Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-06 / 184. szám

Vietnami Pisták, Jóskák, Ilonák Uj prc-özemcsoport a Borsodi Vegyi Kombinátban A XVIII. században a mai Vietnam' területén nagy parasztfelkelés volt. Vezetői a Tajson testvérék. Mint sok más forradalmi megmozdulást, ezt is leverték. S naigyon hosszú évszázadoknak kellett eltelnie ahhoz, hogy ma a Dél-Kínai tenger mentén szabad parasz­tok élhessenek a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban. Irthattuk volna címünknek azt is, hogy Hó aipó unokái. Így is igaz. Ezekről az embereikről, a vi­etnami fiatalokról beszélget­tünk a minap Körösladányban, a Magyar—Vietnami Barátság Termelőszövetkezet dolgozóival, vezetőivel. — Megszokott dolog így nyá­ron, hogy községünkbe viet­nami fiatalok érkeznek. Tagja­ink késő tavasszal már kérdez­getik; elnök elv-társ, az idén is jönnek a vietnamiak? Gondol­jon majd ránk is, az „elosztás­nál”. Szívesen látjuk őket. S ez nemcsak szó, hanem valóban úgy van, ahogy az emberek A Borsodi Vegyi Kombinát­ban csaknem egymilliárd forin­tos beruházással elkészült a pvc-üzemcsoport. A négy üzem: a polimer gyáregység, a granu­Együttműködés az öntözéses gazdálkodás továbbfejlesztésére láló üzem, a vilklanid-mono- miert előállító gyáregység és a műanyagfeldolgozó üzem a jö­vőben fedezi az ország pvc alap­anyag szükségletét és kész gyártmányokat is előállít. A ter­vek szerint évente 30 ezer tonna pvc-port és 20 ezer tonna pvc granulátumot adnak majd az iparnak. A feldolgozó üzemből évi átlagban 100 millió forint értékű műanyag készterméket: fóliát, pvc-padlót, műanyag csö­veket, műanyag redőnyt, stb. szállítanak a kereskedelemnek. A világszínvonalon álló üzem­csoport termékeit ma már Tö­rökországban, Ausztriában és az NDK-ban is vásárolják. Ké­pünkön a polimer üzem látképe. (MTI Fotó: Barna István) Közismert, hogy az életszínvo­nalnak még számos olyan ténye­zője van, ami a faluban, a me­zőgazdaságban még ma is lénye, gesen kedvezőtlenebb, mint a vá­rosban vagy a népgazdaság más területein. A termelőszövetkezeti paraszt, ság jövedelmének gyorsabb ütemnövekedését, természetesen segítették a termelőszövetkezet tek megszilárdítására, önálló vállalatszerű gazdálkodásának megteremtésére hozott intézket dések. De az is tagadhatatlan tény, hogy a gyorsabb növeke­dés anyagi forrását, éppen ezek­nek az intézkedéseknek a nyo­mán javuló gazdasági eredmé­nyek alapozták meg. Tehát a parasztság jövedelemnövekedése nem a munkásosztály rovására végrehajtott jövedelem átcso­portosításából fakadt, hanem a mezőgazdaság, gabonában, hús. ban, gyümölcsben, zöldségben is lemérhető teljesítményének, s ami ezzel együtt járt, a közös és a háztáji gazdaságban ledol­gozott munkaidő növekedéséből. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek bruttó termelési értéke folyó áron számolva 1968-ban 50, 1969-ben pedig 73 százalékkal emelkedett, s volt magasabb mint 1965-ben. Ebben az idő­szakban a termelőszövetkezetek bruttó jövedelme évi átlagban 15 százalékkal, részesedési alap­juk mintegy 11 százalékkal, fej­lesztési alapjuk pedig 25 száza­lékkal emelkedett. Az egy dol­gozó tag által teljesített 10 órás munkanapok száma 1965-ben átlagosan 188, 1968-ban 221, 1969-ben 214 nap volt. Mezőgazdaságunk szocialista átszervezése óta hatalmas meny. nyiségi és minőségi átalakuláson ment keresztül. A kisparaszti A múlt év csapadékos nyarát hosszú száraz ősz, mérsékelten csapadékos, helyenként száraz december, majd csapadékos ja­nuár követte. Februárban pedig már országszerte csapadékhiány volt és a márciusi sémi haladta meg a sokévi átlagot Így a téli tározott vízkészlet a talajban csupán a szokásos mennyiség 50—80 százaléka körül alakult Ezt a jelentős téli csapadékki­esést a május végi ,illetve a jú­niusi esőzések nem pótolhatták folyamatosan az igényeknek megfelelően. Ilyen időjárás viszonyok mel­lett, az ipar és a mezőgazdaság egyre növekvő vízigénye követ­keztében mind fontosabb szere­pe, mind nagyobb jelentősége van a vízgazdálkodásnak. A vízgazdálkodás feladatai közt is kiemelten kell foglal­kozni az öntözés lehetőségeinek maximális kihasználásával. Megállapítható, hogy a me­gyénk területén levő öntözési termelőeszközöket fokozatosan és gyorsuló ütemben váltják fel a korszerű nagyüzemi termelő- eszközök. Mindez azzal a kö­vetkezménnyel jár, hogy a me­zőgazdaság termelési költségei­ben évről évre növekvő részt képvisel, az ipari eredetű eszkö­zökre, gépekre, vegyszerekre és más termékeikre fordított összeg. Jellemzően szemlélteti ezt, hogy 1960-ban még a mezőgazdaság anyagi ráfordításainak csak 34 százaléka volt ipari eredetű, 1970-ben már elérte az 55 szá­zalékot. Ezzel együtt egyre tob- ban terjed a mezőgazdaságban is az iparszerű termelés. Mindezekből következik, hogy a mezőgazdasági termelés nö­vekedésének, az önköltség s az árak kedvező alakulásának alapvető feltétele, hogy a mező- gazdaság korszerű, jóminőségű és olcsó termelőszközöket kap­jon. Ez pedig elsősorban az iparon múlik, az ipari munká­sok teljesítményétől, munkájuk minőségétől függ. A korszerű, gazdaságosan al­kalmazható olcsó ipari termékek megalapozzák a mezőgazdasági térmelés növelését, amely , nem kizárólag paraszti, hanem első­rendű munkásérdek is, hiszen a munkások kiadásainak csaknem a felét teszik ki az élelmiszer­vásárlásra fordított összegek. A mezőgazdaság a IV. ötéves tervben ismét jelentöset lép elő­re. Közelebb kerül egymáshoz a falu és a város. Tovább folyta­tódik a kiegyenlítődés a paraszti és az ipari munka és az életkö­rülmények között. Ez a kiegyen­lítődés mindkét dolgozó osztály érdekeit és életszínvonalának emelését egyaránt szolgálja. Dankovits László kapacitás nincs megfelelően ki­használva. Az öntöző-rendszer­hez tartozó termelők jelentős hányada csak részben, mások egyáltalán nem veszik igénybe a biztosított öntözési lehetősé­get. Ennek oka abban kereshető, hogy a termelők az öntözéses gazdálkodás fejlesztéséhez nem kapták és nem kapják meg azt a segítséget, támogatást, ami az eredményesebb termeléshez el­engedhetetlenül szükséges. A megoldást pedig csak az ér­dekeltek közötti jobb és szoro­sabb együttműködés hozhatja meg. Vállalatunk — a VITUKI — első lépésként az idén meg­szervezte az előrejelzéseknek azt a rendszerét, amellyel tájékoz-! tatja a termelőket a meglevő és felhasználható vízkészlet alaku­lásáról, mennyiségéről. Ennek alapjáni az agrártudományi egyetemmel közösen végzett vizsgálatok szolgálnak, amely­nek segítségével a növényfélesé­genként 10 naponként szükséges öntözővíz mennyiségét plusz— mínusz 10 százalékos eltéréssel meg lehet állapítani. Az első előrejelzést júniusban kapták a termelők. A folyama­tos tájékoztatás azonban csak akkor vezethet eredményre, ha azt a vízgazdálkodó gazdaságok fel is használják, ha ezek az előrejelzések a tervezés és az ér­dekeltek közötti konzultációk alapjává válnak. Az év hátralevő részében ön­töző műveink kapacitása to­vábbra is lehetőséget biztosít a növényi kultúrák vízigényének maximális kielégítésére. Ennek azonban — till a vízgazdálkodá­si vállalat és a termelők együtt­működésén — az is feltétele, hogy a felhasználók között is kialakuljon a szorosabb kapcso­lat. Így lehetne megoldani azt is, hogy az egyes termelőknél sok esetben csak „pihenő” öntö­zőberendezéseket azoknak bo­csátanak rendelkezésükre, akik ezeket teljes kapacitással tud­nák felhasználni. Ugyanakkor a vizek tisztasá­gának megőrzésével az ipari üzemek is sokat tehetnek a mezőgazdasági termelőkért. Hi­szen aszályos időben a csatornák átöblítése nemcsak hogy nagy­fokú vízpazarlás, hanem- azt is jelenti, hogy ebben az időben a körzetbe tartozó gazdaságokat ki kell zárná az öntözésből. A komplex vízgazdálkodás fontosságát nem elég csak elis­merni és hangsúlyozni. Ennek megvalósítása, valamint az ön­tözés lehetőségeinek optimális és ésszerű kihasználása — amely a mezőgazdasági termelés fej­lődésének fontos tényezője — csak összefogással, sokoldalú együttműködéssel, együtt-terve- zéssel járhat sikerrel. Pántye Péter a vízgazdálkodási vállalat főmérnöke Á Tajson testvérek unokái mondják. Szívesen látjuk a test-' véri nép fiait, akik néhány hetet itt töltenék termelőszö­vetkezetünkben. Dolgoznak, se­gítenek nekünk, a nyári mun­kában s közben pihennek. Ezek a fiúk, lányok itt tanulnak Ma­gyarországon. Most szombaton menték el tőlünk és azt hiszem nem egyedül voltam, aki bi­zony kicsit szomorúan búcsú­zott tőlük . Azalatt a rövid idő alatt amit együtt töltöttünk, nagyon megszerettük ezeket az alacsony növésű, szép arcú lányokat, a barna fiúkat. A tanyaközpontban beszélgetünk Dorogi József ter­melőszövetkezeti elnökkel, a né­hány perces szünetben, ami ér­tekezlet előtt rendelkezésünkre áll. Amikor az elnök bemegy az irodába, .hogy megtartsa az el­igazítást, odajön hozzánk egy idősebb férfi. — A rvietnami fiatalokról csak írják meg nyugodtan, hogy nagyon szorgalmas, dol­gos emberek. S bent a tsz központjában, amikor az ott dolgozók' meg­tudják, hogy mi járatban va­gyunk, egymás után sorolják élményeiket. Azokat az emlé­kezetes epizódokat, amik velük és a kedves vietnami fiatalok­kal történtek. — Tudják, a neveikkel va­gyunk bajban. Nekünk szinte kimondhatatlanok. — De segítettünk magunkon. Magyar neveket adtunk nekik. — Ugyanúgy Pisták, Jóskák, Honák, Erzsik lettek, mint a mi gyerekeink. — Engem a vietnami Jutka, mamának szólított — mondja az egyik középkorú asszony. — Ezt hallotta a kislányomtól, és ő is úgy mondta. — Szombaton búcsúztak el tőlünk, kultúrműsorral. Szép volt. Népük táncait és dalait mutatták be. Az elnöki iroda falán Ho Sd Minh portréja. És né­hány fénykép vietnami embe­rekről. A szekrényen dísztál, amelyet a Vulai Vietnami—Ma­gyar Barátság Termelőszövetke. zet tavaly itt járt elnöke ho­zott ajándékba a körösladányi tsz-gazdáknak. Szeptemberben múlt ugyanis tíz éve, hogy a két közös gazdaság testvéri kapcsolatot létesített egymás­sal. — Nézzék meg a vendégköny­vünket: — tesz élénk egy di- szes kötésű mappát Bödök Kál­mán ,a szövetkezet pártszerve­zetének titkára. A sok kedves bejegyzés között számos az olyan, amelyet sajnos nem tu­dunk elolvasni, nem ismerve a vietnami nyelvet. — Szombaton reggel azt mondja nekem az a kislány, aki nálunk lakott két hétig: — Szomorú vagyok, Kálmán bácsi. — Miért, Sárika? — kérdez­tem, ugyanis a vietnami kis­lánynak ezt a nevet adtuk. — Mert el kell mennünk in­nen, a szövetkezetünkből. Nincs tévedés, így fogalmaz­ta a kislány, szövetkezetünk­ből. S ezzel kifejezte azt a test­véri barátságot, amely bennün­ket nyolcezer kilométerre levő vietnami parasztemberekkel összeköt. Mggyőzően bizonyí­totta ezzel az egy szóval, hogy szövetkezetünket ugyanúgy sa­játjuknak tekintik, mint aho­gyan mi is a 17. szélességi fok­nál élő testvéreink közös gaz­daságát. S hiába van a nyolc­ezer kilométer, nem szakíthat el bennünket egymástól. Még frissek az emlé­kek a körösladányiakban ar­ról a két hétről, amit együtt dolgoztak Hó apó unokáival. Eleven még a búcsú is, de örömmel hallották ,hogy újabb nagyon kedves vendégek láto­gatják meg őket. A közeli na­pokban várják a Magyar Szoci­alista Munkáspárt Központi Bi­zottsága meghívása alapján ha­zánkban tartózkodó Vietnami Dolgozók Pártjának tanulmányi küldöttségét. A termelőszövetkezet vezetői, tagjai már javában készülőd­nek arra, hogy a küldöttség tagjainak minden kérdésére vá­laszolni tudjanak. A körösladá- nyiak tapasztalatból tudják, hogy a vietnami embereket minden érdekli, ami a szövet­kezet gazdasági, politikai életé­vel összefügg. — Az a szép ezeknél a ta­lálkozásoknál — mondja az el­nök —, hogy barátaink renge­teget kérdeznek. Szívesen vá­laszolunk, szívesen látjuk őket, öröm számunkra, hogy elmond­hatjuk eredményeinket, gond­jainkat. A múlt héten a fiata­lokkal itt volt egy állattenyész­tési aspiráns is .Nem lehet el­mondani, azt hallani kellett volna, mennyit kérdezett. Örömmel várjuk a kül­döttséget, hiszen újabb alkal­munk lesz kicserélni gondo­latainkat, s talán arra is mód nyílik ,hogy testvérszövetkeze- tünknek a vietnami öböl part­jára üzenetet küldjünk. Mert igaz ,hogy írunk egymásnak, de a közvetlen emberi szóval adott ■híradás mindig a kedvesebb. B. J. Sikeres nyári vásár, 7,5 millió forintos forgalom az első három napon Megyénkben a nagy- és kis-j kereskedelem az augusztus 2-től! 14-ig tartó nyári vásár kedvez­ményes akciójába 23,4 millió forint értékű árucikkeket vont be. A megyei tanács kereske­delmi osztálya az első hárem nap eredményéről összesítést ké­szített. Eszerint három nap alatt összesen 7 millió 515 ezer forint értékű áru kelt el me­gyénk boltjaiban. Az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalatnál 3 millió 820 ezer forint értékű cikkeket vásároltak meg, s ez előző évi vásár eredményéhez viszonyítva 132 százalékot je­lent. A megye ÁFÉSZ-boltjai- ban 110,2 százalék, a Centrum Áruház eredménye pedig 131,2 százalék, az előző évi nyári vá­sár első három napjához viszo­nyítva. A cikkek közül a legke­resettebbek a női férfi- és gyer­mekcipők. A szakboltok nagy készlettel rendelkeznek, s jelen­leg is jó a választék. A nagy meleg azoknak kedvezett, akik női és férfi-fürdőruhákat vásá­rolnak, mert az idei nyáron még jó hasznát veszik, viszont 30—40 százalékkal olcsóbban vásárol­hatják. A méteráruk közül a selymek vitték a pálmát, ezek­ből fogyott a legtöbb, konfekció­ból pedig a nyári női, lányka és bakfis ruhák. Sláger a férfi rö­vid ujjú ing, ezekből nagy a választék, és sokan vásárolnak, mivel igen olcsó. Az áruházak mindenütt felkészültek a vásár­ra, így a további napokban is megfelelő lesz a választék. BÉtíSMICWi iMPUJSACi 1971. AUGU&&1ÜÜ ti. 3

Next

/
Thumbnails
Contents