Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-04 / 182. szám
Megerősített töltésszakasz Köröstarcsán A tavalyi nagy árvíz Körös- tarcsa térségében kisebb mértékben megrongálta a Kettős- Körös bal-parti töltésszakászát. Egy esetleges újabb nagy árhulláim veszélyeztetné a települést — állapították meg. Vízügyi szakembereink megvizsgálták a megrokkant töltésrészeiket és elhatározták még a múlt esztendőben, hogy a legveszélyesebb töltésszakaszok rendbetétele után Köröstarcsán is megerősítik a védelmi vonalat. Csaknem hárommillió forintot fordítottak földmunkára. A beruházással elkészültek és rövidesen átadják. Az új, megerősített töltésszakasz Köröstarcsa község árvízvédelmi biztonságát fokozza. Tegnap szakosított sertéstelepet adtak át Szarvason Tegnap, augusztus 3-án Szarvason egy úgynevezett 360 kocas szakosított sertéstelep műszaki átadására került sor Szarvason. A négy mezőgazdasági üzem, az állami gazdaság, a Bem, a Dózsa és Táncsics termelőszövetkezetek közös vállalkozásában épült telep 27 és fél millióba került. Ebhez 18 és fél millió forint ártámogatást kaptak, 9 millió forinttal fjedig a négy üzem járult az építkezéshez. Az első fialásra augusztus közepén került sor, ezt követően havonta 60 koca szaporulatával gyarapszik az állomány. A tervek szerint 1972. februárjában adják át az első hízott sertéseket, előreláthatóan 500—550- et, ezt követően minden hónaljban ugyanannyit. A város és környékének húsellátásának javítását biztosítja a jövőben az újonnan épült telep. Az állami gazdaság ennek érdekében vágóhidat is épít. «■«■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■•■•ft■■■■■■■■■■■■■■< rán lépkedő férfi tűnő alakját. Megindult utána. Ormel gyorsan ment, hátra sem nézett. Egyszer csak hirtelen eltűnt. Von Vormann várt egy darabig. Mindenáron rá akart gyújtani, ami az erős szélben nem ment könnyen. Végre sikerült. Megjegyezte a helyet, ahol a mesterkélt moso- lyú, riadt tekintetű férfi eltűnt. Jókora villa körvonalait látta maga előtt a vaskerítés mögött. A villában természetesen, mint a városka összes házaiban, teljesen sötét volt. A tökéletesen záródó zsalugáterek mögül zene és hangos beszéd zaja szűrődött ki. Megfordult és akkor látta meg a kertajtó felett a félkörös felírást: „Le Trou” Pension. Jeanne Mole, a Saint Gilles-i lakosok körében hirhedt „Le Trou” panzió tulajdonosnője éppen az utolsó vendégektől búcsúzott. Különösen nehezen szánta rá magát a távozásra egy lányosképű, rózsás arcú, pelyhed- ző állú, húsz-egynéhány éves repülő. Végre aztán tőle is sikerült megszabadulnia. Kitépte magát öleléséből és finom erély- lyel kitessékelte az udvarra. A tükörhöz lépett, és a fáradtságtól elszürkült arcát figyelte. Legfőbb ideje volna már kozmetikushoz menni. Ha sikerül a börtön ellen tervezett akció — gondolta jellegzetesen asszonyi fejjel — elmegyek Le Havre-ba és a legelőkelőbb kozmetikai szalonban tönkre szépítkezem. Nagy megkönnyebbüléssel gondolt rá, hogy mindjárt megy a Utón, kánikulában Télen mar találkoztam Kokavecz László gréderessel. A havat takarította le az útról tempósan és szinte játszi könnyed-1 seggel. Olyan atlétatermettel, mint az övé, könnyű lehetett I „betömi” a tíztormás gépet. Mert vézna embert ez a masina talán meg sem tűrne a „hátán”. S ha már egyszer szerepelt az újságban Kokavecz László neve, talán nem kellene megemlíteni újra. Történt azonban valami,! amit megtudtam és amiért érdemes őt ismét „leszólítani” az úton. — Hát hogy is volt azzal' a szabad szombattal? — kérdezem. — Ja, az már régi ügy — válaszol, hogy elüsse a dolgot, de nem hagyom magam eltéríteni a szándékomtól. — Csak bátran — biztatja Sprőber József, a KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóság sza- kaszmérnöke, mire Kokavecz László nagynéhezen elkezdi: — Otthon, Szentetornyán éppen a földön dolgoztam. Az a®z- szony ugyanis tsz-tag, néki segítettem. Egyszercsak jött Domokos Mihály művezető: „Tűk. rőt kellene nyitni, de ha dolgozik, maradjon. Majd másképp oldjuk meg” — mondta és elment. — Na és? — Tudtam, hogy ez mit Jelenít. Ha hétfőn reggelre a tükör (az útépítés alapművelete) nem készül el, akikor az érkező követ először lerakják valahol és onnan hordják át a tükörbe. Kétszeres munka, több ezer forint többletköltség. — Lelkiismeretfurdalást érzett? — Igen. És hétfőn kora hajnalban elindultam. A helyszínen munkához láttam. Amikor az első gépkocsi megérkezett, már lehetett is teríteni a követ, — Mit szólt az útmester? — Nagyot nézett. Meg is köszönte. Kötelesség ez, kérem Egyébként Kokavecz Lászlót az igazgatósághoz tartozó út- m es térségeken úgy ismerik,. mint aki semmilyen nehézséget nem ismer. Nappalát, éjjelét] fürdőszobába és forró, a legfó- j róbb vízzel mossa le a sminkkel ; együtt a gyűlöletes mundért vl- j viselő emberekkel folytatott : érintkezés szennyét, a testét : érintő kezesről ratapadt szeny- ; nyet, a sóvár tekintetek öcs- 5 mányságát. Ám ebben a pilla- : natban eszébe jutott, hogy a szó- ■ bábán, ahonnan gramofonzene ! jött, még bennmaradt egy ven- : dég. Egy ellenőrző pillantást ve- • tett a tükörbe, ajkára mosolyt • erőltetett és lenyomta a kilin- j eset. Az utász százados felpat- ■ tant, mihelyt meglátta. — Végre, Jeanne, egész örök- j kévalóságnak tűnt fel már a vá- ; rakozás! Nem volt, bizony nem volt í mintapéldánya a nordikus fajtá- nak ez a százados, akinek a neve jj is kirepült a fiatal nő emlékeze- • téből, csak azt tudta róla, de ; azt biztosan, hogy valahol Caen j térségében a védelmi rendszer ! második vonalát építi. Csakis : ezért, nem pedig büiárdgolyó fe- • jéért, lógó, lötyögő, rosszul bo- ; rotvalt bulldogarcáért és rövid, j görbe lábáért engedte meg neki, | hogy kissé tovább maradjon. Ez ; az ismeretség még hasznos le- : hét. A központot minden bi- I zonnyal érdekelni fogja a má- * sodik vonal, s ebből a malac- ■ emberből, akinek folyton izzad 5 a tenyere, sikerül majd kiszed- : nie valamit. A nő ügyesen kisiklott kezei • közül, erőt vett magán és gyen- : géden megsimogatta a tiszt rücs- : kés képét. — Elintéznivaló ügyünk van, ! százados úr azért engedtem, ; hogy maradjon még. — Én meg azt hittem, hogy... ] — nagyot sóhajtott és megnyalta ; szája szélét. (Folytatjuk) ■ feláldozza, ha szükség van rá. •• Az egész megyét járja. Ott található meg, ahol a legnehezebb a munka. Amiről az előbb beszélget- tűrik, nem egyedülálló eset, csak jobban híre kelt, mint a töb-1 binek. De az egyiket, sem tart-1 ja különös érdemnek. — Kötelesség ez kérem. Mi is ] lenne, ha veszni hagynánk azokat a forintokat, amelyeket egy kis jóakarattal megtakaríthatunk! — állapítja meg. — Személyesen is érzi ennek valamilyen előnyét? — Azt éppenséggel nem, mondhatnám. Akit nemiég nehézgépkezelőnek vettek fel — gondolok az öreg Tímárra —, úgy hallottam. 11 forint órabért kap, éh meg kilencet. — Szóvá tette már valakinek, hogy ezt igazságtalanságnak tartja? — Egyedül Varga Andrásnak, a gyulai útmestemek. bár nem hozzá tartozom. Dehát most az ő területén dolgozom. — Bárcsak ide tartozna! — jegyzi meg Varga András. És kiderül még, hogy Koka- vecz László nem a lelkiismeretes munkájáért, hanem azért várna magasabb órabért, mert már lj éves múltja van a közúti igazgatóságnál. De azért mégiscsak a kettő egybevetese a mérvadó. Űjra munkához lát. A hatalmas alkotmány könnyedén teríti szét a kőrakásokat a Sarkadke- reszitúr—Zsadány közötti út egyik megrongálódott szakaszán. I Bondár Lajos hat tagú brigád- j jártak nem sok munkája ma-1 rád. Legalábbis a nehezéből. Az emberek szépen, ütemesen egyengetik a „rakancátlankodó” í köveket. Főként az útszegélyen, j Kitűzték a kis zászlót Vasvilla van a kezükben. Arcuk, nyakuk, felsőtestük barna, mint a csokoládé. A kánikulai hőségtől bőrükön izzadságosep- pek gyöngyöznek. — Ez a pokol — tréfálkozom. — Mi meg az ördögök — állítja nyélre Czeglédi Lajos a vasvillát, aztán folytatja: — Azért nincs okunik nékikeseredni. Néha káromkodunk egyet és lessük, hogy mikor jön már egy tós felhő. ök egyébként az egykori út- őrök, vagy ahogyan még nevez, tök, útkaparók. Elődeiknek egy- egy útszakasz rendben tartása volt a feladatuk. Fogták a lapátot, kerékpárra ülték, indultak .Ahol munkájuk akadt, leszálltak, kitűzték a kis zászlóit és a keletkezett kátyút a padkán levő kaviccsal és földdel szépen betömködték. Csakhogy akkor makadám utak voltak, a gépkocsik pedig még csodaszám. ba mentek. Az útőrök természetesen őrizték is az utat. Ha például valakit tettenértek, hogy sáros kerékkel hajt rá, hatósági közegként léptek fél az illetővel szemben. Ez a joguk nekik is megvan. Sajnálatosnak tartják azonban, hogy különösen a tsz- ek egyes gépjárművezetői olykor rájuk sem hederítenek. — Pedig a sár az aszfalt legnagyobb ellensége — jegyzi meg Sárközi József s el is magyarázza, hogy milyen folyamat megy végbe, aminek hatására az aszfalt előbb-utóbb elveszti szilárdságát. Ma már — ismeretes — asz- faltutak vannak mindenfelé. Az útjavítás a régi módszerrel nem oldható meg. Ehhez a munkához úgynevezett gépláncra van szükség, amibe az útőrök szépen besorolnak. Munkahelyük nem egy-egy útszakasz, hanem egy terület (útmesterség) összes útja. A gépláncban elől halad a gréder, követi a kátyúzó gépkocsi, vagy ahogy ők nevezik, a mindentudó robotgép, aztán a henger és egy RS—09 rakodó. — A gépé a robot, a miénk a munka — veszi át a szót ismét Czeglédi Lajos, aki egyébként minden sérelem tolmácso- lója. S látom, hogy ezt a megjegyzést csak bevezetésnek szánja. Nyílt kártyával játszani Valóban .következik a folytatás: — A munka pedig egyforma, a keresetben mégis különbségét tesznek. Nem tudatják ugyan velünk. Régebben kitették a faliújságra: kinek mennyi a fizetése, a korpótléka, a szabadsága. Jó lenne, ha most is nyílt kártyával játszanánk. Kijelenti, hogy ha nem kerül az újságba, amit mond, akkor kár is az időt pazarolni. Megnyugtatom. hogy én is nyílt kártyával játszom. És újra meg újra a keresetre tér vissza. Kevesli az 1700 forintot, amit havonta kap. bár ■elfelejtkezik a mellékesekről, amelyek évess átlagban számottevően növelik a végösszeget. Lassan befejezzük a beszélgetést. Dél van, a brigádvezeíő ebédre mozgósít. Az emberek letelepednek az út szélén, előveszik az elemózsiát és falatozni kezdenek. Czeglédi Lajos — talán az előzőekben mondottak igazolására is — megkérdezi: — Él-e a földön valaki, aki elégedett? — és folytatja: — Talán ez az elégedetlenség mindennek a hajtóereje. Mi is úgy vagyunk. És dolgozunk nap-nap után. Szeretjük is csinálni ezt a munkát. Búcsúzáskor sorra kezet fogunk. Azokká] is, akikkel nem maradt idő a beszélgetésre. Pokoli a hőség, egy árva felhő sincs az égen, ami egy kis árnyékot adna. Pásztor Béla Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, kisipari szövetkezetek, háziipari szövetkezetek, FIGYELEM 1 PVC, polietilén ponyvát bármilyen méretben, komplett hajtatóalagutat, polietilén tasakot, zsákot, füles polietilén és PVC festett divattáskát, irattartót, bérlettartót müanyagüzemünktől vásároljon: CÍM: Sásd és Vidéke ÁFÉSZ Műanyagüzeme, Baranyajenő. Telefon 5. Vállalunk bérfestést: polietilén, plasztovinil, ge- nothern, engrofol, Santung anyagokra. JÖ MINŐSÉG! PONTOS SZÁLLÍTÁS! _____________________________________________ 324235 A látszat Régi igazság, hogy akik dolgoznak, tévedéseket is elkövetnek. Ezért az új társadalom formálói elsősorban a vezetői számolnak az előre nem látható, kedvezőtlen eseményekkel is. Tudományos megfontoltsággal igyekeznek a selejtet elkerülni, a beruházás hatásfokát a légjobbá tenni és az emberek látókörét folyamatosan szélesíteni. Találkozunk olyan vezetőkkel is, akik saját tapasztalataikból sem tanulnák, nem készítik fel sem önmagunkat, sem beosztottaikat az előre nem látható fordulatokra. az emberekben létező feledékenységre. tapasztalatlanságra, stb. A váratlan eseményekre, zavaró jelenségekre, kudarcokra úgy reagálnak, hogy igyekeznek leplezni őket. Ez rendszerünk fejlődő kritikai légkörében, mélyülő szocialista demokratizmusában mind nehezebbé válik. Gvarapszák azoknak a száma, akik a sikerek elismerésével együtt bátran, hozzáértően szóvá teszik. bírálják a politikai. gazdasági, kulturális kollektívának és vezetőinek ballépését. Tapasztalható az is, hogy itt. ott a politikai, kulturális s főleg a gazdasági vezető a sikereket úgy értékeli, hogy ki- sebb-nagyobb mértékben mellőzi bennük a szocialista társadalom jelenlétét, anyagi és morális szerepét. Az ilyen tisztségviselők a fegyelmezetlenséget, a megalapozatlan beruházást, az értelmetlenül felduzzasztott raktári készletet igyekszenek „megmagyarázni”. És. ha már sehogy sem lehet elkerülni a felelősségre vonást, akkor mindig másokban, esetleg épülő társadalmunkban keresik a bűnbakot. A szocialista társadalom érzi a régi rend maradványainak terheit, az új tapasztalatainak hiányát, nem állítható, hogy nem keletkeznek benne ellentmondások. Ám a társadalom a milliókt”, tehát nemcsak beosztottakból, hanem vezetőkből is áll. A politikai, gazdasági és kulturális vezetők sehol sem vélekedhetnek úgy, hogy az elsősorban szocialista társadalmi körülményekből származó sikereket kisajátítják, a szervezési, irányítási hiányosságokból anyagi vagy morális károkat pedig a beosztottakra, illetve a társadalomra hárítsák. A téves, tudománytalan, a marxizmus—leninizmustól idegen értékelésből következik az is, hogy néhol a vezetők, mert minden sikert magukénak valla« nak, a tőlük független hibákért is személyes felelősséget éreznék. Ez egymagában sehol sem okozna problémát. Nem is okoz akkor. ha az imént említett szubjektív szemlélettel nem párosulna a kritika üldözése. A sikerek és hibák szubjektív értékelésének legkirívóbb megnyilvánulása, amikor az téves egyoldalúságot táplál, erősít. Nagyon káros szerepet tölt be ebben a kispolgári magatartás. Az elvtelen légkörben néhol kialakul az a különös helyzet, hogy a hiba elkövetése bocsánatossá válik, a tévedések bírálata, kritikája a rendszer vezetőinek lejáratásává minősül. A kommunistáknak és a szocializmus minden tudatos harcosának politikai tapasztalattal, marxista—leninista tudással, vezetőkészséggel, a társadalmi érdekeltség bátor szolgálatával vállalnia kell a látszat, a megtévesztés elleni küzdelmet. A harc ez esetben is bonyolult. Az igazság bármennyire objektív is, érvényesítését az emberek nemcsak segítik, hanem (ami a problémát okozza) gyak. ran gátolják is tudatlanságukkal. Ám éppen a szubjektivizmus elleni szocialista harc tüze, a kommunista kiállás az, amely ha küzdelmek és áldozatok árán is, de végül mindig felülkerekedik. Lányai Sándor
