Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-05 / 183. szám

Gyalogtúra, szifonnal Elvezni szeretnénk a friss levegőt Még az elmúlt év nevembe- | rében Békéscsabán lezárták a Temető sort Ez az utca fogja össze a Bartók Béla utat a Kót- egyházival. Köztudott dolog, hogy a Kótegyházi úton találha­tó városunk egyik legnagyobb üzeme a hűtőház. Ezért építik az úttestet, s építés folyik a Tes- sedik utcában is. A járműveket tehát másfelé terelik el. A hó­olvadás elején kitették az Aradi utcára a Behajtani tilos táblát, így, aki a Kétegyházi útra akart menni a Szemere utcáin kellett megközelíteni a Tessedik utcát és ezen át folytatni útját. Ter­mészetesen sokan nem ismerve a KRESZ-t, az Aradi utcát a tábla ellenére is átkelőhelynek tekintették. Egyik nap két rend. őr állt meg az utca mindkét sarkán, megbüntetve azokat, akik a tiltó jelzés ellenére is behajtottak. Mi lett az ered­mény? Néhány ember pénztár­cája megkönnyebbült, s furcsa módon másnap lekerült a Be­hajtani tilos tábla. A baj ezután kezdődött, mivel a hűtőházban megindult a fő­szezon, A teherautóik éjjel-nap­pal megállás nélkül hordták a borsót, a lakásokban szellőztetni nem lehet azóta .sem, mivel nagy a forgalom. A járművek pedig felkapják a port, s való­ságos felhő formájában ontják a lakásokba. Nem kell különö­sebben ecsetelni, hogy mit je­lent ez az itt lakó embereknek. Most már a borsószezon befe­jeződött, de más járművek azóta is nyugodtan erre járnak. Rá­adásul a motorosok és kerékpá­rosok nem szívesen mennek a földes útra, a porba, inkább a gyalogjárdát választják. Az utca lakói most már szinte ki se mernek lépni, mert a járda egyenlő egy versenypályával. Van a közelben egy öregek napa közi otthona. Az idős emberek­nek nyugalomra, csendre van szükségük. Ehelyett zajt és port kapnak. Nem lehetne ezen se­gíteni valahogy? Persze lehet, hogy ez másoknak nem okoz problémát, de mi az Aradi utca lakói szeretnér1' ''í—= nyugod­tan lakni itt. Mindezeket Gajdács Katalin írta az Aradi utcaiak nevében, befejezésül azt a reményét fe­jezte ki, hogy panaszuk feltehe­tően orvoslásra talál és az ille­tékesek megteszik a szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az Aradi utcaiaknak ne kelljen a szomszédba menni egy kis friss levegőért Mit ér a toldosás-foldosás Sz. T. békéscsabai olvasónk személyesen fordult hozzánk olyan problémával, amely köz­érdek. Csak vég-ső esetben jött ide, hiszen előzőleg már meg­kereste az Illetékeseket. Sajnos, azonban bejelentésére nem sok változás történt. Elmondotta, hogy Békéscsa­bán, az Árpád fürdőhöz vezető fahíd, amely a Körös-csatornát átszeli, most már olyan álla­potban van, hogy életveszélyes. Rendbe hozzák a teret Lapunk július 22-i számában Senki földje címmel néhány sorban megírtuk, hogy Békés­csabán a Kulich Gyula lakóte­lepi szolgáltatóház előtt gon­dozatlan a tér. úgyszólván senki földje. Szarvas László a városi tanács építcsi-közlekedcsi osz­tályának vezetője válaszolt cik­künkre, melyben közölte, hogy a tér rendbehozását megkezd­ték, s hamarosan be Is fejezik. Köszönjük a gyors intézkedést, annál is inkább mivel magunk is meggyőződtünk arról, hogy a gazt eltávolították, jelenleg színes kavicsot hordanak és te­rítenek ki, nemcsak a tér útjaira, hanem a lakótelep egyes sétá­nyaira is. Mivel hozzátartozik a város tisztaságához, itt kell megemlí­tenünk, hogy sok esetben a vál­lalatok, vagy maguk a lakók Is rendet teremthetnének a saját portájukon. A Wesselényi utcá­ban például a Vasipari Ktsz tv részlegének épülete előtt akkora a gaz, hogy szinte a járdán nem is lehet közlekedni. ] Pedig ehhez semmi féle beru­házás nem kellene, csak néhány ügyes fiatalember, aki szabadi­dejében társadalmi munkában, rendbe hozná a környéket. sé vált. A korlát egy része ki­tört, egy gyerek vigyázatlan lé­pés után könnyen beleeshet a csatornába. A híd padlója is töredezett, korhadt deszkából áll, s hiába szólt a városi ta­nács műszaka osztályának, már több mint két-háromn héttel ez­előtt, nem történt semmi. Ta­lán arra mégse kellene várni, hogy valamilyen baleset történ, jen, s ez tegye indokolttá a híd felújítását. A bejelentés nyomán a hely­színre mentünk, s megállapí­tottuk. hogy azóta mégis tör­tént valami. A korhadt desz­kákat itt-ott pótolták, a korlá­tot „kijavították” — még kor- hadtabb deszkákkal!?!) Vajon valóban nem lenne annyi ép deszka sehol sem, hogy ezt a hidat megfelelően felújíthat­nák? A balesetveszély ugyanis e toldozgatás-foldozgatás elle­nére még fennáll. Ellenőrzés, árukapcsolással Az utóbbi időben a Megyei Kéményseprő Vállalat végzi a háztartásokban használt propán­bután gázpalackok ellenőrzését. Legalábbis Bucsán ez történik. Az évenként egy alkalommal végzett ellenőrzés hasznos és jó, mivel biztonságot ad. hiszen egy esetleges robbanás keletke­zését előzik meg. Ezért a mun­káért alkalmanként 10 forintot kér az ellenőrzést végző dolgozó. Ez nem nagy összeg. Még ennél is kisebb az. amiért most szólni kell, viszont mivel az árukap­csolásnak egy furcsa módját ta­pasztaljuk. említésre érdemes. Bucsán az ellenőrzést végző dol­gozó plusz két forintért- haszná­lati utasítást ad a gázpalack tulajdonosoknak. Mondtam az el­lenőrzést végző dolgozónak, hogy nekem ilyen nem kell. hi­szen elődre most is fityeg a tűz­hely felett. Ez az utasítás — hangzott rek. lamációmra a határozott válasz. Így tehát tisztelettel megkérde­zem a Békés megyei Kémény­seprő Vállalat 6-os számú kör­zetének Körösladányban működő részlegét, hogy milyen indoko­lással adott ilyen utasítást és egyáltalán adott-e? Attól tartok, hogyha ez így halad, akkor egy év múlva, ami­kor ismét megjelenik az ellenőr, akkor ilyen árukapcsolás ürü­gyén egy másik gázpalackot kell megvennem. Vagy' ettől még jó ideig nem kell félni? Pe­dig komolyan mondva — bár nagyobb kiadást jelentene, mint egy használati utasítást —, ezt köszönettel nyugtáznám. Szilárd Ad ám Botás Tivadamé kétegyházi olvasónk azit a kálváriát írja meg, amit május 22-én Nagy­kamaráson vásárolt autószalon­nal kellett megtennie. Megvolt ‘a nagy öröm — ír­ja — amikor megvettük. Ügy gondoltuk nem kell napokig várni, amíg szódavízhez jutunk. Be is adtuk a szódásüveget, minek az... Sajnos az örömből, lassan idegbaj lesz, mert a szi­fon nem akar engedelmeskedni. Vagyis elromlott. Mégpedig elég rövid idő alatt. Mivel hogy hat hónapi jótállással adták éltünk is a jogunkkal. Visszavittük Nagykamarásra, ahol vettük. Ott azt a felvilágosítást kaptuk, hogy nem foglalkoznak vele, vigyük el a Gelkához. Férjem Békéscsabán dolgozik, így a szifont elvitte a Gelkához. Onnan elküldték a Petőfi utcá­ba, mondván: ők nem foglal­koznak szifon javítással. Mikor oda is bekopogtatott, megtudta itt csak fémfejű szifont javíta­nak. Nagyon sajnálják, a miénk műanyag. Még nincs elveszve semmi — gondoltuk, legfeljebb az em­ber türelme. Még mindig mehe­tünk, míg össze nem (esünk, vagy pedig küldhetjük Buda­pestre, majd ott megjavítják. Mire itt lesz az új év talán már mi is örülhetünk, hogy bu­borékoló szódavízzel köszönthet­jük az új esztendőt. Persze jö­vőre újra elindulhatunk ugyan­ezen az úton. Nem értem miért nem lehet a boltban kicserélni a használhatatlan szifont jótál­lási időn bélül? Addig is, amíg ez a probléma megoldódik szódavíz helyett jó lesz az Andaxin.” „Játékos” gépkocsivezető Furcsa játékot talált ki az SA 59-48 rendszámú gépkocsi vezetője. Július 30-án Gyulán az állomás mögött lévő Halácsii utcában többen jöttek a reggeli ; órákban a járdán, amikor azj SA 59-48 számú tehergépkocsi, mintegy 60 kilométeres sebes­séggel rohant el mellettünk, tel— j jesen lehajtott a kövesút szélé-! re, éppen egy víztócsán keresz­tül, ahonnan nagy csomóban I fröccsent szét a sár, a latyak,! az arra haladók ruhájára. Boldi-; zsár Gyula tudósítónk is ennek, a „játéknak” volt szenvedő ala-! nya. Ügy látszik akadnak gép­kocsivezetők. akik különös örö­müket lelik abban. hogy másoknak bosszúságot okoznak. Vajon, ha ő ment volna ezen a szakaszon a családjával együtt, s egy másik gépkocsivezető tette volna ugyanazt, mi lenne rőla a véleménye? Békésiek madzaga a kenyérben Molnár István békési olvasónk a régi humoros történetből idé­zett. mely a békési madzago- sokról szóL Ügy látszik olyan sok van belőle, hogy a kenyér­be is belekerülhetett egy darab. Július 28-án ugyanis a Békés- Ligeti kenyérboltban vásárolt 3 kilogrammos cipóban egy jó­kora darab spárgát talált, me­lyet levélben mellékelt is. Majd megjegyezte, hogy a sütőipari dolgozók részéről több figyel­met érdemelne e fontos élelme­zési cikk elkészítése. Olvasóink figyelmébe Rovatunkhoz az utóbbi idő­ben annyi levél érkezett, hogy helyszűke miatt minden anyagot nem tudunk közölni. Ugyan, csak ilyen okból marad ki heti kérdésünk is. Ezért kérjük le­vélíróink és olvasóink szíves türelmét, minden levél és beje­lentés feldolgozásra kerül, •«•■««•■•«•■■a**••«•*■ ■»•*■■ *•»*»»(*< •«aaaaaaaaaaaaaa Nem volt tévedés Július 15-én e rovat hasáb­jain intéztünk kérdést a MÉH- hez. Szóivá tettük, hogy Ker­tészszigeten úttörők vettek részt a rongygyűjtési kampányban és nem kapták meg azt az össze­get. amit vártak a MÉH-től. Cikkünkre a MÉH vizsgálatot tartott, s megállapította, hogy az átvevő nem követett e] sza­bálytalanságot, mivél a helyszín ni beszélgetés során kiderült, hogy a gyűjtésben résztvevő út­törők nem tisztára mosott rongy hulladékot, hanem zömé­ben felsőruházati és egyéb ház­tartási hulladékot adtak át. Ezért tehát nem jár a kilo­grammonkénti 8 forintos ár. A vizsgálat alkalmával tisztázást nyert, hogy nem volt tévedés és senkit sem érhetett károso­dás, mivel az átvevő szabályo­san járt el. 22. — A maga helyében én nem mondanék le — nevetett a lány —, de az első az üzlet. — Kinyi­totta a hatalmas tükrös szek­rényt, a polcról leemelte az új­ságpapírba csavart virágos ruha­anyagot. — Ezt külön magának hoztam Párizsból. Tetszik? — Maga tetszik — mohón keze után kapott. — Hány éves a felesége? — utasította rendre a férfit. — Negyvenes. — És az alkata? — Magánál jóval erősebb. — No, akkor ez az anyag ép­pen jó lesz neki. Még beszél­tünk parfümről is. Maga milyen illatot kedvel’ — Amilyen a magáé. — Ó, az egy' kissé drágább lesz, de természetesen készség­gel hitelezek. Remélem, nem utazik el innen? — Ugyan! Még legalább fél évre van itt munkám. De, ha megengedné, örökre itt marad­nék. — Ismét igyekezett a lányt a kariába kapni. — De, százados úr! — tiltako­zott a lány. — Maga is olyan, mint a többi férfi, szemrebbe­nés nélkül hazudik. — Jeanne — mondta fátyolos hangon, s arcával közeledett az övéhez. A nő észrevétlenül rálépett a szőnyeg alatti rejtett csengő­gombra. Elnyomva utálatát, hagyta magát csókolni. Mikor jön már ez a Marlene is? Végre kopogás hallik, s máris nyílik az ajtó. Kövér szolgáló- leány jelent meg a küszöbön. — Meghozták a halat. — Kísérd ki a százados urat —• szólt Jeanne, s közben haját igazgatta. — Folyton megzavarnak. A holnapi viszontlátásig. Jeanne. Fáradtan belezuhant az egyik fotelbe és várta az ajtó csapó- dását. Aztán az ablakhoz lépett, s miután látta, hogy az utász százados végre eltávozott, meg­indult fölfelé a lépcsőn. Henri nyitott ajtót, mielőtt kopogott volna, összerágott szo- pókájű pipát tartott foga közt. — Mi van ? — kérdezte a férfi. — Nem sok — hangzott a fe­lelet. — Legalább még fél évre van munkájuk — mondta, s közben a mosdóhoz lépett, le­mosta arcát. — Adj egy cigaret, tát — fordult most a Todit szer­vezet egyenruháját viselő férfi­hoz, aki komor ábrázattal ült az ablaknáL — Beszéltél vele? — kérdezte a nő, mikor tűzzel kínálták. — Jean Pierre eltolta a dol­got — felelte Henri. — Most meg emészti magát. — Mi az, hogy eltolta? — rántotta meg a vállát a Todt szervezetes. — Kiszúrtam egy fiatal pasast, igaz, hogy rang­jelzése szerint csak hadnagyot; mi pedig főhadnagyot vár­tunk, de rajta kívül senki más nem érkezett Saint Gilles-be. Ellenőriztem j — Nem felelt a jelszóra?! — találta el egyből Jeanne. — Nem a megfelelő személy­nek mondtam a jelszót Ha van egy kis sütnivalója... — Észrevett valamit? Gon­dolod? — A fene sem tudja.. „ olyan monokiis piperkőc, mosolytalan lópofa, el akartam mondani ne, ki, hogy mit csinálnak a lányok a Place Pigalle-on, de rögtön értésemre adta, hogy nem ér­dekli. Egyáltalán, nem is akart velem dumálni. — Gondolom, Jean Pierre-nek gyorsan távoznia kellene Saint Gilles-ből, legalábbis egyelőre — aggodalmaskodott Jeanne. — Nem — vágott vissza Hen, rí, — kizárt dolog. Holnap meg­csináljuk az akciót, megtámad­juk a börtönt. Marekot bármely nap elvihetik innen. Ha holnap nem hajtjuk végre az akciót — kopogtatott pipájával az asztal, lapon —, lehet, hogy késő lesz; Jean Pierre-re pedig szükség van a munkához, egyenruhája, okmányai, német nyelvtudása..: Világos?

Next

/
Thumbnails
Contents