Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-29 / 203. szám
^•A*J°4 • K *W%WWW»WW»WWil WWWWHWWWtWWitlIWtW» Üdülési csúcs Lapzártakor érkezett! túrják a Vadászati Világkiállítást! — Vadak, halak és madarak ellen kongresszust hívtak össze — 4 főtitkár nyilatkozata Koncert felhőszakadáskor (Tudásítóntotól; Illetékes helyen nagy feltűnést keltett a hír, miszerint a budapesti Vadászati Világkiállítássá] egyidőben „valahol Magyarra, szag térségében1' összehívták “ E Ezt a galambdúcot kivesseirt j két. hétre... (Kailíus rajza) i a Vadak, Halak és Madarak Világkongresszusát. Tudósítónknak sikerült összeköttetést teremtenie a Szavazd Bizottság főtitkárával doktor Trófea Tódorral, a neves agancsokkal, aki a következő nyilatkozatot tette: — Nem nézhettük ölhetett patával, amit ellenünk terveznek. A pesti urak által összehívott nemzetközi vadászati világkongresszust határozottan barátságtalan lépésnek tekintjük. A legkevésbé sem vezetnek félre bennünket azok a hipokrata szólamok, amelyek a budapesti sajtóban megjelennek és „a természeti szépségek megőrzésére”, a biológiai egyensúlyra”, a „vad- védelemre” bozót. Vendégeink egy részét kénytelenek leszünk magánszállásokon elhelyezni: a magyar rókák áldozatkészségére jellemző, hogy máris ingyen szállást ajánlottak fel a nyúlküldöttak részére. — Mi lesz a kongresszus emblémája? — Zöld mezőben égy felszarvazott hivatkoznak. A naturalista művészet híve Nem kérünk az olyan vadvédelemből, amely azért véd, hogy azután lepuffantson bennünket. — Főtitkár úr szerint a budapesti rendezők melyik állatra vadásznak legszívesebben? — A szarvasra, a vaddisznóra és a muflonra. De talán leginkább a vizára. A devizára. Meggyőződésem, hogy azért csapnak ekkora hűhót a világkiállítás körül. — És mi a célja az önök ellenkongresszusának? — Albizottságot küldünk ki a legkorszerűbb vadászbosszantó módszerek kidolgozására. A küldöttek hatékony eszközöket fognak ajánlani arra, hogyan lehet a vadászokat az orruknál fogva vezetni. Célunk az, hogy a nemzetközi vadászok minél több bakot lőjenek és hogy minden vadásznak őz helyett kelkáposzta főjön külföldi vadász, háttérben otthon hagyott csinos, fiatal felesége áttetsző rózsaszínben. — Megnyitás időpontja? — Mi szerdán kezdünk, ők — remélem — csütörtököt mondanak. Novobáczky Sándor (Kesztyűs Ferenc rajza) (A Paris Match-bod) Barnán vagy fehéren? Mosolygó világ Piacenzában egy fiatalember betér az ékszerészhez: — Mondja kérem, visszaadhatnám azt a jég gyűrűt, amelyet a múlt héten vásároltam öntől? — Talán nem jő a menyasszonyának? — kérdi az ékszerész. — Nem — válaszolja szomorúan a fiatalember —, én nem vagyok elég jó az apjának. Sgy padovai autószerelőtől származik a következő mondás: ,,Ha nem lennék autószerelő, mindig a feleségemet küldeném el, hogy rendezze autójavítási számláimat. A férfiak ugyanis szégyenük, hogy nem értenek a kocsihoz és vita nélkül fizetnek. A nők viszont megmondják nyíltan, hogy semmit sem konyíta- na/k a motorhoz, viszont kériei- hetetleniia vátaitíkoznak az árakon. Egy nagy amerikai női divatáru üzlet megkérdezett egy pszichológust. milyen indítékok vezérlik a nőt vásárlása során. A következő választ kapták: „1. Kihangsúlyozza az alakját. 2. Senki más nem viseli. 3. Mindenki viseli. 4. Szomszédai nem elég tehetősek ahhoz, hogy megvásárolhassák. 5. Mert eredeti. 6. Mert a férj azt mondta, hogy ne vegye meg. 7. Mert valóban szüksége van rá.” Bemard de Fomtenele, francia író 1757-ben halt meg, 100 éves korában. 98 éves volt, amikor egy este. miközben igyekezett felemelni egyik höUgyismerőse elejtett legyezőjét, megszédült és teljes súlyával ratámaszkodott a hölgyre. — De monsieur Fon ten eile! — kiáltott fed rémülten a hölgy. — Bocsánat asszonyom — szabadkozott mosolygva az író — már nem vagyak 80 éves Egy szép napon valaki ezt kér. elérté Talleyrand-tél: „ön kegyelmes uram, Talleyrand herceg, Dino hercege, Be- h even to grófja, volt püspök, francia nagykövet és külügyminiszter, hogyan nevezik önt a háta mögött. Talleyrand szemrebhenes nélkül így válaszolt: „Ravasz rókának!” a fazekában. Baltagtársairak előtt ismertetjük a legújabb nemzetközi tapasztalatokat: hogyan lehet órák hosz- szat birizgálni a horogra helyezett kukacot és ezzel a pecá- scikat őrületbe kergetni. — Hogyan halad a kongresz. szus technikai előkészítése? — Vannak nehézségeink. Erdei odúink elavultak, nincs elegendő szabad vacok, fészek és Extra fogkrém N \ 12 sm merely un. AUGUSZTUS 29. A vonat fülkédében egy idős j férfi pipát vesz elő a zsebéből. • — Nincs kifogása az ellen, ha : rágyújtok? — kérdd a szemben ; ülő hölgytől — Érezze úgv magát, akárcsak 5 otthon! — feléli az. — Értem — sóhajt az öreg, s j a pipát visszasülüyeszti a zsebé- : be. ~ ■ Az apa magyaráz ötéves fia- E aak. : m — Te már elég nagy fiú vagy, jj tadnod kell. hogy semmiféle Mi_ j kulás nem létezik. A Mikulás én \ voltam... — Tudom. A gólya is te voltál. (A Paris Maitch-ból) Rugalmasság : (Kesztyűs Ferenc rajza) ■ Véletlenül nál s mire Leltére értünk, magasra csapott a hangulat. Régi ismerősként ölelgettük azt a középkorú férfit is, aki Siófokon kopogtatott be a fülkénkbe. Pedig csak annyi közünk volt hozzá, hogy ő is a Balaton partján töl- tötte a szabadságát. Egyébként ■meg hasonlítani sem hasonlított hozzánk. Már úgy értem, hogy mi mindannyian olyan barnák voltunk, mint a négerek ő viszont olyan fehér, mint aki meszesgödörben üdült. Pista nem is állta meg szó nélkül: — Mondja, hogyan sikerült elkerülnie a napot? U titár sunk — kire már átragadt a fülke tetejét feszegető kedvünk — e kérdésre váratlanul elkomorodott, s valami olyasmit motyogott, hogy a barna bőr néha lehetetlen helyzetbe sodorja az embert. E furcsa magyarázat felcsigázta kíváncsiságunkat, s addig élni sem hagytuk, míg él nem kezdte az alábbi históriát: — Egyszer életemben — mint mindenki —, én is szerelmes lettem, mégpedig vállalatunk tündérszép titkárnőjébe, Micikébe. Reménytelen volt számomra az ügy. Sem külsőm, se beosztásom — egyszerű kontírozó könyvelő vagyok mindmáig —. nem volt elég vonzó ahhoz, hogy Micike akárcsak egyetlen barátságos Pillantást is rám pazaroljon. Már- már el is temettem magamban az érzést, a™ikor egy nyári üdülés után összetalálkoztunk a hivatal folyosóján. Megállt, összecsapta rózsás kacsóit, s felkiáltott azon az ezüstösen csengő hangján: Jesszusom! Hogy maga milyen állati barna, Gézuka? Bár Lajos vagyok, ez a mondat mérhetetlen örömmel és reménnyel töltötte el a szivemet. Hát hogyne, amikor Micike észrevett, szólt hozzám, sőt megeső, dált. Áldottam az üdülőfelelőst, s — materialista mivoltom ellenére — még a jóistent is. hogy szép időt adóét. líínennn fräsen vasalt felUUŐIlUfJ kgT inget „gőgös nadrágot öltöttem — kihangsúlyozandó barnaságomat —, s módját ejtettem, hogy meg forduljak a titkárságon. — Nicsak & szép hama Gézuka! — mondta köszönés helyett a drága nő, e ha nem iá olyan kedvesen, mint az előző napon, ismét rámmosolygott. A szerelmes ember — önök is tudják — balga. Én már arról kezdtem álmodozni, hogy lesz két szép szőke gyermekünk, s úgy élünk, mint a galambok. De jaj, Micike érdeklődése mindösz- sze három napig tartott. Aztán éppen olyan unottan nézett rám, mint azelőtt. Nem akartam elhinni a szörnyű valót. Magamban kerestem a hibát. Félfedez- temt hogy barnaságomat máris megfakitotta az iroda dohos, füstös levegője. Azt hittem, hogy ha sikerül ismét visszaszereznem bőröm bronzos csillogását, álmom beteljesedik. S ettől kezdve minden szabad időmet napozásra áldoztam. Sajnos, a nap általában munkaidőben sütött. Ezért elkezdtem bliccelni, hogy legalább egykét órát a strandon tölthessek. Elhanyagoltam a munkámat, s előbb fegyelmit, aztán utolsó figyelmeztetést kap- tam. Talán ki is rúgnak, ha egy napon — ez feldúlt lelkiállapotomnak volt tulajdonítható —, nem. nyitok be kopogtatás nélkül a titkárságra, s nem pillantom meg Micikét, egy Pálamnál is gyengébb külsejű. alacsonyabb beosztású és öregebb kollégám karjában —. aki ráadásul olyan fehér volt, mint a fal. Ettől a kínos jelenettől aztán merész fordulatot vett a sorsom, Ügy határoztam, hogy... Idáig jutott a mesélésben úti- társunk, amikor fékezett a vonat Fehérváron és ő pánikszerűen összekapkodva csomagjait, egy kurta viszlát!-ot kiáltva, faképnél hagyott benőnket. Az ablakon át még látni véltük hogy egy tenyeres-talpas szőke hölgyet kap karon a tömegben. Máig ' ■ ‘ találgatom, mi leM hetett a történet vége: Micike későbbi kiadása volt-e vajon a rá váró csöppet se vonzó hölgy? Nem akarom elhinni. Ez esetben ugyanis a história valóban szomorú. Még tanulsága sincs. Mert az isten tudja ezek után: hogy napozzanak-e vagy húzódjanak árnyékba az igaz szerelemre sóvárgók. Békés Dezső
