érdemes ezeken, a számo- ] kon elgondolkodni. Hogy akik —; vezetők és olvasók, hivatásos ■ könyvvel foglalkozók és iskolá-! sok — tehetnek az elkövetke-; zendő időszakok fejlődéséért, \ előrehaladásáért, tegyenek is meg : ezért mindent, amit lehet. (daniss) ! Ház eladó műhelynek raktárnak alkalmas épületekkel, „Belvárosiban” jeligére a békéscsabai lapkiadóba. 1659 Szegeden a Csínom Palkó Félidejéhez érkeztek Szegeden az idei szabadtéri játékok. Bár a premierek többsége lement s a pénteki, sorrendben negyedik bemutató, a Csínom Palkó után már csak Illyés Dózsa drámája maradt hátra — azért előadás lesz még élég. Farkas Ferenc daljátékát összesen négyszer, a Dózsa Györgyöt háromszor viszik közönség elé, s ezekben a napokban búcsúzik a Borisz Godunov is. A kuruckor legendás figuráit, Tyukodi pajtást és a labanc sógor Kucug Balázst Balogh Ádá- mot, Rosta Márton mézeskalá- csost és persze a híres szegény- legényeket, Csínom Palkót meg Csínom Jankót idézi a színpadra Farkas Ferenc romantikus daljátéka, mely péntek este a szabadtéri történetében másodszor került a dómszínpadra. Az 1960- as bemutatóhoz hasonlóan ezúttal äs a szerző, Farkas Ferenc vezényletével, de az ősbemutató óta talpon maradt Tyúkodit, Domahidy Lászlót kivéve, új szereposztásban. Az akkori szegedi előadás neves szereplőgárdájának, Sárdy Jánosnak, Angyal Sándornak, Szabó Ernőnek és Házy. Erzsébetnek örökébe Bessenyei Ferenc, Turpinszky Béla, Agárdi Gábor, Gyimesi Kálmán, Berdál Valéria és Horváth Eszter léptek. Érdekes módon több drámai színész, akik tán szerényebb énekesi adottságaikat eleven, szellemes játékkal pótolták, sikerrel. Ä rendező Horváth Zoltán, a pécsi Nemzeti Színház művésze idén debütált szabadtéren, júliusban a margitszigeti színpadon János vitézt, augusztusban Szegeden a Csínom Palkót állította be Farkas Ferenc szerint úgy, hogy „szükségtelen extravaganciák nélkül is híven szolgálta a darabolt”. Szöveg: Nikolényi István Kép: Enyedi Zoltán Balett jelenet: Sipeki Levente, Kun Zsuzsa mi IIHV■■!■■■IliItalt!■•■■■■■■■■■■■■Ml ■■■■■■■■■■■■■■■■■ 27. — Á kórházból — közölte Kloss. — Wiesbadenből. — Mesélt von Vormann-nak a vonat bombázásáról, amellyel három héttel ezelőtt kellett volna megérkeznie Saint Gilles-be. Von Vormann sem maradt adósa, s viszonzásul beszámolt őrzőangyaláról, aki megparancsolta neki hogy hagyja el a vonatot és menjen egy korsó sörre, bár ő, von Vormann, sosem kedvelte különösebben a sört — Akkor hát, lábadozó — állapította meg von Vormann — Irigylem magát. Biztosan kapott szabadságot és alaposan kiszó- rakozta magát. Minthogy Kloss nem helyesbített, Erik folytatta: — Fogadni mernék, hogy Párizsban töltötte szabadságát. Nekünk, németeknek ez a város pokol és mennyország egyszerre. — Egészen jól fogalmaz — mosolygott Kloss. — Párizs, Párizs, édes Párizs..; — sóhajtott fel von Vormann és Klosshoz hajolva önkéntelenül is halkabbra fogta szavát. — Párizsban a legjobb gesztenyét a Place Pigalle-on lehet kapni... Kloss kővé meredt. Annyira váratlanul érte a kijelentés, hogy egy pillanatra még a lélegzete is elállt. Az egyszerűen lehetetlen — kergették egymást a gondolatok agyában, hogy a központnak két Abwehr egyenruhás ügynöke működjék itt Saint Gilles-ben, ebben az isten háta mögötti városkában. Másfelől viszont a jelszó elhangzott, s neki reagálnia kell. Most igazán világossá vált előtte, mit érezhetnek azok az emberek, akiket ő, Hans Kloss keres fel a megbeszélt jelszóval és nem tájékoztatták őket előre uniformisáról. Rettegést, elképedést? Lehet, de még sosem fordult elő, hogy valaki adós maradt volna a megfelelő válasszal. Kloss nem ringatja magát abban a hitben, hogy ő a földalatti hadseregnek egyetlen olyan tagja, aki Wehr- macht-tiszti egyenruhát visel. Rajta kívül mások is vannak! Von Vormann egyike lehet ezeknek! A Leutnant levette monokliját és idegesen forgatta sovány ujjai közt. Klossnak az ajkát leste, akárha ítélethirdetésre várna. A habozás nem tarthatott tovább néhány másodpercnél. — Zuzanna csak ősszel szereti — mondta Kloss nyugodtan, rá sem nézve von Vormannra; Akaratának teljes erejét latba vetette, hogy elnyomja belső remegését. Várt a jelszó harmadik tagjára. — Oj szá’Jítmányt kapsz — vágta rá nyomban von Vormann megkönnyebbülve és diadalittasan. — Helyben vagyunk, Kloss főhadnagy. Hans a keresztneved, nemde? — Feltette monokliját. — Igen — mondta gépiesen, — Mi közölnivalód van? — Elkéstél, nagyon elkéstél — sízürte a szavakat Erik —, s a késés nemegyszer veszéllyel jár. Klossnak az jutott eszébe, hogy von Vormann olyan kígyóhoz hasonlít, amely áldozatát már elhódította, körülgyűrúzte, s éppen most készül egészben lenye'ni. Elkergette maga‘.ól ezt az esztelen képet. Ebben a pillanatban, csaknem egyszerre az ajtó felé fordultak, mert egy altiszt jelent meg a küszöbön, hangos bokacsattog- ta tással. — Hadnagy urat a telefonon kérik — jelentette von Vormann félé fordulva. — Majd még beszélünk, Hans, sok mondanivalónk van egymás, nak. Egyelőre egyikünk sem távozik Saint Gilles-ből, igaz? — A választ be sem várva ment a katona után, Űtban a törzsre, Kloss felidézte az iménti beszélgetést. A néhány éves nehéz és veszedelmes munka megtanította arra, hogy mindenkiben bízni kell, aki kimondja a jelszót:
