Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-26 / 200. szám

Yilág proletárjai,' A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1971. AUGUSZTUS 26.. CSÜTÖRTÖK Ara: 80 fillér XXVI. ÉVFOLYAM, 200. SZÁM Losonczi Pál finnországi látogatásának harmadik napja Losonczi Pál, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke feleségével és kíséreté­vel szerdán reggel 8 órakor Helsinkiből vidéki körútra in­dult. Ez alkalommal elkísérte dr. Urho Kaleva Kekkemen, a Finn Köztársaság elnöke is és ezt a tényt hangsúlyozottan említik a fővárosi politikai la­pok. Először a mustialai mezőgaz­cfciságá technikumot látogatta meg a magyar küldöttség. Lo- sonczi Pált nagy szeretettel fo­gadták és a tanintézet igazga­tója ismertette a finn mező- gazdaság jelenlegi helyzetét. Elmondotta, hogy napjainkban az összlakosság 24 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, de a szakértők számításai sze­rint már a következő években ez az arány 13 százalékra csők­H vállalat nevében? Nem, nem azokról, van szó, akik egy-egy vállalat neve mö­gé bújva, hivatalos papírokat, bélyegzőket fölhasználva próbál­ják megsütni kisebb-nagyobb — legtöbbször nagyobb — pecse­nyéjüket. Ténykedésüket végül is a hírlapok bűnügyi rovata — vagy éppen a tv Kék fény mű­sora — nyugtázza, a fizetséget pedig a bíróság méri ki. Csalók, üzérkedők, szélhámosok ocsuját könnyű a tisztességesek búzájá­tól elválasztani, oly nyilvánvaló a különbség. Nehezebb a dolog akkor, amikor tisztes szándék, jő akarat, becsületes igyekezet siklik rossz útra, nyúl csorba eszközökhöz. Sajnos, nem ritka eset ez, s gyakorisága- mellett rejtettségie — mert hisz’ a tör­vény, a jog formáján nem esik sérelem — hordja magában a veszélyt. Azt, hogy — tudomá­sul vesszük... Történt, hogy az egyik válla­lat öregecske műhelycsarnoká­nak teteje megroppant. Kérlelés, szaladgálás, rimánkodás, mert a csarnokban termelni kell, nem állhatnak le a gépek, nemi tét­lenkedhetnek az emberek. A te. tő reparálásában jártas cégek hümmögtek csak. Nem nagy munka, talán ha két hétre fut­ja. No meg az anyag, a fölvonu. lás, emelőbika építése... Végül is az egyik cég osztályvezetője ki­bökte: ha a megrendelő sürgős­ségi felárat fizet, akkor megcsi­nálják. Mi mást tehetett volna a szorult helyzetben levő igazga­tó? Mint mondta, akár az ördög- giel is szövetséget köt, csak a csarnok teteje meglegyen. S itt még nem is az ördöggel kellett szövetkeznie, csak... Csak tudo­másul kellett vennie, hogy ki­használják szorult helyzetét; olyasmiért vasalnak be tőle több pénzt, aminek fejében a másik vállalat semmit nem ad. Mégis, fizetett. Bárki mi mást tehetett volna? Erről van hát szó. Azokról a vállalati emberekről — hol az igazgatóról vagy a főmérnökről, hol osztályvezetőről, áruforgal­mi, vagy termelési előadóról — akik nem a maguk zsebére saj­tolják, édesgetik ki másoktól a forintot, hanem, vélik, cégük ja- 'vát szolgálva. E furcsa nézőpont üzleti sikerré avatja a számlák­hoz hozzácsapott ilyen meg amolyan felárakat, ügyes nyere­ségnövelő manővernek tünteti fel a silányabb termék maga­sabb osztályba sorolását és el- sózását, haszonnak könyveli el a bajba jutottól bevasalt többlet forintokat. Könnyen találnak. nevet a gyereknek. Hol sürgős­ségi felárnak, csomagolási pót­léknak, hol nehéz körülmények között végzett szerelésnek, kü­lönleges technológiának hívják, ezer más mellett. Mert sokneyű a gyerek, ám ettől még mindig taacskakezű, s mindkét lábára sánta. Látják ezt, tudják ezt azok is, akik úgy tesz­nek, mintha nem vennék ész­re. Ha látják, tudják, miért nem kiabálják világgá? Mert hol­nap, meg holnapután is ugyan­azon az ajtón kell kopogtatniuk, s ha előtte való nap kibeszélték a csúfságot, vajon bebocsátják-e őket? Ma még a monopolhelyzet, a termékek egy részénél, a terme­lői, kivitelezői kapacitásoknál meglévő szűkösség szinte kínál­ja az alkalmat arra, hogy vasta­gabban fogjon a ceruza, az ösz- szeadásba, szorzásba olyan téte­lek is bekerüljenek, amelyeket a formai jog szerint nem, való­jában azonban annál inkább ki­fogásolni lehetne, ha... Ha a megrendelő —*a munkára, ter­mékre, szolgáltatásra szerződő — válogathatna a cégek kínála­tai között, ha nem a kényszer sarkallná, ha nem kínlódna ku­tyaszorítóban. Fizeti hát inkább a többet, szemet huny a köve- telődzás fölött, mert . még többet vesztene — megakadt munka, félbehagyott termék, késedelmes szállítás fejében —, ha másként próbálkozna. Jól teszik ezek szerint az élel­mesek, hogy „megragadják a le­hetőséget”? Az erkölcs oldaláról nézve — s aligha kell bizony­gatni, hogy miért —^semmikép­pen. Ugyanazon szülő, a népgaz­daság két gyereke kerül szembe egymással, mégpedig nem jogos érdekek alapján, hanem az el­térő helyzet miatt. Persze, még itt is visszaüthet a dolog, mert ma nekem, holnap neked... Ta­lán a gazdasági hasznon menti, magyarázza az erkölcsön esett csorbát? Nem, nem és nem! A vállalat nem néhány hétre ki­nyitott zoldségesbódé, ahol az árus úgy véli, utánam á vízözön. A vállalat nevében így föllépők azért cselekednek á vállalat el­lenében, mert a legfontosabbat: a cég hitelét, rangját, tisztessé­gét, azaz megbízhatóságát vi­szik — látszólag kockázat nél­kül vásárra. A holnapot meg a holnaputánt tékozolják, bár úgy vélik, jót cselekednek. A gazdasági körülmények változ­nak, a monopolhelyzet múlandó dicsőség, ahogy a bizonyos ter­mékekben, kapacitásokban meg­levő szűkösség sem örökké tar­tó. Aki gondol a holnapra, az ma sem tesz úgy, hogy abból holnap hátránya legyen. Ezt fe­ledili el a vállalat nevében, de a vállalat ellenében eljáró, ügy­intéző, szerződést kötő, döntő, aláíró emberek. S ezért hat majd meglepetésként számukra, ha a ma több holnapra meg hol- naputánra elapad, ha a többől — az így szerzett többől — rangban, becsületben, üzleti hi­telben, azaz pénzben is keve­sebb lesz. M. O. ken majd. A megművelt terület teljes egészében magántulaj­donban van, mégpedig túlnyo­mó többségben kisbirtokosok ke­zében. Az erdőgazdaságok 25 százaléka viszont állami tulaj­don. Az Elnöki Tanács elnöke ez­után Pori városába látogatott ahol az utcákon piros-fehér­zöld és finn százlókkai felsora­kozott lakosság igen lelkes fór gadtatásban részesítette. A vá­rosi tanács velencei stílusban épült dísztermében a polgár- mester szeretettel köszöntötte a magyar vendégeket. Emlékként átnyújtotta a város ajándékát: egy ezüst tálat ,amelybe Pori címerét ötvözték. A városi ta­nács a vitorlázók egyesületének pavilonjában adott díszebédet Losonczi Pál és felesége tisz­teletére. Az ebéd után az El­nöki Tanács elnöke Kekkonen társaságában megtekintette az Outokumpu Rt. kutatóintézetét és különböző műhelyeit, majd felkereste az egyik szomszédos gyárat. A gyárlátogatást követően Losonczi Pál Uusikaupunkiba utazott ,ahol Kekkonen elnök meghívására az „Apu” nevű jégtörőre szállt. A jégtörő este hat órakor az Iniöi-szigetek felé indult. Csütörtökön délben Tuiteu kikötőjébe fut be a magyar és finn elnököt hozó hajó. Jugoszláv szakszervezeti küldöttség érkezett Budapestre A MEDOSZ és az BDOSZ központi vezetőségének meghí­vására Budapestre érkezett a Jugoszláv Mezőgazdasági, Élel­mezési és Dohányipari Dolgozók Szakszervezetének küldöttsége, Andrea Szalai titkár vezetésével, (MTI) MR: Az ember t és jellemzése <3. oldal) * * * Szerkesszen velünk (4. oldal) * * * Kezdődik az új tanév (3. oldal) * * * Nyilatkozik a miniszterhelyettes (5. oldal) ••• Mai mese (Humor) (7. oldal) Az őszi feladatokról tanácskozik a megyei szállítási bizottság A Békés megyei Szállítási Bi­zottság legutóbbi, augusztus 6-i ülésén úgy határozott, hogy legközelebb az őszi szállítási feladatokat tűzi napirendjére. Ennek megfelelően a szállítási bizottság szeptember 3-ám, dél­előtt fél 10-kor tartja ülését Bé­késcsabán, a megyei tanács iro­daházában. A tanácskozáson elő­ször az őszi betakarítás hely­zetét és ezzel kapcsolatban a szállítási feladatokat vitatják meg. Ezt segíti elő annak a fel­mérésnek az ismertetése, _ame- lyet a mezőgazdaság szállítási igényéről készítettek. Elkészült a 120 köbméteres táptartály-sor Tüzesetek az országban A hosszú kánikula és a száraz­ság fokozza a tűzveszélyt Erre utal, hogy az elmúlt napokban ismét több tűzeset fordult elő az országban. Baranya megyében, a Csertető Vasasi „Jó szerencsét” Tsz három és fél hektár, 15 éves telepítésű fenyőerdeje égett le. A helyszínre érkezett tűzoltóegysé­gek és a honvédségi alakulatok nagy erőfeszítésének volt kö­szönhető, hogy sikerült a tüzet lokalizálni. A vizsgálat során ki­derült, hogy Balogh István 19 éves pécsi lakos az avart gondat­lanul meggyújtotta. Balogh Ist­vánt a megyei rendőr-főkapi­tányság őrizetbe vette. Erdőtűz pusztított a Borsoá megyei Bodrogszegi Murány-dű- lő erdejében is: 5 hektár 8—9 éves vegyestelepítésű tölgy, ju­har, fenyőerdő, 15 hektár 6—8 éves sarj erdőrész, valamint 40 hold csipkebogyós terület lett a tűz martaléka. Az oltásban a tűzoltóegységeken kívül a hon- . védség is részt vett. A kár jelen­tős. A tűz okának megállapítá­sára vizsgálat indult. A Bm. Tűzrendészet! Országos Parancsnoksága ismételten fel­hívja a figyelmet, hogy a meg­előző tűzrendészed előírások be­tartása minden állampolgár kö­telessége, ha valaki szabálytalan­ságot észlel, jelezze az illetéke­seknek. Különös gondot kell for­dítani a szabadban való tűzra­kásra, így például a tarlóégetés­re, nyílt lang használatára, vala­mint a dohányzási tilalom elő­írásainak betartására. A Gabonafel vásárló és Feldolgozó Vállalat füzesgyarmati keve­rőüzemében négy egységből álló táptartálysort épít a sarkadi Épí­tőipari Ktsz. A tartály-sor annak a programnak a része, amellyel a gabonafelvásárló meg kívánja gyorsítani a gazdaságokba irányuló tápszer-szállítást. Ezzel a megoldással egy-egy jármű töltési ideje 5—10 perc alatt történik és megszünteti a nehéz fizikai munkát. A tartály-sor gépekkel együtt mintegy 800 ezer forintba kerül, és két hét múlva már rendeltetés szerint használják. Ugyanilyen tartály és gépsor építését kezdték meg a kondoros! keverőüzem­nél is. B. J.

Next

/
Thumbnails
Contents