Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-28 / 202. szám

Forrázz le egy tsukát!

air'»'1,1

1»IUSTRA>

Látogatás a Vendéglátóipari Múzeumban

Hírneves vendégfogadó volt hajdanán a budai várban a Fortuna. A korabeli utazó dicsé, rete szerint: a Fortunában kávéház és biliárd is vagyon, sok szépen bútorozott szobákkal és kényelmes istállókkal. Az 1700- as évek végén gyakran szálltak meg itt a budai országgyűlések törvényhozói. A történelmi levegőt őrző termekben ma a Vendéglátóipari Múzeum talált otthont.

Régen talán ádáz konkurren- eia-harcot vívtak egymással a Fehér Bárány, Barna Oroszlán, Postakürt, a Fekete Retek, Kék Csillag, az Arany Hajó és a Vörös Ökör tulajdonosai. Ma a múzeumban békésen pihennek egymás mellett a vendégfogadók berendezési tárgyai; cégérek, konyhai felszerelések,

A török hódításnak „köszönhetjük” egyes káposztás és rizséé ételeink, valamint a paprika és a kávé fogyasztásának meghonosodását. A kávé hamar népszerű lett a magyarok körében. A XVIII. században a kávéfőzők már önálló céhbe tömörültek. A Pilvaxtól a Japán Kávéházig a legendás hírű kávézók égés sora adott otthont történelmd és művészeti múltunk fontosabb eseményednek.

A külföldiek által gyakran emlegetett magyar csípős paprika már lassabban terjedt el. Egy 1830-ban leírt recept szerint még a halászlé is paprika nélkül készült Érdekesség, hogy az 1753-ban Sárospatakon használt szakácskönyvben egyetlen olyan ételről sem írnak, amely a mai konyhánkra jélRégi vendéglátó szerszámok a múzeumban

Különböző korok étkezési kultúrájából következtetni lehet az illető ország gazdasági és társadalmi viszonyaira is. Sokan csak annyit tudunk őseink konyhaművészetéről, hogy a nyereg alatt puhított hús után lótejből erjesztett kumiszt fogyasztottak. Pedig a magyar szakácsok már több mint ezer éve önálló mesterek voltak. A királyi szakácsok adókedvezményben részesültek, a kiváL jóbbakat birtokkal és nemességgel is megjutalmazták. Mátyás király korában az udvari konyhát a sokféle mártás és az erős fűszerek jellemezték. Beatrix királynő Olaszországból hozott I nyersanyagokkal próbálta a sa-1 ját ízlése szerint alakítani a ki-| rályi konyhát.

íemző volna. Az előételek közt található például sajtleves, dióleves, mandulás rák leves.;.

A múzeum gazdag étlap gyűjteménye nemcsak a vendéglős dinasztiák kialakulásáról tudósít, de hű képet ad a korszakok szakács-kultúrájáról is. • Egy századelején nyomtatott étlapon a következő szöveget olvashatjuk: „Társaságok számára 10 és 15 literes sörös hordók csappal ellátva folyvást készenlétben tartatnak”.

Napjainkban a sör hiánycikk Ugyan, de a régi ételek kedvelőinek leírtunk egy halreceptet.

Tsuka osztrigával.

Forrázz le egy tsukát, tedd tálra, aztán szedd ki az osztrigákat házaikból, s fojtsd be egy kevéske friss vajjal, add a tsuETELBK' A*B*A»A«J

M.azr.ri c.vnxrt» vr.NTifnt.0stJ. rrmv

IWm Ih«i.

i>jw l»»h. hJUUÉLUlM*

fűt«.

ír««»») M*y t*Af V»J fculhiti «■•ttArrftl Jí-nka tut MlW flariaf kit rétfttt*

Vitt ihr«

.«útMla Out ró«

Mari»•h"*'

TORT ■■»trtAi»! - I» w®**

fiuUk

KA fM.t®

KarM«l *®JH — ■•nckHlli

YMt t*f> JU44 fcafc

H^iut

Bottá

ibttbrcl . .

«r. lila d* *

ttttaiaJJf« W-»

dal*.

r«g*a

lltrcM

>i**r ttjj«l fútjőia’tal

(tubs

Vn» ro»lrly®a «ékre |)nnt |t>My t úli i»nly l .nrikit ktrtfiP

Kossuth Lajos étlapja 1846. március 14-én. A menü: kenyérleves, beefsteaks, kolompér, paparikás kecsege.

kához, tejfellel, tzitrom héjjal, egy tzitromnak s a tsigáknak levévéL, tálald ki a halra s forrald fel vele.

Ha valakinek kedve szottyan elkészíteni, akkor jó étvágyat és erős gyomrot kívánunk — különösen a tsigákhoz.

Andódy Tibor

Antarktisz- kutatás

Az Egyesült Államok, Franciaország, Ausztrália és a Szovjetunió a következő évtizedben koordinált terv alapján közösen folytatja a „Hatodik földrész”, az Antarktisz feltárását.

A nemzetközi geodéziai és geofizikai szövetség moszkvai 15. közgyűlésén külön koordinációs tanács vitatta meg e nagyszabású nemzetközi kutatási terv részleteit. Az APN hírügynökség értesülései szerint a szovjet specialistákat bízták meg azzal is, hogy az expedíciókkal egyidőben többezer kilométeres partszakaszt kutassanak át a legnagyobb részletességgel.

A világ jelenleg legnagyobb teljesítményű vontatóinak, a „harkovesankáknak” segítségével szovjet—francia expedíció kel útra, hogy sokezer kilométeres átkeléssel érje tel a földrész távoli területén levő „Vosz- tok” szovjet kutatóállomást. Ennek az expedíciónak az ellátását és üzemanyag utánpótlását az amerikaiak vállalták útbaeső állomásaik segítségével.

■iiiinmiianinHiHiianHi*»Maailullliai>IMaHII>lliailia

Egy tudományos hír ürügyén

nek a zseniális találmánynak. Azt ugyanis, hogy tömeges elterjedése után mindenki csak odahaza fogyaszt alkoholt, mert ha máshol kínálják, akkor vagyunk mi olyan rátartiak, hogy kerek perec kijelentjük, hogy: „Ebből a szemétből nem iszunk!”

S innen már csak egyetlen lépés az alkohol- mentes világ felé: úgy kell dolgoznunk, hogy ne szemeteljünk!

Addig is azonban, míg erre valamennyien képesek leszünk, javaslom a Nobel-díjat odaítélő igen tisztelt bizottságnak, hogy a névtelen angol kutatókat emeljék ki az ismeretlenség homályából, tüntessék ki őket e magas elismeréssel, s ezt követő fogadáson koccintsanak az én egészségemre is, de a hagyományos módon készült alkoholból.

Szilárd Ádám

A kis vasgyúró

Otthon a férfi nyugtalanul járt-kelt és sokszor órákig egy szót sem szólt az asszonyhoz. Pedig szerette őt 10 évi házasság után is. Csinos, kedves volt, törődött vele és igazi társként osztozott gondjaiban, bajaiban.

Csák egy valami hiányzott: a gyerek. Fiút szeretett volna. Egy kis vasgyúrót. Ez járt folyton az eszében. S ahogy múltak az évek, annál inkább keserítette a reménytelenség. Olykor-olykor airra is gondolt, hogy elválik a féleségétől, de hiába, érezte már nem lenne képes nélküle élni.

Egyszer aztán az asszony megkérdezte:

— Nem vehetnénk magiunkhoz egy intézeti gyereket?

A férfi kissé meglepődött. Nem is tudott mindjárt válaszolni. Tett, vett, mintha .semmit sem hallott volna. Csak nagysokára szólalt meg:

— Jó, de fiút.

— Nekem lány kell! — jelentette ki határozottan az asszony;

Vita kerekedett. És mint rendesen ,most is az asszony hangja csattant élesebben. A férfi pedig kirohant a fáskamrába. Megragadta a fejszét és haragjában olyan erővel sújtott a tönkre, hogy az menten kétfelé hasadt.

• »*

A fél éjszakát átvirrasztották. Nem szóltak egymáshoz. Nem is nagyon mozdultak meg A lélegzetüket is visszafojtották, nehogy elárulják ébrenlétüket.

Már hajnalodat!;, amikor az asszony a férfi, felé fordította a fejét és ezt mondta:

— Hát legyen lány és fiú is. Hosszú töprengés után jutott

erre az elhatározásra. Tudta, hogy két gyermek nevelése hagy gond, amivel a gyári munka mellett egyedül nehezen tud megbirkózni. De attól inkább tartott, hogy elhidegül tőle a férje, ha elzárkózik kívánsága elől. Azt pedig még kevésbé lenne képes elviselni.

A kettőjük közé ékelődött csendet nem oldotta fel azonnali válasz. A férj megnyugodott. Képzeletében előre megjelent az a kis vasgyúró, aki őt apjának szólítja. Reggelenként elsőként ébred, odabújik mellé az ágyba, nevetni, hancúrozni fognak. Aztán felkelnek, felöltöznek, reggeliznek. Fokról-fok- ra megtanítja mindenre. Elmennek sétálni, hadd lássa más is, hogy néki milyen fia vám Kap egy kisbiciklit, szép ruhákban járatja. Igyekszik majd teljesen magához szoktatni.

Amikor ezeket végig gondolta, tettetett nyugalommal megszólalt:

— Jó — és megkérdezte: — Mikor megyünk érte?

— Értük — javította ki az asszony a „nyelvbottást” és csak aztán válaszolt: — Egy hét múlva. Előbb elrendezek mindent.

Amikor pedig az üzemben asszonytársainak elhíresztelte az elhatározását, a legtöbben igyekeztek lebeszélni róla:

— Minek vállalsz magadra ilyet? Te még nem tudod, hogy mit jelent két gyerek. Azt hiszed, a férjedet érdekelni fogja, ha te otthon ki sem látszol a munkából?

* * *

A nevelőintézet igazgató, ja fogadta őket. Nem kellett sokat keresgélniük. A férfinek az első kisfiú megtetszett.

— Te kellesz nekem! — mondta és felemelte a levegőbe a kis maszatos csöppséget, aki menten sírásra fakadt. — Nem baj, sírj, nálam majd megtanulsz nevetni — duruzsolt a fülébe, ügyet sem vetve másra.

— Rendben van, neki úgyis a

lánytestvérével együtt kell maradnia — fordult az asszonyhoz az igazgató és máris indult a kislányért.

Néhány perc telt él és megérkezett vele.

— Ö a kis Marika — mutatta be az asszonynak. — A fiút Palikának hívják.

Marika 3 éves és szőke, Palika 2 éves és barna volt. Teljes ellentétei voltak egymásnak abban is, hogy Marikának hangját sem lehetett hallani, Palika viszont sírt, ordított, mintha menekülni akar volna az idegen férfitől.

Így folytatódott ez másnap is, amikor már mindennel felszerelve autón értük mentek jövendőbeli szüleik. Hazafelé alig lehetett mást hallani, mint a kisfiú sirdogálását. Még etgy csipogó baba sem nyugtatta meg teljesen, bár az egyre inkább felkeltette az érdeklődését.

Otthon pedig nagy veit a rémület, amikor meglátták a cicát, a sok csirkét és galambot. Napokig tartott, amíg megbarátkoztak az eddig még soha nem látott élőlényekkel.

A férfi, aki néhány nap szabadságot vett M erre az alkar- lomra, mással sem foglalkozott, mint velük. Etette őket, málnaszörpöt itatott velük. Egy percre le nem vette volna róluk a szemét

A harmadik nap a kisfiú már kimondta: Aputa. Csak ezt. Anyukáról szó sem volt. A kislány azonban mind a két szót megtanulta. Délután, amikor az asszony hazajött, csak vele foglalkozhatott Palikát az apja fii nem adta a kezéből. Még ő is fürösztötte;

* • »

Aztán elmúltak a szép napok. Vége lett a férfi szabadságának. Mielőtt dolgozni indult, megmagyarázta az anyásának, hogy kell vigyázni a gyerekekre, mit adjon nekik enni, hogy öltöztesse őket. Hiába hivatkozott az idős asszony arra, hogy ő hat gyereket nevelt fel, tudja, mit kell tennie, a férfi csak mondta a magáét. S amíg kerékpárján be nem kanyarodott a főútra vissza-visszanézett, hátha még kérdezni akar valamit tőle az anyósa.

Az üzemben is sokat nyugtalankodott. Munka után sieteS haza. Mint valami versenykerékpáros, úgy hajtott. így folytatódott az élet ezután is.

Az asszony pedig a gyárban naponta beszámolt munkatársnőinek az otthoni változásokról. Különösen arról beszélt sokat, hogy a férje mennyire szereti a fiát. Teljesen ki akarja sajátítani magának. Meg nem engedné, hogy más fürössze és esténként csak ő fektetheti le. Minden hajnalban odasompo. lyog hozzá, betákargatja, neg- simogatja. Ha felébred Palika, rögtön odaveszi maga mellé az ágyba és úgy hancúrozik vele, mintha nem is egy komoly férfi volna.

Az asszonnyal szemben is megváltozott. Nem indulatosko- dik, kedves, figyelmes lett újra. Mintha házasságuk első éveit élnék. Segít mosni, mosogatni, sőt a vasalással is próbálkozik.

És egy este beállítottak a házaspárhoz az asszony munka, társnőd. Csomagok voltak a kezükben,

— A gyerekeknek hoztuk — mondták.

De talán azt is meg akarták tudni, hogy úgy van-e minden, ahogy az asszonytól hallották. Csak annyiban csalódtak, hogy a kisfiú és a kislány is éppen az apja térdón ült. Egyszerre lovagoltafcta őket. És mind a hárman nagyokat nevettek. Pásztor Béla

A minap rövid sajtóhír adta tudomásomra, hogy: „A szemétből alkohol készítését javasolják az angol kutatók." őszintén meg kell vallanom először az jutott eszembe, hogy „nesze neked, alkoholellenes küzdelem”, de ahogy gondolkodni kezdtem a dolgon, egészen megvígasztalódtam.

Hiába, ezek a hidegvérű angolok csak tudják, hogy mit csinálnak. Mert ugye szemét az van bőven, aki azonban elszállítsa, tökéletesen lokalizálja, az egyre kevesebb kerül, széles e világon. Tehát ha a szemétből alkohol készül, azzal több legyet lehet ütni egycsapásra.

Az első mindenképpen az, hogy nem lesz szükség arra a millió kukára, autóra, segédmunkásra, akik ezt a

munkát végezhetik.

Hogy rosszul értelmezem a dolgot?

Nem!

Lelki szemeimmel látom hogy ez a központi szeméttelepen történő alkoholgyártás nem lesz hosszúéletű Az emberek előbb- utóbb úgyis megtudják, hogy hogyan kell ezt a műveletet csinálni, s ahkor mindenki a maga szemetéből, kisipari módon készít alkoholt. Elvégre csak nem megy a gyógyszer- tárba naponta, ahol mindig csak egy deciliter alkoholt szolgálnak ki egyszeri alkalommal, mikor neki két literre van szüksége, mert szeretne egy kis likőrt készíteni. És különben is az pénzbe kerül, a szemét meg ingyen van!

Szóval szép lassan, de biztosan mindenki önellátóvá fejlődik alkohol dolgában. A kocsmák elnéptelenednek, az üzletek palackozott italai évszámra porosodnak majd a roskadozó polcokon.

Képzeletemben már- már eljutottam a mesebeli tökéletességig, az alkoholellenes küzdelemben amikor rá kellett ébredjek, hogy a probléma csak nem oldódik meg, hiszen az emberek továbbra is isznak, csak helyet változtattak.

Mégsem keseredtem el, mert azért egy nagy előnyét csak látom en-